Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-08 / 14. szám
4 ◄* 2007- április 8. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Életünk ideje... Nyugdíjas papnék csendesnapja ► „Ha újra kezdhetném, ismét lelkész felesége lennék” - ez a vallomás a délutáni csoportbeszélgetések egyikén hangzott el a nyugdíjas papnék számára meghirdetett országos csendesnapon március utolsó szombatján. D. Szebik Imréné meghívására mintegy hatvan, már nem aktív papné gyűlt össze a Deák téri evangélikus gyülekezet nagytermében, hogy találkozhasson a többiekkel, felidézhesse a régi időket, legfőképpen pedig hogy együtt gondolkodhasson a nap témájáról: „Mire kaptam még időt?” Az alkalmat szívbéli derű jellemezte. Nem csupán azért, mert régen látott szolgatársak találkozhattak, hanem mert - ahogyan az idézett vallomás is igazolja - az Úristennek szolgálni kitüntetés és boldogság. Szombaton a résztvevők arról tettek bizonyságot, hogy minden nehézségük, megpróbáltatásuk ellenére is jó volt Krisztus egyházában munkálkodniuk. Ám a délelőtt elhangzott előadások éppen arról győzték meg őket, hogy a szolgálat nem fejeződik be a nyugdíjba vonulással: idősen is kap feladatot az ember. Az idő felett nem mi rendelkezünk, hiszen az Istentől kapott ajándék, így az Úrtól rendelt célja van. Mindezekről Sár- káíny Tikomé nyugalmazott lelkésznő szólt, aki számba vette azokat a területeket, amelyeken a nyugdíjasokra még szolgálatok várhatnak. E cikk terjedelme csupán azt engedi meg, hogy néhányat kiemeljünk közülük. Az idős ember gazdag tapasztalatával segítheti a fiatalabbakat. A kipróbált emberismerettel rendelkező idősebb papné támogathatja az ifjabb lelkészfeleséget. A nyugdíjas években a családtagoknak több idejük lehet egymásra. Az ajándékba kapott idő arra is lehetőséget teremt, hogy - készülve az örök élet felé - az ember számba vegye a múltját. Erre beszédében a délelőtt másik előadója, D. Szebik Imre nyugalmazott püspök is kitért. Hangsúlyozta, hogy a csendesnapon részt vevő papnék nehéz politikai viszonyok között álltak férjük mellett a szolgálatban. Az elmúlt évtizedek eseményeinek megítélésében egyházunk tagjai sem egységesek. De a jelennel való szembesülés sem egyszerű. Gondolatait Szebik püspök e szellemes címmel gyűjtötte össze: Nem az vagyok, aki voltam. Azokról a lelkészekről szólt, akik feleségüknél talán nehezebben tudják feldolgozni, ha nyugdíjba kell vonulniuk. Emlékeztette a papnékat, hogy rájuk nemcsak férjük aktív szolgálati időszakában hárult nagy szerep, hanem akkor is, amikor segíteniük kell, hogy házastársuk ne megkeseredetten, hanem megbékélten és tartalmasán tölthesse el a pihenés megérdemelt éveit. A fiatalabb generáció tagjaként Jörg Zink német teológus szavai ütöttek szíven sokakat: „Kevés ember az, aki jól bánik az idejével. A legtöbbje átrohan az életen, mint egy elhajított kő.” Ezért is jók az olyan alkalmak, mint a papné- csendesnap, mert segítenek felismerni a lehetőségeket, élni az Isten által elkészített ajándékokkal. Kezdő úrvacsorái szolgálatában Gáncs Péter erre hívta fel a figyelmet, idézve Pál apostol szavait: „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok" (Ef 5,ró; Károli-for- dítás) A Déli Egyházkerület püspöke a reményt vesztett emmausi tanítványok történetén keresztül mutatta be, hogy a lélekben megfáradt férfiak szívében a kétségbeesés alkonya miként válhatott a remény hajnalává. A földi és az öröklét határán - ahogyan a záróáhítatot tartó Takácsné Kovácsházi Zelma lelkésznő is fogalmazott - egyedül a hit ragadhatja meg húsvét valóságát. Az élet akkor lesz a miénk itt és majd odaát, ha megragadjuk azokat az alkalmakat, amelyeken a Feltámadott mellénk szegődik, betér hozzánk. ■ B. Pintér Márta D. Szebik Imréné köszönti a nyugdíjas lelkészfeleségeket ■iIRDETfS______________________________________________________________________________________________________________ A Női Missziói Szolgálat asszonyhétvégét tart Révfülöpön, az Ordass Lajos Oktatási Központban május 10-13. között Óra et lakóra címmel. (Az alkalom csütörtökön vacsorával kezdődik, és vasárnap ebéddel ér véget.) Jelentkezni április 30-ig lehet a következő címen: MEE Női Missziói Szolgálat - 1085 Budapest, Üllői út 24. E-mail: marta.pinter@lutheran.hu. Mobil: 20/824-2791. RIRDFTFS______________________________________________________________________________________________________________ Meghívó Az Ung Ungvámál - Balia D. Károly szembesülései Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület tisztelettel várja Önt és barátait az író szerzői estjére. A szellemi vízállásjelentésen túl Balia D. Károly beszámol munkásságáról, internetes tevékenységéről, legutóbb megjelent könyvéről, irodalmi projektumairól. Részleteket olvas fel esszéiből, verseiből. Eközben folyton szembesíti magát korábbi és mai nézeteivel, a kárpátaljai valósággal, illetve az ezekből következő ellentmondásokkal; ígéri, végül válaszol majd a közönség kérdéseire is. Népi hangszereken közreműködik Birinyi József. Időpont: április 12., csütörtök 17.30. Helyszín: Heltai Gáspár unitárius könyvesbolt (Budapest V., Alkotmány u. 12.). Az előadás előkészületei BéDéKá blogjában követhetők nyomon. Belépés innen: http://ungparty.net/formance. Kérdéseket már most fel lehet tenni itt: http://bdk.blog.hu/2007/03/29/az_ung_ungvamal. Frenkl Róbert elnök Virágvasárnapi Tamás-mise Ez nem vicc... - volt a mottója a legutóbbi Tamás-misének, melyet április i-jén tartottak a fasori evangélikus templomban. Nem vicceltek azok a fiatalok, akik egy, az istentisztelet menetébe komponált jelenetben „bekiabálással” zavarták meg Szabó Lajos prédikációját, és nem viccelt az igehirdető sem, amikor iKor 1,18 alapján komoly hitbeli kérdésekről szólt. ■ G. Zs. Emlékezés és hálaadás Emlékező és hálaadó istentiszteleten vett részt múlt szombaton a Győr-Nádorváro- si temetőben Kapi Bélának és feleségének a sírjánál a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége, a Kapi család és számtalan tisztelgő a néhai püspök halálának ötvenedik évfordulója alkalmából. Isten igéjét Ittzés János püspök hirdette Jel 14,1-3 alapján. „A negyvenhét év lelkészi és harminckét év püspöki szolgálat után 1957. április 2-án elhunyt Kapi Béla a Dunántúli Egyházkerület és az egész evangélikus egyház meghatározó egyházférfija volt” - méltatta elődje munkásságát igehirdetésének elején Ittzés János. „Ez az emlékezés most a jövőre nézve erősít meg bennünket” - folytatta. „Mert minden hívő ember közös reménysége fogalmazódik meg abban az igeversben, hogy»a Bárány ott állt a Sión hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva«.” Ez az a közösség, amelyik megértette, szívébe zárta és tanúsította Krisztus üdvözítő erejét. A halál ezért nem a végállomás, csupán addig tartó pihenés, amíg meg nem szólalnak az ítélet harsonái. Remélnünk szabad, hogy a tizennégyezer között ott lesz a mi nevünk is. Ez volt a bizodalma Kapi Bélának is, aki utolsó mondatával így tett drága bizonyságot erről a reménységéről: „A kegyelem ajtaján kopogtatok, a többi nem számít!” A megemlékezés végén a család nevében vitéz Kapi Béla, a néhai püspök hatodik gyermeke mondott köszönetét mindazoknak, akik megtisztelték jelenlétükkel ezt a kegyeletes alkalmat. ■ Kiss Miklós Bibliatársulati tervek A Magyar Bibliatársulat Alapítvány (MBTA) március 27-i kuratóriumi ülésének legfontosabb témája A Biblia éve elnevezésű, 2008-ban megrendezendő programsorozat előkészítése volt. Az MBTA és a katolikus egyház képviselőiből álló szervezőbizottság beszámolt az Országos Széchényi Könyvtárban 2008. november 21-én megnyíló bibliakiállítás terveiről, a 2008 őszén a Zeneakadémián tartandó bibliai hangversenyről és az Esztergomban rendezendő biblikus konferenciáról. Döntés született arról a munkafüzetről is, amelyet az MBTA készít a protestáns egyházak gyülekezetei részére. A kiadvány programjavaslatokat, ötleteket tartalmaz majd, amelyek segítségével jövőre a gyülekezetek bekapcsolódhatnak a Biblia évének eseményeibe. A bibliatársulat tagegyházainak gyülekezetei számára a füzet ingyenes lesz; elkészítését az MBTA 2007. tavaszi adomány- gyűjtő akciója támogatja majd. Pécsük Ottó főtitkár beszámolt arról, hogy a Román és a Norvég Bibliatársulattal közösen szervezett 2006. téli adománygyűjtő akcióra - amelyet azzal a céllal hirdettek meg, hogy a romániai árvaházak roma származású, magyar anyanyelvű gyermekeit megajándékozhassák a Bibliai történetek gyerekeknek című kötet egy-egy példányával - március közepéig közel kilencszázezer forint támogatás érkezett. A könyvek elosztása április közepén indul. A kuratóriumi tagok beszámolót hallhattak a Bibliatársulatok Világszövetsége (United Bible Societies) európai és közel-keleti területének zágrábi találkozójáról; ez alkalommal az MBTA főtitkárát a közép-európai régió elnökévé választották a következő négy évre. (A régióba tíz ország tartozik: Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Románia, Svájc, Szlovákia és Szlovénia.) A kuratóriumi ülésen továbbá megválasztották a bibliatársulat új pénzügyi felügyelőjét a metodista ár. Hecker Walter személyében, aki a tisztséget több mint húsz éve hűségesen betöltő evangélikus Szemerei Zoltánt váltotta fel. ■ P.O. Hol válthatjuk meg a világot? Nemrégiben Strasbourgban voltam. Aki Európa eme fővárosában jár, nem hagyhatja ki a látogatást az Európai Parlament monumentális épületében. A lenyűgöző idegenvezetés végén a kijáratnál a látogató kedvére válogathat - a tagországok nyelvén olvasható - szórólapokból, amelyek az intézményt hivatottak reklámozni. Itt került kezembe a mellékelt plakát, amelynek az üzenetén mélységesen megdöbbentem. Ez a kis papírdarab - amelyből százával visznek magukkal a látogatók-jól jellemzi és szánalmasan ábrázolja azt az eltorzult gondolkodásmódot, amelyben sokan hisznek, reménykednek ma, és amelytől sorsuk jobbra fordulását várják. Amikor a plakát tervezője a kérdését megfogalmazta, jól tudta, hogy az ember a szíve mélyén keresi a megváltást. O erre az igényre megoldásként két alternatívát ajánl. Vajon a kedvenc sörözőnket választjuk- e, ahol az alkohol nyújtotta kábulatba menekülhetünk a való világ problémái elől? Vagy pedig az Európai Parlament honlapját választjuk, így kényelmes karosszékünkből egy kattintással mi magunk is részt vehetünk az egész világ - nem csak az Európában élő emberek - megváltásának munkájában? Csábító ez utóbbi lehetőség: EU-képviselőinkkel együtt mi is tehetünk valamit üdvösségünkért, még akkor is, ha a megoldás a virtuális térben van elrejtve. Egy ilyen eltorzult világban valóban feladatunk van mindannyiunknak. De nem az, hogy részt vegyünk az üdvösség munkájában, hanem hogy hirdessük húsvét üzenetének evangéliumát. Jézus a világot a golgotái kereszten már megváltotta! Nem virtuálisan, nem politikusi ígérgetés szintjén és nem emberi segítséggel, hanem valóságosan. Meg kell láttatni e világgal, népünkkel, környezetünkkel, hogy ne jóindulatú emberektől, ne politikusoktól, ne az Európai Parlament weblapjától, hanem a kegyelmes Istentől várják üdvösségüket. Mert jó tudnunk és hirdetnünk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van... ■ Menyes Gyula
