Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-22 / 16. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. április 22. 7 im feleslegesen! Nemzetközi Könyvfesztiválon Erdélyi ősz, erdélyi tavasz Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, illetve a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál igazgatója:- Az egyházi könyvkiadás hosszú éveken keresztül elszakadt az általános könyvpiactól. A rendszerváltás után a leglátványosabban talán a katolikus és a református egyház újította meg a könyvkiadását. Amióta kiléptek saját intézményeik és parókiáik keretei közül, ahol egy kicsit zártabb terjesztés volt, azóta a legtisztább piaci versenyben állnak helyt az egyházi kiadók. Itteni megjelenésük a piaci jelenlétük szerves része. A nem csupán liturgikus és vallásos könyveket közreadó, hanem a keresztény világnézet szépirodalmi és tudományos vetületét is megjelentető könyvkiadás még látványosabb lett azzal, hogy most már vannak egyházi kezdeményezésű könyvhetek, mégpedig nagyon komolyak, amelyekre tudatosan készülnek a kiadók. Amit ezen a területen az elmúlt évben az egyházak által tulajdonolt, de piaci szereplőként működő kiadók végeztek, elismerésre méltó, és mi örülünk, hogy bizalmat szavaznak nekünk, és eljönnek egy ilyen széles körű könyves rendezvényre, mint a könyvfesztivál. munkatársa egybehangzóan úgy nyilatkozott: a helyszínen „termelt” bevétel szempontjából nyilvánvalóan nem éri meg, hogy ott vannak a könyvfesztiválon. Mégis fontosnak érzik, hogy képviseljék a keresztény értékeket és tanítást - különösen annak fényében, hogy a világi könyvkiadók is egyre nagyobb számban adnak ki vallási tárgyú könyveket, az ezoterikával foglalkozó művek garmadájáról már nem is beszélve -, és persze bíznak abban, hogy ez a befektetés később majd megtérül. Hiszen - ahogy Geszler Anikó, a Kálvin Kiadó kereskedelmi asszisztense fogalmazott - ez a magvetés ideje. ■ Vitális Judit figyelemmel kíséri az egyházi kiadók kínálatát: örömmel fedezte fel őket itt a könyvfesztiválon, és nagyon jó ötletnek találta, hogy együtt, egy helyen mutatkoztak be az érdeklődőknek. Mégpedig nagyon is figyelemfelkeltő és jól megközelíthető helyen: a Pátria nevet viselő színházteremben, a díszvendég ország - Kanada - nemzeti standjának közelében, hazánk egyik legnagyobb könyváruházának pódiumával szemben „hívogattak” az egyházi kiadók pavilonjai. De mely kiadókról is van szó pontosan? Az említett sor egyik végén a Szent István Társulat, másik végén a Harmat Kiadó, a Református Kálvin Kiadó, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány és a Luther Kiadó közös - tekintélyes méretű, tizenhat négyzetméter alapterületű - standja foglalt helyet. (Tegyük ehhez hozzá: az országban több mint félszáz keresztény szellemiségű könyvkiadó létezik...) Megtérülő befektetés Egyházunk Luther Kiadója két évvel ezelőtt vett részt első ízben a fesztiválon; akkor a Kálvin Kiadóval és a bibliatársulattal együtt bérelt helyet, és mutatta be - a Kálvin Kiadóval és a kolozsvári Polis Könyvkiadóval közösen megjelentetett - kétkötetes kiadványát, a Reményik Sándor összes verseit. Tavaly egyetlen protestáns kiadó sem képviseltette magát a seregszemlén. Mint azt a standon tartózkodók elmondták, akLengyel Anna Egy cseppben az ember című kötetével volt jelen a könyvfesztiválon kor olyan rossz feltételeket - méretüket és elhelyezkedésüket tekintve ideálisnak korántsem nevezhető standokat - kínált nekik a fesztivált szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, hogy