Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-05-06 / 18. szám

‘Evangélikus ÉletS élővíz 2 oo/. május 6. m 9 Trenderli - avagy csodának márpedig lennie kell A budapesti és a debreceni egyetemi közösség hétvégéje Balatonszárszón MEEK MILD AS IF 1 1 fc>brl\» I II ftar I I ♦ Discover the real jesus. Church. April 4. ► Krakkóba varázsolta Grod Diána filmrendező a budapesti és a debre­ceni egyetemi gyülekezet hétvégé­jének résztvevőit szombat délután Balatonszárszón. A rendkívül szí­nes programú együttlét második napján a fiatalok közösen nézték meg a Csoda Krakkóban című filmet, majd Groó Diána és ár. Schmelovsz- fey Ágoston vallásfilozófus, pszicho­lógus beszélgetett velük a mécses­fénnyel bevilágított teaházban. Hogy mi minden úszott be a krakkói csodasorozat vetítése alatt a szárszói konferenciaterem kivetítőjére? Egy ma­gyar lány és egy lengyel fiú közt fino­man bontakozó szerelem, egy varázsla­tot őrző könyv, a múltat megidézni ké­pes Lewi rabbi és egy ősi zsidó pör­gettyűjáték, a trenderli. Eközben klez- merzene szólt sírva-nevetve, hol melan­kolikusan, hol lüktetőén. Múlt és jelen határán Groó Diána arról mesélt, hogy a csodá­ban hinni létszükséglet, hogy a felgyor­sult világban élő embernek menedéket jelent a misztériumba való kapaszkodás. Filmjével többek közt arról szeretne ta­núskodni, hogy meg lehet, meg kell tud­ni állni, alkalmat adni lelkűnknek a szemlélődésre. Észrevenni az utcán a kockaköveket, elámulni egy vándorcir­kuszon, végigsimítani ujjúnkat egy el­sárgult könyv lapjain... Az önéletrajzi ihletésű film vezérfona­la a gyökerek felkutatása. A rendező el­mondta, hogy.egy hajtásnak képzeli az életét azon a fán, amelyet az ősei alkot­nak, ebből következően múltjának, ősei történetének megértése elemi részét ké­pezi az ő jelenbeli létezésének. Ugyanak­kor a film záróakkordja mégis előremu­tat: a jövőt kell keresni - nyertes az lesz, aki a jelenből keres társat a jövőjéhez, és nem ragaszkodik görcsösen a múlt alak­jaihoz. Az emlékek lenyomata, előttünk járt szeretteink és történelmük úgyis örökre meghatározzák azt, hogy kik va­gyunk, és ki válhat belőlünk. A rendezőnő dédapja sohasem tért vissza Auschwitzból, csupán naplója maradt fenn egy „recepttel", amely leírja, miként kell ólomból trenderlit önteni. Ez a pörgettyűjáték formájában fenn­maradt üzenet mégis örökre Jeruzsá­lemre emlékezteti az utódokat, arra, hogy annak idején nagy csoda történt ott. Che Guevara mint Jézus Krisztus Az első este programja is kellőképpen megmozgatta a résztvevők agytekervé- nyeit. Dr. Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa Vallási szimbólumok a reklámokban címmel tartott előadást. Megállapította, hogy a magyar- országi egyházak - bár reklámjaikhoz névleg kikérik szakemberek tanácsát - a végeredményt mégis úgy hozzák létre, hogy az a reklámszakma alapvető köve­telményeinek sem felel meg. Plakátjaik, reklámjaik nem szólítják meg a kívülál­lókat, a nem keresztény közegben szoci­alizálódott emberek nem értik őket. Pedig a reklám segíthet abban, hogy valaki egyáltalán átlépje a templom kü­szöbét, és elindulhasson azon az ösvé­nyen, amely egyszer talán a Jézussal való személyes találkozáshoz vezet. S ha a 21. században valakit az indít el a keresz­ténység felé, hogy egy óriásplakát Che Guevarához hasonlítja Krisztust (vagy Krisztushoz hasonlítja Che Guevarát), akkor - bármilyen felhördülést váltott is ki ez az angol óriásplakát - ki vesse az ötletgazdára az első követ? Urvacsorás istentisztelet - felekezeti hovatartozástól függetlenül A vasárnap délelőtti multimédiás záró istentiszteletet Gáncs Tamás tartotta, és ­Körmendy Petra vezetésével - az Eglgérő gospelkórus énekelt, vérpezsdítő zenei kí­sérettel. Az istentiszteletet olyan prog­resszív liturgiái elemek gazdagították, mint filmrészlet a Brian életéből, U2- és Peter Gabriel-dalbetétek, továbbá egy szimbolikus cselekedet végrehajtása: mindenki kapott egy-egy kavicsot, amely egyrészt a mások megkövezésére irányuló szándékot jelképezte, másrészt azokat az egyéni terheket, amelyeket mindenki letehet a megbocsátó és fel­emelő Isten elé. (Ezeket később minden­ki elhelyezhette az oltárra.) A prédikáció alapját a házasságtörő asszony története adta, mely a feltáma­dás, újrakezdés lehetőségét hirdeti. „Ha nincs megbocsátás a házasságtörő asszonynak, akkor a kereszténység egy anakronisztikus, moralizáló, életellenes, törvénykező vallás lesz. Olyan, ahol mindenki kezében ott a kő, és csak arra vár, hogy végre megkövezhessen vele valakit, aki éppen más vallású, más fele­kezetű, más pártra szavaz, más színű a bőre.yagy éppen más a szexuális beállí­tottsága.” Mekkora torony épülhetne az ítélkezés köveiből! A lelkész továbbá Mark Twaint idézte: „A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipő­sarokra, amely eltapossa őt.” „Mert az élet határhelyzeteiben vagy szeret az ember, vagy téved. Ilyenkor vagy szelíd az ember, vagy becsapja önmagát. Vagy megbocsát, vagy ítélkezik. Vagy lerakja a köveket a kezéből, vagy cipeli egy éle­ten át. Jézus egyértelműen a szelídség, a megbocsátás, az újrakezdés és a kő lera­kása mellé tette le a voksát. És nemcsak a voksát. Az életét is.” A hétvégét Bafthel-Rúzsa Zsolt és Kör­mendy Petra fél- és egyharmad állású budapesti egyetemi lelkész, illetve Gáncs Tamás debreceni egyetemi lelkész közö­sen szervezte. Hogy csoda történt-e Ba­latonszárszón, az titok - minden egyes résztvevő szíve külön-külön őrzi. Min­denesetre megadatott nekik a lehetőség, hogy a „varázslat” részévé váljanak, hogy felnyíljon szemük az őket naponta körülvevő ajándékokra, s hogy ráérezze­nek annak a hős „szabadságharcosnak” a ma is élő és ható szelídségére, aki bele­halt abba, hogy az emberek még ma is görcsösen szorongatják köveiket. ■ Frenyó Anna A trenderli, hanuka ünnepének legkedveltebb játéka, valahol Közép-Európá- ban, az askenázi zsidóság körében alakult ki a középkor végén. Az apró pör­gettyűt (jiddis eredetű szóval trenderli, trendelli vagy trendedli, héberül szóvivőn) ere­detileg ólomból öntötték; ez a művelet közvetlenül a téli örömünnepet megelő­zően eseményszámba ment a zsidó családok körében. Jellegzetessége, hogy négy oldalán egy-egy héber betű helyezkedik el: nun, gimel, hé és sin. Ezek a ha­nuka ünnep lényegével kapcsolatos mondás kezdőbetűi, amelynek feloldása így hangzik: Nészgadol haja sám, vagyis „nagy csoda történt ott”, mármint az ókori Jeruzsálemben. A zsidó főváros és a Szentély felszabadítása után ugyanis meg akarták gyújtani az öröklámpást, a menórát, csakhogy nem találtak tiszta, meg­szentelt olajat. Új olaj sajtolásához pedig .nyolc napra lett volna szükség. Végül egy kis korsó olaj mégis előkerült, s az csodás módon nyolc napig égett... (http://www.zsido.hu/vallas/hanuka.htm) HETI ÚTRAVALÓ Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1) Húsvét ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli és heti igéi az új ének tar­talmáról és éneklésének indítékáról ta­nítják az éneklő gyülekezetét. Új ének csak megszabadított, újjászületett szívből származhat. „Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja" - folytatja vezérigénk; ezért „jó dolog az Urat dicsérni, és éneket zengeni a te neved­nek, ófelséges" (Zsolt 92,2; LK)! Minden úrvacsoravételkor ezt tesszük: „Ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét!” (Agenda) „Ha a Szentlélek énekre késztet, bizonyos, hogy csodák elfogadására is késztet: (...) neked lett mindez, hogy Isten az ő jobb ke­zével, azaz Fiával ilyen győzelmet s csodát készített.” (Luther) Az Úr Jézus hálaadása („Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura...") s hívó szava („Jöjjetek énhozzám mindnyá­jan ...") egyaránt értünk hangzott! Isten bölcsessége benne jelent meg, hogy elvezessen minket az üdvösségre; „.. .megnyugvást találtok lelketeknek." (Mt 11,25.28.29) Vele egy igá­ban élni boldogító, mert így ő hordoz bennünket. Az új embert felöltözve, Jézus nevé­ben tudunk csak eleget tenni e felhívásnak:.....intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” (Kol 3,16) Mivel az Úr akarata szült minket újjá az igazság igéje által, ezért annak hallgatása s megtartása lehet a mi „néma” hálaénekünk az ő tökéletes ajándékáért. így Jegyetek az igének cselekvői ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat" (Jak 1,22)! A virágvasárnapi dicséret a kövek ki­áltása helyett hangzott fel, a messiási prófécia beteljesedését s az angyal karácsonyi szózatát együtt hirdetve: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és di­csőség a magasságban!” (Lk 19,38) Pál a Lélek erejével hirdette a pogányok közt Krisztus evangéliumát, beteljesítve így Ézsaiás utolsó énekét is az Úr félreismert szolgájának di­adaláról: „Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megér­tik." (Róm 15,21) Pál a gyülekezeti szolgálatban többre értékeli a nyelveken való szólás­nál a prófétálás lelki ajándékát, mert ezzel másokat is épít, bátorít és vigasztal. Ezért írja, hogy „imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicsére­tet éneklek értelemmel is” (iKor 14,15). A Gecsemáné-kertben Jézus imádsága vérrel meg­pecsételt, önmagát áldozatul felajánló kiáltás volt: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem .ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) Jézus teste igazi étel, és vére igazi ital; ezen a kemény beszéden ma is sokan megbotránkoznak. Péter vallástétele „kotta nélkül is” a legőszintébb hitvalló ének, amelyet ember elrebeghet Is­tenének! El tudjuk-e mi is mondani személyes hittel? „O, Jézus, amikor sokan / Nem járnak többé teveled", mi, „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. Es mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." (Jn 6,68-69) És aki győzött idelenn - mert te győzhettél benne -, fenn örök himnuszt énekel neked (lásd EÉ 461,1-5)! ■ Garai András Éjjel a Mátrában Parányi fénybuborékban vacogunk a sötét fenyves közepén. Amikor hátra­megyek gallyakat szedegetni, feketére ázott