Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-19 / 8. szám
‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2006. február 19. 11 EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL&EVEL&LE.VEL&EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL&EVÉL&LEVEL&E.VEL&.LEVEL Kampánykor Nyílt levél Prőhle Gergelynek Prőhle Gergely az Evangélikus Élet 2006. január 29-i számában éles hangú cikket írt Kampánykórkép címmel. Mondanivalója apropójául az szolgált, hogy alulírottak kritikai észrevételeiknek adtak hangot a katolikus püspöki kar „nemzeti imaév’’-et hirdető körlevelével kapcsolatosan. A szerző azonban ennél jóval nagyobb látószöget választott, és személyünkön túl elértekezett még az egyházak ellen - úgymond - általunk is gerjesztett közhangulatról, kampánykritikáról stb., és - finoman szólva - szelektív módon felidézte a hazai liberális hagyományt is. Az, hogy a szerző sommás minősítésében összemossa az egyházpolitikai témájú elemzést és a „történelmi egyházak” mindenáron való „ostorozását”, még csak súlyos elfogultság vagy egyszerűen tudatlanság részéről. Az azonban már becsületsértő személyeskedés, hogy alulírottakat, akik adott kérdésekben tőle eltérő álláspontot képviselnek, anyagilag motivált bértollnokoknak minősíti, őket ilyen látszatban tünteti fel. Prőhle Gergely hazug beállításával ellentétben megemlítjük, hogy számunkra ismeretlen a vélemény autonómiájának hiánya. Sajnáljuk Prőhle urat, hogy intellektuális és spirituális kérdések nem gondolati, hanem monetáris asszociációkra indítják. Elvárjuk tőle, aki írásában egyébként a belátásos és a sértegetéseket kerülő beszéd hiánya felett kesereg, hogy ugyanezen lap hasábjain félreértés nélküli egyértelműséggel vonja vissza tisztátalan kijelentéseit, gyanúsítgatásait, és kövesse meg alulírottakon túl azokat is, akiknek nevét nobilis egyszerűséggel csak az „és társaik” szófordulat mögé rejtette. A tisztességtelenség mindennél nyilvánvalóbb jeleként Prőhle úr külön is nevesítette Gábor Györgyöt, imádságról vallott meggyőződését annak az akadémiai kutatóintézetnek a pénzügyeivel hozva összefüggésbe, amelynek ő évtizedek óta megbecsült munkatársa. (Figyelmesebb egyháztörténelmi tanulmányok esetén Prőhle úr pénzorientált logikája nyilván a Fuggerek irányába mozdult volna el.) Az pedig külön is bájos a szerzőtől, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát kormányzati pénzek busás lopkodásával és „elmutyizásával” vádolja. Az anyagiasságon túl Prőhle úr felruházta személyünket az „alternatív egyházias háttérrel” is. A megfogalmazás két okból is különös. Egyrészt alulírottak nem tettek hitvallást a szerző előtt belső meggyőződésükről. Mindenesetre elszomorító, hogy Prőhle úr még elképzelni sem tudja, hogy valakinek egyházi elvárásoktól és érdekektől függetlenül lehessen önálló egyházpolitikai és pneumatikus álláspontja, hitvallásos identitása. Az pedig egyenesen a vaskos tudatlanság elrémisztő dekóruma, hogy a szerző az „alternatív” egyháziasságot, valamint az antiklerikalizmust egy olyan hetilap hasábjain lob- bantja szemünkre, amelyet a nevében protestáns (Luther szellemiségét folytatni akaró) egyház tulajdonol. Prőhle úr kritika nélkül elfogadja a római katolikus egyház „jó szándékát” az említett körlevél kapcsán. Elődei ezzel nem mindig voltak így. Hogy Prőhle úr, akinek felekezetét vatikáni felfogás alapján még egyháznak sem ajánlatos nevezni, miért azonosult ennyire egy, a protestánsok számára