inkább el sem jöttek. Ezután döntöttek úgy, hogy idén összefognak, és közösen bérelnek helyet. Idén a hangsúlyt mind a négy kiadó a jelenlétre helyezte. Külön könyvbemutatóval és egyéb programmal egyikük sem készült, jelen lévő munkatársaik azonban szorgalmasan osztogatták a szórólapokat és a prospektusokat, illetve hívták fel az érdeklődők figyelmét a kiadványokra - nemcsak a sajátjaikra, hanem a testvéregyházakéira is. Antal Gábor, a Harmat Kiadó értékesítési csoportvezetője, Fodor Csaba, a Kálvin Kiadó terjesztési osztályvezetője (egyben a bibliatársulat képviselője) és Blatniczky Gábor, a Luther Kiadó >*04* ÍCSPB® r ff m BIBLIATARSULAT ES ORMÁTUS KÁLVIN KIADÓ ÍES Utoljára 1988 telén írtam cikket Erdélyről az Evangélikus Életbe. Arról az utunkról számoltam be, amelynek keretében barátaimmal együtt segélycsomagot vittünk a sepsiszent- györgyi gyülekezetnek. Akkor még különleges dolognak számított átlépni a határt, kockázattal járt Bibliákat, élelmiszert és gyógyszert átcsempészni hátizsákjainkban. Azóta évek hosszú során át számtalanszor járhattunk Erdélyben. Természetes módon látogatjuk barátainkat, felcseperedő gyermekeinknek büszkén mutatjuk a magyar és az egyetemes történelem fontos emlékeit a határ túloldalán. Magától értetődő volt, hogy 2007 vi- rágvasámapján ott a helyünk keresztfiunk konfirmációján Hosszúfalu-Felszegen, a hétfalusi csángók közt. Együtt akartunk örülni a családdal Lóránt első sikeres vizsgájának, majd az azt követő szép ünnepnek. Akkor és most is megálltunk útközben Dsi- da Jenő sírjánál a kolozsvári Házsongárdi temetőben. Annak idején tőle kölcsönöztem a szavakat benyomásaim összegzéséhez, az alábbi címet adván cikkemnek: „Zord díszletek bizarr tragédiákhoz". Még a zord és bizarr jelzők sem képesek eléggé érzékeltetni, mit jelentett az, hogy magyar szavak sokszor csak suttogva hangozhattak el, magánszálláson csak titokgyülekezet jeles eseményeinek. Rendszeresen fogadnak magyarországi látogatókat: a varijára gyülekezettel különösen szorosra kívánják fűzni a szálakat. A kárpótlás keretében visszakapott, omladozó iskolaépületből pedig tágas Magyar Házat alakítanak ki. Benne nemcsak kultúrterem lesz színpaddal, hanem több kényelmes vendégszoba és könyvtár is. Négyfalu öt gyülekezetében mintegy hétezer evangélikus él. Az ő lelki és szellemi otthonuk lehet majd ez a júniusban felszentelendő épület. Reménység szerint sok magyarországi látogató is felkeresi majd ezt a helyet. Autóval néhány perc alatt elérjük a történelmi Magyarország határát. Az öregek még tudják, hol állt egykor az országzászló. A hegyoldalban 1848-as emlékmű idézi fel az egykori csángó magyarok hősiességét. Újabban minden március 14-én felkaptatnak ide a magyarok, lelkészeik vezetésével. Négyfalu szinte összenőtt Brassóval. Az erdélyi szászok hajdani fővárosáról annak idején ezt írtam: „Brassóban a várt kép fogad bennünket: üres üzletek és megtört, csalódott, fásult arcok. Szürkeség és sivárság. Tömött hátizsákjainkat látva reménykedve fordulnak hozzánk az emberek: nincs-e valami eladnivalónk. A cukrászdában nem tudnak aprót visszaadni, Brassó megújult főterén ban lehetett megszállni, mindenhol provokátoroktól kellett félni, nem volt szabad piros és fehér virágokat ültetni, családokat szakítottak szét és hurcoltak meg, többórás sorban állás után sem volt biztos, hogy jut kenyér és tej, és főképp: nem engedték a hit szabad gyakorlását a magyar református, evangélikus és unitárius templomokban. Még arról