Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-29 / 17. szám
„A közösségépítést, az összetartozás érzésének erősítését nagyon lényeges dolognak tartom. Úgy gondolom, hogy szoros emberi kapcsolatok nélkül nem létezhet működő evangélikus oktatási intézmény. Ehhez pedig mindenképp nyitottnak kell lennünk az egyház, azaz a többi evangélikus iskola és a gyülekezetek felé éppúgy, mint a »világra«.” 1^ Interjú Tölli Balázs gimnáziumigazgatóval - 7. oldal mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmumKmammmimimmmmimmBtBmmm .....halálakor egy nemzet gyászolta. A negyvenes évek második felétől azonban gyalázták költészetét, sőt politikai perek tárgya volt. Tilos volt olvasni, köteteit birtokolni.” !► Reményikre emlékeztek - 8. oldal „A konferencia második napján Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke bejelentette, hogy ezentúl március 24-e, Bél Mátyás evangélikus lelkész születésnapja a honismeret napja lesz.” !► Polihisztor a haza szolgálatában -10. oldal Új országos munkaág 3. oldal Károli Gáspár-napok ► 4. oldal A Palermo projekt ► 5. oldal Tarisznyakönyv - Úti batyu ► 6. oldal Hírek hallatán... ► 9. oldal Spam, avagy információs terrorizmus ► 11. oldal 450 éves a soproni líceum Ünnepi rendezvénysorozat hazánk legrégibb lutheránus alma materében ► Egyházunk legrégebbi, 1557-ben alapított középiskolájának, a röviden csak lí- ceumként ismert és emlegetett soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumnak (Líceumnak) az idei esztendőben számos oka van az ünneplésre. A hűség városának polgárai által - felekezeti hovatartozástól függetlenül - méltán becsült intézményben programok sokaságával igyekeznek emlékezetessé tenni az alapítás 450. évfordulóját. Annál is inkább, mert egyéb „kerek évfordulók” is akadnak az iskola történetében. Száznyolcvan éve jött létre a Deákkúti Vármegye, a Líceumi Ifjúsági Diákszövetség (Lidisz) elődje, és történetesen idén lett hetvenöt esztendős a b'ceum - ma is használatos - címere. A jubileumi ünnepségsorozat nyitánya a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület március 3-án Sopronban rendezett egyházkerületi napja volt. Amint arról annak idején lapunk is beszámolt, ennek keretében leplezték le az intézmény két egykori diákjának, Kapi Béla püspöknek és egyházzenész édesapjának, a soproni tanítóképző intézetet is igazgató Kapi Gyulának az emléktábláját. Az ünnepi megemlékezések folytatásaként április 13-án, pénteken vette kezdetét a líceumi művészeti fesztivál. A kétnapos program részeként a diákok találkozhattak a Konyec című film - egykor szintén a Berzsenyibe járó - alkotóival, Rohonyi Gábor rendezővel, Madarász Gábor zeneszerzővel és Szatmári Péter operatőrrel. Másnap a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központban nyílt kiállítás licista öregdiákok művészi alkotásaiból. Itt többek között a Kutas László által készített emlékérmet tekinthették meg az érdeklődők. Ugyancsak itt lépett fel április 14-én népes hallgatóság előtt a líceum egykori és jelenlegi tagjait felvonultató Rauch András kórus Takács Andrea vezényletével (képünkön). A gimnáziumban minden év tavaszán a Líceumi Ifjúsági Diákszövetség szervezésében rendezik meg a diáknapot, amelyen hagyományosan teret kapnak sportesemények, vetélkedők, filmvetítések, koncertek. Az évforduló miatt idén kétnapossá bővült a rendezvénysorozat - április 17-18-án zajlott -, és a licisták a hazai evangélikus „testvériskolákból" is Sopronba invitáltak diáktársakat. A középfokú evangélikus oktatási intézmények képviselői számára azonban a meghívás nem csupán a jubileumi diáknapokra szólt: hozzájuk kapcsolódva a VII. Evangélikus Médiaműhely marasztalta Sopronban az ország minden tájáról érkezett fiatalokat. Ezen szerkesztőségünk munkatársainak irányításával egy nyomtatásban megjelentetni tervezett újság, az Evangélikus diákElet és a fiatalok által „üzemeltetendő” myLuther internetes portál struktúrájának kialakításán fáradozhattak április 18. és 21. között a jobbára diák-önkormányzati vezetőkből és iskolaújság-szerkesztőkből álló delegátusok. (A VII. Evangélikus Médiaműhely