Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-25 / 12. szám
6 -4» 2007- március 25. PANORÁMA ‘Evangélikus Életit Legyen világosság! Ha gyermekeink nem kapnak olyan nevelést, amely kitárja előttük az európai kultúra alapjának számító keresztény tanítás alapjait, ha nem igazodnak el a Biblia könyveiben, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy idővel minálunk is azt fogják gondolni, hogy a Hegyi beszédet valamelyik politikus, esetleg egy nagyszájú környezetvédő tartotta. Még mielőtt bárki is megmosolyogná ezt a kijelentést, ki kell, hogy ábrándítsam - közel sem fikcióról van szó: az Egyesült Államok lakosságának egy része ezt válaszolta a Bostoni Egyetem szakemberei által kidolgozott teszt egyik kérdésére. Legalábbis a „Vallási műveltség, avagy amit az amerikaiaknak tudniuk kellene, de nem tudnak” címmel nyomtatásban is megjelent dokumentum tanúsága szerint. A frissen elkészült felmérés az Amerikai Egyesült Államok lakosságának vallási műveltségét kutatta. Az eredmény megdöbbentő: minden tizedik amerikai meg van győződve arról, hogy Noé felesége Jeanne d’ Arc, az orlé- ans-i szűz volt, minden második amerikai pedig egyetlen evangéliumot sem tudott megnevezni. Kiderül továbbá a tanulmányból: az Egyesült Államok népességének majdnem fele úgy gondolja, hogy a Teremtő szavait - „Legyen világosság!” - Thomas Edison, a villany- körte feltalálója mondta. De az is kitűnik a dokumentumból, hogy az amerikaiaknak kevesebb mint a fele tudja, hogy a Teremtés könyve a Biblia első fejezete, és csak harmaduk van tisztában azzal, hogy a Hegyi beszéd Jézus szájából hangzott el. Ráadásul az amerikai felnőttek háromnegyede meg van győződve arról, hogy a „Segíts magadon, és az Isten is megsegít" mondás a Bibliában olvasható. Lehet azt mondani, hogy mindez az amerikaiak baja, a felmérés az ottani műveletlensé- get tükrözi. De nálunk különb-e a helyzet? Milyen, a vallási műveltség körébe tartozó elemek vannak az iskolai tantervekben? Ha Magyarországon tennének fel az említettekhez hasonlóan ravasz, sőt mondjuk ki, nyíltan beugrató tesztkérdéseket, milyen válaszok születnének? Bizony, legyen világosság - de minden fejben! ■ JezsóÁkos Az első ateista amerikai politikus? Pete Stark kaliforniai demokrata képviselő az első a washingtoni kongresszus tagjai közül - egyben a legmagasabb választott amerikai tisztviselő aki kijelentette, hogy nem hisz Istenben - írta a Los Angeles Times című lap múlt kedden. „Világi csoportok” máris üdvözölték, hogy a képviselő nagy nyilvánosság előtt beismerte, nem hisz semmiféle mindenható létezésében. Az Amerikai Emberbaráti Szövetség nevű csoport újsághirdetésben kíván gratulálni a képviselőnek bátor kiállásáért, megjegyezve, hogy az USA-ban kevés olyan ismert személyiség van, aki vállalja ateizmusát. Fred Edwords, a szövetség szóvivője szerint a nem istenhívő amerikaiak gyakran részesülnek hátrányos megkülönböztetésben. A szóvivő rámutatott: az Amerikai Egyesült Államok története során az ateista politikusokat általában nem választják meg közhivatalokba, vagy ha e világi nézeteiknek nyilvánosan hangot adnak, lemondhatnak újraválasztásukról. Az Amerikai Emberbaráti Szövetség azt tekinti feladatának, hogy elfogadtassa a közvéleménnyel: az Istenben nem hívő ember ugyanolyan mértékben amerikai, mint hívő társa. A USA Today/Gallup múlt havi felmérése szerint az amerikaiak kilencvenöt százaléka szavazna egy felkészült katolikus elnökjelöltre, kilencvenkét százalék adná voksát egy zsidó jelöltre, hetvenkét százalék egy mormonra. A megkérdezettek negyvenöt százaléka nyilatkozott úgy, hogy egy különben alkalmas ateista jelöltet is támogatna. M MTI Egyházvezetői találkozó Bécsben ► Hivatalos látogatáson vettek részt egyházunk vezetői az osztrák evangélikus egyház meghívására Bécsben február 23-24-én. Az osztrák fél gazdag programot állított össze; erről adott rövid összefoglalót az Evangélikus Élet március 4-i száma. Az alábbiakban három programpontról szólunk részletesebben. Egyházunk vezetői együtt üléseztek dr. Michael Bünker egyházfőtanácsossal, aki az Európai Protestáns Egyházak Közösségének tavaly ősszel megválasztott elnöke. A szervezet az európai protestáns egyházakat fogja össze, és képviseli őket mind az Európai Unióban, mind a különböző világfórumokon. A protestáns emyőszervezet (GEKE - Gemeinschaft Evangelischer Kirchen in Europa) irodája Berlinből Bécsbe költözött; ez a földrajzi közelség miatt egyházunk számára is szorosabb kapcsolat kialakítását teszi lehetővé. A délután második fontos témája az ausztriai magyar gyülekezet élete és jövője volt, amelyről Solymár Mónika lelkész és Andorka Rudolf felügyelő számolt be. Ez a gyülekezet 2004 óta az osztrák evangélikus egyház elismert tagja. Szerepe átalakult; uniós tagságunk folytán elsősorban a Bécs és Graz környékén munkát vállaló magyar evangélikusokat fogja össze. Dr. Fabiny Tamás püspök kezdeményezésére a lelkészcsaládok stresszes életmódjával és lelki problémáival, illetve az ezekre irányuló megoldási stratégiákkal foglalkozott a két egyház vezetősége. A kérdésfelvetés magyar részről arra irányult, hogy miként előzi meg, illetve orvosolja a problémákkal küzdő lelkészek és családjuk gondjait az osztrák egyház. Azokat a problémákat, amelyek nálunk most kerültek felszínre, Ausztriában már évek óta szervezett keretek között igyekeznek megelőzni, illetve megoldani. A megelőzés egyik módja az úgynevezett vizitáció vagy-szupervízió. Ez a stratégia egyházvezetői kezdeményezésre indult; évente tíz ingyenes „utalványt” biztosítanak minden lelkész számára, amelyet kötelezettség nélkül igénybe vehetnek. Ezeket az utalványokat egy hetven főből álló „felügyelői” csoportnál lehet beváltani, amely csoport nem lelkész pszichológusokból, terapeutákból, lélekgyógyászokból és orvosokból áll. Az utalványok révén az egyház finanszírozza ezeket a beszélgetéseket, amelyek segítséget nyújthatnak a lelkész házassági, családi, személyes vagy más problémáinak a megoldásában. A megelőzés másik módja a csoportos munkatársi beszélgetés, amely a gyülekezet és a lelkész között adódó problémákat hivatott megoldani, illetve kezelni. Ezeket az esperesek vezetik. Végül ha egy személyes probléma ily módon már nem orvosolható, lelki betegségeket kezelő kórházban is gyógyulhatnak a rászorulók. A pénteki találkozó tanulságát Prőhle Gergely országos felügyelő vonta le: ha nem hagyjuk, hogy a lelkész egyedüli felelősként álljon helyt minden problémával szemben, továbbá ha a gyülekezeti tagok valóban komolyan veszik és teljesítik az önként vállalt feladatokat, sok testi és lelki nehézség küzdhető le együttes erővel. ■ Cs. T. K. Egy mitfahrer útinaplójából Kérdések útközben -1. Herwig Sturm osztrák evangélikus püspöknek a feszített program kellős közepén, két helyszín között útközben, az autóban tettük föl kérdéseinket. Közvetlenül és készségesen válaszolt, rövidke pihenőidejét ekképpen munkára szánva - ezúton is köszönjük. Sturm püspök először is utalt a két egyház folyamatos kapcsolatára. Mint mondta, rendszeresen találkozik Ittzés János elnök-püspökkel; mind Gáncs Péter, mind Fabiny Tamás püspök iktatásán személyesen jelen volt. 1956 - a forradalom és az azt követő nagy menekülthullám - óta egyfolytában van kapcsolatuk magyarokkal. Létesült egy magyar lelkigondozói szolgálat is; sokan emlékeznek még Szépfalusi István lelkészre és családjára. Szépfalusi halála és a vasfüggöny megszűnése után önálló magyar nyelvű evangélikus gyülekezetét alapítottak, és nagyon örülnek, hogy Solymár Mónika személyében olyan lelkész működik ott, aki jól ismeri a körülményeket, és örömmel végzi ezt a szolgálatot. Konkrétan a látogatásra térve Sturm