Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-05-27 / 21. szám

'Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. május 27. 5 Az ötödik országos evangélikus találkozó programja Egyre közelebb Alig több mint harminc nap, és négy év után ismét találkozhatnak hazánk evan­gélikusai; tíz év után újra Pakson. Azok számára, akik ez alkalommal is részt ve­hetnek a szervezésben, előkészítésben, a régi képek, arcok köszöntek vissza. De ez már egy másik találkozó, talán más résztvevőkkel. Ezekben a napokban összesítjük a jelentkezéseket; ez mindig izgalmas feladat. Ilyenkor derül ki, hogy jól becsültük-e meg a szükséges szállás­helyek számát, megfelelő helyszínre ter­veztük-e a fórumbeszélgetéseket, elég ebédet rendeltünk-e. Mindezek ismere­tében már véglegesíteni tudunk sok mindent, de a várakozás és egy egészsé­ges „drukk” mindvégig bennünk marad: „Valóban gondoltunk mindenre?" Néhány dolog, amelyre gondoltunk, és amelyben a résztvevők partneri viszo­nyulását kérjük. Hosszas megfontolás után úgy dön­töttünk, hogy a záróalkalmon szabadté­ri istentisztelet lesz, melyet másnap fel­vételről a televízió is közvetít. A hosszú előkészületek miatt csak rendkívüli idő­járás mellett változtatunk a helyszínen. Ezért kérjük, hogy esernyőt mindenki hozzon magával, és a kemény lelátókon való ülésre is készüljenek. A regisztráció, illetve a részvételi díjak beszedése az érkezéskor történik. A gyorsabb ügyintézés érdekében kérjük, hogy az együtt érkezők már előre gyűjt­sék össze a fizetendő összeget. A hátralevő rövid idő alatt még sok feladat áll előttünk, és bizonyára lesz­nek még olyan információk, melyeket meg szeretnénk osztani a résztvevők­kel, ezért kérjük, hogy kísérjék figye­lemmel a találkozó honlapját a http://ta- lalkozo.lutheran.hu címen. Hordozzuk együtt imádságban a talál­kozás örömét! ■ Marton Tamás Június 22., péntek Sportcsarnok 17.00: Megnyitás, zászlóátadás, köszön­tések - Szabó Vilmos Béla esperes • Nyitóáhítat - dr. Fabiny Tamás püspök (Lk 5,1-n) Paks, 2007. június 22-23. • Az Evangélikus Hittudományi Egye­tem fúvószenekarának és a paksi gyü­lekezet énekkarának zenei szolgálata 18.00-19.00: Közegyházi fórum Evangéli­kus panoráma címmel Radosné Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes ve­zetésével. Résztvevők: Muntag András zsinati gazda, Hafenscher Károly orszá­gos irodaigazgató, Szeverényi János or­szágos missziói lelkész, T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője, Ken- deh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója, Mihályi Zoltánná, az Országos Egyházi Iroda Oktatási Osztályának vezetője és Frenyó Anna, az Országos Egyházi Iroda Ifjúsági Osztályának vezetője 19.00-20.00: Vacsora Esti programok: 20.00: Szita István festőművész kiállításá­nak, valamint cigány művészek tárla­tainak megnyitása a paksi művelődési házban 20.30: A SZÉF Alapítvány színjátszó tár­sulatának A tékozló fiú című előadása a művelődési házban • A paksi Roger Schilling fúvósok mű­sora a pincesorban Június 23., szombat Sportcsarnok 9.00: Reggeli áhítat - Ittzés János püspök . (2Kor 5,18-21) 9.30: A megbékéltek mint békességszerzők - pó­diumbeszélgetés dr. Kránitz Mihállyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teo­lógusprofesszorával, dr. Szűcs Ferenc pro­fesszorral, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával és dr. Varga Gyöngyi­vel, az Evangélikus Hittudományi Egye­tem adjunktusával. A beszélgetés mode­rátora ifi. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár. Művelődési ház n.15-12.30: A megbékélés távlatai - szek­cióbeszélgetések • Megbékélés a családban - Bencze And­rás lelkész, Szabó György egyházkerüle­ti felügyelő • Megbékélés a generációk között - Frenyó Anna, az ifjúsági osztály vezető­je, Pintér Károly nyugalmazott lelkész • Párbeszéd a zsidósággal - Kovács Lász­ló lelkész, Róna Tamás rabbi • Megbékélés a keresztény egyházak között - Rozs-Nagy Szilvia lelkész, Nagypál Szabolcs katolikus teológus • Megbékélés a romákkal - Csepregi Er­zsébet lelkész, Ignácz János tanár, a Du- na-Sió Közi Kistérségi Roma Egyesü­let elnöke • Megbékélés határon innen és túl - Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) • Megbékélés a társadalomban: Profile