Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-05-27 / 21. szám

‘Evangélikus EletB MOZAIK 200/. május 2/. it»’ 15

Templom egere wiki

Úttörő vállalkozásként a Magyar Keresztény Internet Egyesület és a Harmat Kiadó 2002-ben jelentette meg A templom egere című kötetet. Bogdányi Gábor, a könyv szerkesztője bevezetőjében a kiadvány céljaként azt jelölte meg, hogy „...lelki- pásztorok és érdeklődő munkatársaik, elkötelezett hívő emberek számára irányt mutasson az internet használatában”. A könyvet a magyarországi parókus lelkészek ingyen kapták meg, de kereskedelmi forgalomban is kapható volt.

A kiadás éve óta rengeteget változott az informatika. Aki már akkor is használta az internetet, tudja, hogy az azóta elindult web 2.0-s portálok az interaktivitás lehetőségeit szélesre tárták, de sokat változtak a virtuális kapcsolattartás lehetőségei is.

A könyv annak idején sok tekintetben alapismeretek átadását is célul tűzte ki. Az internet használatának ismertetését, az elektronikus levelezés bemutatását alapvető fogalmak megismertetésével

kezdte, szólt az internet veszélyeiről is vagy arról, hogy milyennek kellene lennie egy gyülekezeti honlapnak. Nos, azóta ezekkel a fogalmakkal az egyháztagok jelentős része tisztában van.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem műszaki informatikát tanuló hallgatója, Fülöp Tamás 2006-ban úgy vélte, eljött az ideje, hogy a könyv tartalmának a fejlődést követő, frissített változatát megjelentesse a világhálón. Kiváló ötlettel nem egy statikus honlapot készített, hanem igazi web 2.0-s alkalmazást, wikit indított.

A wiki kifejezés a Wikipedia portál nevére utal. A Wikipedia önmagát mint ingyenes enciklopédiát (The Free Encyclopedia) határozta meg; mára a világháló legnagyobb tudásanyagát gyűjtötte össze. A nagy ötlet, amelyre a portál kitalálói a fejlesztést alapozták, az volt; hogy az internet felhasználói együtt nagyobb tudást képesek összehordani, mint egy-egy tudásbázis-fejlesztéssel foglalkozó zárt tudóscsoport. Mára a Wikipedia (wiki) a világ számtalan nyelvén elérhető, folyamatosan frissülő tudásbázissá fejlődött, amely még akkor is a hasznos ismeretek netovábbja, ha olykor a megjelenő információk nem teljesen korrektek. Utóbbi kritika egyébként a dicsérete is a wikinek, hiszen ha egy felhasználó hibás információt tölt fel, azt más felhasználók javíthatják.

Fülöp Tamás fejlesztése tehát a 2002- es kötetet és a Wikipedia ötletét ötvözi; alapja a könyv revideált változata, fejlődésének irányát pedig a látogatók tudása adja, melyet megosztanak a virtuális közösséggel. A nyitóoldalon két fontos menüt talál a látogató, egy leírást a honlap használatáról, valamint a tartalomjegyzéket. Előbbi eligazítja a látogatót abban.

miként használhatja és bővítheti az „egeres” ismeretek tárházát, utóbbi pedig az eredeti könyv tartalmát mutatja meg.

A tartalomjegyzékből elindulva jutunk a mindig aktualizált tudásanyaghoz. Egy-egy címre kattintva megnézhetjük a címhez tartozó leírást, az oldal alján pedig megtekinthetjük az előző (!) változatokat is. A honlapon a zölddel kiemelt szócikkek már megszerkesztett oldalra mutatnak, a pirossal jelöltek még nincsenek szerkesztve. Természetesen, mint fentebb kiderül, mindkét színnel jelölt szócikkek tovább szerkeszthetők - regisztrált felhasználók számára. A regisztráció egyszerű, alig félperces folyamat, a jelszót e-mailben küldi a portál. Ezután ki-ki hozzáadhatja a közös tudáshoz a saját ismereteit! Sajnos új szócikket nem lehet az adatbázishoz hozzáadni - vagy csak én voltam olyan ügyetlen, hogy nem jöttem rá ennek a módjára -, ugyanakkor a már meglevő (hangsúlyozom: az eredeti könyv szerkezetét alapul vevő) tartalmat így is hasznosan lehet bővíteni.

A http://digitus, itkppke. hu/templomegere címen (vagy az Evangélikus portál bal oldalán az Újdonságok között) elérhető tudásbázist láthatóan eddig nem sokan látogatták, még kevesebben szerkesztették. Az eddigi frissítések leginkább az ötletgazda munkáját dicsérik. Csak biztatni tudom az olvasót, hogy először olvasson, aztán ha úgy ítéli meg, hogy tud hozzátenni az anyaghoz, akkor szerkesszen! A megjelenő tartalom közkincs, mindenki számára hasznos lehet!

■ - ERDELYIK tw íí®i>*j»í (£agt Oói«i<vi-ei i«v*nfc* Cmhe*

aJAiSk

Sók * AA ^ V*c7)>tgrut tlc tSvne

az__interne*_vi!aga_kereszteny_szemmei-*

cjüiű voKureicfc

Az Internet világa keresztény szemmel

^eejfc.'.saoo «aftoteto»

cé»ur*. For.tos azonban, hogy a világhálóhoz való V.i

Az alapéival* rögzítése kapcsán a legfontosabb fog-wcm a LGrtssig (axnrnumol, tvsJen ez nmdariHM tommuf>*ác*í alapja, fiz internetes technika pedig nem pusztán információs technika, hanem - párbeszédes szolgáltatásai folytar - kapcsolattartó (kommunikációs) technika Lenetfivé teszi emberek ás közösségek számára a közösségépítést és kapcsolat tartást. 12 ezzé 1 kapcsolatos gondolatokat jól foglalja össze a world Association for Christian Communication (keresztény Kommunikáció Váagszovettége, «• •') nevű szervezet áttekints tanuenánya, melyből a kővetkező három pontot idézzük.

1 A rm Istenünk: kapcsolattartó h. szupermodem lechmka nem oszt akarja ezt a kommunikációt, ás ai

iyan lény: akit ugyan nem látunk, da képesek vagyunk kapcsolatba lépői szoroz az Isten és ember kapcsolata, kommunikációja aiapvotö, ami nélkül hitünk szerint nem tt is, hogy egymással kommunikáljunk, ennek pedig az egyház elotében alapvető jelentősége van .‘.«zdefe* óta fontos vole a kapciolattartás. Üzenetek és levelei- váltása teremtette mi vei» ugyanúgy az egyház építését szolgáltál, mint ma az Interneten szétküldött eicktronikus k.t

megmaradásának alapjait Pál apostol levelei ugyanúgy az egyház építését szolgáltál, mint ma az Interneten szétküldött elektronikus köriévé!, an» egy me goes’élésre lmja össze a résztvevőket:- a kapzsotattarta:. altat valósult mag, nogy a helyi viíionyaiOan é/8 MWSsség pain ásott ki a tiagy agészbS*' Pontos voit a globális kapcsolódás a távok testvérekhez, az egyház egészéhez. Az egyház megmaradásában alapyetö szerepe volt és van annak, nogy emberek és közösséget: egymásra támaszkodhatnak Churches ant1 fisetti Oegatásatiors on the Internat • A general overview (A-ACC. Ictxfon. 199?I Ezekkel a gcindotatoikai összecseng a Prím* KetolAus Egyház altéi közzétett több dokumentum is. Fontos megjegyezni, hogy a katolikus egyházban régóta es rendszeresen foglalkoznak a média kérdéséivé!. Évtizedek óta visszatérő láma a médiumok leresziénv használata, az ezekhez való hozzáállás kérgese. A legfontosabb hhataics alias foglaláséi felsorolásét a II. vatiám zsinat tömegkommunikációs eszkdzöl.idi szóló

dekrétumával Unter n

I kesóbb megalakult a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa, melynek iegtómertebb határozatai a Commons} et

„A döntésben tükröződhet egyházképünk” - írja az Üllői úti székház jövőjével foglalkozó írás szerzője (Jövőtervezés és felelős gondolkodás - Egyházunk központjáról fog dönteni a zsinat, EvE- let, február u-i szám), hangsúlyozva: méltatlan, hogy pincében legyen egy gyülekezeti terem, és az, hogy néhány összenyitott lakás neveztessék szeretetotthonnak nem is beszélve a „láthatatlan” templomról...

Nehéz elfelejteni a józsefvárosi gyülekezet lelkészének arcát, amikor nemrég megmutatott nekem egy levelet. Ebben pár éve arra kérte esperesét, püspökét és elnök-püspökét, hogy tájékoztassák az Üllői úti székházzal kapcsolatos tervekről. Nem válaszoltak

A csend nehezen értelmezhető kommunikációs forma. Mindenki kitöltheti valamivel, vagy azt gondolhatja, hogy minden rendben van, át esetleg mindent félre is érthet. A csend egy bizonyos határon túl megalázó. Az évekkel ezelőtt feltett kérdés meg nem válaszolásának csöndje is az. Mindeközben egyházképünk „tükröződik". Folyamatosan. És

az imázsra nagy gondot kell fordítani, hiszen - miként ez a témában többször és több helyen elhangzott - „olyan templom kellene, ami látszik". Csakhogy e „láthatatlan" templom imázsa vállalhatóbb, mint... azoknak az embereknek a „csöndje”, akik ezt méltatlannak tartják.

„A döntésben tükröződhet egyházképünk is: épületekben gondolkodunk, azokhoz ragaszkodunk, vagy a szolgálatunknak keresünk egyszerű, méltó formát, amely egyházunk imázsát a világ számára is jelzi”-zárul a már idézett újságcikk.

Hát igen, a méltó forma megtalálása fontos, de nem elég. Sőt felesleges, ha nincs méltó tartalom, ami kitöltse, és értelmet adjon a formának. Ez kezdődhet az ember emberszámba vételével. De úgy látszik, ez még sokakban hiányosság, és az ilyen hiányosságokkal küszködő ember (vagy egyház) jobb, ha nem épít a világ számára is látható templomot.

■ Gombkötő Beáta

Imázs

EVÉL&LEVÉL&EVÉL& LE VÉL

Másnapra tiszta emléktábla...

Tisztelt Szerkesztőség! A sajtófigyelőn keresztül jutottam hozzá Kinczler Irén írásához, amely az Evangélikus Elet hasábjain jelent meg (Emléktábla Ihász Dániel evangélikus honvédezredes tiszteletére, 2007/13. szám).

Miközben - természetesen - örülök az új emléktáblának, szívesen tájékoztatnám olvasóikat arról, hogy a cikkben is közölt szövegű, remek emlékművet néhány évvel korábban filmen is, fényképezőgéppel is megörökítettem a torinói temetőben. Furcsa emlékem, hogy azon a napon, amikor az egyébként szabadon látogatható temetőben forgatni szerettem volna, nem kaptam rá engedélyt, s aztán másnapra igen. A nevezetes sír erre a bizonyos másnapra tiszta lett, rendezett, a kriptafedél környékét friss fehér murva szegélyezte. Vagyis a temető vezetése rendbe tette - úgy-ahogy - a sírt, nem vállalva, hogy a magyar forgatócsoport lehangoló emléket vigyen magával. Természetesen az egykor láncot tartó oszlopok helyreállítása, a felirat betűinek felújítása (hacsak azóta meg nem történt) még hátravan. Lehet, hogy éppen a kőbányaiak kis csapatára várna ennek a feladatnak a megoldása is, amelyről persze, ha megtörténik, készséggel számolok be a képernyőn.

Csatolom az általam készített „másnapi” fényképet, és mellékelten küldök egy, a sírról készült eredeti rajzot. Üdvözlettel:

Ráday Mihály

SZERETETVENDÉGSÉGRE...

Egyszerű, de nagyon finom túrós

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 20 dkg porcukor,

1 csomag sütőpor, \á kg túró, 10 dkg mazsola,

1 csomag vaníliás cukor, 4 tojássárgája, liter tej, 25 dkg Rama margarin, ízlés szerint 1 citrom héja.

Elkészítés: a lisztet, a porcukrot és a sütőport szárazon összekeverjük. Egy közepes méretű tepsit kikenünk körülbelül 10 dkg margarinnal, de még jobb, ha előbb sütőpapírral béleljük ki, és azt kenjük meg. Egyenletesen beleszórjuk a kikevert tészta felét. A túrót, a tejbe áztatott és lecsöpögtetett mazsolát, a vaníliás cukrot és a citrom héját összekeverjük, majd egyenletesen a tepsibe szórjuk.

Ezután eloszlatjuk rajta a megmaradt lisztes keveréket. A tojássárgákat langyos tejjel összedolgozzuk, és ráöntjük

az alapanyagokra. Ha nagyon legurulnak a tejcseppek, akkor „szurkáljuk meg” villával a tésztát. A tetejére rávagdossuk a maradék margarint. 160-170 Celsius-fokra előmelegített sütőben körülbelül fél óráig sütjük.

Hagyjuk-e az omladozó épületeket?

„Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” - írta egykor Reményik Sándor. Az EvÉlet március u-i számában megjelent vitairat szerint hagyjuk az omladozó épületeket, és forduljunk az ifjúsági munka felé. Van benne valami. Az idősebbek azonban még emlékezhetnek rá, hogy ötven éve is volt olyan mozgalom, amely az úri kastélyok birtokba vételét hirdette, majd teljes lepusztulásukhoz vezetett. „A múltat végkép eltörölni” - ez volt a jelszó. Most meg bámuljuk azokat, akik megőrizték a múltjuk emlékeit, családi tradícióikat. Igaz, ők nem panaszkodnak, hogy a házukra is költeniük kell. Megszokták. Nem hagyják tönkremenni a tetőt, a leesett cserepet pótolják, a vakolatfoltot kijavítják, így náluk nem létezik az omladozó házak problémája.

A szocialista Magyarországon nem ez volt a szokás. Ideológiailag megalapozott lustasággal hagytuk pusztulni a birtokba vett kastélyokat. Ezek folyamatos karbantartása saját erőt kívánt volna. Ha meg elpusztultak, központi támogatásból újat lehetett építeni.

Ez a fajta szemlélet átitatta az egész hazai közvéleményt. Pedig az építészek, közgazdászok évtizedek óta hajtogatják: minden épület (az új is!) amortizálódik, és évente rá kell költeni az értéke 1,5-2%-át ahhoz, hogy értékét megőrizzük.

Hogy állunk az építéssel, felújítással egyházunkban?

Az Evangélikus Közlöny rendszeresen közli költségvetésünket. Szerény költségvetés; az iskolák, szeretetotthonok fejkvótaszerű támogatásán túli, egyházi életre jutó része is jórészt állami támogatásra épül. Ennek egynegyed része, körülbelül 400-450 millió forint jut az összes építkezésre. Nemcsak az omladozó házak felújítása foglaltatik ebben benne, hanem újak építése vagy a pályázatokon való részvétel támogatása is. (Ezek a pályázatok a műemlékek megóvását szolgálják, de önrész meglétét is előírják.)

Utoljára 2003-ban volt nagyobb építkezési akció egyházunkban - banki hitelből, amelyet most törlesztünk. Ezzel épült meg több új kisebb templom; az építkezések sokáig húzódtak.

Néhány nagyobb egyházközség nem kérte vissza hajdan államosított épületét, hanem kártérítést kap helyette. Ezek

tudnak önállóan építkezni ma is. És van néhány olyan város, ahova beköltöztek faluról az evangélikusok. Ebben az esetben építkezni kell - akár központi támogatással is - az új gyülekezet érdekében.

Valójában tehát elég kevés: évi 100 millió forint körüli összeg marad arra, hogy központilag támogassák az ország összes régi templomának, gyülekezeti házának a felújítását. Mit lehetne ebből megtakarítani? Hol van ez az összeg meglévő épületállományunk értékének említett 1,5-2%-ától, amely a folyamatos karbantartáshoz kellene? Tizedét sem éri el.

Mit tehetünk? Be kell látnunk, hogy egyházunk épületvagyonával ugyanúgy gazdálkodnunk kell, mint a sajátunkkal.

Ha egy házból kihal a lakója, vagy máshová költözik, az üres épület pusztulásnak indul. A nosztalgia nem tartja fenn, csak a használat és a karbantartás, így van ez a templom és a papiak esetében is. Ha van gyülekezet, használja, költsön rá. Főleg a tetőre, ne csak a díszekre. (A túl jól záró ablak és a műpadló is ellensége a régi háznak. Kerüljük!) Ha kihalt vagy elköltözött a gyülekezet a településről, addig kell eladni az épületeket, amíg megveszik őket. Nem szabad az omladozó házat magára hagyni: bontás nélkül is elpusztul.

Sok település természetben kérte vissza államosított iskoláját, a tanítólakást. Ezek gyakran jobb karban vannak, mint a sokkal öregebb kis templom vagy papiak. Ha így van, akkor bizony át kell költözni a visszakapott ingatlanba, és a lepusztult régi házat el kell bontani vagy el kell adni. Még a kedves templomot is. ApCsel 7,48 szerint: „A Magassdgos(...) nem emberkéz alkotásaiban lakik...” Ha pedig egy új épület fűthető, komfortosabb, a gyülekezeti életnek is jobb otthona lesz.

Természetesen ha nem válogathat az épületek között a gyülekezet (és nem is fogyott el), akkor őrizze, óvja, ápolja azt, amije van. És szakszerűen korszerűsítse, hogy a ház megfeleljen a változó igényeknek (nem a divatnak!). Ne várja, hogy a „püspöktől jött” támogatásból újat építhet. Amint az előzőekből is láttuk, erre alig van esély.

Egyébként őseink sem a támogatást várták. Az 1700-as évek végén tucatszám építették a templomokat. Amint megengedték, és ahogy lehetett: néha

udvarban, torony nélkül, másutt fából. És olyat építettek, amilyenre szükségük volt. Saját erőből.

Ma a finnek leginkább olyan templomokat építenek, amelyeket tolófalakkal kisebb terekre lehet osztani. Nem csak a templom mellé vagy fölé lehet ifjúsági termet, gyülekezeti termet építeni! A nagyobb tér fel is osztható, így kevesebbet kell fűteni. (Természetesen műemlék épületnél a térfelosztás nemigen lehetséges.) Régi iskoláinkban nálunk is gyakori volt az összenyitható terem. Az üzemelési-fenntartási költségek növekedése és a komfortigény is a mái többfunkciós terek mellett szól. A bútorozásnál is lehet szabadabban gondolkodni, így a terek több célra is használhatók.

Ne hagyjuk el omladozó épületeinket, de ne is fetisizáljuk őket! Ne okoljuk a házat, ha nem használjuk, inkább áldozzunk rá, és alakítsuk a mai igényekhez. Használják a fiatalok is, sőt vegyenek részt e házak takarításában, gondozásában. Amilyen kevesen vagyunk evangélikusok, és amilyen ritkán jövünk össze, elférünk ugyanott - ha mi is úgy akarjuk.

■ Vincze Csaba építész