pokrócként borul rám a párás éj­szaka. Alig pár lépésnyire vagyok a pattogó tűztől, fölöttem barátságosan vibrál a lombkorona, még a barátaim duruzsolását is hallom, ám zseblám­pám öklömnyi pislákja idegesen nyal­dossa a tavalyi avart. Nagyon félek, ko­nyákig beletúrok az egér motozta, szá­raz levelekbe, majd saját gyávaságo­mon pirulva somfordálok vissza füstös kis főhadiszállásunkra. Keresztény iskolák túlélőtúráján va­gyunk, itt dobtak ki minket az éjszaká­ba, alig ötven méterrel a Kékes alatt. Pásztortüzes idillben várjuk a hajnallal érkező első csapatokat. Vidám beszél­getésünkbe néha belepisszent a zúgó fenyves, a lobogó tűzvilág álmosságot masszíroz a retinánkba. Három vékonyan öltözött fiú trappol ki a sötétből, lihegve roskadnak le a tűz köré. Az éjszakai túra első négy órájá­ban már két ellenőrző pontot is érintet­tek, a tájékozódással nem akadt gond­juk. Most már fáradtak, megérdemelnek egy kis kávét a termoszunkból. Logikai feladatot kapnak pluszpontért, majd, mint az ejtőernyősök, összébb húzzák hevederjüket, megigazítják fűzőjüket', és sietve ugranak újra az erdő mélyébe. A napfelkelte minden perce új és új arcokat talált üszkös tűzhelyünk körül, a hálózsákjainkat az éjjel bibliai bőség­gel borította el a pernye, rikító rendezői SZÓSZÓRÓ Ifjúságirovat-gazda: Győré Balázs pólómon tenyérnyi sárfoltok éktelen­kedtek. Az ország keresztény középiskoláinak a túrán részt vevő tanulói hihetetlen ki­tartásról tettek bizonyságot, ugyanis a te­rep még a rendezvény hagyományaihoz mérten is kiugróan nehéz volt. Műúton nem közlekedhettek, a sötétben csak egymásra és zseblámpáikra számíthat­tak, térerő csak ritkán állt rendelkezésük­re. A túrázók sokszor rosszul felkészül­tek voltak - vagy az öltözetük, vagy a víz- és élelemkészletük nem volt megfe­lelő -, mégsem hallottuk, hogy bárki is mentőhelikopterért rimánkodott volna. Délre a Mátra is szárazabb és kegye­sebb oldalát mutatta; az utolsó diákok is elhagyták állomásunkat. A légben édes és csillámló virágillat úszott, a tűz ki­aludt, mi pedig fáradtan kuporodtunk a földre. A Mátraházán elfogyasztott bú­csú hot dog és -kávé után hátizsákokkal és polifoamokkal felnyomakodtunk a tömött buszra. Áldott és izgalmas hétvé­génk volt - tele bagolyhuhogással, el- rongyosodott térképekkel és kopogó pepita bakancsokkal. ■ Tatai Gábor Mire jó egy újszülött? Egy születó' ifjúsági kerékasztalról „Mire jó egy újszülött?” - kérdezett vissza a hőlégballon feltalálója, amikor megkérdezték tőle, mire is jó a találmá­nya. A mi találkozásunk is egy újszülött volt április 26-án a Lágymányosi Öku­menikus Központban. Leültünk egy asz­talhoz sokan, akik Budapesten fiatalok­kal dolgozunk: iskola- és egyetemi lelké­szek, Mevisz, KIÉ, Asztali Beszélgetések Kuturális Alapítvány, ifjúsági osztály, egyéb lelkészek, lelkesek, Gáncs Péter püs­pök és Lengyel Anna déli kerületi felügye­lő, hogy töprengjünk, hogy találkoz­zunk, hogy beszélgessünk. Ami született, az egy álom és egy el­határozás. Az álom, hogy össze tudjuk hangolni az ifjúsági munkát a 2007. őszi félévben, és az elhatározás, hogy meg­mutatjuk magunkat kifelé és egymás­nak. Úgyis más a területünk és a célcso­portunk, kiegészítjük egymást egy egésszé. Reméljük, most sikerül. ■ Körmendy Petra egyetemi lelkész, a találkozó összehívója

Next

/
Thumbnails
Contents