is kaptunk hírt akkor, hogy a Romániába külföldi segélyküldeményekben küldött Bibliák lapjaiból bizony WC-papír készült... Hála Istennek nemcsak a Dunán, hanem a Szamoson és az Oltón is sok víz lefolyt azóta. Sok tekintetben megváltozott Európa arculata. A határon nem rándult görcsbe a gyomrunk, és az autóutakon sem kellett folyamatosan kisebbfajta krátereket kerülgetnünk Számos település névtáblája magyarul is ki van téve. Gyermekeink számára Mátyás király szülőháza és a Ceausescu-diktatúra egyaránt a történelem részét képezi. Éppen ezért mindkettőt hitelesen be szeretnénk mutatni nekik A konfirmáció ünnepe itt is az egész falut megmozgató esemény. A konfirmandusok és hozzátartozóik zsúfolásig megtöltötték a virágfüzérekkel díszített templomot, amelynek nyitott kapujából az otthon maradtak is hallhatták a zengő éneket: „Erős vár a mi Istenünk...” Csupán azt sajnáltuk, hogy a leánykák már nem vették fel a szép csángó népviseletet, mint akár csak néhány évvel ezelőtt. Ide is beszűrődött volna a hagyományok szégyenlős elutasítása? Az istentisztelet után lakodalminak beillő vendégfogadást tartottak minden háznál. Egyesek több családnál is megfordultak, hiszen egy ilyen faluban szinte mindenki mindenkinek a rokona... Az evés-ivás mellett a tánc sem maradt el, de éjféltájt már elfáradtak a lábak, no meg a felnőtteknek gondolniuk kellett a hétfői munkanapra. Nem így az ünnepeiteknek: ők szünnapot kaptak az iskolában, hogy kipihenhessék életük e nagy eseményének fáradalmait. Hosszúfalu-Felszegen (amelyet Fűrészmezőnek is neveznek) a konfirmáció csak egyike a ezért a cukorka szolgál váltópénz gyanánt..." Ma viszont jól öltözött emberek napfürdőznek a városháza előtti főtéren, a belvárosi házak többsége szépen felújítva. A reformátor Hontems szobrával szemben német gimnázium működik. A szászok híres Fekete templomában, a gótika legkeletibb alkotásában szakszerű kalauzolásban lehet részünk. Az idegenvezető nemcsak a négyezer sípot számláló híres Buchholz- orgonát, valamint a török szőnyeggyűjteményt mutatja meg - amely a legnagyobb ilyen kollekció Európában -, hanem külön felhívja a figyelmünket a Hunyadiak címerére is. A város fölé magasodó hegyekről azonban jól látszik: az irdatlan méretű lakótelepek még a szocializmus emlékeit őrzik A Poianán hóviharba kerülünk, innen igyekszünk vissza a lenti tavaszba. Útközben egy pillantást vetünk a Cenk merész csúcsára. Egykor Árpád apánk kőalakja magasodott itt. A szobrot állítólag ma a brassói magyar evangélikusok őrzik Erdélyben nyilván sok még a megoldatlan kérdés, a be nem gyógyult történelmi seb. De - egyebek mellett az itteni lelkészek és híveik helytállásának is köszönhetően - egyre több reménykeltő jelet látni. Dsida Jenő versében, amely hajdan annyira megérintett, ez olvasható: „Transsylvániára / lassanként őszi felhők csüngenek, / zord díszletek bizarr tragédiákhoz fsa gyér futóka rotes levelére / örökké tartó; vén eső pereg..." (Immáron ötvenhárom napja) Ezzel a komoran őszi hangulattal szöges ellentétben áll Aprily Lajos Tavasz a Házsongárdi temetőben című verse, amelyet Apáczai Csere Jánosnak és feleségének, Aletta van der Maetnek a sírjánál ugyancsak felidéztünk. A dallamos nevű németalföldi asszonynak emléket állító, kedves vers sokáig visszhangzott bennünk a tavaszi napsütésben. Talán tavasz köszönt Erdélyre is, és ebben az összefüggésben is idézhetjük majd Aprily eme két sorát: „...a sötétség tenger-árja ellen / ragyogó gátat épített a szellem...” m Fabiny Katalin
