Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-14 / 2. szám
4 2007- Januar 14. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Két imahét - egy egységért Nyíregyházán öt protestáns felekezet résztvételével vette kezdetét január /-én a Magyar Evangéliumi Aliansz imahete. A közös imádságok előtt a bevezető áhítatokat Adámi László, Győrfi Mihály, Lábossá Péter evangélikus, Dani Miklós, Sápiné Bodnár Erzsébet református, Tóth Zoltán baptista, Hecker Márton metodista lelkész, valamint Jónás Miklós, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség helyi lelkipásztora vállalta. Felvételünk az Aliansz-imahét nyitó istentiszteletén készült. ► Az Evangéliumi Aliansz ezekben a napokban, a január első vasárnapját követő héten tartja éves imahetét a keresztények egységéért. Az ökumenikus imahétre pedig január harmadik hetében szokott sor kerülni... Az Evangéliumi Aliansz 1846-ban alakult Londonban, a nagy angolszász protestáns ébredés (1791-1842) eredményeként. Az 1861-ben elindított éves imahéten egy napot arra szántak, hogy imádkozzanak „jézus Krisztus egy egyházáért, hogy segítsenek felismerni az egy Úrban adott egységüket”. 1857-ben alakult a Társaság a Keresztények Egységének Elősegítéséért; alapítója egy anglikán és két római katolikus pap volt. Szándékuk szerint közösen kell imádkozniuk a látható egység helyreállításáért anglikánoknak, római katolikusoknak és ortodoxoknak. Róma azonban 1864-ben megtiltotta a katolikus részvételt. 1897-ben XIII. Leó pápa úgy rendelkezett, hogy mennybemenetel és pünkösd ünnepe között imádkozzanak az „elszakadt testvéreinkkel való megbékélésért”. Ennek azonban nem lett különösebb hatása. A máig évente megtartott ökumenikus imahét Paul Wattson amerikai episz- kopális (anglikán) pap (1863-1940) és Lu- rana White episzkopális apáca kezdeményezésére vezethető vissza. Ok a január 18. (Péter székének ünnepe) és 25. (Pál megtérésének napja) közötti hetet - imanyolcad - javasolták. Az egységet a Rómához való visszatérésként képzelték el. Az első ilyen alkalmat 1908-ban tartották. (Wattson és társasága a következő évben katolizált.) X. Pius pápa áldását adta a kezdeményezésre, XV. Benedek pápa pedig az egész egyházra kiterjesztette 1916-ban. Paul Couturier apát (1881-1953), aki a lyoni érsekségben bevezette az imanyolcadot, felismerte, hogy az csak akkor lehet hatékony, ha más keresztények is imádkoznak az egységért. Ezért 1935- ben az egyetemes imahét a keresztény egységért nevet adta az alkalomnak, amelyen nem a Rómához való visszatérésért imádkoznak, hanem „azért az egységért, amelyet Krisztus akar, amint és amikor ő akarja”. 1958- ban XXIII. János pápa is elfogadta az így értelmezett imanyolcadot. A kezdeményezés nem katolikusok részéről is folyt. 1920-ban a Hit és Egyházszervezet - az Egyházak Világtanácsának (EVT) egyik elődszervezete - első világkonferenciájának előkészítő bizottsága a pünkösd ünnepével kezdődő hetet javasolta. 1941-ben a Hit és Egyház- szervezet januárra helyezte az imahetet, hogy katolikusok és mások együtt imádkozhassanak az egységért. 1968 óta az EVT és a Keresztény Egység Pápai Titkársága (majd Tanácsa) közösen készíti az anyagot. 1973 óta egy- egy országban jelölnek ki ökumenikus munkacsoportot az előkészítésre, majd az anyagot a nemzetközi munkacsoport önti végső formába. De térjünk vissza az alianszhoz, a szigorú evangéliumi protestánsok (evange- likálok) szervezetéhez. A 19. században erősen elítélték a darwinizmust, majd a bibliai történetkritikát. Európában és Észak-Amerikában sorra alakultak szervezeteik. Elítélték „a pápaságot és a pá- pistaságot”, küzdöttek a vallásszabadságért, az amerikai rabszolgaság és a vasárnapi munka ellen. A szervezet Németországban alakult 1857-ben; később jelentős szerepe volt benne Emst Modersohnnak - Modersohn Ernő (1870-1948) -, aki a türingiai, Bad Blankenburg-i konferencia-központot építette. A Magyar Evangéliumi Szövetség 1936-ban jött létre, vezetőségében többek között Ravasz László református püspök is helyet foglalt. 1951-ben hivatalosan is világszervezet lett Evangéliumi Világtestvériség (World Evangelical Fellowship) néven, majd 2000-ben az Evangéliumi Világaliansz (World Evangelical Alliance) nevet vette föl. Az aliansz meg akar maradni mozgalomnak. Nem egyházak szervezete, mint az EVT, hanem egyéneké; 128 nemzeti, illetve 7 regionális szövetségben és 104 társult keresztény szervezetben több száz millió hívőt képvisel. A tagság feltétele röviden: az illető a Biblia és az Apostoli hitvallás alapján fogadja el és vallja Jézus Krisztust Megváltójának, és élete minden megnyilvánulásában akarja követni. Ebből következik a felekezeti és társadalmi béke, a nemzet erkölcsi felemelkedésének előmozdítása. Nagy tömegeket mozgat meg a ProChrist evangélizáció Ulrich Parzany evangélikus lelkésszel. A világaliansz 1993-2002 között öt konferencián folytatott párbeszédet a Keresztény Egység Pápai Tanácsának képviselőivel a misszió, az evangélizáció, a Szentírás és a hagyomány, továbbá a szentségek témájában. (A megigazulásról és a megváltásról - talán az evangélikus-katolikus közös nyilatkozatnak köszönhetően - kevesebbet.) Helyi és regionális szinten azóta is folytatják a dialógust. Természetesen az aliansz köreiben is vannak, akik óvatosságra intenek a katolikus egyházzal kapcsolatban. Szuhánszky T. Gábor metodista lelkész, aki 2006. május 20. óta a Magyar Evangéliumi Aliansz főtitkára, így vall erről: „Többen úgy gondolják, hogy az aliansz belterjessége, szigorú reformációhoz, biblicizmushoz ragaszkodó volta miatt nem alkalmas szélesebb közösség gyakorlására például a katolikus testvérekkel. A fent említett feltételrendszer és gyakorlat is ellentmond ennek Dél-amerikai, ázsiai és afrikai országokban, ahol a katolikus egyház erős, napjainkban erőteljes - legfőképpen karizmatikus - ébredési folyamatoknak lehetünk tanúi. Ezek a mozgalmak erőteljes biblicitást, közösségi igényeket támasztanak, ezekben az országokban mintegy »utólagos reformációs« szükséget elégítenek ki. Mindebből adódóan a nevezett kontinenseken erős alianszmoz- galmak alakultak ki katolikus részvétellel. De a magyarországi Evangéliumi Ali- anszban is egyre inkább együtt tudunk munkálkodni katolikus testvéreinkkel." Két imahét a keresztények egységéért - sok vagy kevés? „Történelmileg így alakult ki.” Egy is elég lenne, és akkor a kevesebb több lenne? De mikor tartassák, nehogy bárki azt érezze, hogy az egyik bekebelezi a másikat? Ezért inkább ötvenkettő kívánatos. Az egység adott: Krisztusban - mikor fogjuk látni?! ü SZENTPÉTERY PÉTER Több toleranciát a keresztények között! A Német Evangéliumi Szövetség (NESZ) új elnöke, Jürgen Werth több toleranciára szólította fel a keresztényeket testvéreik iránt. „Aki így szól: »Az én orvosomnak higgy csak egyedül!« - annak nincs mit keresnie a szövetségben!” - jelentette ki a Hit és Haza című evangéliumi lapnak adott interjúban. Werth a wetzlari evangéliumi rádió főállású igazgatója, és ettől az évtől tölti be a NESZ elnöki tisztét. A mögöttünk hagyott vasárnapon világszerte megkezdődött az Aliansz-imahét, amely január 14-én ér véget. Utána következik a keresztény egység ökumenikus imahete. A különböző protestáns és ébredési irányzatok közötti konfliktusokról Jürgen Werth ezt mondta: „Az, akinek Jézus Krisztus páratlanul fontos, nem az ellentéteket keresi. Az minden további nélkül részt vesz az imahéten is, mert a közös imádság a szívügye.” Éppen ezért a római katolikusoknak az imahéten való részvétele nemcsak lehetséges, hanem a keresztények Krisztusban adott egységének megvallását jelenti. M PAX News Séta Pozsony evangélikus emlékei között műén szlovák dominanciájú város nemcsak történelmi emlékekben gazdag, hanem a magyar evangélikus múlt szempontjából is kiemelkedő fontosságú település. írásunkban ezt a magyar lutheránus múltat idézzük fel, illetve bemutatjuk legfontosabb emlékeit - dióhéjban. Ennek apropóját az adja, hogy a város első írásos említése pontosan ezeregyszáz esztendővel ezelőttről - tehát még jóval a magyar államalapítást megelőző időszakból - származik, melyben a frank krónikás a 907-ben lezajlott, ma- gyar győzelemmel végződő összecsapásról, a híres-neves pozsonyi csatáról számol be. Az óvárosháza középkori pincéjében volt egykor Pozsony városának börtöne, a hírhedt „oroszlánverem”. Ide kerültek azok az evangélikus prédikátorok, akiket 1572-ben a „köznyugalom háborgatásáAz evangélikus líceum épülete val” vádoltak. Arra, hogy az evangélikusok nyilvánosan istentiszteletet tartsanak, legelőször a Bocskai-féle felkelés idején, 1606-ban volt mód. A híveknek először egy külvárosi imaházuk volt, amelyet a törökök pusztítottak el. Pozsony, sőt egykori koronázóhelyként az ország egyik legfontosabb egyházi épülete az 1452-ben felépült, Szent Mártonnak szentelt székesegyház, mely 1619 és 1621 között a lakosság többségét alkotó, de templommal nem rendelkező evangélikusoké lett - a várost elfoglaló Bethlen Gábor jóvoltából. A Habsburgok visszatérte után ismét katolikus kézbe került. Az első evangélikus templom, a Templom utca sarkán álló Szent Szalvá- tor 1636 és 1638 között épült. Az istenházának a megszorítások miatt nem lehetett tornya - jóllehet a városi tanácsban az evangélikusok voltak többségben. Az épület 1672-ben a jezsuitákhoz került. A Templom utcai evangélikus iskola 1656- tól működött Szegner András városbíró, egyház- és iskolafelügyelő jóvoltából egy középkori eredetű épületben. Ezt 1672-től szintén a jezsuiták birtokolták. Az orsolyiták Orsolya utcai temploma 1658-ban - szintén Szegner András jóvoltából - eredetileg lutheránus istenházának épült. Az építési költségeket közadakozásból fedezték, és a templom kifejezetten a magyar és a szlovák istentiszteletek céljaira készült. 1672-ben került az orsolyitákhoz. A pozsonyi vár koronatornyában 1670 és 1674 között működött a pozsonyi vésztörvényszék, mely összeesküvés, hazaárulás és felségsértés vádjával protestáns lelkészeket ítélt száműzetésre, börtönbüntetésre és gályarabságra. 1682-ben - a 19. században épült líceumi épület helyén - az evangélikusok a szabad ég alatt tartották istentiszteleteiket. Ezt követően egy fatemplom készült, melyet 1683-ban felgyújtottak. Ekkor ideiglenesen Auer Ernőnek, az evangélikus hitközség inspektorának középkori eredetű, Fő téri házában tartották istentiszteleteiket. Bél Mátyás 1714 és 1749 között működött az evangélikus líceum rektoraként. 1749-ben a helyreállított fatemplomban mondta el Serpilius Vilmos Sámuel gyászbeszédét Bél Mátyás koporsója felett. gélikusai számára. A lutheránus kis- templom 1777-ben szintén Walch műveként emeltetett, kifejezetten a magyar és szlovák hívek számára. Az evangélikus líceum Konvent utcai klasszicista- épületét Walch tervei alapján 1783-ban építették. Az oktatási intézmény új, kétemeletes, empire stílusban A türelmi rendelet idején épült pozsonyi evangélikus nagytemplom A Szent Mihályról. elnevezett hajdani evangélikus temető a mai Konvent utca területén helyezkedett el - Bél Mátyást is itt helyezték örök nyugalomra. A városban már II. József türelmi rendelete előtt megépülhetett az evangélikus nagytemplom: 1774 és 1776 között Walch Mátyás tervei alapján, a város német evanfogant tömbje a Konvent utcában 1854-55-ben Gottfried Ehrenreich Bertái tervei alapján készült. A József utcában működött 1885-től az első világháborúig az evangélikusok menedékháza: itt a pozsonyi származású idős lutheránusokat részesítették teljes ellátásban. ■ Rezsabek Nándor A trianoni tragédia utóélete kapcsán gyakran hangzik el az a mondás, hogy hazánk az egyetlen olyan ország a földkerekségen, amely önmagával határos. Mindezt nyugodtan kibővíthetjük azzal az állítással, hogy az egyetlen olyan államalakulat, melynek szomszédos országban is van fővárosa. Mindehhez nem is kell a történelmi Magyarország valamely távoli régiójába utaznunk. Elég egy rövid, északi kitérő, és ott is vagyunk a jelenlegi húszezres lélekszámúval tizenötödik legnagyobb magyarlakta határon túli településen, Pozsonyban. A város 1536 és 1783 között Magyarország, a 20. században pedig a Csehszlovákia részeként, illetve önálló államként létező Szlovákia fővárosa. A késő középkorban német többségű, később háromnyelvű és -kultúrájú, a második világégést követően egyértel-