nyilván elfogadhatatlan kitételeket is tartalmazó katolikus dokumentummal, csak ő tudhatja. A lehetséges szempontok közül mindenesetre kiemelkedni látszanak bizonyos kevésbé biblikusnak és lelkieknek tekinthető momentumok. Prőhle úr indirekt kapcsolatot feltételez publicisztikai írásaink, valamint a bulvársajtón butuló magyar átlagpolgároknak az egyházakkal szembeni közönyössége vagy épp’ ellenségessége között. Érdeklődéssel olvastuk volna tőle a merész gondolat bizonyítását. Hiszen nyilván maga is tisztában van azzal, hogy a Blikk és a Sláger Rádió törzsközönsége pontosan annyira fedi a Népszabadság, az ÉS stb. olvasótáborát, mint a Magyar Nemzetét vagy az Evangélikus Életét. A történelmi egyházak közéleti magatartásával kapcsolatos bírálatokat általános támadásként, az egyházakat ostromlott várakként csak az általános belpolitikai ingerültség (vagy talán a történelmi egyházak megnyilatkozásain érezhető akut kampánykor terjedése) láttathatja, de semmiképpen nem az az aggódás, amely minket vezérelt az ökumenikus imahét alkalmával megfogalmazott gondolatainkban. A szerző több helyen is utalást tesz saját korábbi, Hátrébb az agarakkal című írására. Miközben e hasznos és értelmes kutyafajtával való rokonításunkat mint a szerző legsajátlagosabb tiszteletadási kultúráját alázattal tudomásul vesszük, közben azért szöget üt fejünkbe az a gondolat is, hogy vajon milyen eszközökkel is kívánná Prőhle úr tetté formálni agárfékező evangéliumi vágyait. Az sem elképzelhetetlen azonban, hogy Prőhle Gergely egyszerűen csak kampányol. Fazekas Csaba történész, Gábor György vallásfilozófüs, Iványi Gábor teológus, Majsai Tamás teológus Pályázati források a virtuális térben ► Ma már valamennyien tudjuk, hogy egyházunk szűkös forrásaiból számos tervünkre, fontos céljainkra nem jut elegendő. Az elmúlt évek során hozzászoktunk: számunkra is elengedhetetlen, hogy kihasználjuk a pályázatok kínálta egyre bővülő lehetőségeket. Igen ám, de hol találjuk meg a szükséges pályázati kiírásokat? A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület a szombathelyi Limex Kft. szakemberei segítségével pályázatíró tanfolyamot szervezett. A tanfolyamon - mint arról már az Evangélikus Élet is beszámolt - több mint harminc lelkész és gyülekezeti munkatárs vett részt. A résztvevők létrehoztak maguk között egy levelezőlistát, de felmerült annak az igénye is, hogy készüljön egy olyan internetes felület, ahol az egyház számára elérhető pályázati kiírások egy helyen, könnyen megtalálhatóak. Ebből az ötletből indult el az Evangélikus pályázatfigyelő' (http://palya- zat.lutheran.hu). Már első nekifutásra sem volt könnyű a helyzete a honlap szerkesztőjének - e sorok írójának -, hiszen az utóbbi években a pályázatok többségét nemhogy nem az egyházak számára írják ki, de többször is kizáró tényező, ha a pályázó egyház vagy valamely gyülekezet. A szombathelyi szakemberek azonban egyszerű megoldást javasoltak: ilyen esetben pályázzon a sok, gyülekezeteink mellett működő alapítvány, egyesület, egyéb civil szervezet. A honlapon ezért olyan pályázati kiírások is megjelenhetnek, amelyekre ezek a szervezetek adhatnak be pályázati dokumentációt. Ugyanakkor oktatási intézményeink, az egyház mellett gazdasági alapon működő szervezetek, de egyházunk tagjai, egyetemünk hallgatói, középiskoláink és általános iskoláink diákjai számára is keresni kell a lehetőségeket. A fentiek figyelembevételével készült el a honlap struktúrája és