Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-29 / 17. szám
6 2007- április 29. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS T arisznyakönyv - Polgár Rózsa kárp itj ai vers ekkel A XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg Zászkaliczky Zsuzsanna szerkesztésében, a Luther Kiadó gondozásában az a kötet, amely egy 2005. évi - az Evangélikus Országos Múzeumban megrendezett - kiállítás anyagát közli: Polgár Rózsa Kossuth-díjas gobelinművész kárpitjai versek kíséretében. Több szempontból is különleges könyv ez. Szép - tartalmában, küllemében egyaránt -, és szépsége simogatja a lelket. A művészek, a szerkesztők pedig mind nők - finomságuk kiemelhet a hétköznapok földhözra- gadtságából. De hogyan is? Erre a kérdésre válaszul álljon itt „recenzióként” Schaffer Erzsébet Úti batyu című, a kötethez írt ajánlása: I'ou.ár Rózsa kArpitiai VERSEKKEL Tarisznyakönyv Úti batyu Valahol olvastam, hogy nehézsége miatt a kezdetekben a gobelineket férfiak készítették. A súlyos kárpitok szövésére kizárólag férfiemberek vállalkoztak. A derék francia kelmefestő, Gobelin mester, kinek - a hagyomány szerint - nevéhez fűződik a képes faliszőnyegek elterjedése, maga is az erősebb nemhez tartozott. S az iparrá lett manufaktúrák szövőmesterei, igen, tudom, jórészt takácsok voltak. De a művészi gobelin készítésénél észrevétlen volt a helycsere. És szükségszerű. Nők ültek a kárpitok elé, s ha végignézem, ma a fonalak művészei, ahogy régen, otthon, a szövőszékek gazdái is, szinte kivétel nélkül mindmind asszonyok. Valamit tudnak a nők... Valami fontosat tudnak a titokról... Egészen kicsi lány voltam, figyeltem egy párt. Mindig együtt láttam őket. A férfi, hivatásos katona. Egyenruhás, mosolytalan, magas, szép ember. A felesége nyúlánk, formás nő, ha kihúzza magát, szeme egy vonalban a férje szemével. Úgy simult rá a férfi ruháiból átalakított szigorú kosztüm, vonzotta a tekintetet. Nem csak a férfiakét. Hullámos hosszú szőke haja elterült a vállán. Mindig a férjére nézett, és mindig mosolygott. Egymásba karoltak, akkor is, ha csak álltak valahol. A férfi hallgatott, az asszony nézte őt, és mosolygott. Titok volt körülöttük. Annak a régi kislánynak megfejthetetlen, jóleső titok... Szeretek idézni egy könyvből. Eszkimó asszonyok bölcsessége a címe: „A férfi képes arra, hogy elszakadjon a világtól, hogy elszakadjon az érzésektől, hogy lélektelen legyen, mint egy báb. A férfi képes arra, hogy hamis örömökben lelje kedvét, hogy pénz, hírnév, siker töltsék ki az életét. A férfi talán le is élné ekként az életét, s csak a halál pillanatában döbbenne rá, hogy valaminek, talán a legfontosabbnak híján volt egész élete során. A férfi képes erre, de az asszonyok nem. A férfiakat az asszonyok kötik a világ teljességéhez. Az asszonyok szeretnek és gondoskodnak, és a szeretet és a gondoskodás megóvja a férfiakat attól, hogy hamis életet éljenek. Minden asszonynak tudnia kell, hogy az ő szeretete és gondoskodása nélkül elvadulna a Föld.” A Tarisznya, ez a zsebbe való, ékszer-könyv, asszony-üzenet. Bárhol ütöm fel, akárhová lapozok benne, az. Üzennek a verssé szőtt kárpitok, s rímelnek az üzenetekre a titkokból szőtt, érzelmekből csomózott versek. Valamit tudnak a nők... Látom a halom nyers fonalat, s még előbb a gyapjút. Egyszer, a Tisza mellett, birkanyíróknak segítettem szétválogatni a juhganéjtól, bogáncstól, sártól szennyes gyapjút. Mondta a gazda, ne finnyáskodj, ne félj, nem tapad mocsok a kezedhez, meglátod! Úgy volt. A gyapjúszálak lanolinja lelökött a bőrömről minden tisztátalanságot. Rózsaszín ujjakkal válogattam a birkák lenyírt gyapját. Hetekig finom, lágy volt a kezem, puha, mint a kisbabák bőre... Ez a gyapjúból sodort nyers fonál van előttem. Vagy a kenderkóc. A len szálkás kötegei. Látom Polgár Rózsát, ahogy megfesti a fonalait. Ahogy rajzol. Ahogy a szövőkeret előtt áll... Figyelem egyik bújtatást a másik után... Sorról sorra... Mikor kezd körvonalazódni a kép...? Honnan az a lágy hajlat... honnan a kiáltó hiány... Valamit tudnak a nők... Szeretem olvasni Saint-Exupéry mondatait a Citadellából. „...aki mindenekfelett a szerelem várásába szerelmes, sohasem fogja megismerni a találkozást... Én azt mentem meg, aki elsősorban nem a tavaszt szereti, hanem egyik vagy másik virág belső rendjét, amelybe a tavasz bezárkózott... Aki nem elsősorban a szerelmet szereti, hanem azt az arcot, amelyet a szerelem öltött magára... Mert béke csak a világra jött gyermekekből, az elvégzett aratásból, a végre rendbe tett házból születik. Az örökkévalóságból, amelybe az elvégzett dolgok megtérnek. A telt csűrök, az alvó birkák, az összehajtogatott fehérneműk békéje, egyedül a tökéletesség békéje, azé, ami, ha egyszer jól elvégeztük, Istennek adott ajándékká lesz. Mert megértettem, hogy az ember teljesen olyan, mint a citadella. Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak tudata, hogy nem vagyunk. Mindegy miből, csak csinálja igazságát a parázsló venyigéből vagy a nyírásra váró birkából... Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását...” A kárpitok mellé rendelt versek - asszonyok versei. Válogatójuk ritka ajándékot adott. Lassan szabad csak megfejteni, sorról sorra, kárpitról kárpitra... Imádságoskönyvet tart a kezében az olvasó. Úti batyut. Lapjain gyapjúból szőtt, szavakká csomózott imák... ■ Schaffer Erzsébet 80 oldal, 120x120 mm, kemény táblás, 1680 Ft. Megvásárolható a kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII. kér., Üllői út 24.), elektronikus könyvesboltjában (http://bolt.lutheran.hu), illetve a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (Budapest V. kér., Deák tér 4.). Megrendelhető a kiadótól: 1085 Budapest, Üllői út 24.; fax: 1/486-1229; e-mail: kiado@lutheran.hu. Evangéliki ► Mindig nagy a kísértés, hogy a szerkesztőségünk által útjára indított „médiaműhely-projekt” állomásait mi magunk méltassuk. Azután minduntalan rá kell jönnünk, hogy „jobban járunk”, ha az értékelő tudósítást a résztvevőkre bízzuk. így teszünk most is, amikor az alábbiakban - minimális olvasószerkesztői beavatkozással - közreadjuk a fakultatív feladatot „bevállaló” középiskolások keresetlenül őszinte sorait. T. Pintér Károly /irr I» A hetediken te magad légy! ü VII. EVANGÉLIKUS MÉDIAMŰHELY r ........F I ~ Kettős j ubileum és médiaműhely a soproni líceumban ► Jubileumok éve az idei a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban (Líceumban): az alma mater nemcsak alapításának 450. évfordulóját, de az ország első diákönkormányzatának 180 éves fennállását is 2007-ben ünnepli. Ez utóbbihoz kapcsolódtak április 17-21. között a több száz érdeklődő részvételével zajlott jubileumi diáknapok programjai, köztük a VII. Evangélikus Médiaműhely. A nagy sikerű médiaműhely