Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-11 / 10. szám
8 -41 2007- március ii. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS MÁRCIUS 15. ELE Kétszáz éve született hazánk első miniszterelnöke Az 1848. februári párizsi és a márciusi bécsi forradalom hatására az utolsó rendi országgyűlés az alkotmányos átalakulás határozott követelésével lépett fel, amelynek eredményeként Magyarország alkotmányos monarchiává alakult át, és létrejött történelmünk első felelős kormánya. Ennek élén állott Batthyány Lajos gróf, a korábbi főrendi ellenzék vezére. A magyar történelem első alkotmányos miniszterelnöke nagy múltú és neves arisztokrata családban született 1807. február n-én Pozsonyban. Tanulmányai befejezése után nagykorúvá válásáig a hadseregben szolgált, majd az apai örökséget átvéve ikervári birtokán telepedett le. 1834-ben feleségül vette a Zichy grófok családjából származó Antóniát. A Wesselényi, Kossuth és az országgyűlési ifjak bebörtönzésének visszavonását kiharcoló 1839-1840. évi országgyűlés idején kacsolódott be Batthyány az országos politikába. Ekkor jelent meg a pozsonyi diéta felsőtábláján, ahol a fiatal ellenzéki arisztokraták rövidesen vezetőjüknek tekintették. Az 1843-1844-es országgyűlésen már az alsótábla közrendi ellenzéke is hallgatott Batthyányra. 1847- ben az ő elnöklete alatt dolgozták ki az Ellenzéki nyilatkozatot, s az ő morális és anyagi támogatásának köszönhette Kossuth Lajos, hogy 1847 őszén Pest megye egyik országgyűlési követének választották. Az 1847-1848. évi utolsó rendi országgyűlésen a főrendi táblán Batthyány, az alsótáblán Kossuth volt a reformokat követelő tábor vezetője. Ám az ellenzéknek mégsem volt akkora ereje, hogy törekvéseinek érvényt szerezhessen. Csak az 1848. február 23-i párizsi forradalom adott lendületet az eseményeknek. Március 3-án terjesztette elő Kossuth az alsótáblán felirati javaslatát, amely sürgős reformokat, mindenekelőtt felelős kormányt követelt. A március 13-i bécsi forradalomnak, Metternich lemondásának a hatására másnap a felsőtábla is elfogadta a javaslatot. Március 15-én reggel - mit sem tudva a pesti forradalom fejleményeiről - Kossuth és az országgyűlés küldöttsége az elfogadott felirattal Bécsbe hajózott. A császárvárosban az a hír fogadta őket, hogy aznap kora délután az udvar alkotmányt ígért a népnek. A magyar delegáció azt követelte, hogy István nádort teljhatalommal ruházzák fel, Batthyány Lajost pedig azonnal nevezzék ki miniszterelnöknek. Az Államtanács azonban csak a nádor kinevezését hagyta jóvá. A magyar küldöttekhez időközben eljutottak a pesti események hírei, és nem voltak hajlandók félsikerrel elhagyni Bécset. Belátva az így keletkezhető elégedetlenség kockázatát, a nádor március 17-én reggel személyesen kért és kapott engedélyt a királytól, hogy Batthyányi azonnal kinevezhesse miniszterelnöknek. Bár az udvar és az Államtanács fel volt háborodva ezen a döntésen, nem tehettek semmit. Batthyány kinevezése tulajdonképpen kormányalakítási megbízatás volt azzal a meghagyással, hogy „miniszter- társait belátása szerint akként és oly számban tegye legfelsőbb megerősítés végett javaslatba", amint azt a minisztérium feladata alapján szükségesnek látja. A megbízás utalt a szükséges törvényjavaslat elkészítésére is, amely azután mint a független felelős magyar minisztérium alakításáról intézkedő 1848. évi 3. törvénycikk sorolt be a magyar törvénytárba. Az 1848-as törvényekkel Magyar- ország nem vált függetlenné, hanem csak önállóvá belpolitikai tekintetben. A minisztérium (azaz a kormány) szervezete a törvény szerint - ha a miniszterelnök nem vállal miniszteri tárcát - nyolc szakminiszterből állt. Az első felelős magyar kormány tagjai a következők voltak: Batthyány Lajos mellett Széchenyi István, Klauzál Gábor, Esterházy Pál, Eötvös József, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Mészáros Lázár. Augusztus végén-a bécsi udvar az osztrák kormány kezdeményezésére az áprilisi törvények módosításával az önálló magyar hadügy- és pénzügyminisztérium megszüntetését követelte. A Bécsbe tárgyalni érkező Batthyányi és Deákot az uralkodó nem fogadta. Miután visszatértek Pestre, szeptember 11-én a miniszterelnök a maga és kormánya nevében lemondott. Másnap híre jött a horvát támadás megindulásának, s amikor a nádor ismét őt kérte fel kormány- alakításra, Batthyány elvállalta. Az uralkodó mindezt nem nézte jó szemmel, olyannyira nem, hogy nem erősítette meg a megbízatást. Batthyány