püspök elmondta: fontosnak tartja, hogy - a két egyház közötti általános jó kapcsolat ellenére - az egyházvezetők újra és újra személyesen is találkozzanak. (Egy évvel ezelőtt az osztrák egyházvezetőség tett látogatást Budapesten: akkor még D. Szebik Imre töltötte be egyházunkban az el- nök-pöspöki tisztet. - A szerk.) Rámutatott: fontos az is, hogy a munkatársak kapcsolatot tartsanak egymással, és megismerjék egymást - például a média területén is. A programmal kapcsolatban megemlítette, hogy nemzetközi ökumenikus kérdésekről is tárgyalnak, ám valószínűleg nem fognak a végére érni a megbeszélendő témáknak. A két nép kapcsolatáról szólva Herwig Sturm kifejtette: „Közös történelmi gyökerek - például a Habsburg-monarchia - kötnek össze bennünket. Trianon után Magyarország egy része Ausztriához került, ennek következtében is nagyon sok személyes és családi kapcsolat fűzi egymáshoz a két országot. Személyes példámat említem: feleségem nagyapja még Erdélyben, Gyulafehérváron szülétett, és Bécsbe jött orvostanhallgatónak. És még egy személyes megjegyzés: hálás vagyok, hogy a magyarok olyan nagy számban tanulnak németül. Gondolkodásunkban is sok közös szál van. Számos feladat áll előttünk, melyeket közösen szeretnénk megoldani Európában." Az osztrák evangélikus egyház lelké- szi vezetője elismeréssel szólt az egyháznak a társadalomban végzett szolgálatáról, oktatási, diakóniai, missziói, gyülekezeti feladatvállalásáról. Hangsúlyozta: fontosnak és értékesnek tartja a két „szomszédegyház” testvéri kapcsolatát, egymás minél mélyebb megismerését, hiszen - mint rámutatott - számos területen van mit tanulnunk egymástól. (Hogy számunkra mennyire tanulságos a kapcsolattartás, azt jelen cikkeink is tanúsítják, de itt kell megjegyezni: igen inspiráló volt azt hallani, hogy osztrák testvéreink is szívesen tanulnának tőlünk...) Az osztrák és a magyar evangélikus egyház számarányát tekintve egyaránt „kisebbségi helyzetben lévő egyház”. Ez egyszerre jelent esélyt és kihívást Herwig Sturm szerint. A püspök adatokkal is szolgált: Ausztriában a lakosság 4,3%-a evangélikus (csak a miheztartás végett: a római katolikusok aránya 72,6%, az iszlám vallást követőké 4,2% [!], az ortodox hívőké pedig 4,5%). Az egyházszervezet azonban más, mint nálunk: az evangélikus-lutheránus egyház mintegy 325 ezer főt számlál (202 gyülekezetben, 7 egyházkerületben), az evangélikus-református egyház pedig további 16 ezer tagot, 9 gyülekezetben. (A kettő együtt adja a 4,3%-ot.) Sturm püspök üzent az Evangélikus Elet olvasóinak is. Mint elmondta, figyelemmel kíséri egyházunk életét, aktivitását, és mély benyomást tettek rá mindazok az alkalmak, amikor a magyar evangélikus testvérekkel találkozott. Az összefonódó történelmi gyökereken, a földrajzi közelségen kívül szorosan összeköt bennünket közös evangélikus hitünk jézus Krisztusban - fejtette ki. A rögtönzött autós beszélgetés végén Herwig Sturm szeretettel köszöntötte hetilapunk olvasóit, s Isten erejét és áldását kívánta az egyház tagjainak életére. PR és marketing - egy terület, ahol igazán van mit tanulnunk... Jó bornak nem kell cégér - tartja a mondás. De mi a helyzet az egyházzal? Vajon kell-e cégér; szabad-e reklámoznia magát, kilépnie a nyilvánosság elé, életjelet adnia akár olyan meglepő, mosolyt fakasztó vagy figyelemfelkeltő tárgyak segítségével, mint egy óriási, fehér „evangélikus” esernyő, egy üveg Luther-sör, egy zacskó Luther-bonbon, egy pár Luther- zokni vagy -reklámtoll, kitűző, lufi, kávésbögre. ..? „Sichtbar evangelisch”, azaz láthatóan, észrevehetően evangélikus - hirdeti a felirat a tárgyakon. Az Ausztriában és Németországban megszokott PR- módszer nálunk még gyermekcipőben jár, de már nem példa nélküli, hiszen hazánkban is van olyan egyházkerület, amely pólóval, apróbb tárgyakkal üzen. Az osztrák evangélikus