Gergely országos felügyelő, dr. Csepregi András lelkész, az OKM egyházi kap­csolatokért felelős főtanácsadója 12.30-15.00: Ebédszünet és fakultatív ha­jókirándulás 15.00-16.30: „Utcamisszió” a Duna-par- ton - Szeverényi János országos misszi­ói lelkész, a pécsi gospelkórus és a Fel­sővezeték együttes 17.00: A megbékélés ünnepe - úrvacsorái istentisztelet a Duna-parton. Igehirde­tés: Gáncs Péter püspök (Jn 21,1-14); közreműködik a pécsi gyülekezet énekkara. A paksi találkozóra utazógyülekezeti cso­portok autóbuszköltségeihez szolgálati úton támogatás igényelhető az Országos Egyházi Irodától! Az országos felügyelő naplójából Az elmúlt hónapok naplóbejegyzései - ha lettek volna - mozgalmas időszakról számolhattak volna be. Nemcsak a köl­tözködésünk miatti zűrzavar, az egyre szaporodó munkahelyi feladatok kö­vetkeztében, hanem az egyházi közélet­ben történtek miatt is. Az előbbiekkel amúgy sem traktálnám az olvasót, noha tagadhatatlan, hogy egyházunk világi tisztségviselőinek is csak egy életük van, abban kell megférnie egymással a csalá­di, a munkahelyi és az egyházi felada­toknak. Az egyházunk életével kapcsolatos naplóbejegyzések szólnának a teológia tanári karával folytatott beszélgetésről, a fasori gimnázium igazgatótanácsának - kissé viharos - üléséről, számos külföldi látogató fogadásáról, a zsinaton vagy az országos presbitérium ülésein átéltek- ről, az egyházmegyei felügyelőkkel való találkozásról és persze még sok minden másról. Az elmúlt hónapokra visszate­kintve azonban nem kétséges, hogy a múltunkkal, szellemi és épített öröksé­günkkel kapcsolatos egyeztetések, viták foglalkoztattak leginkább, olykor talán a kelleténél intenzívebben is. Nem nehéz kitalálni, hogy elsősorban az Üllői úti székház eladása körüli polé­miáról van szó. A témával kapcsolatos hivatalos közléseket, vagyis inkább a közlések elmaradását sok kritika érte. Ezek jó része biztosan indokolt, bár be­vallom, hogy olykor magam is nehezen tudom eldönteni, hogy mi a megfelelő fóruma az egyeztetéseknek e sok auto­nóm szereplőből álló közösségben. To­vábbi dilemma, hogy mikor jelenhet meg egy gondolat a nagyobb nyilvános­ság előtt, s ha már megjelenik, vajon azok, akik előzetesen nem értesültek ró­la, nem fognak-e vérig sértődni. E kérdé­sek tisztázásában nincsenek segítsé­günkre törvényeink, egyház- és ember­ismeretünk szubjektív voltát pedig nem kell hosszasan magyarázni. Nem véletle­nül választottam tehát a székházzal kap­csolatos gondolataim kifejtésére a „fiktív napló” személyes műfaját. Egy demokratikus egyházszervezet­ben, melyben — a szervezettől függetle­nül is - az önállóság, a véleményalkotás és kifejezés szabadsága evangélikus ön­képünk része, természetes, hogy élénk vita bontakozik ki egy tagadhatatlanul fontos kérdésről. Bár néha meglep, hogy egy-egy testvérünk milyen könnyedén fogalmaz meg súlyos ítéleteket, alapta­lan rágalmakat mindenféle feltételezett anyagi előnyökkel kapcsolatban, ezt a puskaporos magyar közélet hatásának és az elmúlt évtizedek egyházi tapaszta­latainak tulajdonítom. Mindaddig, amíg az egyház megválasztott testületéi nem hoznak döntést valamely témában, ter­mészetes, hogy sokféle, olykor talán túl­zottan is „érzelemdús” vélemény hang­zik el. Ám ha a döntés megszületett, nem szerencsés azt újabb és újabb ér­vekkel, akciókkal opponálni, vagy leg­alábbis sajátos demokráciafelfogást tük­röz, ha ez mégis megtörténik. Tudjuk jól, a zsinat végül is nagy többséggel fogadta el azt a bizonyos C változatot, mely az Üllői úti épület el­adását követően új egyházi központ lé­tesítését teszi lehetővé. A zsinaton ma­gam is e változat mellett érveltem, de nem azért, mert meg voltam győződve az új, lágymányosi irodaépület előnyei­ről. Érvelésem kiindulópontja mindig is az volt, hogy rossz állapotban lévő épü­leteink felújításához mindenképp külső forrást kell bevonnunk, ha másképpen nem, hát úgy, hogy valamit eladunk. Nem könnyű persze megválni régi épületektől, különösen templomterek­től, de a magyar evangélikusság lélek- számát tekintve nem alaptalan feltenni a kérdést: indokolt-e kitartani épületeink mellett akkor is, ha már csak harmad­annyi hívünk van, mint az épületek lét­rejöttekor? Nem kötelességünk-e alapo­san átgondolni, hogy