programjáról bővebben lapunk 6-7. oldalán olvashatnak.) A líceum alapításának 450. évfordulójára szervezett ünnepségsorozat június 2-án egy újabb különlegességgel, az első ízben megrendezendő lelkésztalálkozóval folytatódik, amelyre azokat az öregdiákokat várják, akik a lelkészi hivatást választották. A megemlékezések sora az október 25. és 28. között tartandó programokkal zárul. Főszereplői szintén licista öregdiákok - ezúttal a tudományos, illetve a sportélet jeles képviselői - lesznek, és sor kerül a hivatalos jubileumi ünnepélyre is. ■ G. Zs. Egyház a közélet mindennapjaiban Evangélikus polgármesterek és képviselők találkozója ► Manapság sok szó esik az egyház társadalmi szerepvállalásának különféle kérdéseiről, azonban az egyház és a társadalom kapcsolatának szerteágazó jelenségei a legtöbb esetben csak az egyházvezetés és a lelkészek szemszögéből kapnak hangsúlyt az egyházi médiában. A szekuláris közélet képviselői is jóformán csak a lelkészi kar véleménynyilvánításait tekintik a közügyek alakításához való egyházi hozzájárulásnak. Mit jelent az egyház és a közélet valós kapcsolata, és hogyan valósul meg a hívő keresztényeknek a közügyekben való aktív részvétele a mindennapok gyakorlatában? Ez a kérdés állt a középpontjában annak a találkozónak, amelyre az Északi Egyházkerület elnöksége hívta meg a kerületben tevékenykedő, evangélikus vallású közéleti szereplőket: választóik bizalmát élvező országgyűlési és önkormányzati képviselők, polgármesterek és közigazgatási tisztségviselők érkeztek április 18-án Budapestre. Az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában megrendezett találkozó nyitóáhítatát ár. Fabiny Tamás, a kerület püspöke tartotta Mt 22,15-22 alapján. A bibliai történetben a farizeusok azzal akarják csapdába csalni Jézust, hogy szembeállítják egymással a császárnak (a világi hatóságoknak) és az Istennek való engedelmességet. A helyzetből látszólag nem lehet jól kijönni, Jézus azonban meglepő módon visszakérdez: kinek a képmása látható az adópénzen? Fabiny Tamás kifejtette, hogy a Jézus által alkalmazott szimbolika alapján a közélet és hitélet farizeusi szembeállítása alapjaiban téves. Az „adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” kijelentés ugyanis magába foglalja, hogy az Istennek elkötelezett hívők anyagi javaikkal ugyanúgy kiveszik a részüket a közterhekből, és szaktudásukkal hozzájárulnak a közügyek alakításához, mint bárki más. Önmagukat azonban lelki értelemben nem adják oda a világnak, mert tudatában vannak, hogy ők Isten képmására teremtettek, ezért hozzá tartoznak. Az első vitaindító előadást dr. Nagy Gábor Tamás, Budapest I. kerületének polgármestere, a Budavári Evangélikus Egyházközség képviselő-testületének tagja tartotta. !► Folytatás a 3. oldalon Értékminimum A rendszerváltozás után megszületett a felismerés: örömteli a szabadság, nagyszerű dolog a demokratikus, pluralista társadalom, a sokszínűség, de mégiscsak szükség lenne valamilyen - értékminimumnak nevezhető' - közös gondolkodásra, egységre. Azon értékek meghatározására, tiszteletére, amelyeket mindenki elfogad, kötelezőnek tart magára nézve. Napjainkban ismét igen időszerűvé vált ez a téma. Nem véletlenül: nekem az egészségügy reformjával - talán inkább krízisével - kapcsolatban jutott eszembe. Mert úgy vélem, hogy elsősorban az élet tisztelete, ezzel összefüggésben pedig az egészség a közös értékek körébe tartozik. Eltávozott egy ember útban az egyik kórházból a másikba, a mentőautóból szállt át Kharón ladikjába. Megdöbbentő volt, hogy egy ember eltávozásából mindkét politikai oldal egy-egy prominens képviselője - mellőzve az értékminimumot - azonnal politikai tőkét akart kovácsolni a másik kárára! Még mielőtt korrekt vizsgálat tisztázta volna szakmailag az esetet, már elhangzott egyfelől, hogy az egész- ségügyi reform első áldozata távozott el, másfelől pedig hogy a reformot opponáló magatartás a halál oka. Azután kiderült, hogy - túl az egész vita ízléstelen voltán - egyik vádaskodás sem helytálló, nem volt elkerülhető a tragikus vég. De a két oldal hívei addigra már - az értékminimum hiányában, emoríonális