Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-22 / 16. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. április 22. 3 A Déli Egyházkerület felügyelőjének alábbi imitációja már olvasható volt lapunk húsvéti számában. Akkor azonban - szerkesztőségünk hibájából - két név kimaradt a paksi fórumon „kérdőre vonható” egyházi munkatársak sorából. Hogyjobban megismerjük egymást A június 22-23-án Pakson megrendezendő ötödik országos evangélikus találkozón jó alkalomnak ígérkezik az első este tartandó fórum. Moderátorként az egyházi munka különféle területeinek a vezetőivel beszélgetek majd. Ott lesz Szeverényi János, aki a misszió felelőse és fáradhatatlan munkása. Hafenscher Károly országos irodaigazgató egyházunk működésével kapcsolatosan várja a kérdéseket. Mihályi Zoltánnál, az oktatási osztály vezetőjét iskoláinkról faggathatják. Részt vesz a beszélgetésen egyházunk legfőbb törvény- és döntéshozó testületének, a zsinatnak a világi elnöke, Muntag András. Legutóbb az Üllői úti székház ügyében mondták ki a végső szót! Minden kérdésüket feltehetik neki a zsinat működésével és munkájával kapcsolatban. Egyházunk kiadójának igazgatója, Kendeh K. Péter is válaszol majd az egyházi kiadványokat érintő kérdéseikre. Szeretett - és remélem, sokak által előfizetett és olvasott - hetilapunknak, az Evangélikus Életnek a főszerkesztőjét, T. Pintér Károlyt is faggathatják. Remélem, sokan leszünk a fórumon (fiatalok is!), hiszen sokat megtudhatunk egymásról, egyházunkról. Minden kérdést feltehetnek előre is! Elküldhetik őket a címemre hagyományos levélben (1088 Budapest, Puskin u. 12.) és e-mailben is (anna.lengyel@lu- theran.hu). Szeretettel várom kérdéseiket, leveleiket, hogy a paksi találkozón jól kibeszélhessük egyházunk ügyeit. Békesség néktek! ■ Radosné Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelője Prőhle Gergely a Magyar Pax Romana kongresszusán Az állam és az egyház kapcsolatáról tartottak kétnapos tanácskozást az elmúlt héten Budapesten. A kongresszus pénteki előadói között volt Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, aki- az állam és az egyház mai kapcsolatáról szólván - kitért az egyházfinanszírozás vitatott kérdésére is. Szerinte ebben a politikától független államigazgatási automatizmusoknak kellene érvényesülniük. Mint rámutatott, nagy mulasztás, hogy ez az elmúlt tizenhét évben nem valósult meg; ezért az állami pénzek folyósításának módja politikai döntésektől függ, állandó viaskodás folyik arról, hogy ki mennyit kérhet és kaphat. Az egyházak társadalmi hasznosságáról szólva Prőhle Gergely kifejtette: a médiában nincs konjunktúrája annak, hogy az egyházak társadalmi hasznosságát kidomborítsák. Az 1990-es évek elején nem sikerült átvinni azt az üzenetet, hogy az egyházak nem anakronisztikus jelenségek, hanem a modern világ részei. Márpedig az egyházak társadalmi szerepvállalása a közjó szolgálata és az annak érdekében végzett munkálkodás. Az egyházak ugyanannak a célnak az érdekében dolgoznak más eszközökkel, mint amit egy modern demokratikus államrend is megkövetel - hangsúlyozta az országos felügyelő. Az evangélikus egyház világi vezetője egy 2002-es tanulmány adataira hivatkozva elmondta: a felmérés szerint a magyar népesség 25 százaléka nem hívő, 18 százaléka nem gyakorolja hitét, 27 százaléka a maga módján vallásos, 17 százaléka ritkán, 13 százaléka rendszeresen jár templomba. A betegség miatt kiesett munkanapok száma ugyanakkor 42 százalékkal alacsonyabb a hitüket az átlagosnál rendszeresebben gyakorlók körében, és ebben a körben a legalacsonyabb a depresszióban szenvedők száma. A hitüket rendszeresen gyakorlók között 43 százalékkal kevesebben dohányoznak, mint az átlag körében- mutatott rá Prőhle Gergely. A kongresszuson átadták a szervezet kitüntetését. Az idén a Magyar Pax Romana Farkas Beáta jogászt, közgazdászt, a Szegedi Tudományegyetem Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézetének vezetőjét, valamint Polgár Kornél Hollandiában élő építészt tüntette ki díjával. N MTI A lelki építkezés ideje Hokker Zsolt másodlelkész beiktatása Óbudán ► Az óbudai gyülekezetben a második világháború óta mindmáig tartottak az épületfelújítási munkálatok - templomuk ugyanis súlyosan megrongálódott egy bombatalálat következtében. A tatarozások befejeztével most a lelki építkezés ideje érkezett el. Ennek jegyében az egyházközség presbitériuma úgy döntött, hogy másodlelkésznek hívja meg Hokker Zsoltot. A több mint három éve Óbudán - első szolgálati helyén - beosztott lelkészként szolgáló fiatalembert Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese iktatta be hivatalába Bálintné Varsányi Vilma helyi lelkipásztor liturgiái segédletével április 14-én. Az ünnepi istentisztelet igehirdetőjének ár. Fabiny Tamást, az Északi Egyházkerület püspökét hívták meg. Fabiny Tamás Mt 8,14-17 alapján tartott igehirdetésében egy olyan történetet helyezett a középpontba, amelyben Jézus követi tanítványát annak otthonába, és nemcsak meglátogatja, de meg is gyógyítja azokat, akiknek gyógyulásra van szükségük. A püspök Jézus példája nyogyülekezet egész szeretetkultúráját, mert ez az, amiből melegség, élet és örök élet árad. „Az Isten szeretet.” Annak a szeretetnek, amellyel mi, emberek szeretjük egymást, az isteni szeretet megtapasztalásából kell táplálkoznia. Nem a lelkész személye építi fel a gyülemán azt kívánta a szolgálatát Óbudán kezdő és ott is folytató Hokker Zsolt lelkésznek, hogy sok lakásba tudjon ellátogatni, és legyen képes őket Jézus látogatta otthonokká varázsolni - azáltal, hogy az örömhírt hozó Jézus gyógyító szavait, az evangélium örömüzenetét szólaltatja meg. Fabiny Tamás kiemelte, hogy a közvetlen, személyes emberi megszólításra, a „gyógyító érintésekre”, a kapcsolatok építésére különösen nagy szükség van ebben a világban, amelyben egymáshoz eredetileg közel álló emberek és közösségek egyre inkább eltávolodnak egymástól. Az íjn 4,7-16 alapján tartott „szószékfoglaló" prédikációjában Hokker Zsolt hangsúlyozta, hogy a felolvasott igeszakaszban tizenkilencszer fordul elő a szeretet szó. Ennek a szónak az átélt tartalma tartja mozgásban az egész világot, és az isteni szeretet alapozza meg a kezetet, hanem az, ha a közösség tagjai megtapasztalják Isten bűnbocsátó sze- retetét - amely a húsvéti örömhírben fejeződik ki a legteljesebben -, és továbbsugározzák a világban. Az istentisztelet utáni ünnepi közgyűlést Győrfi Károly, az Óbudai Evangélikus Egyházközség felügyelője nyitotta meg. Fabiny Tamás püspök és Bence Imre esperes köszöntő szavait követően Hokker Zsolt küldő gyülekezetének a nevében Koczor György pápai lelkész osztotta meg gondolatait az ünneplő közösséggel, majd Bálintné Varsányi Vilma adott hangot afeletti örömének, hogy a hatodéves kora óta Óbudán szolgáló Zsolttal harmonikus és gyümölcsöző munkakapcsolatban végzik a hivatásukat. Az óbudai evangélikusok ünnepe a gyülekezeti teremben szeretetvendégség keretében tartott állófogadással ért véget. ■ Petri Gábor „Szövetségre lépek veled.. „Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékünkkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is." (iMóz 17,7) Az emberiség sok évezredes civilizációtörténetéből jól ismerjük a megkötött szerződések, szövetségek jelentőségét, társadalmi hasznát. Szerződések, egyezmények, megállapodások, majd az ezekből kifejlődő törvények, törvénygyűjtemények szabályozták és szabályozzák a társadalom, a társadalmi intézmények, viszonyok működését. Szövetségi paktumok, megállapodások határozzák meg a gazdaság, a politika és a kultúra játékszabályait, a háborút és a békét, az államközi kapcsolatokat, de szerződések alapján működnek a legintimebb szférák is: a házasság, a családi élet, sőt szerepet kapnak ezek a vallásban, az egyházi intézmények működtetésében is. Fejedelmek, királyok, állami vezetők kötnek egymással írásos egyezményeket, hogy biztosítani tudják egy ország, egy birodalom, netán egy kontinens békéjét, jólétét, szellemi és anyagi virágzását, és szövetkeznek háborúban is, hogy növeljék a győzelem esélyét vagy a védelem hatékonyságát. Kereskedők, árutermelők, szolgáltatók, cégek, pénzintézetek kötnek kereskedelmi szerződéseket, együttműködési megállapodásokat a több haszon, a mindenható és mindent meghatározó profit érdekében, megteremtve ezzel a mennyiségi és minőségi növekedés feltételeit. A házasulandó párok is egyfajta életre szóló szerződést, szövetséget kötnek. Ünnepélyes keretek között, nyilvánosan is kimondják, hogy egy egész életen át együtt szeretnének élni a család kötelékében, megosztva egymással jót, rosz- szat, örömöt, bánatot egyaránt. Az életet szinte el sem lehet képzelni jogerős szabályok, szerződések, szövetségek nélkül. Való igaz, hogy nagy szükség van az írott formában megkötött egyezségekre. Saját lelkészi, egyházvezetői gyakorlatomból tudom, hogy nagyon kellemetlen dolgokat szül a félreértés, a „másképp értés” vagy a mesterségesen előidézett amnézia. Sokszor groteszkbe hajló parlamentáris demokráciánk diskurzusainak céltudatos „félreértése” is az írásos megállapodások szükségességéről tanúskodik. Ahol „ígéret bolondnak örömmé válik”, a fehérből fekete lesz, fából vaskarika, az igazságból hazugság, a hazugságból pedig veretes igazság. Egy kis mentelmi jog pedig mindig kapóra jön. Hogy valamilyen módon mégis elkerüljük a kellemetlen félreértéseket, a véÉGTÁJ OLÓ geláthatatlan nézeteltéréseket, és világossá, értelemszerűvé és egyértelművé tegyük gondolatainkat, megjegyzéseinket - nos, erre találtuk ki az írott és íratlan szerződést. A szerződés nem más, mint két vagy több, rendszerint egyenlő fél meghatározott feltételekkel létrejött, szóbeli vagy írásba foglalt megállapodása jogi nyelven, amelyben a felek bizonyos dolgokra nézve kötelezettséget vállaltak, és amelyet egyező és szabad akarattal kinyilvánítottak. Sajnos azonban a mindennapi tapasztalat azt mutatja: szerződést általában azért kötnek, hogy legyen mit megszegni... A Szentírásban is szó van egy nagyon különös megállapodásról, amely szokatlan feltételekkel, klauzulákkal köttetett. Ebben a szövetségi szerződésben a végtelen, örök Isten a halandó, véges, determinált létű emberrel köt szövetséget. Emberi szemmel nézve ez furcsa, hiszen egy megállapodást általában egyenlő felek kötnek meg. Csakhogy Isten és ember vonatkozásában egyenlő felekről, hasonló partnerekről, kölcsönös érdekekről szó sem lehet. Egyfelől ott van a mindenható, az örök, a teremtő Isten, mindennek forrása, másfelől pedig ott az ember, a teremtmény a maga véges, töredékes létével. Igaza van Barthnak, aki Isten transzcendenciájára utalva kijelenti, hogy Isten „egészen más”. Isten nemcsak onto- lógiailag, de lényegében is teljesen más, mint a teremtett világ. És akkor jogos a kérdés: hol lehet itt kölcsönös érdekről, egyenlő felekről beszélni? Mi az, amit én, a törékeny teremtmény a Mindenhatónak adhatok? Hogy Isten mit ad nekünk? Az evidens, egyértelmű dolog. Egyetlen szóval: mindent. A létet, magát az életet - ebben a földi létben semmi sem a sajátunk. Ezért furcsa számomra ez a nagyon egyoldalúnak is mondható szövetség. Adva van egy bolyongó, nomád ara- meus nemzetség, Abrahám és nagy családja, később pedig egy rabszolgatömeg, hazátlan leszármazottak, a történelem névtelenjei, esélytelenjei. Isten velük kötött szövetséget, hogy később áldássá legyenek az egész emberiségre nézve, hogy Istent képviseljék az egész emberiség előtt. Az Újszövetségben egy még felfoghatat- lanabb szerződés köttetik. Isten az egész emberiséggel köti meg szövetségét, és ezt egyetlen fia, Jézus Krisztus életével pecsételi meg. Érthetetlen, hogy Isten éppen velünk, ellenségeivel köti ezt a szerződést, hogy az ő gyermekei, népe legyünk. És mi ennek az alapja? Nem más, mint „a létezés végső valósága, Isten totális, feltétlen szeretete” (Kierkegaard). Ezt megérteni nem lehet, nincs racionális magyarázata. Érezni és elfogadni kell. Ez az elfogadás nem más, mint az élő hit, amely megragadja Krisztus kegyelmét, megtapasztalja a Feltámadott valóságát és a belőle áradó erőt. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
