Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-02-19 / 8. szám

'Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. február 19. 9 A Magyarországi Evangélikus Egyház felépítése a 2006. évi országos tisztújítás után Magyarországi Evangélikus Egyház Országos testületek • zsinat • bíróság • országos presbitérium • püspökök tanácsa • országos elnökség (elnök-püspök + felügyelő) Deli Egyházkerület Északi Egyházkerület Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Egyházkerületi testületek • egyházkerületi közgyűlés • egyházkerületi elnökség (püspök + felügyelő) Bács-Kiskurt Egyházmegye Kelet-Békési Egyházmegye Nyugat-Békési Egyházmegye Pesti Egyházmegye Tolna-Baranyai Egyházmegye Borsod-Hevesi Egyházmegye Budai Egyházmegye Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye Nógrádi Egyházmegye Dél-Pest Megyei Egyházmegye Észak-Pest Megyei Egyházmegye Fejér-Komáromi Egyházmegye Győri Egyházmegye Somogy-Zalai Egyházmegye Soproni Egyházmegye Vasi Egyházmegye Veszprémi Egyházmegye n egyházközség 10 egyházközség 12 egyházközség 17 egyházközség 16 egyházközség 10 egyházközség 14 egyházközség 6 egyházközség 21 egyházközség iS egyházközség 14 egyházközség 18 egyházközség 14 egyházközség 18 egyházközség 13 egyházközség 23 egyházközség 27 egyházközség Az ábra a 2006. évi Evangélikus naptár név- és címtárának adatai alapján készült. Egyházmegyei testületek • egyházmegyei közgyűlés • egyházmegyei presbitérium • egyházmegyei elnökség (esperes + felügyelő) Egyházközségitestületek • egyházközségi közgyűlés (egyházközségi képviselőtestület) • egyházközségi presbitérium • egyházközségi elnökség (igazgató lelkész + felügyelő) A Bibliánál is hitelesebb sikerkönyv? ► „Amikor megtudtam, hogy A Da Vinci-kód című bestseller filmadaptá­ciója nyitja meg az idei cannes-i nemzetközi filmfesztivált, úgy dön­töttem, hogy elolvasom a könyvet. Hallottam róla, hogy megjelenése után Ids hazánkban is elég nagy port vert fel, de valahogy nem érdekelt. Igazából meglehetősen szkeptiku­san fogtam bele az olvasásába, de az­tán képtelen voltam letenni. Külö­nös, halovány húrok azt pengették az agyamban: »Mi van, ha mégsem igaz az, amiben eddig hittem? Mi van, ha mégsem hiteles a Biblia?« Ké­rem, hessegesse el a kételyeimet!” Kedves Alajos, ha valamiben is szakte­kintélynek számítok, az nem lehet más, mint éppen a kételyek elhessegetése! No. de félre a humorral, igazán megtisztelt, hogy megkeresett levelével, és higgye el, tudom, hogy mennyi álmatlan éjszakába kerülnek azok a kételyek! Igaz, hogy nem éppen Dan Brown szenzációhajhászó könyvének áltudományos megállapítá­sai miatt szoktam forgolódni az ágyam­ban. De a kételyeket azért kell komolyan venni, mert máshogy nem lehet legyőzni őket! Úgyhogy miután elolvastam leve­lét, belevetettem magam az amerikai „megaseller” rejtelmeibe. Azon nem csodálkozom, hogy ennek a több mint negyven nyelvre lefordított könyvnek óriási keletje van a világ „nagy könyvpiacán”. De hogy az emberek annyira tájékozatlanok Jézus Krisztus személyét és művét, a Szentírást és a ke­resztény vallást illetően, hogy válogatás nélkül elhisznek minden butaságot ve­lük kapcsolatosan, azon nagyon is cso­dálkozom! A Da Vinci-kód című könyv egész egyszerűen a hitelesség minden formájának elárulása. De nem akarok igazságtalan lenni! Ez a könyv egy regény. Története pusztán fikció. És miután a képzelet szüleménye, nem lehet rajta számon kérni azt, hogy nem igaz. A veszélyes az benne, hogy néhány művészettörténeti és építészeti EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix ténnyel vegyül benne a fikció. És annak a néhány ténynek az ördögien ravasz el- hintése az egész történetet valóságosnak tünteti fel. Azoknak a kedves olvasóimnak a ked­véért, akik nem olvasták a regényt, né­hány sorban összefoglalom a tartalmát. Az izgalmas krimi abból indul ki, hogy létezik egy titkos társaság (a Sión Rend), amely évezredek óta őrzi Jézus titkát. A titok az, hogy Jézus nem halt meg, ha­nem tanításainak közlése után feleségül vette magdalai Máriát, akitől egy leánya született. Ennek a leánynak, azaz Sarah hercegnőnek kései leszármazottja jelen­leg Európában él, és királyi vérvonalának magabiztosságával arra készül, hogy egész Európa uralkodója legyen. A római katolikus egyház pedig, ha kell, még a gyilkosságtól sem riad vissza annak érde­kében, hogy a Jézussal kapcsolatos titok felszínre ne kerüljön. Hiszen így kiderül­ne, hogy az egész keresztény hit hazug­ságra épült: Jézus nem Isten fia és Meg­váltó, csupán egy gyarló ember. A fantáziadús író azonban ennyivel nem elégszik meg. Emellett Nagy Konstan­tin császárt meggyanúsítja: írnokainak megparancsolta, hogy hamisítsák meg az újszövetségi iratokat. így a ma olvasható Bibliát - a könyv szerint - olyan, politikai érdekektől vezérelt emberek írták, akik a könyvek könyvét saját hatalmuk megszi­lárdításának eszközéül használták. Az el­múlt évszázadok során azonban mégsem maradhatott titokban a csalás. Leonardo da Vinci, a híres festőművész úgy leplezte ezt le, hogy Az utolsó vacsora című festményén nem Jánost, hanem magdalai Máriát fes­tette Jézus mellé. Ismeri a festményt? Világos, hogy a művész a lányosán törékeny ifjú tanít­ványt, Jánost ábrázolja Jézus mellett. Dán Brown saját bevallása szerint a nyolcva­nas évek egyes sikerkönyveit - Richard Leight és Michael Baigent köteteit - használ­ta forrásként. Ezekben ugyanazokat a ki­jelentéseket olvassuk Jézusról, állítólagos házasságáról és utódairól, a Vatikánról és egyebekről, mint amelyekkel Brown könyvében is találkozhatunk. Az állítá­sok azonban nem tűnnek meggyőzőnek, hitelesnek! Hiszen még az apokrif iratok szerzői sem merték venni a bátorságot, hogy Jézusról azt állítsák: megnősült! A könyv minden megállapítása nem­csak hogy blaszfémikus, de könnyűszer­rel meg is cáfolható. Elegendő fellapozni az egyháztörténeti műveket vagy beleol­vasni a holt-tengeri tekercsek, illetve a Nag Hammadi kódexek szakértőinek műveibe, például A. Millará-nak, az óko­ri sémi nyelvek professzorának és a kumráni tekercsek elismert kutatójának vagy /. M. Robinson professzornak a munkáiba. De hát akkor minek egy új könyv eb­ben a témában? Ha nem igaz, akkor mi­ért érint meg sokakat mégis? Mert meg­torpedózza legszentebb érzéseinket. Mert kétségbe vonja azt, ami nekünk olyan fontos! Mert a világ tapsolhat, mondván: „Ugye megmondtuk, hogy csak a hatalmaskodó egyház manipulá­ciója ez a »Krisztus-legenda«!” És mert a „Da Vinci-kód” kódja egyszerűen ez: a sátán újabb lelkeket akar birodalmának foglyává tenni, nekünk pedig meglopná az üdvbizonyosságunkat! A nagy Vádoló pengeti az Ön kételye­inek minden húrját, Alajos! Ő szeretné a bibliai keresztény gondolkodást a gnosz- tikus eretnekség bölcsességtanára felvál­tani! De mi ragaszkodjunk Isten ihletett igéjéhez, amelyben életet hirdet nekünk az Újszövetség Krisztusa (2Pt 1,16)! ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket,Telki segély” jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Ma, ha az ő hangját halljátok ne keményítsé­tek meg a szíveteket. (Zsid 3,15) Hatvanad hetében az Útmutató reggeli igéi „önmagukról” szólnak; Isten írott, hirdetett és testté lett élő Igéjének a sor­sáról ebben a világban.,Akinek van fiile a hallásra, hallja!” - mondta emelt hangon Jézus a „pazarló” magvető példázata végén a sokaságnak. Isten igéjének három fő ellensége van: a gonosz, a test és a világ (vö. íjn 2,16), mert az ördög azt akarja elérni, hogy az emberek „ne higgyenek és ne üdvözüljenek" (Lk 8,8.12)! Dr. Luther Márton 3 nappal és 473 évvel ezelőtt wittenbergi prédikációjában így beszélt erről: „Ezt valószínű, sokan kemény beszédnek tartják: hogy akik az igét hallják, de nem figyelnek rá, és elfelejtik azt, azok a sátán uralma alatt vannak. Mert úgy gondolják, minden különösebb veszedelem nélkül lehet Isten igéjét hallgatni és meg nem tartani. Krisztus azonban itt másképpen vélekedik, és azt mondja: az ördög veszi ki az ember szívéből az igét.” Heti igénk az egyetlen jó megoldást adja. Isten or­szága titkainak a megértéséhez kérhetjük a nagy Magvető segítségét: „Serkenj fel, Lírám! Ébredj, és siess segítségünkre!” (Zsolt 44,24; LK) Miért kell eljutnunk ma a lelki süketségből az ige hallására? ,Mert Isten igéje élő és ható, (...) és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12) Ezért inti népét Mózes is a halála előtt: „Mert nem üres beszéd az számotokra, ha­nem életet jelent nektek” (5MÓZ 32,47) Mózes és Áron Isten igéjét mondták, „a fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk...” (2MÓZ 7,13) És mit tettek a názáretiek? Jézus szavát sokan hallgatták, Js megbotránkoztak benne”a saját hazájában! „Csodálkozott is hitetlenségükön." (Mk 6,3.6) Rólunk milyen tudósítást írna Márk? Lukács tud a jó gyü­mölcsöt termő fáról és a jó földbe esett mag terméséről: „Aki hozzám jön, hallja beszédei­met, és azok szerint cselekszik (...) hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki (...) a kősziklára ala­pozott. .. ” (Lk 6,47-48) Kortársai, „noha ennyi jelt tett előttük mégsem hittek benne” (Jn 12,37). A vezetők vélt hite is merő hitetlenség volt: hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fo­gadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” (Jn 5,44) Ézsa- iás látta Isten örök Igéjének a dicsőségét is. A megkeményített szív és a megvakított szem gyógyulásának egyetlen útja ma is ez: „.. .higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” (Jn 12,36) Február 24-én emlékezhetünk Mátyás apostolra, akit az öngyil­kos, áruló Júdás helyére sorsvetéssel választottak meg, hogy a magvetést végző tanúk száma teljessé váljék. Mert „a hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róm 10,17). Jézus a mennyek országának titkairól más példázatokat is mondott a so­kaságnak, Js a világ kezdete óta rejtett dolgokat” jelentett ki a mustármagról és a kovászról (Mt 13,35). A növekedést Isten adja, és boldogok, akik hallgatják és megtartják az ő be­szédét! Kérjük: „Az, aki / Hirdeti / S hallja itt az igét, / Adja néki szívét!” (EÉ 280,1) ■ Garai András Káromkodás a köbön Felszállók a vonatra. Kinézek egy szabad helyet az ablak mellett, ahol az elkövet­kező egy órát nyugalomban és békesség­ben szeretném eltölteni. Mielőtt leülnék, körülnézek, kik is vannak a környeze­temben. Látom, hogy fiatalok. „Jaj de jó, minden rendben!” - gondolom magam­ban, majd leülök. A vonatban várakozó csönd honol. Egészen addig, amíg a 14-15 éves fiúk el nem kezdenek felébredni az iskola okozta délelőtti tompultságból. A vonat még nem indul. A csendesen pusmogókat szép lassan elnyomja a há­rom fiú éles, hangos beszéde. Kénytelen­kelletlen passzív részese vagyok annak, ahogy jobb híján egymást szórakoztat­ják. Nem is a tartalom üti meg a fülemet, hanem a kötőszavakként használt ká­romkodások tömkelegé. Nesze neked nyugalom és békesség! Ha ez így megy még egy óráig!... így ment. Minél zajosabban döcög­tünk, annál hangosabbak voltak a ká­romkodással bevezetett, illetve átszőtt mondatok. Az idősebbek összenéztek, megjegyzéseket tettek, szömyülködtek a fiatalok trágárságán. Vajon szól-e vég­re valaki nekik, hogy ezt förtelmes hall­gatni? Hát persze, hogy nem. Hiszen mi közünk - végtére is - ezekhez a fiatalok­hoz? Neveljék meg őket a szülők, a taná­rok. S ki tudja, lehet, hogy nem lenne jó vége, ha szólnánk... Telnek a percek. . Elnézem a srácokat. Itt most nincs szó éles vitáról, egymás feletti hatalomgya­korlásról. Ok semmit sem akarnak, csak nagyfiúnak, menőnek, jó fejnek, népsze­rűnek, hatalmasnak és erősnek látszani. Nem, nem, ők már nem kisfiúk. Ők már bármit bármikor és bárhol kimondhat­nak, őnekik már senki nem parancsol. Lázadnak. Na de miért hiszik azt, hogy pont et­től a magatartástól lesz valaki felnőt­tebb? Mert ilyennek látják a felnőtteket? Mert a példaképeik is ilyenek? Közben azt kívánom, bárcsak Hollan­diában lehetnék, ahol a legsúlyosabb ká­romkodás a „sajtfejű” gúnyszó vagy a „Menj fel a Holdra biciklizni!” mondat. Itt, Magyarországon, itt és most a vona­ton sokkal többet kell kibírni... Igen, jól tudjuk, hogy a magyar nép igencsak káromkodós az angolhoz vagy a némethez képest, és hogy az istenká­romlás tekintetében is az élen jár - míg a lengyelek, az angolok, a franciák, a dá­nok és a svédek mind tartózkodnak Is­S Z Ó S Z Ó R Ó Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter ten szidalmazásától. De vajon mit te­szünk népünk eme betegsége ellen? Akármilyen hihetetlen, a Magyar nép­rajzi lexikon szerint ezt a „betegséget” már 1567-ben orvosolni próbálták a 9. tör­vénycikkben, majd később az 1604. évi 8. törvénycikkben; mindkettő a károm­kodás megszüntetését célozta meg. Úgy tűnik, a probléma mélyebb gyökerű, mint hittük. De ez ma már nem lehet mentség. Mindenki egyénileg dönti el, mit hogyan fogalmaz meg és ad a másik tudtára. Amikor konfirmáció után ifjúsági órákra jártam, egyszer a lelkészem me­sélte, hogy az édesanyja sokáig csúnyán káromkodott. Addig, amíg meg nem tért. Attól kezdve soha többet. Ugyanis szégyellte magát Jézus előtt, hogy mi­lyen szavak jönnek ki a száján. Hidd el, a nagyfiúság nem a károm­kodással, a káromkodók utánzásával kezdődik, hanem azzal, hogy az igazi értékeket, a hasznosat, az építőt keres­sük - mindazt, amitől lényünk gazda­godik, épül, amiből töltekezik. Azzal, hogy kiválogatjuk a minket érő hatá­sokból azt, ami feltölt bennünket, ami a javunkra van. Jézus szerint „nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami ki­jön a szájából" (lásd Mt 15,11), tehát nem az, amit hallunk, látunk, tapasztalunk mai világunkban - jót és károsat egyaránt -, hanem az ezekhez való hozzáállásunk a döntő. Aki Jézust szeretné követni, an­nak a beszéde is tiszta kell, hogy legyen. Lassan felocsúdom gondolataimból, készülődnöm kell a leszálláshoz. Percek múltán magam mögött hagyom a há­rom fiút, a fiatalok sokaságát. Az aluljá­ró falán mocskos feliratokat látok, majd otthon a tévében újra káromkodásokat hallok... Hát igen. így elég nehéz a fiata­lokhoz szólni arról, hogy miért is érde­mes odafigyelnünk arra, ami elhagyja a szánkat... De talán akad köztünk valaki, aki mindennek ellenére megteszi. ■ Balog Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents