Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-05-13 / 19. szám

IO 2007. május 13. KRÓNIKA ‘Evangélikus Élet®? » S­> •4 Éneklő teológusok Irsán Határtalan kórustalálkozó Jubilate vasárnapján az irsai evangélikus gyülekezet vendége volt az Evangélikus Hittu­dományi Egyetem énekkara. A délelőtti istentiszteletet színesítették szolgálatukkal Csor­ba István karnagy vezetésével és dr. Finta Gergely orgonajátékával. Az istentisztelet igehir­detője Johann Gyula, az egyetem lelkésze volt. Délután zenés áhítaton lehettek együtt a megjelentek; orgonán Finta Gergely előadásában Johann Sebastian Bach és Gárdonyi Zsolt, az énekkar előadásában pedig Schütz, Palestrina, Bach, Händel, Mozart, Csorba István és má­sok művei csendültek föl. Az áhítat igehirdetője Pongrácz Máté teológushallgató volt. ■ Erdélyi Csaba Pályázat A soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola angol-bármely sza­kos tanári és kémia óraadói állást hirdet. A pályázat benyújtási határideje: május 25. A pá­lyázat benyújtásához kérjük mellékelni az iskolai végzettséget igazoló okmányo­kat, a szakmai önéletrajzot és a lelkészi ajánlást. Az evangélikus vallás előnyt jelent. Bérezés a Kjt. szerint. Az állás szeptember i-jétől tölthető be. Cím: Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola, 9400 Sopron, Hunyadi János u. 8-10. Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a húsvét ünnepe utáni hatodik vasárnap (május 20.) offertóriuma a misszió célját szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet! Egyszerre örülhettünk gyülekezetek és énekkarok találkozójának az erdélyi Hosszúfalu-Felszegen, az április 20. és 23. között megvalósult testvér-gyüleke- zeti találkozón, ugyanis az énekkar adta a vanyarci gyülekezet negyvennégy fős csapatának gerincét. Már a fogadtatás is megható és megra­gadó volt. A tizennégy órás buszozástól eltikkadt vanyarciakat a felszegi gyüleke­zet kórusa várta a parókia udvarán, s né­hány éneket énekeltek köszöntésül. Már az első pillanatban átéltük a keresztény testvéri közösség melegét. Egymás szá­mára teljesen ismeretlen vendégek és vendéglátók köszöntötték egymást úgy, mintha mindig is ismerték volna a mási­kat. Honnan ez a csoda? És ez a szeretet és testvériség hatotta át az egész találkozót. Egyszerűen eltűnt a Barnaság és Nógrád közötti hétszázötven kilométer, otthon voltunk. A híd, amely összekötött ben­nünket, a közös nyelv, a közös hit, maga Jézus Krisztus. Pál apostol az Efezusi levél­ben írja: „Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor »távol« voltatok, »közel« kerültetek a Krisztus vére által." (2,13) Jézus közel visz minket az Atyához, és ebben a közelség­ben testvérekkel is megajándékoz. A vanyarciak többsége még sohasem járt ezen a vidéken; számukra addig csak térkép volt e táj. Most egyszerre megtelt gyönyörű képekkel, havas hegyekkel (az érkezésünk előtti napon friss hó hullott a Kárpátok csúcsaira), illetve emberek­kel: arcokkal és sorsokkal. Vendéglátó­inknak, a barcasági csángóknak az ősei látták el évszázadokon át országunk dél­keleti határainak védelmét, és ez nagy tiszteletet érdemel. Több helyen is lát­hattuk a régi határokat: a törcsvári kas­télynál, a Tömösi-hágón, valamint a Hosszúfalutól keletre eső Bratocsán, ahol a székely himnuszt is elénekeltük. Ámultunk a hegyek szépségén, a fiata­lok hógolyózhattak a Csukáson. Önkén­telenül is eszünkbe jutott a Teremtő ha­talma, aki mindezt bölcsen megalkotta. Salamon kívánsága ma is aktuális: „Te­remjenek a hegyek békét a népnek..." (Zsolt 72,3) A hegyek tövében lakókra szálljon Isten áldása és békessége. A vasárnapi istentiszteleten egymás­nak szolgáltak a gyülekezetek. Az ének­karok négy-négy éneket zengtek Isten dicsőségére és a gyülekezetek épülésére. A vanyarciak záróéneke Kapi Gyula gyö­nyörű verbunkosa, négyszólamú kórus­műve volt: „Mint kőszál a tengerben, áll Sionunk vára, / Századoknak ködén át napfény süt ormára. / Hányszor tört rá ellenség, hányszor várták végét, / Ámde az Úr vele volt, nem hagyta el népét, / Nem hagyta el népét. // Hála neked, nagy Isten, te vagy erős várunk, / Veled vész­ben, viharban rendületlen állunk. / Szol­gaságból kihozád néped szabadságra, / Szent igéddel vezetted Krisztus országá­ba, / Krisztus országába.” Itt, a Kárpát-medence délkeleti csücs­kében, az evangélikus csángók között különösen is igaz - többféle értelemben is - az ének minden egyes sora. Szimbo­likus értelmű és felemelő pillanat volt a két kórus közös éneklése, amikor is az ároni áldás egyik feldolgozását énekel­tük együtt. Örömünket az úrvacsorái közösség tette teljessé. E sorok írójának régi álma valósult meg ezzel a testvér-gyülekezeti kapcso­latfelvétellel. A politikai fordulat után az anyaországi gyülekezetek szinte „elkap­kodták” az erdélyi gyülekezeteket. Úgy tűnt, nemigen van már esély új kapcsolat kiépítésére. Isten vezetésének és ajándé­kának tartom, hogy a balatonszárszói üdülőben megismerhettük a hosszúfalu- felszegi lelkészt, Kajcsa Lászlót és családját. A lelkészcsaládok közötti baráti, testvéri viszony kialakulása után született meg az elhatározás, hogy a gyülekezetek kö­zött is teremtsük meg ezt a közösséget. A rossz emlékű 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népsza­vazás után különösen is aktuális a köze­ledés, mert a testvéri találkozók gyógyít­ják a sebeket. A tavaly októberben Oros­házán megalakult Magyar Evangélikus Konferencia egyik fő üzenete a bátorítás, a buzdítás szava volt: kész a keret, tölt­sük meg tartalommal. Öröm, hogy ezzel a háttérrel indulhattunk, és kaphattunk a találkozásban Istentől és emberektől hitbeli erősödést, nemzetiöntudat-ápo- lást, testvéri szeretetet. Köszönetét mon­dunk mindenkinek érte. Ha az Úr akarja, és élünk, a kapcsolat építésének reményteljes folytatása kö­vetkezik jövőre Vanyarcon... ■ Szabó András ISTENTISZTELETI REND / 2007. május 13. - Budapest Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate). Liturgikus szín: fehér. Lekció: iMóz 32,7-14; Jn 16,23(1-27. Alapige: Jak 1,22-27. Énekek: 72., 322. Mi van az angyalfa alatt? Avagy „sentzoli” és a gyerekek I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Gémesi Andrea; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. dr. Orosz Gábor Viktor: Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. ii. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 5. (asztali beszélgetések); VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél ii. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekverses liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv., konfirmáció) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Karner Ágoston; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Szloboda József; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi, Szabó András: Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Kovács Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László: Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. ii. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. dr. Zsigmondy Árpád. ISTENTISZTELETI REND / 2007. május 17. - Budapest Mennybemenetel ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: iKir 8,22-28; ApCsel 1,1-11. Alapige: Mk 16,14-20. Ének: 278. 1., Bécsi kapu tér de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 3. (német) Andreas Wellmer; du. 6. Balicza Iván; 11., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. du. 5. Donáth László; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér du. 6. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. du. 6. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.) Kovács Imre, Kovácsné Tóth Márta; VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. Kertész Géza; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) Schulek Mátyás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. du. fél 7. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. II. (úrv.) Tamásy Tamásné; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) du. 6. (úrv.) Bátovszky Gábor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér du. 6. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. du. 6. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. du. 6. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa ► E-mail címét tekintve sent, de nem szent, hanem - angolul - küldött. Zo­li, azaz Kadlecsik Zoltán, az Angyalfa Alapítvány elnöke igen nagy fába vágta a fejszéjét. Nemes és „sent”- hez, küldötthöz méltó szolgálatba fogott jó néhány évvel ezelőtt: bör­tönben lévő szülők gyermekeinek szervez nyáron tábort, télen, ta­vasszal hosszú hétvégéket, s arra is van gondja, hogy karácsonykor ke­rüljön ajándék a fa alá. Az alábbiak­ban - az április végi börtönmisszi­ós imahét apropóján - őt és alapít­ványát mutatjuk be röviden.- Mióta működik az alapítvány, és mi a lé­nyege a tevékenységének?- Immár tíz éve, 1997 óta létezünk. A Magyar Testvéri Börtöntársaság indította a munkát, melyhez később csatlakozott az Angyalfa Alapítvány. Táborozni visz- szük börtönben lévő szülők gyermekeit, éljenek bárhol az országban. A táborban hangsúlyt helyezünk a vallásos nevelésre, áhítatok, imádságok vannak, persze sok­sok játék, és nagy szerepet kap az is, hogy pihenjenek ezek a gyerekek, hiszen szinte soha nincs lehetőségük arra, hogy elmen­jenek a Balatonra vagy máshová az or­szágban kirándulni, üdülni. Sokat beszél­getünk egymással, ismerkedünk; rövi­den: nagyon jól érezzük magunkat.- Hány gyereket, milyen korosztályt fogad­nak, és honnan kapnak egyáltalán adatokat, milyen szálon tudnak elindulni?- Mindössze húsz-huszonöt gyereket tudunk évente elvinni - sajnos ennek anyagi okai vannak. 1997-ben tíz-tizen- négy év közötti gyerekeket vittünk, és ez a rendszer meg is maradt máig. A bör­tönlelkészekkel van kapcsolatunk, ők informálnak bennünket arról, hogy me­lyik fogvatartottnak hány gyermeke van, hány évesek, és hogy szeretné-e, ha elvinnénk őket nyaralni. Mi ezek után felkeressük az otthon lévő szülőt, neve­lőszülőt, nagymamát, és megkérjük, hogy engedje el velünk ebbe az ingyenes táborba. S ha igent mond, akkor öröm­mel visszük.- Mit ad ez a közösség ezeknek a gyerme­keknek?- Azt látjuk, hogy nagyon-nagyon so­kat. Először is, látnak egy másik, pozitív értékrendet. Másodsorban pihennek, ki­kapcsolódnak, fizikailag és lelkileg-szel- lemileg is. Továbbá kulturálisan is neve­lődnek, megtanulnak játszani, köszön­ni, énekelni, rajzolni, gitározni, vagy esetleg egy kis kórust alapítunk ott hirte­len. Kézműveskedési lehetőség is van számukra. Azt tapasztaljuk, hogy ha két-három év után visszajönnek, akik előtte nem voltak vallásosak, mesélik: már járnak hittanra, és tudják az Atyám, két kezedben című dalt... Én hiszem, hogy tényleg sokat kapnak, és öröm, hogy ők is ezt mondják.- Ökumenikus jellegű a segítség, vagy kizá­rólag evangélikus valldsú gyerekek vehetnek részt a táborokban?- Kizárólag ökumenikus! Komolyra fordítva: mi, szervezők azt nem is tud­juk, hogy a bent lévő szülő milyen vallá­si, hogy vallásos-e egyáltalán. Azt vall­juk, hogy ha valaki rászorul erre a segít­ségre anyagilag, lelkileg, mert csonka családban nő fel, és mi el tudjuk vinni, mert van rá keret, akkor nem nézzük, hogy milyen a vallása, vagy vallásos-e. Majd az lesz - reméljük...- A Magyar Testvéri Börtöntársaság im­már tizenöt éves. Mivel foglalkozik a fogva tar­tott szülők gyerekeinek táboroztatásán kívül?- A táborokon túl ajándékot jutta­tunk el a gyerekeknek; karácsony előtt nagyszabású ajándékgyűjtő akciókat szervezünk 1993 óta. Ez az úgynevezett Angel tree, azaz Angyalfa nevet viselő nemzetközi program. Ezenkívül a bör­tönlátogatásra helyezünk nagy hang­súlyt, országszerte önkéntesek járnak be az intézetekbe. Harminchárom börtön­ben mintegy kétszázhúsz önkéntesünk végzi ezt a nem könnyű szolgálatot. Börtönmissziós imaheteket szervezünk, illetve a tagoknak, önkénteseknek tanfo­lyamokat, tréningeket. Nyári, őszi, tava­szi találkozók és a táborok képezik a fő profilját a Magyar Testvéri Börtöntársa­ságnak is a börtönmisszión túl.- Van-e lehetőségük az utógondozásra? Ha kikerül afogvatartott, tudja-e vele vagy a gyer­mekkel tartani a kapcsolatot az alapítvány?- Inkább azt tartjuk fontosnak, hogy a gyereket próbáljuk meg kísérni, akkor is, ha már elmúlt tizennégy éves. Azt látjuk, hogy a bent lévő szülőnek az egyetlen és talán utolsó kapocs a külvilághoz a gyer­mek, hiszen valaki levelet ír neki; ha pe­dig kijön, van hova mennie, a család visszafogadja. Természetesen nagyon fontos, hogy egy börtönből szabadultra odafigyeljünk, kísérjük, de nagyon nehéz feladat ez. Hónapokig, évekig is eltartó folyamat a kinti életbe való visszaillesz­kedés. Az Angyalfa Alapítvány inkább a gyerekeket „veszi célba”, tulajdonképpen prevenciós jelleggel is: hogy ők ne kerül­jenek olyan helyzetbe, mint a szüleik. Lássanak pozitív példát, tanuljanak szak­mát, találjanak megélhetést.- Végzettsége szerint Ön lelkész. Miben lát­ja a szépségét ennek a szolgálatnak? Mi vezér­li közben?- Belecsepegtetni a gyerekek szívébe- fejébe, hogy a szeretet lehet élő dolog! Nagyon kevéssé jönnek ők vallásos hát­térből.. . Nem az a fontos, hogy teológi­ai előadásokat tartsunk nekik, hanem ar­ról szeretnénk tanúskodni, hogy szeret­ni jó, hogy valaki őket is szereti, mi is mint vezetők, de még rajtunk túl is vala­ki: az Úristen! És hogy lássák, érezzék, hogy ebből élhetnek, mert ez létezik, s ez jó. Nagyon jó látni, hogy visszajár­nak, hogy megmaradt bennük az együtt töltött idő. Látszik, ahogy kinyílnak ne­künk. Természetesen elevenek is - hi­szen gyerekek -, de én hiszem, hogy ta­lálkoznak az élő Úristennel, aki a szere- tetével tartja ezt a világot. ■ Kőháti Dóra Az Angyalfa Alapítvány telefonszáma: 20/824-6907. Címe: 1149 Budapest, Pillangó park 12/b. E-mail: sentzoli@freemail.hu. A Magyar Testvéri Börtöntársaság székhelyének címe: 2100 Gödöllő', Bereute István utca 13-15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents