Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-05-20 / 20. szám
6 ■*! 2007- május 20. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Fagy, jég, kár, keserűség Hazafelé tartottam május 5-én, szombaton, Kecskeméthez közeledve hirtelen megváltozott a táj megszokott képe. A solti, 52-es út mentén a zöld és a fehér szín keveredett a földön, az úttesten. A fákon alig maradt levél, a földet pedig több centiméter vastagságban jég borította. Az autó kerekei nyomták kétfelé a mogyorónyi, néhol kisebb dió nagyságú jégdarabokat. S ez^a látvány kitartott egészen Ballószögig. Az út menti kajsziültetvények, egyéb mezőgazdasági vete- mények mind-mind siralmas, megtépázott állapotban voltak. Más. Május elején a borvidékünkön az éjszakai fagy okozott iszonyatos károkat. Találkoztam olyan evangélikus gazdával, akinek tizenhárom hektár szőlője fagyott el, nemcsak alul, de fölül is. „Nem kell már permetezni, megvolt a szüret! - legyintett keserűen. És ha odafigyeltünk a híradásokra, így történt ez a Kiskunságon kívül Borsodban, Szabolcsban és a Hajdúságban is. Ott almások, barackültetvények szenvedtek nyolcvan-száz százalékos fagykárt. Aki falun született, falun nőtt föl, és ma is vidéken él, tudja, mélységesen átérzi, mit jelent mindez. S ezek után leülök a számítógépem elé, és rákattintok az Index.hu megyénkben lévő mutációjára, a Kecskeméten szerkesztett Hírösindex honlapjára. S nem akarok hinni a szememnek. Ugyanis május 10-én, amikor ezeket a sorokat írom, a következő, kiemelt helyen lévő írást olvashatta, aki jobb híján erre tévedt. Kiemelt, vastag betűs cím: „A parasztok az adónkból tömnék a zsebüket - Eddig többmilliárd forintnyi a kár a mezőgazdaságban”. Majd az írás bevezetője, ugyancsak kiemelten: „Miközben a magyar élelmiszer minősége olyan szar, hogy társadalmi szintű műzlizabálást már nem lehet megállítani, addig a hazai mezőgazdaság évről-évre az átlag adófizetők zsebéből bevasalt lére utazik. Csak kérdezem a több hónapos szárasság nem okozott kárt?” Idézet szó szerint, a helyesírási hibákkal együtt. A cikket egyébként nem jegyezte senki, nem tudni, ki nem merte saját alkotása alá írni a nevét. Bátor tett. Az írás amúgy a Magosz kezdeményezéséről szól a továbbiakban, arról, hogy miként segíthetne a kormány a fagy- és jégkárt szenvedett gazdáknak. Valaki tehát, egy névtelen, „bátor ember”, vette a fáradságot, és egy jót rúgott az EU-s átállás, a gazdasági, piaci, időjárási viszontagságok miatt már amúgy is alaposan meggyötört gazdákba. Amikor együtt kellene sírni azokkal, akiknek tönkrement a termésük, ő szemtelenül azt sugallja, mintha a magyar gazdák kizárólagosan az állami kárpótlásra hajtanának. Talán még ők is rendelték meg a fagyot meg a jeget? Ül valahol az íróasztala mögött egy névtelen, aki útszéli stílusban minősíti le a nehézségek ellenére még mindig kiváló magyar élelmiszereket, gazdáink két keze munkájának eredményét, a gazdákat meg élősködőknek állítja be. Ez egyszerűen elképesztő. Az, hogy ma egy embertársunk így vélekedik, jelzi azt a szellemi, erkölcsi mélységet, amelybe belezuhantunk. Lehet, hogy neki a külföldi tulajdonú szupermarketek polcait megtömő külföldi élelmiszerek minősége az etalon. Lehet, hogy neki a vízízű holland eper, a belga egyenparadicsom az ízek és a minőség csimborasszója. Lehet, hogy neki megfelel a megamarket bizonytalan eredetű, átcímkézett húsáruja, és nem vágyik ennél többre. Lelke (és gyomra) rajta. Nekem viszont a kiskőrösi húsboltban vásárolt ballószögi, hartai kolbász, füstölt májas az igazi. Ha savanyúság kell, a két helybéli, általam is ismert cég termékeit veszem. Almából is az az igazi, ami a határunkban termett, nem nyúlok a délamerikai zöld alma után. És télen magyar álmát eszem, meggyet, cseresznyét júniusban, dinnyét augusztusban, szőlőt meg ősszel, és kizárólagosan magyar terméket. Nem azért, mert soviniszta vagyok - egyébként miért ne lehetnék az is, ha a mi termékeinkről van szó? Hanem mert egyszerűen ezeken az ízeken nőttem fel, és ezeknél számomra nincs zamatosabb. Holmi sznobizmusból nem fogok külföldi élelmiszert vásárolni. Amúgy ismerem a termelőket is, látom fáradt arcukat, kérges tenyerüket. Ok többet érdemelnek. A tiszteletünket. És hogy mi megvegyük, amiért ők megdolgoznak, és megfizessük fáradozásukat. Hallom sóhajaikat, ahogy nézik riadtan a