menürendszere. Három fő csoport alakult ki: az uniós pályázatok, az evangélikus pályázatok és az egyéb, az előző kettőbe be nem sorolható pályázatok csoportja. Az uniós pályázatokról sokan még mindig keveset tudnak, és kevesen látják át azt a bürokratikus rendszert, amelyen keresztül ezekhez a forrásokhoz hozzá lehet jutni. Pedig számtalan kiváló lehetőséget találhatunk közöttük: gazdasági vonatkozású, humán erőforrásokat aktiváló vagy éppen épületeink felújítására, újak építésére lehetőséget nyújtó pályázatokat. Pályázhatunk környezetvédelmi programokra vagy regionális és határ menti kapcsolatokat kiépítő forrásokra. Ahhoz, hogy ezek megszerzésében segítsünk, szeretnénk segédanyagokat is elhelyezni a portálon; néhány már meg is jelent. Valamennyit Kocsis István, a sárszentlőrinci Zsivora György Népfőiskolái Alapítvány titkára készítette és bocsátotta rendelkezésünkre. Az evangélikus pályázati anyagok számára is szeretnénk helyet biztosítani. Elsősorban olyan pályázati kiírásokat tennénk közzé, melyeket egyházunk szervezetei adtak ki, de a társegyházak minket is érintő, számunkra is elérhető pályázati anyagai is felkerülhetnek. A harmadik csoport lehet talán a legnagyobb. Minden, az első kettőbe nem illő pályázatot szeretnénk itt összegyűjteni. Oktatási intézményeink, diákjaink, ifjúsági csoportjaink, egyesületeink vagy akár kórusaink számára szeretnénk itt EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor elsősorban lehetőségeket felmutatni. Ezek szintén nagyon változatosak lehetnek. Bizonyára lesz köztük olyan, amellyel pénzt lehet szerezni, de vannak rajzpályázatok, zenei pályázatok, környezetvédő csoportok számára kiírt anyagok is. A pályázati honlapon keresztül bárki feliratkozhat hírlevelünkre, ha gyorsan akar tudomást szerezni a legfrissebb lehetőségekről. Ha valaki talál egy olyan, közérdeklődésre számot tartó kiírást, amely nincs a honlapon, akkor (a „Kapcsolat” menüpontra kattintva) egy űrlap segítségével elküldheti, vagy ugyanezen a kapcsolatteremtésre szolgáló oldalon keresztül megadhatja a forrás címét. Utóbbi azért is lényeges, mert rajta keresztül a szerkesztő számára fontos visszajelzéseket is lehet küldeni. Ezek segítségével pedig egyre hasznosabb tartalmat tud nyújtani az Evangélikus pályázatfigyelő. ■ Erdélyi Károly Tisztelt Prőhle Gergely Úr! Az Evangélikus Élet 2006/5. számában, Kampánykórkép című írásában az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Vallásfilozófia és a vallások társadalmi jelenléte című pályázatával kapcsolatban, ha jól értem, olyasmit sugall, hogy az említett pályázat valamilyen formában támogatást nyújt vagy nyújthat politikai publicisztikák megszületéséhez. Mint a projekt vezetője tisztelettel tájékoztatom arról, hogy ez nem igaz. A hároméves projektnek szigorúan tudományos célja van, s a munkatervben foglaltaknak megfelelően ezt fogja megvalósítani. Némiképp részletesebben: a projekt a vallások kortárs, globális újjáéledésének új szemléletű, nemzetközileg elfogadott metodológiával folytatott kutatását tűzi ki célul. Ez a metodológia filológiailag és történetileg korrekt belső elemzéseken és rekonstrukciókon alapul, amelyek feltárhatják a régi eredetű, de az átalakulások során új formát öltő „sajátértékeknek”, a jelentős vallási alakzatoknak a belső logikáját. A vallásfilozófia-projekt, mint szigorúan tudományos vállalkozás, természetesen teljességgel független a benne részt vevők vallási vagy politikai preferenciáitól. A