Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-18 / 11. szám
FORRÁS 2 <4f 2007. március 18. "Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ Nem csak jó modor kérdése... Kérni, és utána megköszönni - ez nem csak illemtani kérdés. A jó modor külső dolog. Az emberek csak azt látják, hogy milyen jól nevelt vagy milyen neveletlen valaki. De Isten - iSám 16 szerint - nem azt nézi, ami a szem előtt van, hanem ami a szívben van. Ismertem olyan embert, aki soha semmit nem köszönt meg - sőt nem is kért semmit. O nem kér. O nem alázko- dik meg. O nem szorul rá senkire. Ezért aztán nem is köszönt meg semmit. Mi van emögött? Kemény, öntelt, gőgös szív. Nem köszönöm meg, nem fogok hálálkodni... A 103. zsoltár így figyelmeztet: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!" (2. vers) Az ember el akarja felejteni, hogy mindazt a jót, ami az életében van, Istentől kapta. Gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs semmire szükségem - dicsekszik a laodiceai gyülekezet. Meggazdagodtam, vagyis nem másnak, hanem csak magamnak köszönhetem, amim van. Ez a gőgös ember gondolkodásmódja. Pál apostol viszont azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál?” (iKor 4,7b) Jézus egyenesen árrá biztat bennünket, hogy kérjünk. De figyeljünk arra is, hogy nem mindegy, miként kérünk. Pál arra szólít fel minket, hogy minden alkalommal hálaadással tárjuk fel kívánságainkat Isten előtt. A kenyérszaporításkor Jézus már a csodatevés előtt hálát adott. Vette az öt kenyeret meg a két halat, hálát adva megtörte és a tanítványoknak adta a kenyereket, akik pedig kiosztották az élelmet a sokaságnak. A hívő előre megköszöni, amit kér, mert tudja, hogy Jézus segíteni fog... Tehát látjuk, hogy ha kér is valaki valamit, nem mindegy, hogy miként teszi: hálát adva vagy keserűen, lázadozva, kételkedve? Tisztázni kell a kérés és a megköszö- nés dolgát - nemcsak Istennel, hanem az emberekkel kapcsolatban is. Különösen is aktuális ez ma a szülő' és a gyermek viszonyában. A legtöbb gyermek úgy gondolja, hogy a szülő köteles mindent megadni neki - és ezért nem jár köszönet. Nagy baj, ha a szülő ezt a hálátlanságot tudomásul veszi, és ráhagyja a gyerekre. Belőlük lesznek a követelőző, lázadó, elégedetlen gyerekek, majd felnőttek! Istenről pedig tudnunk kell, hogy mindig meghallgat bennünket, de csak azt adja meg, amire szükségünk van, és ami a javunkra van. Vagyis nincs meg nem hallgatott imádság. Meghallgatat- lan imádsága csak annak van, aki nem imádkozik. És amit nem köszöntem meg, az még nem az enyém, azon soha áldás nem lesz. A jó modor szép, de kevés. Isten a szívet nézi. ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Joggal nevezik ezt a szentséget a lélek eledelének, mert élteti és erősíti az új embert. A keresztségben ugyanis először újonnan születtünk, de ahogyan mondtuk, mégis rajta marad az emberen a test és vér régi irhája, ezzel annyit akadékoskodik és kísért az ördög és a világ, hogy gyakran elfáradunk és ellankadunk, sőt nemegyszer meg is botlunk. Ez a szentség tehát mindennapi üdülésül és táplálékul adatott nekünk, hogy hitünk feléledjen és erősödjék, ne lankadjon meg ebben a harcban, hanem egyre erősebb legyen.” M Luther Márton: Nagy káté (Profile Károly fordítása) BÖJT 4. VASÁRNAPJA (LAETARE) - Jn 6,1-15 Jézus: kenyéradó Gazdánk Áldott emlékű, mélyen hívő katolikus nagymamám mozdulata (aki hithű evangélikus gyermekeket nevelt fel a megélt ökumené legtermészetesebb módján) mind a mai napig előttem van. Mielőtt megszegte, mindig keresztet rajzolt a kenyér aljára a kés hegyével. Kisgyerekként láttam, s megragadott az ősi mozdulat egyszerűsége. Talán értettem is, nem is, de rögtön megtanultam - s bevallom, ma is így teszek... Egyes családokban - bár oly sokat változott a világ - még ma is sokan őrzik a hálaadásnak ezt a formáját, jelezve, hogy a kenyér, amely az asztalunkra kerül, Isten adománya. (Amint kidobni sem volt szabad még a megmaradt kenyeret sem -vö. Jn 6,12!) Mikor arról gondolkodtam, hogy mit jelent ma a kenyér, annak adása, elfogadása, mit jelent a kenyeret hálával elvenni, „egy kenyéren lenni”, közösséget megélni - hiszen igénk az igazi, nagy, jé- zusi üzenet mellett annyira gazdag, sok más üzenetet is hordoz! -, belefutottam abba a tömegbe, amely fegyelmezetten sorakozott a Moszkva téren a szeretetszolgálat sátra előtt egy darab kenyérre, egy tál melég ételre várva. Kenyérre, amely nem egyenlő a lisztből sütött étellel, hanem köze van a világban betöltött helyünkhöz, sőt még az önbecsülésünkhöz is, és amelynek köze van a jó szóhoz, a törődéshez, a meghittséghez is, amelyre mindannyian vágyunk, amelyért kezünket nyújtjuk... Böjt negyedik vasárnapján mind a négy evangéliumból ismerős történetet olvasunk. János evangéliumában különösen is fontos a kontextus, hiszen ez a fejezetben soron következő, Kapernaum- ban elmondott, a mennyei kenyérről (6,26 kk.) és Jézusról, az élet kenyeréről szóló (6,35 kk.) tanítás bevezetése. A jel, amelyet Jézus tesz az ötezerért és a tanítványokért - és értünk, hogy végre meglássuk őt nem csak egy csodálatos jól- lakatás története, a kevés megmagyarázhatatlan megsokszorozása. A húsvét közelsége (6,4) az Egyiptomból való kivonulásra emlékezés ideje (vö. 2MÓZ 16, Izrael mannát kap Istentől a pusztában); ezt a jelet a Messiás fogja majd csak megismételni a várakozás szerint. Jézust - és nem pusztán a jelet - ki látta meg? Igaz, felismerve benne a Mózeshez hasonló prófétát, királlyá akarják tenni. De nem tudják még, hogy ő nem annak rendje és módja szerint lesz királlyá, hanem passiója útján: tövisből kap koronát (19,2), Pilátus kihallgatja, a zsidók királyáról kérdezi (18,33 kk.), és végül táblát függesztenek feje fölé a golgotái kereszten (19,19). Az Isten szeretetét, hatalmát, a mindent adni akaró és tudó, az egész emberiséget, a legnyomorultabbat és a legma- gabiztosabbat egyaránt magához ölelő isteni kegyelmet ki ismerte fel vajon? Pedig ő kérdez, de a „talpraesett” tanítványok rögtön jelzik, hogy a szituáció reménytelen, nem is érdemes bajlódni a megoldásán. Hányszor értjük félre Jézust, hányszor látjuk kicsinek őt... Igen, igen: valamit mégiscsak akarunk tőle, valamit elfogadunk, kérünk, de nem őt magát, hanem a tőle eredő, nekünk tetsző részt...! A minden kenyér Ura hálát adva osztja a kenyeret kézből kézbe. Vendéglátó, kenyéradó Gazdánk ő, akinek a vendégei lehetünk. Örüljünk böjtben - Laetare! Hiszen elmondhatjuk: egy lehetek én is az „örök ötezer” közül, akikre van gondja, akik számára van eledele Jézusnak! Az élet kenyere önmagát osztja (vö. úrvacsora) - ennél ragyogóbb hír nincsen. Egy lehetek azok közül, akiknek ad, hogy kezünk tovább nyújtson. Megfogható és megfoghatatlan javakat egyaránt. Istentől, az Atyától, élet és üdvösség forrásától származik minden lelki, szívbéli jó is; ha ennek elfogadói vagyunk, tanuljunk meg adni is. Amíg van éhség a világban - márpedig jelenleg van: minden hatodik percben éhen hal egy gyermek Afrikában -, addig van feladatunk, addig ne hagyjon „nyugodni” minket a kenyércsoda története; minket, A VASÁRNAP IGÉJE a diós, mogyorós, aszalt gyümölcsös ke- nyércsodák-csodakenyerek fogyasztóit (száznál is több a luxuskenyérrecept az interneten...). Jézus annyit adott az ötezernek, „amennyit kívántak” (11. vers). Egy falatra, egy karéjra vagy az egész „kenyérre” éhezünk? Felismerjük-e, hisszük-e, áldó mozdulatát figyelve követjük-e, szolgáljuk-e kenyéradó Gazdánkat, Urunkat, akitől minden kenyér érkezik, amely testi létünk, életünk fenntartásához s meg nem érdemelt üdvösségünk elnyeréséhez szükséges? ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Uram, Jézus, semmim sincs, amit ne tőled kaptam volna. Hálát adok neked mindenért, amivel méltatlanul, érdemtelenül, de napról napra megajándékozol. Kenyér nélkül élni még csak lehet, de a nélkül az élő kenyér nélkül, amelyet te adsz a világnak, amely az élet kenyere, nincs értelme, célja, tartalma, jelene, jövője a létnek Add nekem önmagad, hiszen látod, feléd nyújtom a kezem. Tudom, észrevesz a tekinteted az „ötezerben” is, mert szeretett, egy, különleges, fontos vagyok számodra. Megváltott, akiért jöttél, akiért meghaltál, feltámadtál. Fel nem foghatom, csak hálával elvehetem. Éhezem és szomjazom rád, Uram. Tisztítsd meg lelkem böjt napjaiban, és tégy befogadóvá a húsvéti örömre. Amen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Mindenható Istenünk, mennyei Atyánk! Eléd visszük hálaadásunkat és könyörgésünket. Köszönjük, hogy gondod van reánk. Naponta táplálsz bennünket igéddel. Utat mutatsz, amikor már nem látunk kiutat; megelevenítesz, amikor fásultak és megfáradtak vagyunk. Atyánk, te, aki Jézus Krisztusban a legnagyobbat, az élet kenyerét ajándékoztad nekünk, add meg mindnyájunknak, hogy tiszta szívvel, irgalmadban bízva, kételkedés nélkül tudjuk eléd vinni imádságainkat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Élet Istene, könyörgünk egyházunkért, gyülekezetünkért és az egész kereszténységért. Hűtlenségünk, bűneink ellenére se vond meg tőlünk Lelkedet, hiszen nélküled semmik vagyunk. Kérünk, segíts, hogy azt az utat, amelyre elhívtál bennünket, a tőled kapott erővel végig is tudjuk járni. Segíts, hogy tudjuk az élet kenyerét vinni az emberek közé, mert hisszük, hogy gyógyulásra váró világunknak erre van szüksége. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Vigasztalás Istene, könyörgünk a betegekért, a szenvedőkért, az elesettekért, a kiszolgáltatottakért. Enyhítsd fájdalmukat, oldd le terheiket, ajándékozd meg őket szabadításod örömével! Mutass utat a céltalanul bolyongóknak, ragyogtasd fel arcodat a téged keresőknek. Erősítsd a megfáradtakat, vigasztald a szomorkodókat. Ajándékozz meg bennünket nyitott szemmel és szívvel, jézusi érzékenységgel, hogy észrevegyük és felismerjük mindazokat, akiknek különösképpen is szükségük van támaszra és segítségre. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Békesség Istene, könyörgünk hazánkért és az egész világért. Annyi szenvedés, harc, nyomorúság, békétlenség vesz körül bennünket! Egyedül nem tudunk változást munkálni. Szükségünk van a segítségedre. Ezért kérünk, áldd meg mindazokat, akik akaratodba simulva küzdenek az igazságért és a jóért. Szabj határt az emberi gyűlöletnek és az embertelen, pusztító indulatoknak, amelyek szétverik közösségeinket. Add meg, hogy az emberek, népek és nemzetek békességben éljenek egymással. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk! Te, aki jól tudod, mire van szükségünk, add meg nekünk mindazt, ami tetszéseddel és akaratoddal egyező. Tarts meg minket az élet útján a végső napig, a mi Urunk Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 20. Gyülekezeti éneklésünk a 20. század elején - a Dunántúli énekeskönyv ► Ez alkalommal és a jövő hétéit egyházzenénk 20. századi történéseivel foglalkozunk. Mostani számunkban a 20. század eleji gyülekezeti éneklésről olvashatnak; legközelebb kortárs dallamszerzőkkel és szövegírókkal ismerkedhetnek meg. (E. Zs.) A 19. század végén, a 20. század elején a kor embere a múltban keresett kapaszkodót, ott talált mintát. Régi, feledésbe merült korok szellemi irányzatai, művészeti értékei váltak újra fontossá és aktuálissá. Evangélikus egyházunkban ebben az időszakban elevenedett meg a reformáció teológiája iránti érdeklődés, a zenetörténetben pedig ekkor kezdték el újra kiadni a régi nagy mesterek műveit összegző gyűjteményeket. Ez a folyamat tükröződik vissza a gyülekezeti éneklésben is: a Keresztyén énekeskönyvben vagy általánosan elterjedt nevén a Dunántúli énekeskönyvben. Az 1800-as évek énekeskönyveiben nemcsak az újjal való gazdagodást figyelhetjük meg, hanem az elszegényedést is: a klasszikus korálok és a reformáció előtt született énekanyag egy részét elhagyták, másik részét pedig erősen átdolgozták. Az i8n-es, úgynevezett nagy-győri énekeskönyvből például az Erős vár a mi Istenünk is kimaradt. Száz évvel később a Dunántúli énekeskönyv szerkesztőbizottsága már lépéseket tett a reformáció énekkincsének újbóli megismertetéséért. Ebben élen járt Payr Sándor (1861-1938) egyháztörténészprofesszor. Tudományos munkájának gerincét a hazai reformáció, a dunántúli pietizmus és a legjelentősebb magyar evangélikus városok kutatása tette ki. Jelentős énekfordító tevékenysége is: a Dunántúli énekeskönyvben hatvanöt fordítása található, két szöveg pedig az ő költése. Mai énekeskönyvünk öt fordítása mellett aratási hálaadásra írt saját szövegét közli (EE 490). Szintén kiemelt jelentőségű szövegíró Sántha Károly (1840-1928), aki sárszentlő- rinci lelkészként vált korának ismert költőjévé. A Dunántúli énekeskönyv több mint száz.saját költésű szövegét és csaknem nyolcvan fordítását közli. Mai énekeskönyvünkben található tizenkét fordítása és tizenegy saját éneke jellemző válogatás szerteágazó munkájából. Fordításaiban a gyülekezeti éneklés klasszikus korszakaiból merített. Négy jeles középkori himnuszt ma is az ő magyar változatában énekelhetünk (EÉ 190, 358, 434, 495). De több fontos evangélikus korái fordítását is neki köszönhetjük, többek között Paul Gerhardt egyik legjelentősebb énekének magyar formáját is (EÉ 342). Saját verseiben megszólal a teremtett világért való hálaadás (EÉ 64, 251), a próbákban való megállás (EÉ 353), a bűnbánat (311), és hangsúlyt kap az élet múlandóságára való figyelmeztetés (EÉ 523, 524). A Dunántúli énekeskönyv szerkesztésében és a szövegek írásában Zábrák Dénes (1852-1913) soproni lelkész is részt vett. Az 1911-es könyvben öt saját szövege és csaknem nyolcvan fordítása található meg. A mai énekeskönyv egy saját szövegét és négy fordítását közli. O készítette Luther egyik legfontosabb énekének (EÉ 318) a fordítását is. Nem mennyiségükkel, hanem erős érzelmi töltésükkel hatnak ma is Kovács Sándor (1869-1942) püspök, egyháztörté- nész-professzor szövegei. Az 1911-es gyűjtemény kilenc versét és két fordítását tartalmazza, az 1982-es énekeskönyv pedig kilenc versét és egy fordítását. Nála az Istenbe vetett reménység (EÉ 66), a CANTATE fitnfetU bttrg ijívíifet CJőít Jézus iránti szeretet és bizalom (EÉ 390-392) és ennek a keresztény ember életére gyakorolt hatása (EÉ 458) kerül előtérbe. A Keresztyén énekeskönyvet 1955-ben új résszel bővítve adták ki. A szerkesztőbizottság fontos lépést tett az énekreform útján. A világ evangélikusságához és a magyarországi református felekezethez hasonlóan ritmikus formában, kottával közölte az új tételeket. Ezek alapvetően két forrásból származtak: a reformáció korából és új - elsősorban skandináv - énekanyagból. Ezzel tovább erősödött a tiszta forrásból merítés szándéka, de egyúttal kifejezésre jutott a világ más evangélikus egyházaival való közösség is. Az 1955-ös új rész a hasonló szellemben összeállított más gyűjteményekkel (Cantate, Régi magyar istenes énekek) együtt előkészítette a talajt ma használatos énekeskönyvünknek. ■ Finta Gergely