hajnali homályban az ablakban lévő hőmérőt, nyaranta meg kémlelik a sötéten tornyosuló felhőket. És egyetlen vágyuk, hogy megéljenek munkájuk eredményéből. Jut eszembe: mi lenne, ha evangélikus egyházunk a maga szerény lehetőségeivel, de segítené a gazdákat? Mondjuk csak magyar élelmiszert, termékeket vásárolnánk? Vagy projektekkel, külföldi lehetőségeinkkel segítenénk őket, tanácsadással, képzésekkel? Esetleg még latba is vethetnénk német, svéd, finn magasegyházi kapcsolatainkat, hogy gazdáinknak segítsünk eladni jó áron minőségi termékeiket? Ez is szolgálatunk része lehetne, sőt! ■ Lupták György Rendhagyó zenés istentisztelet lesz a Deák téri evangélikus templomban 2007. június 2-án, 19 órakor: Az istentisztelet egyes elemeit gazdagítja, a bibliai olvasmányokat és az igehirdetést improvizáció illusztrálja. Az istentisztelet kereteként elhangzik: Orgonái: a fóti kántorképző orgonájáért. orgonaművészek Igét hirdet: Ismét volt keresztény könyvhét Tizenötödik alkalommal rendezték meg a Szent István könyvhetet, a keresztény szellemiségű könyvkiadók hazai seregszemléjét május 7. és 12. között Budapesten, a Ferenciek terén. A rendezvény a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán tartott megnyitóünnepséggel vette kezdetét. Rózsa Huba, a könyvhetet szervező Szent István Társulat alelnöke ez alkalommal elmondta: a Ferenciek terén huszonegy jurtasátorban naponta 9 és 19 óra között harminckét kiadó mintegy hétezer kötettel várja az érdeklődőket. A rendezvény ideje alatt írók, költők, teológusok dedikálták műveiket. A könyvhetet szombaton kulturális program zárta. Az ünnepi megnyitón Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a Szent István Társulat fővédnöke és Spányi Antal székes- fehérvári megyés püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke adta át az idei Stephanus-díjakat. Teológia kategóriában az idén Jeleníts István piarista tanár, irodalmi kategóriában Kalász Márton író, költő, a Magyar írószövetség elnöke kapta meg a díjat. Az elismerést 1993-tól olyan szerzőknek ítéli óda a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány, akik magyar nyelven megA Luther Kiadó standja jelent műveikben, publikációikban az egyetemes, keresztény-európai kultúra értékrendjét közvetítik. M MTI A változás ünnepe A pietizmus segítette elő a konfirmáció általánossá válását A húsvét körüli hetekben Németországban 275 ezer protestáns ifjút konfirmáltak, illetve konfirmálnak. Jóllehet a konfirmáció - a római katolikus egyházban gyakorolt bérmálással ellentétben - nem szentség, a rendszerint húsvétvasámap és pünkösd közötti időszakra eső ünnep az esküvővel és a keresztelővel együtt a legkeresettebb „az egyházi kínálatban”. A Németországi Protestáns Egyházak (EKD) adatai szerint tizennégy éves kora körül csaknem minden megkeresztelt fiatal jelentkezik konfirmációra. A kilencvenes évek végétől kezdve ráadásul nőtt a konfirmandusok száma. Korábban a konfirmáció fordulópontot jelentett a gyermekek életében: sokuk elhagyta az iskolát, és beállt tanoncnak. A rítus így a gyermek- és a felnőttkor határát is jelezte, és kezdete volt a szülőkről való leválásnak. (A konfirmáltak már keresztszülők is lehetnek.) Habár a mai konfirmandusok még sokáig ifjak maradnak, a konfirmáció mostanság is a változás ünnepe - manapság azonban inkább ezen életszakasz testi és lelki átalakulásai kerülnek előtérbe. A konfirmációval - amelynek elnevezése a latin confirmatio szóból ered - a fiatalok megerősítik keresztségüket. Nyilvánosan vallást tesznek hitükről, és a gyülekezet felnőtt tagjaivá válnak. A konfirmáció „atyjaként" az Elzászból származó református teológust, Martin Bucert (14.91—1551) tartják számon, aki elsőként Hessenben vezette be. Általánossá azonban csak a 18. századi pietizmus idején vált. A 19. századtól kezdve a konfirmáció ünnepe egész Németországban elterjedt. A konfirmációnak Németországban van világi megfelelője. Az ifiúavatás szokása százötven évvel ezelőtt alakult ki; az egykori Német Demokratikus Köztársaságban igencsak szorgalmazták, és Németország keleti részén még mindig népszerű. Ezt a következőképpen indokolják: a nem keresztények is igénylik, hogy méltó módon ünnepeljék meg egy életszakasz lezárulását. A protestáns egyházak azonban lebeszélik a fiatalokat arról, hogy a konfirmáció mellett if- júavatón