projekt résztvevői a program keretein belül pontosan definiált feladatok megvalósításán dolgoznak, tevékenységüket s annak sikerét kizárólag tudományos mércével tartom mérhetőnek. Biztos vagyok benne, hogy egyetért velem a következőben: az, hogy a projekt résztvevői magánemberként bármilyen politikai vagy vallási probléma kapcsán kifejthetik nézeteiket, világosan következik civilizációnk írott és íratlan alapelveiből. Arra kérem ennek megfelelően, hogy ha a projekt bármely résztvevőjével tökéletesen egyetért politikai, vallási vagy teológiai kérdésekben, avagy alkalmasint politikailag, vallási vagy teológiai szempontból eltérő nézeteket vallanak, ezt szíveskedjék elkönyvelni vagy megoldani a kutatásra való bármiféle referencia nélkül. Őszintén örülök, ha maga a kutatás is számot tarthat a továbbiakban megtisztelő érdeklődésére. A kutatás eredményeképpen napvilágot látó kötetek kereskedelmi forgalomban hozzáférhetőek lesznek, s bízom benne, hogy a bennük foglaltak intellektuális diskurzus alapját képezhetik majd Ön és a programban részt vevő kutatók között. Őszinte nagyrabecsüléssel: Dr. Borbély Gábor igazgató, a projekt vezetője, MTA Filozófiai Kutatóintézet Kampánykór-képtelenség Kampánykórkép című cikkemben igyekeztem csokorba gyűjteni azokat a jelenségeket, amelyek így vagy úgy az egyházakat is érintik A publicisztika műfaji keretei lehetővé teszik hogy a szerző olykor ne a tudományos dolgozatok logikája szerint öltse egymásba gondolatait és mondatait. Sajnálom, ha szándékom ellenére adtam volna okot bármi fajta félreértésre, és természetesen egyetértek az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatójával abban, hogy egy tudományos projekt résztvevői magánemberként bármiről kifejthetik nézeteiket. Fontos, hogy a társadalomtudományok is megfelelő mértékben részesüljenek a támogatásokból, és remélem, hogy a jövőben akár az evangélikus tudományos műhelyek is sikerrel pályázhatnak majd a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnál. A másik olvasói levél kapcsán sajnálkozásom már kevésbé intenzív, már csak azért is, mert az írás tele van durva csúsztatásokkal és sértegetésekkel. Immáron „a vaskos tudatlanság elrémisztő dekórumával" felruházva mégiscsak megkísérelnék rávilágítani néhány, talán szándékos félreértésre, és elhárítani néhány, ki tudja mivel magyarázható félelmet. Nem lévén különösebben érzékeny a személyemet érintő, akár a nagy nyilvánosság előtt elhangzó sértegetésekre sem, indulatoktól mentesen, ám kicsit értetlenül állok a levélírók hevessége előtt.,Anyagilag motivált bértollnoknak" nem nevezek senkit, anyagilag támogatott kritikusokat” valóban említek, ám józan ésszel aligha veheti magára ezt az aláírók mindegyike, „társaik" pedig végképp nem, hiszen a bekezdés elsőfele nem is anyagi kérdésekről szól, és rájuk nézve inkább dicsérő jelzőket tartalmaz. Később valóban nevesítettem Gábor Györgyöt mint olyan szerzőt, „aki az egyházakkal kapcsolatos kormányzati döntéseket nemigen kommentálja". Azt, hogy ezt nem teszi, nem kellett volna összefüggésbe hoznom a Filozófiai Kutatóintézettel. Már csak azért sem, mert Gábor úr megfelelő díjazás mellett tanácsadója az egyházi ügyeket is gondozó kulturális kormányzatnak, így már csak „ezért sem véletlen", hogy nem hallani tőle a jelenlegi egyházpolitika kritikáját azokban a bizonyos elemzésekben. Annak bizonyságaként ugyanakkor, hogy továbbra is a „belátásos és sértegetéseket kerülő beszéd” híve vagyok, készséggel