Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-29 / 17. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. április 29. !► 9 Hírek hallatán... Holttá nyilvánítva Bíróság előtt kívánja bizonyítani egy hajléktalan férfi, hogy életben van. Hozzátartozói ugyanis holttá nyilváníttatták azok után, hogy huszonegy esztendővel ezelőtt azt mondta: elmegy Pécsre munkát keresni, és két hét múlva hazajön. Ám ő többé sem gyermekeinél, sem feleségénél nem jelentkezett - hangzott egyik reggel a hír a rádióban. Számos kérdés merült fel bennem ennek hallatán. Vajon hogy lehet az, hogy ennyi éven át nem bukkant rá a rendőrség? Mi lehetett az oka annak, hogy a férfi nem tért vissza szeretteihez? Hogyan érezhette magát a családja, amikor megtudta: a férj, az apa él? Megannyi talány, amelyre talán valamelyik szenzációra éhes bulvárlap hasábjain kaphatom meg a választ, ha a főszerkesztő elég érdekesnek találja a sztorit. De nem kezdtem el az újságosstandot böngészni, csupán merengtem. Azon tűnődtem, hogy el-eltűnnék magam is néhanap. Önmagam elől. Az emberek elől. Isten elől. Pedig tudom jól, ő nem téveszt szem elől. Véglegesen nem bújhatok el előle soha, hiszen könnyedén meglelne, bárhová mennék is. A zsoltáros ezt az érzést így öntötte szavakba: „Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság." (139.7-12) Újra és újra szembesít vele az élet: a karácsony, a böjt, a húsvét, a vasárnapi igehirdetés mind-mind arra emlékeztet, hogy egykor majd számadással tartozom neki. És mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, vajon mit mondok, mit mondhatok akkor, trónusa előtt állva. Mi lesz a válaszom, amikor megkérdezi, hogy betöltöttem-e küldetésemet ezen a földön, ráleltem-e a feladatomra, a nekem kijelölt helyre, és ott - a magam eszközeit és lehetőségeit figyelembe véve - hirdettem-e szavaimmal és cselekedeteimmel az evangéliumot? A szorongás eme perceiben újra meg újra eszembe jutnak a Jelenések könyvének szavai: „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (3,1) Oly sokszor halottá nyilvánítottam már magam, amikor megkíséreltem „isteni szemmel” vizsgálni az életemet! Lelki halottnak, „semmihasznának”. Hálás vagyok érte, hogy azigenemér véget az állapotfelméréssel, hanem cselekvésre buzdít, a változtatás lehetőségét és ígéretét hordozza. Isten nem sajnálkozik „lelki hullám” felett, hanem feladatot bíz rám: „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!" (Jel 3,2-3) Teendőm tehát akad bőven. És jó tudni, hogy még van remény. ■ GaZsu Lélekminőség A hosszú életért felelős gének titkát világszerte számos tudós igyekszik kideríteni. A jénai Leibniz Intézetben például a legrövidebb ideig élő gerincesekkel, a fogaspontyokkal kísérleteznek - adta hírül egy bulvárlap a közelmúltban. A cikk szerint egy csoport tagjait más, tovább élő állatokkal keresztezték, átlagosan két hónappal megnövelve ezáltal a fogaspontyok élettartamát. „Olyan géneket keresünk, amelyekkel befolyásolhatjuk az említett halfajta életidejét, és amint rájuk bukkanunk, az emberekben is azonnal kutatni kezdünk ezek után” - nyilatkozta az egyik kutató. Az említett anyagból az is kiderül, hogy a századik esztendő az a bűvös határ, amelyet a tudomány emberei át akarnak lépni; hiszik, hogy ezt a kort testi és szellemi egészségben bárki gond nélkül megélheti majd. E sorokat olvasván az jutott eszembe, hogy számomra valójában szinte mindegy lenne, meddig élek. Természetesen örülnék annak, ha minél tovább itt maradhatnék ebben a földi világban, ám ezzel együtt úgy érzem: számomra fontosabb napjaim minősége, mint az, hogy minél több legyen belőlük. A divatos életminőség kifejezést ma elsősorban egészségügyi vonatkozásban használják. Nekünk, akik Krisztus követőinek valljuk magunkat, mindig figyelnünk kell a lélek „minőségére” is. Nemcsak böjt csendjében vagy épp húsvét- kor, a feltámadás örömét átélve, hanem bármikor, reggeli vagy esti elcsendese- désünkben megadatik a lehetőség, hogy eltűnődjünk rajta: vajon milyen lélek lakik bennem...? Az ige nagyon keményen fogalmaz: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” (Róm 8,9) Ezután magától értődőén merülhet fel a következő kérdés: bennem vajon a Krisztus lelke lakik-e? Isten szeretete tükröződik-e a szavaimban és a cselekedeteimben? A keresztény ember életének sarkalatos kérdése, hogy valóban az Úrnak átadott életet él-e. És erre gondolva nem az számít, hogy milyen hosszú, hanem az, hogy mennyire igaz, áldott az élete, az életünk. Ha valaki úgy érzi, hogy változásra, változtatásra van szüksége, kövesse bátran az ige szavát: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6) Ne halogassuk hát a döntést, hanem térjünk Istenhez, mert ő irgalmas, és kész arra, hogy segítsen, és új, „minőségi” életet adjon azoknak, akik kérik tőle. ■ - gazdagAz elégedett ember Megöregedett a derék Markai, Mátyás király udvari bolondja, s a király jutalmul rengeteg ízes szaváért, sok mulattatásáért kertes házat- adott neki ajándékba. Megköszönte Markai a fejedelmi ajándékot, s mivel a kertészkedéshez értett, félévi munkával olyan gyönyörűvé varázsolta a kertjét, hogy boldogság fakadt a lelkében annak is, ki csak kívülről látta. Ácsorgott is a nép nap nap után a kerítés mellett. Még jobban megszaporodott a bámészkodók száma, mikor Markalfölírást helyezett a kapu tetejébe. A fölírás így szólt: „Ha van olyan ember, ki élete állapotával tökéletesen meg van elégedve, jelentkezzék nálam, mert neki adom a kertemet.” Még meg sem száradt a festék a felíráson, jelentkezett egy polgárember, s Markaitól tudakolta, hogy a kert tulajdonosát merre keresse.- Én vagyok az - mondta Markai.- Azért jöttem, hogy kegyelmedtől átvegyem ezt a kertet, mert szent eskü véssél bizonyíthatom, hogy életem jelen állapotával tökéletesen meg vagyok elégedve.- Készséggel kegyelmednek ajándékoznám a kertemet - felelt Markai -, ha nem volnék meggyőződve kegyelmed állításának az ellenkezőjéről. Mert ha kegyelmed élete jelen állapotával tökéletesen meg van elégedve, akkor ugyan bizony mi szüksége volna erre a kertre? (Kolozsvári Grandpierre Emil: Elmés mulatságok) Kedves Gyerekek! ► Görbefalva lakóit bemutató sorozatunk utolsó előtti részéhez érkeztünk. Minden alkalommal megoldhattatok egy-egy rejtvényt is. A helyes megfejtést ezúttal is küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A megoldásokat egyben összegyűjtve is postára adhatjátok, jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok. GYERMEKVAR i y Hallottatok már Görbefalváról? Nem? Ez egy nagyon piciny falucska - a főtéren körben összesen kilenc ház, a templom és a posta épülete áll. Amire nagyon büszkék a görbefalviak, az a szép templomuk, amelynek a harangja minden este dallammal búcsúztatja a lemenő napot. Emellett arra is büszkék az ott lakók, hogy mindegyiküknek olyan bibliai neve van, mint amilyen nevű emberek Jézussal is találkoztak, vagy valahogyan kötődtek hozzá. Az arra járó idegeneknek mindig mesélnek is róluk. 8. A főtér 8-as számú házában Péter gazda lakik. Péter nagyon szereti a nevét, hiszen Jézusnak azt a tanítványát is így hívták, akiről a legtöbbet ír a Biblia. Péter Jézus halála óta még mindig szé- gyellte magát. Hiszen nem felejtette el, milyen nagy hangon mondta a Mesternek, hogy ő majd megvédi őt. És mielőtt azon a bizonyos napon a kakas megszólalt volna, Péter háromszor tagadta le, hogy ismeri Jézust. Miután már Tamás is találkozott a feltámadt Mesterrel, Péter egy nap elhatározta, hogy elmegy halászni a Tibéri- ás-tengerhez. Több tanítvány is vele tartott. Egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit. Ekkor megjelent Jézus a parton, de nem ismerték fel őt. Jézus azt mondta nekik, hogy dobják be újra a hálókat. Kihúzni azonban már alig tudták, annyi hal volt bennük. Ekkor János felismerte a Mestert, és elkiáltotta magát:-Az Úr az! Péter nem tudta kivárni, amíg a csónakokkal kieveznek a partra, hanem beugrott a vízbe, és kiúszott. Jézus sült hallal és kenyérrel várta őket. A tanítványok pedig felismerték, hogy a feltámadott Mester jelent meg újra köztük. Miután ettek, Jézus háromszor megkérdezte Pétertől, hogy szereti-e őt. Péter mind a háromszor azt felelte, hogy igen. Ezért Jézus azt mondta neki: „Legeltesd az én juhaimat!” Háromszor kérdezte tőle, mert Péter is háromszor tagadta meg Urát. Ha a helyes sorrendben olvassátok össze a betűket, megtudjátok, mit jelent Péter neve. HETI ÚTRAVALÓ Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17) Húsvét ünnepe után a harmadik héten az Útmutató reggeli és heti igéi a Krisztusban új életet nyert tanítványok örömét adják hírül:,Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban." (Ef 1,3; LK) Az ujjongó gyülekezet Szentlélekben való örömének forrása ez: az Úr Jézus feltámadásával legyőzte a bűn, a halál és a sátán hatalmát, s ezzel örökkévaló örömöt szerzett népének. O az igazi szőlőtő, aki azt kéri követőitől e hatszor (!) elmondott szavával: maradjatok „énbennem”! „Nyomorúságos dolog Krisztuson kívül lenni! Rengeteget erőlködni, és mégis semmit sem érni el. Sokat könyörögni, keresgélni, zörgetni, és mégis semmit nem találni!" (Luther) De ha - amint Jézus mondja - „beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor (...) az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek” (lásdjn 15,1-8); ezata- nítványság feltétele. Az Isten iránti szeretetünk és a Jézus Krisztusba vetett élő hitünk együtt győzelemre ítéltetett: „Mert minden (új teremtés), ami Istentől született (újjá), legyőzi a világot...” (íjn 5,4) Ezért „örvendj, egész föld, az Istennek" (Zsolt 66,1)! De az e földön élő, önimádó, hitetlen és gonosz embereket Isten haragja sújtja, mert bár „megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem (...) a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett" (Róm 1,21.25). Pál szolgálatának s leveleinek kulcsszava: „Krisztusban" lenni, azaz: „.. .többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem: azt az eletet pedig, amit most testben élek, az Isten Piában való hitben élem...” (Gál 2,20) Mindezt Isten kegyelmének tulajdonítja, s nem önmagát ajánlja, hanem azt a Krisztust, akinek a szeretete szorongatja s ösztönzi őt az evangélium hirdetésére, „hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15). Ez a nevében is szabadító Úr bűntől való szabadságot ad nekünk: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (Jn 8,36) Akik Krisztusban vannak, azok Lélek szerint járnak, mert újjászületésük óta az Atya-Fiú Lelke lakik bennük! S örömük oka Isten ígérete: „.. .akifeltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." (Róm 8,11) Pilátus nem találta bűnösnek a zsidók királyát, mégis kiszolgáltatta nekik: „íme, az ember!” Halálának oka ez:.....Isten Fiává tette magát.” 0n 19,5.7) De ő „a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk... ” (Róm 1,4) Az új teremtés Isten örök országában válik teljessé, ahol minden tökéletes. János is csak képekkel tudja érzékeltetni az örök öröm összetevőit. A megváltottak Isten s a Bárány trónja elé járulhatnak; színről színre láthatják és imádhatják Urukat és Istenüket, s az ároni áldás is beteljesül rajtuk: „Ragyogtassa rád orcáját az Úr..." (4MÓZ 6,25) „...mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.” (Jel 22,5) „Már elmegyek az örömbe, / Paradicsomnak kertjébe..(EÉ 508,1) O vár! ■ Garai András