is részt vegyenek. H A Glaube und Heimat írása nyomán Tessedik-napok Budapesten és Albertirsán ► Tessedik Sámuel evangélikus lelkész (1742-1820) azon történelmi alakok közé tartozik, akiknek nagyságát igazában csak az utókor ismerte fel. Sokrétű tevékenységéről - lelkész, pedagógus és mezőgazdasági újító volt egyszerre - az első alkalommal megrendezett Tessedik-napok keretében emlékeztek meg május 11-12-én. A rendezvénysorozat a budapesti Rákóczi úti Szlovák Intézetben kezdődött pódiumbeszélgetéssel, és másnap Albertirsán, Tessedik szülőfalujában folytatódott koszorúzással, kiállítással és kulturális műsorral. A pódiumbeszélgetést a Szlovák Intézetben Milan Kurucz intézetigazgató nyitotta meg. Beszédében tolmácsolta a rendezvénysorozat védnökségét vállaló szlovák, illetve magyar köztársasági elnök üdvözletét. A beszélgetésen megjelent Szlovákia nagykövete, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke, Albert- irsa, Szarvas és szlovákiai testvérvárosuk, Malacky vezetője. (Jura; M igas nagykövet és Fazekas László, Albertirsa polgár- mestere szólt is a megjelentekhez.) Az emelvényen helyet foglalók közül Jozef Psenák pozsonyi professzor előadása Tessedik pedagógiai munkásságát méltatta. Kiemelte Comenius hatását, illetve azt, hogy Tessedik Szarvason kétszintű oktatást valósított meg, modem elemi iskolát hozott létre, reál tárgyakkal és politechnikai oktatással. A merkantilizmus, a fiziokratizmus hatott rá: utóbbi irányzat legfontosabbnak a mezőgazdaságot tartotta, amelyet ő is fejleszteni óhajtott. A korabeli Magyarország és Európa agrárhelyzetét vetette össze Barta János, a Debreceni Egyetem történészprofesszora, hangsúlyozva, hogy Tessedik a gyakorlatba vitte át az elméleteket. A Harruckem földesúrtól 1779-ben kapott hat hold szikesét diákjaival megműveltette, a lányok fonni tanultak közben. Tessedik szembeszállt az újraosztásos gazdaság gyakorlatával, amely gátolta az új növények meghonosítását, bevezette az istállózó állattartást - fejtette ki a történész. Kora parasztjai még a fűmagot sem ismerték, a szecskát összevágták, és azt vetették el. Sokan támadták, gátolták törekvéseit, facsemetéit májusfának vágták ki. Kapott azonban elismerést is. Már 1787-ben aranyéremmel tüntette ki - feleségével együtt - II. József, a következő évben pedig személyesen is fogadta a császár. Már idős korában, 1809-ben I. Ferenctől nemességet kapott gyakorlati érdemeiért, amelyek közt az akácfák elterjesztése, takarmánynövények behozatala szerepel. Előadásában Barta János utalt Tessedik jelentős írói munkásságára, amelynek egy része még feldolgozásra vár. Tessedik Sámuel lutheránus lelkészi tevékenységét helyezte előtérbe Kertész Bolond, az Evangélikus Országos Múzeum munkatársa. Tessedik két korszak határán kezdte - az ellenreformáció és a türelmi rendelet között -, amikor megháromszorozódott az evangélikus gyülekezetek száma - fejtette ki az előadó. 1791-ben a pesti zsinat képviselője volt. Ellentétbe került a püspökökkel, de a felekezet értelmisége melléállt. Kertész Botond párhuzamot vont Tessedik és Bél Mátyás, illetve August Bim- mer lelkész között; ez utóbbi háromszáz lakost oltott be településén himlő ellem Idézte Nádor Jenő szarvasi gimnáziumi igazgató könyvének megállapítását Tes- sedikről: „ Munkája cura pastoralis volt.” Utalt Tessedik szavaira: „Az igazi isten- tisztelet Isten adományainak okos, tevékeny, jókedvű felhasználásából áll.” A Tessedikre vonatkozó irodalom két évszázadának nagy ívű áttekintését adta Gombos János, a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Előadásában a kortárs, főleg német nyelvű folyóiratoktól Kosáry Domokos és Ortutay Gyula munkájáig - beleértve a határon túli publikációkat - vette számba az anyagot. Utalt arra, hogy a szarvasi tanítóképző szerencsésen választott névadót, amikor Tessedik Sámuel nevét vette fel. A hallottakhoz sokan hozzászóltak. Szó esett például Tessedik prédikációinak „modern” tárgyválasztásáról, de életének apróbb mozzanatairól is. Az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO képviseletében Mária Kadlecikova átadta a szervező Szlovák Intézet igazgatójának a Tessedik Sámuelt szlovák tudóstársával ábrázoló emlékplakettet. Másnap Albertirsán folytatódott a rendezvénysorozat, amely az első volt a sorban, de vélhetően nem az utolsó. ■ Róbert Péter