teszek eleget a levélírók elvárásának: megkövetem mindazokat, akik Kampánykórkép című írásom által találva érezték magukat, noha mindenfajta anyagi vagy pártos motiváció nélkül, csupán tudományos ismereteikre és legtisztább meggyőződésükre hagyatkozva közölnek a történelmi egyházak mindenáron való ostorozását nélkülöző egyházpolitikai témájú elemzéseket. Ravasz gondolat a levélírók részéről egy evangélikus egyháztagot egyházának lapjában azzal vádolni, hogy „azonosul egy, a protestánsok számára nyilván elfogadhatatlan kitételeket is tartalmazó katolikus dokumentummal". Ha az urak figyelmesebben olvasták volna írásomat, felfedezhették volna, hogy az korántsem a körlevél apológiája. Nem hiszem, hogy a katolikus „jó szándék" elismerése egyben Luther szellemiségének megtagadása lenne. Ilyen csúsztatás hallatán a reformátor minden bizonnyal a tintatartóért nyúlt volna, de nem azért, hogy pennáját belemártsa, hanem hogy azt a megfelelő irányba hajítsa. Antiklerikalizmusról egyáltalán nem is írok, az alternatív egyháziasságot pedig mindenféle értéktartalom nélkül említem, így nem lobbantom sehova. A szerzők hitvallásos identitásához semmi közöm, ám hogy még világosabb legyen: mindenkinek becsülöm hitét, tiszteletben tartom felekezeti hovatartozását, függetlenül attól, hogy miket ír vagy beszél. És mivel a levélírók - bizonyítván azt az állításomat, mely szerint „a kritikus hang nemcsak a katolikus egyháznak, hanem általában a történelmi egyházaknak szól” - „a történelmi egyházak megnyilatkozásain érezhető akut kampánykor terjedésé"-ről írnak, fontosnak tartom újfent leszögezni: egy viszonylag kis, de nagy múltú egyháznak ügyelnie kell saját szellemi igényességére és önállóságára, a választási kampányok idején különösen. Kíváncsi lennék, hogy kritikusaim a Magyarországi Evangélikus Egyház vajh mely megnyilvánulásai kapcsán diagnosztizálták a kampánykórt. Végül a félelmekről. Az agarakkal való túlzott azonosulás ugyan nemes gesztus e hasznos négylábúak felé, ám a metafora tárgyiasult értelmezését legalább annyira nem javasolnám, mint a gondolat által a levélírók fejébe ütött szög túlzó konkretizálását. így hát aggodalomra semmi ok: ugyan több „evangéliumi vágyam” is van, ám sem az ebek, sem az ügyes toliforgatók megfékezése nincs köztük. Az pedig könnyen lehet, hogy kritikusaim kampányszerűen olvassák az Evangélikus Életet, én viszont rendszeresen olvasom, és írok e nyitott szellemiségű újságnak - egyebek között - egyházpolitikávalfoglalkozó cikkeket is. Soraimat ezért kampányolásnak beállítani - képtelenség. Prőhle Gergely Szerkesztőségünk a vitát ezzel lezártnak tekinti, e tárgyban további írásokat nem áll módunkban közölni. EVT-világgyűlés élőben az interneten. Több mint háromszáz informatikus, média- szakember és újságíró gondoskodik arról, hogy az Egyházak Világtanácsa történetében először a mostani, 9. nagygyűlés, amelyet a brazíliai Porto Alegrében tartanak február 14-től 23-ig, élőben követhető legyen a világhálón. Élő közvetítéseket, napi összefoglalókat és korábbi anyagokat is találhatunk a www.wcc-assembly.info oldalon. Február 16-án 18 órakor például bekapcsolódhatunk a plenáris ülésbe, amelynek témája a globalizáció és a gazdasági igazságosság. Az ülést Wolfgang Huber püspök, a Németországi Protestáns Egyházak tanácsának elnöke vezeti. Az anglikán egyház feje, Rowan Williams canterburyi érsek is hozzászól a témához. A közvetítések angol nyelvűek. M Forrás: EKD.de t I
