Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-02-19 / 8. szám

6 2 oo 6. február 19. MELLÉKLET ‘Evangélikus ÉletS Wittenbergből jöttem... A hit összeköt Luther nyomában tett ötnapos utazásunk sok élménnyel, be­nyomással, hitbeli gazdagodás­sal ajándékozott meg bennün­ket. Ezek közül most a hit össze­tartó erejét emelem ki. Az utazásra az ország egymás­tól távoli településeiről verbuvá­lódtunk össze, zömmel egyálta­lán nem ismerve egymást. Mégis már az első fél nap alatt egységes, közös nevezőn álló közösséggé váltunk. A buszon az első reggeli áhítat után mindenki bemutatkozott, s pár mondatban összefoglalta, mit vár ettől az úttól. A több mint 3200 kilométeres utazás mintegy ötvenöt órája alatt szin­te állandóan olyan témákról be­szélgettünk, amelyek hitünkkel, vallásunkkal, egyházunk életével függtek össze. A városokban töltött idő alatt kisebb csoportokban folytattunk társalgást, kötöttünk egymással bensőséges és tartós ismeretsége­ket. Jellemző volt, hogy amikor a buszon egyik útitársunk megha- tódottan, sírással küzdve beszá­molt a családját nemrég ért tragé­diáról, minden útitárs elcsendese­dett, arcukon a meghatottság és együttérzés tükröződött. Amikor pedig a wittenbergi vártemplomban egymás kezét megfogva körbeálltuk Luther Márton sírját, elénekelve az Erős vár a mi Istenünket, szinte éreztük a kézfogásban az egymás felé áramló hittestvéri szeretetet. Mindezekre a koronát a lipcsei szálloda egyik különtermében este tíz órakor tartott úrvacsorái istentisztelet tette fel. A hosszú asztalt körülállva vettük ma­gunkhoz az Úr testét és vérét, igen bensőséges hitbeli közössé­get alkotva. Mindannyian - vallástól füg­getlenül - hitben, testvéri szere- tetben meggazdagodva tértünk haza. ■ Juhász Dezső Luther n; Dévai Bíró Mátyásnak - „a magyar Luthernek” - és társainak az írása­it böngészve beszámolóikban so­kat olvashatunk a reformáció ko­ráról. Sokan megfordultak közü­lük diákként a wittenbergi egyete­men, hallgatták Luther nagyszerű előadásait a könyvek könyvéről, a Szentírásról. A reformátor szavai mélyen belevésődtek az ott tanu­ló diákoknak a fejébe és - elsősor­ban - a szívébe. Wittenbergből hazatérve égő szívvel beszéltek az evangélium nagyságáról, Jézus Krisztus megváltói munkájáról. Ezekből a bizonyságtételekből gyülekezetek jöttek létre, sőt va­lamennyi magyar evangélikus testvérünkhöz rajtuk keresztül vezetett Isten útja. 2005 tavaszán az ország min­den pontjáról (de legfőképpen Miskolcról) közel ötvenen vág­tunk neki a hosszú útnak - im­már nem gyalog vagy szekéren, hanem autóbuszon hogy fel­keressük a reformáció jeles hely­színeit. Közel ötszáz év távlatá­ból is megérintett minket a refor­máció szele. A szél, a Lélek szele, ahogyan egykor, úgy ma is bele­fújt sokunk szívébe, és a hatását nem tudjuk magunkban tartani. Az úton velünk tartott a Zákeus Média Centrum két munkatársa: Győri János Sámuel és Győri András Timótheus is, hogy a többnapos za­rándoklatról filmet készítsen. En­nek elkészülte jó alkalom volt ar­ra, hogy a pesterzsébeti gyüleke­zeti teremben újra találkozhassa­nak az út résztvevői ez év január­jában. Itt született meg a gondolat, hogy az Evangélikus Élet hasábjain egy mellékletben adjuk tovább mindazt, amit átéltünk és szívünk­ben hazahoztunk Wittenbergből és a többi Luther-városból. így ajánljuk testvéreink írásait az olva­só szíves figyelmébe, valamennyi­ünk hitének az épülésére. ■ Sándor Frigyes Győri András Timótheus kamerája előtt Sándor Frigyes és egyik interjúalanya Az 1536-ban épült késő gótikus-reneszánsz épületben lakott, és itt is halt meg Philipp Melanchthon. A híres teológus nevét emléktábla őrzi a ház homlokzatán. A kis kertben még megtalálhatók 16. századi em­lékek, többek között a városfal maradványa is. Luther mindenkihez! Luther az én szememben próféta volt. A bibliai próféták után az első! Az inkvizíciótól sem rettent meg, pedig tudta, hogy máglyára kerülhet. Az emberi ítélettől sem félt. „Itt állok, másként nem tehe­tek, Isten engem úgy segéljen!” Az Úr megsegítette. A császár előtti kihallgatás után Bölcs Frigyes emberei ellop­ták