előző, révfülöpi állomása után merült fel az ötlet, hogy a következő helyszín a hűség városa, a házigazda pedig a líceum legyen. Az évfordulós megemlékezések szerves részeként mintegy negyven meghívottat látott vendégül az 1827-ben alapított Deákkúti Vármegye utódja, a Líceumi Ifjúsági Diákszövetség. A szakmai programokat az Evangélikus Élet munkatársai irányították, T. Pintér Károly főszerkesztő és Vitális Judit szerkesztőségi titkár vezetésével. A megjelentek bepillantást nyerhettek a szövegszerkesztés és - Dobsonyi Sándor olvasószerkesztő jóvoltából - a kéziratgondozás rejtelmeibe, valamint megismerhették az egyház újdonsült internetes ifjúsági oldalát, a myLuthert. E honlap a révfülöpi találkozó gyümölcse; az ott sebtiben megalakult „szerkesztőség”, de főként Nagy Bence tervezőszerkesztő munkáját dicséri, aki időt s energiát nem sajnálva dolgozik a portálon. A cél, hogy a myLuther olyan médium legyen evangélikus középiskoláink számára, mely amellett, hogy érdekes, naprakész és fiatalos, értékeket is közvetít. A tervek között szerepel egy közös, nyomtatott diákújság kiadása is. A rendezvény nem jöhetett volna létre egyházunk sajtóbizottsága, az Evangélikus Elet szerkesztősége és a soproni líceum áldozatvállalása nélkül. Az elvetett mag - reméljük - termékeny talajt talál, a visszajelzések tükrében annyi azonban biztos: a jubileumi diáknapok és a médiaműhely egyáltalán nem volt haszontalan vállalkozás... ■ Kiss Dávid Diák-médiaműhely Már a tavalyi év novemberében Révfülöpön lezajlott VI. Evangélikus Médiaműhelyre is meghívást kaptak az evangélikus középiskolák diákújság-szerkesztői, az újságírás iránt valamilyen mértékben érdeklődő középiskolások. Ekkor született meg az alapja az Evangélikus diákéletnek, egy internetes, diákok által írt és szerkesztett újságnak. Az internetes újság a myLuther nevet kapta; a benne megjelenő cikkekből az Evangélikus Elet olvasói is láthattak válogatást. A mostani, VII. Evangélikus Médiaműhely ezt az alapot kívánta megerősíteni, hogy később akár egy - persze képletes - ház épülhessen a diákok ötleteiből, írásaiból, a „kövekből”. További téma volt egy, az evangélikus középiskolákat bemutató, a myLuthert népszerűsítő, nyomtatott újság kiadása is. A következő médiaműhelyt idén novemberben Balatonszárszón rendezik meg. ■ Tóth Cseperke Csapatépítő feladat - A néma opera-énekesnő című rögtönzött színdarab előkészületei közben A hetediken is ott voltam Április 18-tól 21-ig (tudom, hogy tudósítást nem kezdünk dátummal, de csak azért is így kezdem) tartott a VII. Evangélikus Médiaműhely. Az Evangélikus Élet című hetilap legénysége és a líceum emberei kitettek magukért, hogy minden rendben menjen, és örömmel jelentem, hogy sikerült. Ismét sikerült összerántani egy nagyon jó kis bandát, így két konferencia között sem volt időnk unatkozni. Nos, miről is szólt ez a pár nap? Megpróbálták megtanítani a diákoknak az újságírás játékszabályait (amelyeket természetesen már az első sorban felrúgtam), lehetőség volt más evangélikus iskolák diákjaival ismerkedni, fejleszteni a myLuthert (www.myluther.hu) és szerkeszteni egy evangélikus diákújságot. Kijelenthetem tehát, hogy tartalmasán teltek a napok, annak ellenére, hogy első hallásra félelmetesnek tűnhet a weboldal- fejlesztés és az újságszerkesztés. Nem mondom, hogy könnyű munka, de semmiképp sem unalmas. ■ LoveAngel