rádió- és televízióműsorok szerkesztősége, a médiareferens irodája, a könyvkiadás és a sajtómunka fellegvára (az EPD-hírlevél és a Saat című egyházi lap szerkesztősége), valamint a PR- és marketingmunka központja Bécs belvárosában, egy bérházi lakásból kialakított hangulatos helyen található. Az egymásból nyíló kis irodákban mintegy tizenöt fős csapat dolgozik. Két napot tölthettem Marco Usch- mann-nal, aki az osztrák evangélikus egyház lelkész-újságírója, PR-marketing referense és könyvkiadói szerkesztője, s ötletek egész sorát osztotta meg velem. Számomra igen tanulságos volt az az egységes arculat, amely egyszerűségében megragadó. Például egy művész által tervezett stilizált kereszt (mint egyházi lógó, amely tulajdonképpen a nálunk használt Luther-rózsa helyett jelenik meg) teszi könnyen beazonosíthatóvá az osztrák evangélikus egyházat; az ábra látható például mappán, levélpapíron, tollon és poszteren, zászlón egyaránt. Az Útmutató ez évi igéjének poszteren való megjelenítése is tetszett. Profi szórólapok, konferenciamappák készülnek azért, hogy az egyház felépítését, szolgálatára vonatkozó információkat a lehető leglátványosabb, de áttekinthető vizuális eszközökkel juttassák el egyházon belülre és a „külső” (szekuláris) világ számára egyaránt. Igen, tény, hogy az anyagiak terén messze nem vagyunk egy szinten osztrák evangélikus barátainkkal, de meggyőződésem: jó ötletekkel, lelkes csapatmunkával, átgondolt, szakszerű, friss kommunikációs, PR- és marketingstratégiával mi is léphetünk előre... Kérdések útközben - 2. Ami egyszer bevált... A hazaúton egy autóban utazva Ittzés János elnök-püspökkel arra kértük őt mint a bécsi delegáció vezetőjét, hogy-reflektáljon a kétnapos találkozóra, összegezze, milyen eredményeket hozott a látogatás. Ittzés püspök kiemelte: a lezajlott találkozó Sturm püspök tavalyi látogatásának a viszonzása volt; az idén nyugalomba vonuló osztrák püspök - a „folytonosságot képviselő” Hafenscher Károly irodaigazgató és saját maga mellett - hivatalosan fogadta a megújult egyházvezetőség tagjait: Prőhle Gergely országos felügyelőt és a külügye- kért felelős dr. Fabiny Tamás püspököt. A március 4-i számunkban megjelent tudósításunkban is említett, Ausztriában is unikumnak számító új evangélikus iskolával kapcsolatban - mely egy idősek otthonával szimbiózisban működve az ifjúság diakóniai érzékenységét ébresztgeti - megjegyezte: az osztrák evangélikus egyház, illetve a különböző generációk egymás iránti társadalmi felelősségérzetének jele ez a kezdeményezés, csakúgy, mint az Egyház az élet szolgálatában címet viselő konferencia, amely a tudatos, átgondolt energiagazdálkodásra, a teremtett világ védelmére irányítja a figyelmet. Lehet, hogy az egyház prófétai szolgálata most „csak” annyi, hogy elhangozzék a szó, mint ahogy Jónás is szólt, s várta a csodát - de a szót nekünk, az egyház tagjainak ki kell mondanunk! Elszomorítóan mutatta hiányainkat úgy az egyházi respektus, mint a társadalmi gondolkodásban észlelhető deficitek terén Hafenscher Károlynak a magyar sajátosságokról (például energiagazdálkodás, egyházi környezettudatos magatartás) tartott előadása - mutatott rá Ittzés püspök. A felelősségvállalásról elfeledkező, csak a (túl)fogyasztás bűvöletében élő társadalom veszélyezteti a világot, s bár most élvezzük bolygónk kincseit, életmódunkkal a pusztulását okozhatjuk. A kitörési pont az egyházi fenntartású iskolákban folyó nevelés lehet, hogy a jövő generáció már tudatosan alakítsa az Isten által ránk bízott környezetet - hangsúlyozta. Beszélgetésünk itt véget ért, hiszen időközben megérkeztünk Győrbe, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöki székhelyére. Ittzés püspök még hozzátette: minden tekintetben inspirálónak tartotta a bécsi látogatást. ■ Kőháti Dóra „Láthatóan evangélikus" tárgyak Ausztriából
