Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-12-24 / 52. szám

20 <41 2006. december 24-31. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Orvosprofesszor és csillagász Jeszenszky (Jessenius) János emlékezete Kérjük a táborterveket! Az ifjúsági osztály felhívása Kedves lelkészek és ifjúsági munkások! Most van itt az ideje, hogy elküldjék egyhá­zunk ifjúsági osztályának a jövő évi országos táborokra vonatkozó terveiket. A kö­vetkező adatokat kérjük: mikor, hol, hány főre, milyen tematikával szeretnének orszá­gos meghirdetésű tábort tartani; továbbá név szerint tüntessék föl a szervezőket és tá­borvezetőket, illetve közöljék, milyen költségvetéssel szeretnék megtartani a tábort. Kérjük, hogy a terveket 2007. január 16-ig juttassák el az ifjúsági osztályra pos­tán (1085 Budapest, Üllői út 24.) vagy e-mailben az anna.frenyo@lutheran.hu és a zsolt.huszak@lutheran.hu címre. A beérkező tervek ismeretében tudjuk eldönteni, hogy az ifjúsági osztály me­lyik tábort miként és milyen mértékben tudja támogatni. Frenyó Ama, az ifiúsági osztály megbízott vezetője és Huszák Zsolt országos ifjúsági referens Meghívás jelképes temetésre és ökumenikus életvédő zarándoklatra „Gyűlölni nem, szeretni csak{Szophoklész: Antigoné) Lassan végéhez közeledik a jubileumi esztendő, amelyben megemlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről és áldozatairól. Nem múlhat el azonban úgy ez az év, hogy méltó megrendültséggel el ne búcsúzzunk az ötven esztendő alatt elveszített magzatgyermekektől. Az 1956. június 4-én hozott 1043/1956. számú, a terhességmegszakításról szóló minisztertanácsi rendelet óta hatmilliónál több magzatot pusztítottak el Magyar- országon művi abortusszal. Bár e kérdésről még mi, hívő emberek is árnyalatnyi különbségekkel vélekedünk, egy dologban közös a keresztény világ: az életet Isten­től kapott ajándéknak tartja, ezért meggyőződése szerint az szent és sérthetetlen. A december 28-ai jelképes temetésen embert megillető végtisztességgel búcsú­zunk az elpusztított magzatoktól. A Kárpát-medencében élő magyarságnak - ahogyan a szervezők nyilatkozatában áll - a gyászmunka esélyt jelenthet a ter­mékeny és gondoskodó nemzet, a himnikus „jókedv” és „bőség” reményére. A jelképes temetés és zarándoklat ökumenikus istentisztelettel kezdődik a bu­dapesti Sziklatemplomban 14 órakor. A rendezvény evangélikus védnöke ár. Fa- biny Tamás püspök. Szeretettel hívjuk, sőt bátorítjuk a testvéreket, hogy jöjjenek el erre a felemelő alkalomra! B. Pintér Márta lelkész, az ökumenikus szervezőbizottság tagja Dr. Magdó János, Csángóföld istápolója 1936-2006 Csángóföldön ezúttal a Brassó megyei Hétfalu (Háromfalu és Négyfalu) szűkebb kö­zösségét kell érteni. Ennek a tájnak volt immáron több évtizede tótumfaktuma, cso­dadoktora dr. Magdó János. 1936-ban látta meg a napvilágot Négyfaluban csángó szü­lők gyermekeként; szülőfalujába tért vissza az egyetem elvégzése után, és ott tevé­kenykedett egészen nyugdíjazásig. Fáradhatatlanul járta a körzetébe tartozó falvak: Zajzon, Pürkerec és Tatrang gir­begurba utcáit. Nemcsak sztetoszkópja és orvosi táskája volt mindig vele, hanem sa­játos humora, mindenre kiterjedő figyelme és nagy tudásra valló tanácsadó készsége is. Mindenre tudott gyógymódot. Ha kellett, belgyógyászként, sebészorvosként vagy nőgyógyászként is feltalálta magát. Ismerte és szívesen megosztotta pácienseivel a népi gyógymód rejtelmeit. Bármikor bárhová el lehetett hívni. Életvidáman karikázott végig biciklijével a jól ismert utcácskákon, megnyugvást, derűt árasztva maga körül. Önzetlenül sietett a betegek megsegítésére, a körülöttük lévők kedélyének javítására. Azt tartotta ugyan­is, hogy nem annyira a gyógyszer a fontos, hanem inkább a gyógyulásba vetett hit. Örök optimizmusát még súlyos betegsége sem tudta megtörni. Tolókocsiba kény­szerülve élt életének utolsó heteiben, amíg Isten magához nem szólította. Magyarországon letelepedett gyermekei kívánságára a veresegyházi református teme­tőben evangélikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. Emléke