alapon - szajkózták valamelyik álláspontot. Az értékminimum hiányát fedezhettük fel akkor is - maradva az élettel kapcsolatos kérdéseknél -, amikor a művi meddővé tétel lehetőségét mindenfajta életkori és egyéb korlát nélkül javasolták törvénybe iktatni. Szintén az értékorientált gondolkodás hiánya volt felfedezhető abban az elképesztő törvénymódosító javaslatban, hogy vegyék ki a büntethetőség köréből azt az esetet, ha tizennégy-tizennyolc év közötti fiatalok - úgymond - kényszer nélkül készítenek magukról-egymásról pomófel- vételeket, vagy megengedik, hogy mások készítsenek ilyet róluk. Nemcsak a keresztény erkölcs, hanem bármilyen világnézet talaján állva hasonlóan kell megítélni - éppen erről szól az értékminimum - ezeket a kérdéseket. Ide tartozik a szélsőségekkel kapcsolatos egyértelmű magatartás kérdése, a mindenfajta kirekesztéstől, előítéletességtől való elhatárolódás is. A drogfüggőség megfelelő kezelése is nehéz lecke. Jól példázza ezt az egyik vezető szakember, Topolánszky Ákos református lelkész tevékenysége. Ismételten beszorul két tábor közé, mert nem ideológiai, hanem szakmai alapon, a gyógyítás értéke alapján közelíti meg a kérdést Ezért, bár közel áll a konzervatív gondolkodáshoz, nem a szigorú jogi utat, hanem az elterelést, a gyógyító együttműködést preferálja. További mai gond, hogy a reform nem kedvez az ilyen sajátos kérdéseknek. Ez is konszenzust igényel De más területről is hozható érzékeny, élő példa. Máig ható sebeket ejtett a határainkon túl élő magyarságon a 2004. december 5-i népszavazás „eredménye”. Közismert, hogy a parlamenti pártok nem értettek egyet a kettős állampolgárság ügyének ilyetén felvetésével. De ha már így történt, akkor az értékminimum alapján meg lehetett volna állapodni az „igen"- ben, jól tudva, hogy ez - sokféle okból - eszmei döntés lehet csak, amely kifejezi az erős szándékot, s magában hordja a hosszú távú megoldás ígéretét. Mindemellett a pozitív döntés nagy hatású üzenet lett volna a határainkon túl élőknek. Most legalább a parlamenti pártok igyekeznek megelőzni a további bajt, kinyilvánítva, hogy nem tartják időszerűnek a téma ismételt népszavazásifelvetését. A ma már bel- és külföldön egyaránt a közbeszéd tárgyát is képező döbbenetes társadalmi megosztottságunk erőteljesen igényli az értékorientált gondolkodást, a konszenzust egyfajta értékminimumban. Beleértve a tartalmi kérdéseket és a politikai stílust egyaránt. Jól tudom, hogy a pluralista társadalomban a politikai pártok úgynevezett nagykoalíciója, a két legerősebb párt közös kormányzása mindig kényszerpálya. Hiszen a parlamenti demokrácia lényege az erős kormány és az őt ellenőrző erős ellenzék országgyűlési vitája és együttműködése. De a mi legújabb kori politikai berendezkedésünket leginkább meghatározó német, osztrák minta tapasztalatai is mutatják, hogy olykor nem kerülhető el a nagykoalíció. Azt is mondhatjuk, hogy a jövőbeli egészséges szembenállást elősegítheti egy-egy tiklus közös kormányzása. Nem kell szeretniük egymást a politikusoknak, de fel kell ismerniük közös felelősségüket, közelebb kell, hogy kerüljenek emberileg egymáshoz - mindezt elősegítheti a közös kormányzás. Lehet, hogy ez vezethetne ki a jelenlegi helyzetből, vinne el az értékvezérelt politikához. Talán legélesebben éppen az mutatja az értékminimum hiányát, hogy nálunk ma mosolyognak azon, aki egyáltalán gondol a nagykoalícióra. Hiszen a politikai osztály olyannyira megosztott -eza megosztottság terjed át a társadalomra hogy vezető politikusok nem is érintkeznek egymással. Ez nehezen minősíthető helyzet. Az egyházak példát is mutathatnának a közös értékek tiszteletében, és befolyásolhatnák a politikát is ebbe az irányba. Legutóbb egy, az egyházak együttműködésével foglalkozó konferencián az előadó professzort megkérdezték, mi a véleménye - a nemzetközi színteret is beleértve - az ökumenikus mozgalomról. A konferenciákon hibátlanul működik - így a válasz -, a hétköznapokban még más a helyzet. A gondok azonosak. ■ Frenkl Róbert MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Technikai szám: 0035 www.evangelikus.hu