őt, így menekült meg egy esetleges borzalmas haláltól. A „wartburgi fogságban” tíz hónap alatt lefordította német nyelvre az Újszövetséget. Micsoda nagy dolog! Csodála­tos, hogy a Biblia fordításánál a szöveget hűen követte. Sem el nem vett, sem hozzá nem tett. Azzal szeretném befejezni, hogy Isten kegyelméből nagyon sok külföldi úton vehettem részt (Izrael, Finnország, Görögország stb.). Az utolsó napokban min­dig hazavágytam. A sok utazás után ez volt az egyetlen út, amelyről nem vágytam haza. Isten gazdag áldását, a testvéri szeretet, a közös együttlétek, áhí­tatok, éneklések és az úrvacsora élményét elmondani nem lehet, csak átélni! Nagyon köszönöm a jó Istennek, hogy ott lehettem, és átélhettem gazdag szeretetét! Bár sok városból sokféle vallá- sú résztvevője volt az utazásnak, én hiszem, hogy erre az útra Is­ten „válogatott össze” bennün­ket. A különbözőségek ellenére „egy szív dobogott mindannyi­unkban”. ■ Kovátsné Császár Veronika A település nevének első írásos említése 994-ből való: III. Ottó császár egy oklevélben megerősíti a helység vásártartási, vámszedési és pénz- verési jogát. A vásárhelyet vízi vár védte. Luther apja Márton fia születé­sének évében költözött a városba. Luther 1483. november 10-én született. Szülőháza, a szépen restau­rált, 15. századi, színes üvegablakos, részben favázas épület még ma is látható. A közeli Szent Péter-Pál-templomban keresztelték meg az egyna­pos Luther Mártont. A szülőház konyhája Wittenberg Az út résztvevői a 95 tétel kapuja előtt A kapu a hétéves háborúban kiégett, helyére 1858-ban állították a Té­zisek kapuját. A templom őrzi számos nagyúr mellett Luther és Me­lanchthon sírját és a reformátorok életnagyságú szobrait is. A Piac tér Melanchthon és Luther szobrával 1293-ban kapott városjogot, 1422-től a Wettin-házi szász választófeje­delmek rezidenciája. Virágkorát az 1486-1525 között uralkodó Bölcs Fri­gyes, a nagy építő és egyetemalapító uralma alatt élte. Az egyetemet 1502- ben alapították. Luther Márton 1508-ban itt kezdte meg Ágoston-rendi szerzetesként egyetemi oktatómunkáját. 1512-ben a teológia professzo­ra lett. 1517. október 31-én tűzte ki téziseit a Schlosskirche kapujára. A wittenbergi templom főhaj ója A gondosan helyreállított Óváros napjainkban is őrzi a reformáció ko­rának hangulatát. Központja természetesen a Markt (Piac tér, Fő tér) és a hozzá kapcsolódó Templom tér. A városháza az egyik legszebb német reneszánsz középület. 1524-1540 között épült, négy oromfallal és hu­szártoronnyal, késő gótikus ablakokkal. A piackút 1617-ben készült. A Luther-szobrot G. Schadow alkotta 1821-ben, a fölé feszülő balda- chint K. F. Schinkel. Philipp Melanchthon bronzszobrát F. Drake készítette 1860-ban, védő baldachinja J. H. Strack alkotása. Idősebb Lucas Cranach szárnyas oltára előtt Luther is sokszor osztott úrvacsorát A Stadtkirche St. Marien a város legrégibb gótikus épülete (13-15. század). Zömök tornyaira 1558-ban helyezték rá a nyolcszögletű fel­építményt. A szárnyas oltár idősebb Lucas Cranach remeke 1547-ből. A templomot, amelyben Luther oly sokszor prédikált, ifjabb L. Cranach festményei is gazdagítják. Luther-szobor Szeretnék egy javaslattal élni. A reformáció a 95 tétel kiszöge- zése után Magyarországon is rövidesen elterjedt, és tömegek váltak a követőivé; azonban nemcsak vallási téren hozott megújhodást, hanem a polgári életben is számos előnyös vál­tozással járt, vallásfelekezetre való tekintet nélkül. Úgy gon­dolom ezért;, Luther Márton or­szágunk valamennyi polgárá­tól megérdemelne Magyaror­szágon is egy köztéri szobrot. 2007. október 31-én lesz 490 éve a 95 tétel kiszögezésének. Méltó megünneplése lenne en­nek az eseménynek, ha ekkor felavatásra kerülhetne Luther Márton teljes alakos köztéri szobra. Javaslom ezért, hogy egy­házunk vezetői vegyék fel az illetékes szervekkel a kapcso­latot, és álljanak a kezdemé­nyezés élére. Úgy vélem, javaslatommal sokan egyetértenek, ezért azt magukévá tennék, és anyagilag is hozzájárulnának ez irányú régi adósságunk törlesztéséhez. ■ Juhász Dezső Eisleben t

Next

/
Thumbnails
Contents