Lajos október 2-án véglegesen benyújtotta lemondását. Az első felelős magyar kormány miniszterelnöke alig egy évvel élte túl e tisztségből való távozását. Visszaadta képviselői mandátumát, de a sárvári választói kerületben újraválasztották, s december végén megjelent a pesti országgyűlésen. Itt december 31-én javasolta, hogy küldjenek békeköveteket' a fővároshoz közeledő Windischgrütz herceghez. A küldöttségbe őt is beválasztották, de a herceg nem fogadta. A küldöttség többi tagjától pedig feltétel nélküli megadást követelt, majd mindnyájukat visszakísértette az osztrákok által megszállt fővárosba. Batthyányi itt még aznap este letartóztatták, s katonai bíróság elé állították. Cinikusan összeállított vádak alapján, előre kitervelten ítélték kötél általi halálra. Az 1849. október 6-án a nyakán ejtett súlyos seb miatt csak „por és golyó” útján lehetett az ítéletet végrehajtani. Halála bosszú volt Kossuth támogatásáért, az 1848-as törvények kiharcolásáért és védelmezéséért. A forradalom békés győzelmét 1848 márciusában az európai változások tették lehetővé, s kedvező hatásuk elmúltával Magyarország szembetalálta magát az idegen hatalom túlerejével. Batthyány ezt az összecsapást akarta megelőzni, majd a háborút megállítani, kockáztatva ezért szabadságát, sőt - mint ez bekövetkezett - életét is. Izsák Lajos - Pölöskei Ferenc - Romsics Ignác - Szerencsés Károly Magyarország miniszter- elnökei 1848-1990 című kötete (Cégér Kiadói Kft., 1993) nyomán A másoknak élő sebészorvos Balassa János emlékezete ► Március 15-ére emlékezve talán nem csak e sorok írója tűnődik el azon, hogy vajon mi is az igazi hazaszeretet: ha valaki életét adja a hazájáért, vagy ha életeket ment a hazájának... Az 1848-49-es szabadságharc idején az evangélikus Balassa János (1814-1868) nem a csatamezőn küzdött a haza függetlenségéért. A honvédkórház, illetve a pesti egyetem orvosi karának igazgatójaként a sebesültek ellátásával, valamint táborise- bész-tanfolyamok szervezésével segítette a nemzet ügyét. Korának egyik - világviszonylatban is! - legnagyobb sebésze már a forradalom kirobbanásakor bekapcsolódott az eseményekbe. Hallgatóival együtt ő maga is csatlakozott a március 15-ei menethez, négy nappal később pedig - Kossuth híveként - tagja volt a pozsonyi ország- gyűlésre tartó küldöttségnek. A világosi fegyverletétel után megfosztották a katedrájától, és a pesti Újépületbe került, ahol a Batthyány Lajos cellájával szomszédos zárkában raboskodott. (Amikor a volt miniszterelnök a kivégzése előtti éjszaka felvágta az ereit, Balassát hívták át, hogy kötözze be a sebeit. Batthyány kötél általi halálbüntetését végül a nyakán lévő sebek miatt golyó általi halálra módosították.) Balassa végül mindössze néhány hónapot töltött börtönben. Azon kevesek közé tartozott, akik nemcsak a szabadságukat kapták vissza; 1851- től tanári munkáját is újból elláthatta. De nehogy bárki is azt higgye, hogy újbóli kinevezéséért „cserébe” megtagadta forradalmi múltját! Életének ilyetén alakulását kizárólag tekintélyének, tudásának és sokéves tapasztalatának köszönhette. Sebészként - hogy csak néhány dolgot említsünk az érdemei közül - Európában az elsők között alkalmazta az éternarkózist, hazánkban ő vezette be a bemosakodást, a plasztikai sebészet úttörőjeként először készített fényképfelvételeket és szemléltető rajzokat a „képző” műtétéiről, értekezett a hasi sérvekről, a combficamról és a gégetükrözésről. Ünnepi megemlékezés -ukrán költőtől Márciusi epizód a hatvanas évekből Leonid Pervomajszkij Petőfi Sándorhoz Kunszentmárton. Szememre nem jön álom. O élt és énekelt a földön, ő! Jártam már ennél szebb és rútabb tájon, Van sok város, falu, folyó, mező. Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. És nem te dúltad nálunk szét a kertet! De háború van. Toliam mellett kardom, így jöttem országodba. Jönnöm kellett. Ez hát a zápor, mely téged vert régen... Ma én vagyok, kit bőrig áztatott. Hajdan s ma is csak egy nap kel az égen, Csak egy csermely, mely itt lenn csacsog. És épp efák lesték egykor (ki tudja), Mi fájt, mi ébredt, zengett szívedben: Merről eredt s hová vitt sorsod útja - E fáktól végre megkérdezhetem. Te is tollal és karddal mentél csatába. Tán épp ez volt a tanyád egy éjszakán! S itt ez az éjszemű lány - unokája Annak, kit még te csókoltál - talán. Találkoztunk, bár száz év választ széjjel. Köztünk nincs per, testvérré tett a kard. Míg elmerengtünk, véget ért az éjjel: Amott már halvány pírt