Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-19 / 8. szám
'Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. február 19. 9 A Magyarországi Evangélikus Egyház felépítése a 2006. évi országos tisztújítás után Magyarországi Evangélikus Egyház Országos testületek • zsinat • bíróság • országos presbitérium • püspökök tanácsa • országos elnökség (elnök-püspök + felügyelő) Deli Egyházkerület Északi Egyházkerület Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Egyházkerületi testületek • egyházkerületi közgyűlés • egyházkerületi elnökség (püspök + felügyelő) Bács-Kiskurt Egyházmegye Kelet-Békési Egyházmegye Nyugat-Békési Egyházmegye Pesti Egyházmegye Tolna-Baranyai Egyházmegye Borsod-Hevesi Egyházmegye Budai Egyházmegye Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye Nógrádi Egyházmegye Dél-Pest Megyei Egyházmegye Észak-Pest Megyei Egyházmegye Fejér-Komáromi Egyházmegye Győri Egyházmegye Somogy-Zalai Egyházmegye Soproni Egyházmegye Vasi Egyházmegye Veszprémi Egyházmegye n egyházközség 10 egyházközség 12 egyházközség 17 egyházközség 16 egyházközség 10 egyházközség 14 egyházközség 6 egyházközség 21 egyházközség iS egyházközség 14 egyházközség 18 egyházközség 14 egyházközség 18 egyházközség 13 egyházközség 23 egyházközség 27 egyházközség Az ábra a 2006. évi Evangélikus naptár név- és címtárának adatai alapján készült. Egyházmegyei testületek • egyházmegyei közgyűlés • egyházmegyei presbitérium • egyházmegyei elnökség (esperes + felügyelő) Egyházközségitestületek • egyházközségi közgyűlés (egyházközségi képviselőtestület) • egyházközségi presbitérium • egyházközségi elnökség (igazgató lelkész + felügyelő) A Bibliánál is hitelesebb sikerkönyv? ► „Amikor megtudtam, hogy A Da Vinci-kód című bestseller filmadaptációja nyitja meg az idei cannes-i nemzetközi filmfesztivált, úgy döntöttem, hogy elolvasom a könyvet. Hallottam róla, hogy megjelenése után Ids hazánkban is elég nagy port vert fel, de valahogy nem érdekelt. Igazából meglehetősen szkeptikusan fogtam bele az olvasásába, de aztán képtelen voltam letenni. Különös, halovány húrok azt pengették az agyamban: »Mi van, ha mégsem igaz az, amiben eddig hittem? Mi van, ha mégsem hiteles a Biblia?« Kérem, hessegesse el a kételyeimet!” Kedves Alajos, ha valamiben is szaktekintélynek számítok, az nem lehet más, mint éppen a kételyek elhessegetése! No. de félre a humorral, igazán megtisztelt, hogy megkeresett levelével, és higgye el, tudom, hogy mennyi álmatlan éjszakába kerülnek azok a kételyek! Igaz, hogy nem éppen Dan Brown szenzációhajhászó könyvének áltudományos megállapításai miatt szoktam forgolódni az ágyamban. De a kételyeket azért kell komolyan venni, mert máshogy nem lehet legyőzni őket! Úgyhogy miután elolvastam levelét, belevetettem magam az amerikai „megaseller” rejtelmeibe. Azon nem csodálkozom, hogy ennek a több mint negyven nyelvre lefordított könyvnek óriási keletje van a világ „nagy könyvpiacán”. De hogy az emberek annyira tájékozatlanok Jézus Krisztus személyét és művét, a Szentírást és a keresztény vallást illetően, hogy válogatás nélkül elhisznek minden butaságot velük kapcsolatosan, azon nagyon is csodálkozom! A Da Vinci-kód című könyv egész egyszerűen a hitelesség minden formájának elárulása. De nem akarok igazságtalan lenni! Ez a könyv egy regény. Története pusztán fikció. És miután a képzelet szüleménye, nem lehet rajta számon kérni azt, hogy nem igaz. A veszélyes az benne, hogy néhány művészettörténeti és építészeti EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix ténnyel vegyül benne a fikció. És annak a néhány ténynek az ördögien ravasz el- hintése az egész történetet valóságosnak tünteti fel. Azoknak a kedves olvasóimnak a kedvéért, akik nem olvasták a regényt, néhány sorban összefoglalom a tartalmát. Az izgalmas krimi abból indul ki, hogy létezik egy titkos társaság (a Sión Rend), amely évezredek óta őrzi Jézus titkát. A titok az, hogy Jézus nem halt meg, hanem tanításainak közlése után feleségül vette magdalai Máriát, akitől egy leánya született. Ennek a leánynak, azaz Sarah hercegnőnek kései leszármazottja jelenleg Európában él, és királyi vérvonalának magabiztosságával arra készül, hogy egész Európa uralkodója legyen. A római katolikus egyház pedig, ha kell, még a gyilkosságtól sem riad vissza annak érdekében, hogy a Jézussal kapcsolatos titok felszínre ne kerüljön. Hiszen így kiderülne, hogy az egész keresztény hit hazugságra épült: Jézus nem Isten fia és Megváltó, csupán egy gyarló ember. A fantáziadús író azonban ennyivel nem elégszik meg. Emellett Nagy Konstantin császárt meggyanúsítja: írnokainak megparancsolta, hogy hamisítsák meg az újszövetségi iratokat. így a ma olvasható Bibliát - a könyv szerint - olyan, politikai érdekektől vezérelt emberek írták, akik a könyvek könyvét saját hatalmuk megszilárdításának eszközéül használták. Az elmúlt évszázadok során azonban mégsem maradhatott titokban a csalás. Leonardo da Vinci, a híres festőművész úgy leplezte ezt le, hogy Az utolsó vacsora című festményén nem Jánost, hanem magdalai Máriát festette Jézus mellé. Ismeri a festményt? Világos, hogy a művész a lányosán törékeny ifjú tanítványt, Jánost ábrázolja Jézus mellett. Dán Brown saját bevallása szerint a nyolcvanas évek egyes sikerkönyveit - Richard Leight és Michael Baigent köteteit - használta forrásként. Ezekben ugyanazokat a kijelentéseket olvassuk Jézusról, állítólagos házasságáról és utódairól, a Vatikánról és egyebekről, mint amelyekkel Brown könyvében is találkozhatunk. Az állítások azonban nem tűnnek meggyőzőnek, hitelesnek! Hiszen még az apokrif iratok szerzői sem merték venni a bátorságot, hogy Jézusról azt állítsák: megnősült! A könyv minden megállapítása nemcsak hogy blaszfémikus, de könnyűszerrel meg is cáfolható. Elegendő fellapozni az egyháztörténeti műveket vagy beleolvasni a holt-tengeri tekercsek, illetve a Nag Hammadi kódexek szakértőinek műveibe, például A. Millará-nak, az ókori sémi nyelvek professzorának és a kumráni tekercsek elismert kutatójának vagy /. M. Robinson professzornak a munkáiba. De hát akkor minek egy új könyv ebben a témában? Ha nem igaz, akkor miért érint meg sokakat mégis? Mert megtorpedózza legszentebb érzéseinket. Mert kétségbe vonja azt, ami nekünk olyan fontos! Mert a világ tapsolhat, mondván: „Ugye megmondtuk, hogy csak a hatalmaskodó egyház manipulációja ez a »Krisztus-legenda«!” És mert a „Da Vinci-kód” kódja egyszerűen ez: a sátán újabb lelkeket akar birodalmának foglyává tenni, nekünk pedig meglopná az üdvbizonyosságunkat! A nagy Vádoló pengeti az Ön kételyeinek minden húrját, Alajos! Ő szeretné a bibliai keresztény gondolkodást a gnosz- tikus eretnekség bölcsességtanára felváltani! De mi ragaszkodjunk Isten ihletett igéjéhez, amelyben életet hirdet nekünk az Újszövetség Krisztusa (2Pt 1,16)! ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket,Telki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Ma, ha az ő hangját halljátok ne keményítsétek meg a szíveteket. (Zsid 3,15) Hatvanad hetében az Útmutató reggeli igéi „önmagukról” szólnak; Isten írott, hirdetett és testté lett élő Igéjének a sorsáról ebben a világban.,Akinek van fiile a hallásra, hallja!” - mondta emelt hangon Jézus a „pazarló” magvető példázata végén a sokaságnak. Isten igéjének három fő ellensége van: a gonosz, a test és a világ (vö. íjn 2,16), mert az ördög azt akarja elérni, hogy az emberek „ne higgyenek és ne üdvözüljenek" (Lk 8,8.12)! Dr. Luther Márton 3 nappal és 473 évvel ezelőtt wittenbergi prédikációjában így beszélt erről: „Ezt valószínű, sokan kemény beszédnek tartják: hogy akik az igét hallják, de nem figyelnek rá, és elfelejtik azt, azok a sátán uralma alatt vannak. Mert úgy gondolják, minden különösebb veszedelem nélkül lehet Isten igéjét hallgatni és meg nem tartani. Krisztus azonban itt másképpen vélekedik, és azt mondja: az ördög veszi ki az ember szívéből az igét.” Heti igénk az egyetlen jó megoldást adja. Isten országa titkainak a megértéséhez kérhetjük a nagy Magvető segítségét: „Serkenj fel, Lírám! Ébredj, és siess segítségünkre!” (Zsolt 44,24; LK) Miért kell eljutnunk ma a lelki süketségből az ige hallására? ,Mert Isten igéje élő és ható, (...) és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12) Ezért inti népét Mózes is a halála előtt: „Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek” (5MÓZ 32,47) Mózes és Áron Isten igéjét mondták, „a fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk...” (2MÓZ 7,13) És mit tettek a názáretiek? Jézus szavát sokan hallgatták, Js megbotránkoztak benne”a saját hazájában! „Csodálkozott is hitetlenségükön." (Mk 6,3.6) Rólunk milyen tudósítást írna Márk? Lukács tud a jó gyümölcsöt termő fáról és a jó földbe esett mag terméséről: „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik (...) hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki (...) a kősziklára alapozott. .. ” (Lk 6,47-48) Kortársai, „noha ennyi jelt tett előttük mégsem hittek benne” (Jn 12,37). A vezetők vélt hite is merő hitetlenség volt: hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” (Jn 5,44) Ézsa- iás látta Isten örök Igéjének a dicsőségét is. A megkeményített szív és a megvakított szem gyógyulásának egyetlen útja ma is ez: „.. .higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” (Jn 12,36) Február 24-én emlékezhetünk Mátyás apostolra, akit az öngyilkos, áruló Júdás helyére sorsvetéssel választottak meg, hogy a magvetést végző tanúk száma teljessé váljék. Mert „a hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róm 10,17). Jézus a mennyek országának titkairól más példázatokat is mondott a sokaságnak, Js a világ kezdete óta rejtett dolgokat” jelentett ki a mustármagról és a kovászról (Mt 13,35). A növekedést Isten adja, és boldogok, akik hallgatják és megtartják az ő beszédét! Kérjük: „Az, aki / Hirdeti / S hallja itt az igét, / Adja néki szívét!” (EÉ 280,1) ■ Garai András Káromkodás a köbön Felszállók a vonatra. Kinézek egy szabad helyet az ablak mellett, ahol az elkövetkező egy órát nyugalomban és békességben szeretném eltölteni. Mielőtt leülnék, körülnézek, kik is vannak a környezetemben. Látom, hogy fiatalok. „Jaj de jó, minden rendben!” - gondolom magamban, majd leülök. A vonatban várakozó csönd honol. Egészen addig, amíg a 14-15 éves fiúk el nem kezdenek felébredni az iskola okozta délelőtti tompultságból. A vonat még nem indul. A csendesen pusmogókat szép lassan elnyomja a három fiú éles, hangos