Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-01-07 / 1. szám

‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2 oo/. január/, w 11 Újév, új elvárások, új tervek Egyházunk portálrendszere betöltötte a negyedik életévét. Természetesen ez már nem az első rendszer, hiszen az „evangélikus internet” indulása óta is el­telt már tíz esztendő. Az utóbbi időszak­ban talán éppen a négyévnyi működés miatt szaporodtak meg a portál frissíté­sére irányuló, hozzám is eljutó észrevé­telek. Mint ahogyan a véleményt közlők szándéka, úgy a változtatások igénye is különböző, néhány fontosabbat soro­lok most fel. Egyre nagyobb az igény egy hírmodul indítása iránt; többen szeretnének frissí­teni a portál megjelenésén, interaktív le­hetőségeket igényelne több látogatónk is. Az igények többnyire jogosak, a megvalósítás azonban sajnos nem ennyire egyszerű. A zope-os rendszer induláskor egységes arculattal jelent meg. Ezen gyakorlatilag azóta sem tör­tént változtatás. A mostani felület Nagy­vad Zsolt munkája; én azt gondolom, tetszetős, és máig jól szolgálja a portált. Természetesen az én ízlésemtől kü­lönbözhet, különbözik is mások ízlése, így többen jelezték, hogy más designt, más szerkezetet szeretnének. Köny- nyebb helyzetben vannak azok, akik a portál összes lehetőségét kínáló felüle­tet használják, ők tudnak változtatni a megjelenésen. Ugyancsak van erre módja a néhány zope-os felületen meg­jelenő újság szerkesztőjének. A gyüle­kezeti honlapok által használt felületen velük ellentétben jelenleg nincs erre mód. Valóban megfontolandó, hogy ezen változtassunk-e. A testvéregyházak mindegyike elindí­totta portálján a rendszeres hírszolgálta­tást; a várható események mellett a ka­tolikus és a református portál is közöl tudósításokat, olykor publicisztikákat. Bár nálunk is fut a Naptár modul, ahol a várható események beharangozóit, illet­ve néhány, már lezajlott eseményről be­számoló rövid hírt olvashat a látogató, és az Evangélikus Élet bőséges híranyaga is a portál rendszerében jelenik meg, en­nek ellenére jogos a hiányérzet. Vannak EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ tervek arra vonatkozóan, hogy a híreit pillanatnyilag e-mail útján terjesztő Evangélikus Hírszolgálatra alapozva el­indítsuk mi is a rendszeresen frissülő hírportálunkat. A harmadik izgalmas kérdés az inter­aktivitás megjelenése. Jelenleg is van az újságok felületén mód arra, hogy az írá­sokhoz véleményt fűzzön az olvasó, a teljes termékkínálatot használó felülete­ken lehetséges űrlapok használata, de be kell látnom nekem is, hogy ez ma már kevés. Felmerült már igény az iránt, hogy legyen mód blog indítására, illetve több gyülekezeti honlap szerkesztője kérte, hogy a náluk megjelenő írásokhoz is írhassanak a látogatók kommentárt. Léteznek gyülekezeti - a rendszeren kí­vül futó - fórumok, számos levelezőlista is működik, de biztosan érdemes lenne végiggondolni a központi portálhoz kapcsolódó fórum elindítását is. Új év kezdődött, az Internet Munka- csoport hamarosan összeállítja idei programját. A 2006-os évhez képest biz­tató, hogy Bogdányi Gábor, a munkacso­port vezetője újra be tud kapcsolódni a munkába. Folytatni szeretnénk eddigi fejlesztéseinket, és minden bizonnyal a fenti elképzelések közül is meg tudunk valósítani néhányat. Csak biztatni tudom az Olvasót; ossza meg velünk ötleteit! Ha megvalósíthatók, minden bizonnyal se­gítségünkre lesz velük. ■ Erdélyi Károly myLuther vagy amit akartok ► Vízkereszt táján megszaporodnak a ravaszdi Shakespeare mester hasonló cí­mű darabjához köthető tréfálkozások. „Mi lesz ebédre?” „Rakott krumpli... vagy amit akartok.” Mintha ez a mosolyogva odavetett félmondat önmagá­ban hordozná a Ji Csing valamennyi bölcsességét, vagy felérne táncoló der­visek fordulatainak ezreivel, a Keresztapa örök igazságairól már nem is be­szélve. „Mikor én még gyerek voltam, / Zúg a zápor, hujjahaj, / A mókáért majd megholtam, / Zúgja-búgja: hujjahaj!” - énekli a herceg bohóca Shakes­peare művének végén. Azonban a történet korántsem derűsen kezdődik: két testvér hajótörést szenved, és míg egymást kölcsönösen holtnak hiszik, ismeretlen földön kell boldogulniuk... Lectori salutem! Azaz üdvözlet az olva­sónak - más időpontban, más lapszám­ban talán így kezdődhetett volna ez az írás. A vakszerencse - hívő emberként könnyű lenne rendes néven nevezni - azonban úgy akarta, hogy éppen a mos­tani Egyház és világháló adjon otthont en­nek a cikknek, és remélem, a