melyek azok az in­gatlanjaink - Budapesten kívül is -, ame­lyeket távlatosan is gazdaságosan és a célnak megfelelően tudunk használni? A gondolkodási folyamatot ugyanakkor szükségképp felgyorsítja egy konkrét vételi ajánlat, amint ez a mi esetünkben is történt. Egy egyház, különösen egy kis egyház számára nagyon fontos a hagyomány. Az épített örökség megbecsülése alatt persze nem azt értem, hogy ülünk roz­zant épületeinkben, és arra várunk, hogy majd valahonnan lesz pénz a felújításra. A megfelelő funkcióval ellátott, szép, felújított terek jótékony hatással vannak Mányoki János;, országos könyvtárunk ve­zetője már a zsinati ülésen felvetette, hogy a könyvtár és a levéltár számára az Eötvös Loránd Tudományegyetem Böl­csészettudományi Karának közelsége miatt ideális elhelyezést biztosítana a Puskin utcai palota. Gaál Jánosné, a kollé­gium igazgatója pedig már korábban ja­vasolta: vizsgáljuk meg, hogy az orszá­gos iroda nem költözhetne-e a Rózsák terére. Tekintettel arra, hogy mindkét épület igen rossz állapotban van, a fel­újításukra előbb-utóbb úgyis sok pénzt kellene elköltenünk. központban, és természetesen püspöki lakásról is gondoskodni kell. A felújítás által jelentős mértékben megnövekedett értékű Puskin utcai épület a Deák téri gyülekezet birtoká­ban maradna, tehermentesítené a gyüle­kezetét a felújítás költségei alól. Közép- iskolás diákjaink méltó elhelyezése vagy a Luther Otthon felépítendő új épületének egyik szárnyában lenne megoldható, vagy más, a jelenleginél méltóbb és gazdaságos megoldást kell keresni. Mindez számos további építé­szeti és gazdaságossági vizsgálatot igé­nyel, melyek ismeretében a zsinat majd megalapozott döntést hozhat. Addig pedig természetesen érvényben marad a márciusi C változatra vonatkozó hatá­rozat, melynek megvalósítására az an­gol konzorcium továbbra is hajlandó. Egy tárgyalási folyamat során mindig felmerülhetnek érvek, melyek új megvi­lágításba helyezik a korábban már is­mert tényeket, új lehetőségeket nyitnak meg. Zsinati határozat nélkül természe­tesen semmilyen megoldás nem képzel­hető el, ugyanakkor a tárgyalás során nekem is szükségem van, és egyházunk más vezetőinek is szükségük van arra, hogy kompetens tárgyalópartnerként képviseljük az egyházat. A további fejleményekről folyamatos tájékoztatást fogok adni, mert fontosnak tartom, hogy minden érdeklődő tudo­mást szerezzen e valóban lényeges fejle­ményekről, a hírek és álhírek ne csak „száj- hagyomány útján” terjedjenek. Ugyanak­kor őszintén remélem, hogy a bizalmat­lan, olykor nyíltan rosszindulatú hangok elcsendesülnek, a valóban jogos kérdések­re pedig mindenki választ kaphat. Pünkösd ünnepén különösen fontos belátnunk azt, hogy a kegyelem állandó remélésén kívül az egyház további fenn­tartásához, működtetéséhez racionális és olykor bizony bátorságot is feltétele­ző döntésekre van szükség. ■ Prőhle Gergely Középiskolai kollégiumunk a Rózsák terén az ott dolgozó emberekre és az ügyek menetére is. Az Üllői úttal kapcsolatos zsinati döntést követően az angol befektetővel folytatott megbeszélésen világossá vált, hogy számára a lágymányosi telek be­építése jelenti az igazi üzleti perspektí­vát, ahol a maximális területkihaszná­lással irodákat létesítene, a telek tulaj­donarányos használatáért pedig bérleti díjat fizetne. Ugyanakkor hajlandó len­ne az új, lágymányosi egyházi központ felépítése helyett felújítani a Déli Egy­házkerület püspöki székhelyét, mely a Deák téri gyülekezet tulajdonát képezi, és a Rózsák terén álló középiskolai kol­légiumot, mely az országos egyházé. Azt gondolom, hogy a fentiek szerint kirajzolódó megoldás több szempont­ból is előnyös lenne egyházunknak. Mindenekelőtt azért, mert megújulna két olyan épületünk, mely fontos eleme a budapesti evangélikus hagyomány­nak. A Puskin utcai palota a könyvtári és levéltári funkcióval az egyetemi ifjú­ság kedvelt találkozóhelye is lehetne, amint ezt a lágymányosi telekkel kap­csolatban is terveztük. Előnyös lenne továbbá azért is, mert a tartós haszná­latba, tehát nem tulajdonba kapott lágy­mányosi telken felépülő irodaház hosszú távon kiszámítható bevételt hozna az országos egyháznak. A déli püspökség helyet kapna az országos

Next

/
Thumbnails
Contents