beszéde. Kénytelenkelletlen passzív részese vagyok annak, ahogy jobb híján egymást szórakoztatják. Nem is a tartalom üti meg a fülemet, hanem a kötőszavakként használt káromkodások tömkelegé. Nesze neked nyugalom és békesség! Ha ez így megy még egy óráig!... így ment. Minél zajosabban döcögtünk, annál hangosabbak voltak a káromkodással bevezetett, illetve átszőtt mondatok. Az idősebbek összenéztek, megjegyzéseket tettek, szömyülködtek a fiatalok trágárságán. Vajon szól-e végre valaki nekik, hogy ezt förtelmes hallgatni? Hát persze, hogy nem. Hiszen mi közünk - végtére is - ezekhez a fiatalokhoz? Neveljék meg őket a szülők, a tanárok. S ki tudja, lehet, hogy nem lenne jó vége, ha szólnánk... Telnek a percek. . Elnézem a srácokat. Itt most nincs szó éles vitáról, egymás feletti hatalomgyakorlásról. Ok semmit sem akarnak, csak nagyfiúnak, menőnek, jó fejnek, népszerűnek, hatalmasnak és erősnek látszani. Nem, nem, ők már nem kisfiúk. Ők már bármit bármikor és bárhol kimondhatnak, őnekik már senki nem parancsol. Lázadnak. Na de miért hiszik azt, hogy pont ettől a magatartástól lesz valaki felnőttebb? Mert ilyennek látják a felnőtteket? Mert a példaképeik is ilyenek? Közben azt kívánom, bárcsak Hollandiában lehetnék, ahol a legsúlyosabb káromkodás a „sajtfejű” gúnyszó vagy a „Menj fel a Holdra biciklizni!” mondat. Itt, Magyarországon, itt és most a vonaton sokkal többet kell kibírni... Igen, jól tudjuk, hogy a magyar nép igencsak káromkodós az angolhoz vagy a némethez képest, és hogy az istenkáromlás tekintetében is az élen jár - míg a lengyelek, az angolok, a franciák, a dánok és a svédek mind tartózkodnak IsS Z Ó S Z Ó R Ó Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter ten szidalmazásától. De vajon mit teszünk népünk eme betegsége ellen? Akármilyen hihetetlen, a Magyar néprajzi lexikon szerint ezt a „betegséget” már 1567-ben orvosolni próbálták a 9. törvénycikkben, majd később az 1604. évi 8. törvénycikkben; mindkettő a káromkodás megszüntetését célozta meg. Úgy tűnik, a probléma mélyebb gyökerű, mint hittük. De ez ma már nem lehet mentség. Mindenki egyénileg dönti el, mit hogyan fogalmaz meg és ad a másik tudtára. Amikor konfirmáció után ifjúsági órákra jártam, egyszer a lelkészem mesélte, hogy az édesanyja sokáig csúnyán káromkodott. Addig, amíg meg nem tért. Attól kezdve soha többet. Ugyanis szégyellte magát Jézus előtt, hogy milyen szavak jönnek ki a száján. Hidd el, a nagyfiúság nem a káromkodással, a káromkodók utánzásával kezdődik, hanem azzal, hogy az igazi értékeket, a hasznosat, az építőt keressük - mindazt, amitől lényünk gazdagodik, épül, amiből töltekezik. Azzal, hogy kiválogatjuk a minket érő hatásokból azt, ami feltölt bennünket, ami a javunkra van. Jézus szerint „nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából" (lásd Mt 15,11), tehát nem az, amit hallunk, látunk, tapasztalunk mai világunkban - jót és károsat egyaránt -, hanem az ezekhez való hozzáállásunk a döntő. Aki Jézust szeretné követni, annak a beszéde is tiszta kell, hogy legyen. Lassan felocsúdom gondolataimból, készülődnöm kell a leszálláshoz. Percek múltán magam mögött hagyom a három fiút, a fiatalok sokaságát. Az aluljáró falán mocskos feliratokat látok, majd otthon a tévében újra káromkodásokat hallok... Hát igen. így elég nehéz a fiatalokhoz szólni arról, hogy miért is érdemes odafigyelnünk arra, ami elhagyja a szánkat... De talán akad köztünk valaki, aki mindennek ellenére megteszi. ■ Balog Eszter