öltött a part. A nap közéig, felszáll a páratenger. Lelkemben ősreménység ébredez. Eggyé olvasztott bennünket november:- egyforma vér - esőcsepp permetez... (Radó György fordítása) Balassa büszkén vállalta magyarságát - például nemcsak magánemberként, de egyetemi tanárként is a magyar nyelvet részesítette előnyben -, és minden tettével azon fáradozott, hogy felemelje a nemzetet. Akadémiai székfoglalójában is elmondta, hogy „tudományos törekvéseimnek egyetlen rugója a haza dicsőségének szolgálata”. Méltatói hazafisága mellett lutheránus- ságáról sem feledkeznek meg. Kiemelkedően fontosnak tartják a sárszentlőrinci szülői házban, az evangélikus lelkész édesapától kapott útravalót. (1838-ban, doktori disszertációjában így fogalmazta meg jelszavát: „Másoknak élni, nem magának, ez adja meg az orvos lényegét.”) Hitét soha nem tagadta meg. Halála után a Deák téri evangélikus templomban dr. Székács József püspök búcsúztatta. A korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtőjének emlékére 1905-ben az orvosegyesület Balassa Já- nos-emlékérmet alapított. A kitüntetést alapítói azzal a céllal hozták létre, hogy „az orvosi tudományos működést hazánkban és nyelvünkön előmozdítsa”. 1943-ig ~ 1919 kivételével - minden évben kiosztották a díjat. A hagyományt 1960-ban a Magyar Sebész Társaság élesztette újjá. A kiváló sebész emlékét őrzi - egyéb intézmények mellett - a Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza is. ■ - vitális,,A’ szenvedélyek harca közt legyen / Egy szó: igazság! szent előttetek, / Ki többet mond, mint üdvös, egyaránt / Vét avval, a’ ki hallgat vagy mond keveset.” A Magyar Tudományos Akadémiának az 1848. március 15-e százötvenedik évfordulója tiszteletére rendezett kiállításán olvashattuk először Vörösmarty e sorait, melyek a Szabad sajtó című, 1848. március 15-16-án írt költeményének harmadik - akkoriban előkerült, kézírással írt - szakaszát alkotják. A versbeli megállapításnak napjainkban szónoki emelvényeken is helyet kellene kapnia, nem csak az Akadémia féltve őrzött kincsei között van helye, mint ahogy sok, Petőfi és a lelkes márciusai ifjak emlékét idéző írásnak, történetnek sem, amelyek segítenének felrázni kulturális életünk közönyét. Vörösmarty aligha gondolt arra, hogy lesznek még olyan idők is, amikor a dicsőséges márciusi napokra, ’48. március 15-re legfeljebb Petőfi ukrán fordítójának segítségével emlékezhetünk. Pedig szép nemzeti ünnepünk az elmúlt évtizedekben gyakran még az iskolák piros betűs napjai közül is kikerült. így történt, hogy a hatvanas években a Csepel Művek Műszaki Klubjának vezetősége arra kért, rendezzek erre a napra egy szép irodalmi-történelmi emlékezést, mert szeretnék, ha iskolás gyermekeik legalább itt hallhatnának március 15-ről. Megtisztelő, de nem könnyű feladat - a hivatalos döntéssel szemben. Eszembe jutott, hogy a Deák téri Evangélikus Leánygimnáziumban azt tanultuk, hogy Tarasz Sevcsenkót az ukrán nép Petőfijének nevezték... Évtizedekkel később ez az elnevezés egy fiatal ukrán költőnek, Leonid Pervomajszkijnak annyira felkeltette a magyar költő iránti érdeklődését, hogy kutatni kezdte életét, és verseit ukrán és orosz nyelvre fordította; sőt a második világháború harcai során hazánkba kerülve felkereste Petőfi szülőházát s a tájat, melyről oly szépen emlékezett meg. Megszereztem Leonid Pervomajszkij kijevi címét, írtam neki, és kértem, hogy A szabadság dalnokai - Tarasz Sevcsenko és Petőfi címmel írjon az általam tervezett ünnepi műsor elé megemlékezést. (Akkoriban sokat jelentett egy „orosz” közreműködő!) Rövidesen megérkezett ukrán és orosz nyelvű válasza a kért tartalmas, szép emlékezéssel. Az ünnepi beszéd magyar fordítását Horváth Ferenc, a Madách Színház tagja olvasta fel, majd Jan- csó Adrienne előadóművésszel Tarasz Sevcsenko és Petőfi Sándor számos hazafias versét adták elő, Pervomajszkij Petőfiről és Petőfihez írt verseivel együtt. A három költő több megzenésített költeménye egészítette ki a valóban tanulságos, szép történelmi emlékezést. Természetesen a hivatalos állásponttal való szembehelyezkedés nem maradt következmények nélkül, de ezekért kárpótolt a velünk együtt érző, népszerű ukrán költő megható köszönőlevele, dedikált fényképe, több verseskötete, Petőfihez írt sorainak idézésével: „Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. / És nem te dúltad nálunk szét a kertet! / De háború van. Toliam mellett kardom. / így jöttem országodba. Jönnöm kellett.” ■ SCHELKEN PÁLMA