kedves ol­vasó megbocsátja, hogy az ő azonnali üdvözlése helyett e sorok írója oly köny- nyen Shakespeare hatása alá került. („Nézze most el úri kegy, / Másszor az­tán jobban megy.”) Ugyanakkor a fentinél frappánsabb kezdést nehéz lett volna találni, hiszen most mi is ismeretlen földre tévedtünk. Idén vízkeresztkor hivatalosan elindul az Evangélikus Élet első önálló internetes vál­lalkozása, a myLuther (www.myluther.hu), ezért most ennek a beharangozó írásnak az a feladat jutott, hogy felvázolja saját shakespeare-i történetünket. A kedves olvasó jelen számunkban egy kérdőívet talál, amelyben többek között olvasási szokásai felől érdeklődünk. En­nek eredményeiből vélhetően az fog ki­tűnni, hogy a fiatalok körében alacsony az Evangélikus Elet olvasottsága. Szerkesz­tőségünk tagjai megbizonyosodhattak erről az elmúlt ősszel Révfülöpön rende­zett médiaműhelyen, amelyre az evangé­likus középiskolákból is jöttek diákok; nekik szemmel láthatón újdonságszám­ba ment lapunk belseje, noha címlapját minden bizonnyal hétről hétre látják va­lamelyik templom iratterjesztésén. Fiata­loknak is szóló újságot szerkeszteni az ő visszajelzéseik nélkül pedig igencsak ne­héz. (A két testvér holtnak hiszi egy­mást.. . - ez drámánk kezdőpontja.) „2006-ban Te voltál az év embere” - hozta címoldalán a híres Time magazin decemberben. Az év embere - ponto­sabban személyisége - ugyanis ezúttal nem valamely kamerához optimalizált színész, a közjóért síkraszálló politikus vagy lombikjai közé vesző tudós, ha­nem a webes tartalmakat létrehozó ­EW ZprUHtan rjr-v 14m**«» Sí*-*v«*rfk S-D* blogot író, kommenteket fűző - hétköz­napi emberek összessége lett. Vagyis az a közösség, amelynek tagjai számára ter­mészetes, hogy maguk is a világháló in­formációtengerének létrehozói. Ennek az interaktivitásnak a lehetőségét pedig egyetlen nyomtatott lap sem képes biz­tosítani, így nekünk is nagy lépésre kel­lett rászánnunk magunkat. Tulajdon­képpen a már említett révfülöpi találko­zó is az idők szavára való odafigyelé­sünk bizonyítéka. A myLuther-nek keresztelt projekt egy fiataloknak szóló internetes újság létreho­zását tűzte ki célul; már maga e név is közös ötletelésünk eredménye („Csak a neved ellenségem, csak az...”). A létreho­zandó lap mögött főként középfokú evangélikus oktatási intézmények diák új­ságíróiból verbuvált gárda áll, így akár a különböző iskolai lapok együttműködése is megvalósulhat, az oldal pedig valóban nekik és róluk szólhat, megszólítva ezáltal egy fogékony és érzékeny generációt. Szerkesztőségünk - amelynek több tagja már nem az iskolapadot, hanem a főiskolai katedrát hagyta ott, hogy az Evangélikus Életet „élje” - meg sem próbál­ja mindenáron kitalálni, hogy a mai diá­kok mit akarnak, helyette inkább tápta­lajt nyújt számukra, hogy olyan újságot írjanak, amelyet ők szeretnének; mi pe­dig segítünk nekik abban, hogy a leg­jobb írói tehetségük bontakozzon ki... Idén vízkeresztkor tehát felgördülnek a függönyök, és az Evangélikus diákElet portálján kezdetét veszi a myLuther (www.myluther.hu) című darab - vagy amit akartok. ■ Nagy Bence (tervezőszerkesztő Mottó: „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásá­val, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!” (Jak 3,13) Rohan az életünk, telik az időnk, éljük hétköznapjainkat. Sokszor önző módon és figyelmetle­nül. Olykor még magunkra sem figyelünk, csak éldegélünk, mint egy automatára állított ro­bot, amely az embernek a prototípusa. Én is sokszor vagyok ilyen, de mindig vannak olyan ese­ményei az életemnek, amelyek arra intenek, hogy álljak meg, gondolkozzam és lássak Fontos, hogy akarjunk merjünk látni: a szépben gyönyörködni s a hibákat is észrevenni, finoman fel­hívni rájuk a figyelmet. Mert jólesik, ha segít egy támogató kéz, egy kis beszélgetés, egy meg­erősítő mosoly... Hiszen ezek hétköznapi ajándékok. Mindnyájunknak szükségünk van ezek­re az apró ajándékokra. Figyeljünk hát oda egymásra! * * * ,A bölcs színit értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a tudást." (Péld 16,21) Mosogatóláz Nyugdíjas kolléganőmnek a minap arról panaszkodtam a nagy halom mosatlan pohár láttán, hogy az alkalmazásunkban álló takarítófiú arra sem képes, hogy el­mosogasson, ezt is nekem kell megcsinálnom helyette. O mellém állt, és csende­sen, bölcsen - ahogyan a magafajta hetvenéves asszonyok szokták mondani - úgy kezdte: „Gyermekem, nem is baj, hogy a takarítófiú nem mosogatott el. Ne­kem sokkal jobban esik a víz abból a pohárból, amit te mosol el.” Megdöbbentem, aztán nagyon elszégyelltem magam. Már megint nem voltam alázatos, hanem egy dúló-fúló fenevad, akinek minden rossz. És jön a csöndes, ked­ves földre rángatás, amelynek a hatására úgy elmosogattam, mint egy kisangyal. Aztán meg egy csendes zugban kibőgtem magam. Örömömben, amiért ezt ilyen kedvesen, minden bántás nélkül, de nevelő-biztató szándékkal is a másik tudomására lehet adni. * * * .....imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel.” (Eil 1,9) Gyorsétkezős történet Az egyik hazai étkezdében történt. Abban az amerikai típusú gyorsétteremben, ahol szörnyen lassú a kiszolgálás. Ahol mindig meleg van. Ahol naponta sok fi­atal fordul meg, mert ezen a helyen jó lenni. Ebben a gyorsétkezőben mindig takarítanak az egyenruhás fiatalok, s folyton morognak, ha a betérő vendég összemászkálja a frissen feltörölt padlót. Azt persze egyik étterem sem kedveli, ha a betérő vendég saját élelmét fogyasztja - rontván ezzel az étkezde színvonalát. Pedig ide is betért egy idős hölgy a csontig hatoló, hideg őszi szél elől. Leült egy kis sarokban, ahol nem tűnik fel, hogy batyujá­ból előcsomagolja a vajas kenyerét, s azt eszegeti. Ám egy egyenruhás alkalmazott észrevette a nénit, jól megkoreografált léptekkel odament hozzá, s hogy mindenki jól hallhassa, iszonyú hangerővel és pimasz hangnemben távozásra „kérte”. A nénike nem szólt az „unokája lehetne” korú fiatalemberhez, szó nélkül fel­állt, mélyet sóhajtott, és megbocsátóan ránézett, mielőtt távozott. * * * „Tanuljatok jót tenni...” (Ézs 1,17) Rossz a világ? A troliról idős, látássérült férfit segít le egy fiatalember. Épp egy irányba halad­nak, hát a zebrán is átkíséri. A látássérült már a lámpa zöldre váltására várva taj- tékzani kezd: nem jól kíséri a kísérője, nem így kell, de ez sem jó, az sem úgy van, és különben is, rosszak az emberek, és gonosz lett az egész világ. A fiatalember próbálja megvédeni magát, de nem kap rá lehetőséget, csak úgy ömlenek a szit­kok, így hát mihelyst átérnek a zebrán, magára hagyja a szitokszórót. A látássé­rült azon nyomban szidni kezdi a kellemetlen fiatalembert, aki magára hagyta őt a bajban. Az időközben melléérkező kismama szívesen segít a bácsin, udvariasan karon is fogja, hogy továbbkísérhesse, de a férfi újra szórni kezdi a szitkokat: nem jól kíséri a kísérője, nem így kell, de ez sem jó, az sem úgy van, és különben is, rosszak az emberek, és gonosz lett az egész világ. A kismamát is nagyon fájdalmasan érintik a nem érdemelt cifra szavak, de vé­gigkíséri az idős férfit, majd ennyit mond búcsúzóul: „Ne feledje, a világ jobbá té­tele önmagunk jobbá tételével kezdődik.” ■ Gergely Judit Tessedik Sámuel Evangélikus Idősek Otthona 2007 elején Gödöllőn a nagyon szépen, igényesen átalakított és teljesen felújított volt anyaotthon épületében, szép környezetben idősotthon nyílik, melynek fenntartója a Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség. Az otthonban tel­jes ellátást nyújtunk állandó egészségügyi felügyelettel. Külön részlegen gondoz­zuk a folyamatos ellátást igénylő lakóinkat; ide átmeneti időre is fel tudunk ven­ni idős testvéreket. Érdeklődni lehet Roszík Gábor otthonigazgató lelkésznél: 20/824-7621. Szeretettel várjuk az otthonba! „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok (...), és én megnyugvást adok nektek" (Mt 11,28) r — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — ^ Megrendelőlap i I Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet I * ü egy hónapra: 780 forintért Q fél évre: 4680 forintért • I □ három hónapra: 2340 forintért Q egy évre: 9360 forintért | Név: , Cím: ............................................................................................................................ , I A fenti előfizetési díjak belföldre érvényesek! | ! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL töltse ki, ■ és küldje vissza az alábbi címre: ■ Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. I (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Előfizetés”.) | I A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. | Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az előfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. 1 Előfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a judit.vitalis@lutheran.hu címre küldheti el. I — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — J

Next

/
Thumbnails
Contents