legyen áldott! ■ Salló László Az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Károli Gáspár Református Egye­tem közös intézményeként, természettudósok, valamint protestáns teoló­gusok és lelkészek együttműködésével a 2004. esztendőben jött létre a Tu­domány és Hit Jesenius Központ azzal a céllal, hogy az érdeklődők számára fórumot biztosítson a tudományok és a teológia, a hit és az értelem kapcso­latáról történő együtt gondolkodásra. Az alábbiakban a központ névadójára, a humanista orvosprofesszorra, Jeszenszky (Jessenius) Jánosra emlékezünk születésének 440. évfordulója alkalmából, felelevenítve működésének ke­vésbé ismert, de igen jelentős asztronómiai vonatkozásait. Bocskai emlékezete Négyszáz évvel ezelőtt, 1606. december 29-én Kassán halt meg Bocskai István feje­delem. Kolozsvárott született középne­mesi családban 1557. január i-jén. Szülő­háza Mátyás király szülőháza közelében állt. 1592-ben lett váradi kapitány; 1595- ben az al-dunai Gyurgyevónál nagy csa­pást mért a törökre. Basta generális Erdélyben 1600-ban rémuralmat teremtett. A nemesek elme­nekültek, és a parasztok magukat fogták az eke elé (ezt nevezték Basta szekeré­nek). Bocskai fölemelte szavát a rémura­lom ellen; Rudolf császár Prágában két évre lecsukatta. Szabadulása után haza­tért a birtokaira. A török földre menekült Bethlen Gábor felkérte Bocskait, hogy álljon a felkelők élére. Levelét elfogta Belgiojoso kassai fő­kapitány, és csapataival Bocskai ellen in­dult. Bocskai a hajdúk segítségével 1604. október 15-én Almosd és Diószeg között megverte a főkapitány seregét, és bevo­nult Kassára. 1605 februárjában Medgye- sen Erdély, áprilisban Szerencsen pedig Magyarország fejedelmének választot­ták. Még a török szultán is díszes koro­nát küldött neki, de ő nem fogadta el. Ez a korona most is látható a bécsi Burg- ban. 1605. december 12-én a korponai gyű­lésen szabadságlevelet adott a hajdúk­nak, amelyért katonáskodniuk kellett, mint a székelyeknek. (A hajdúk a magyar szürkemarhát hajtották Európa piacai­ra.) A szabadságlevéllel letelepítette a hajdúkat a saját birtokaira a hajdúváro­sokba, Böszörménybe, Hadházra, Do­rogra, Nánásra, Szoboszlóra, Vámos- pércsre. A hajdúk felett a hajdúkapitány rendelkezett, aki Böszörményben ren­dezte be szállását. Ez a rendszer három­száz éven át állt fenn. 1876-ban Debrecen székhellyel létrehozták Hajdú várme­gyét. Böszörményben a hajdúkapitány székhelyén rendezték be a hajdúmúzeu­mot, ahol a mai napig is látható Bocskai szabadságlevele. Rudolf császárral 1606 júniusában megkötötte az első bécsi békét, amellyel A Jeszenszky család a felvidéki Turóc vármegye legősibb nemesi családjainak egyike. A família legtávolabbi ismert fel­menője Mógya volt, akinek fia, Mihály N. Béla, V. István és IV. László király ideje alatt „jeles hadi szolgálatokat tett a királynak és hazájának”. Mihály és testvérei 1274- ben IV. Lászlótól nyertek adományleve­let Jeszen (később Nagyjeszen; ma Turcianske Jaseno - Turócjeszen - része, Szlovákia) földjére. Innen ered a család neve is, amelynek Jeszenszky formában történő írásmódjával 1495-től találkoz­hatunk először. Jeszenszky János édesapját, a már Luther tanításait követő Boldizsárt az 1541- ben Budát elfoglaló török további ter­jeszkedésének rémképe vezérelte fivéré­vel, Lórinccel együtt a sziléziai Boroszló­ba (Breslau, ma Wroclaw, Lengyelor­szág), ahol Menyhárt testvérük élt, és aho­vá valószínűleg a család anyai ágon is kapcsolódott. A szintén evangélikus Já­nos 1566. december 27-én született Bol­dizsár és Schüller Márta gyermekeként. A középiskolát szülővárosában vé­gezte, majd Wittenbergben (a kor szoká­sainak megfelelően ekkortól latinosán, Jesseniusként használta nevét), Lipcsé­ben, Rómában és Padovában járt egye­temre. Orvosi működését szülővárosá­ban kezdte meg, majd a Drezdában szé­kelő lutheránus szász fejedelem udvari orvosa lett. 1594-től dolgozott a witten­bergi evangélikus egyetem anatómiai és sebészeti tanszékének professzoraként. Ebben az esztendőben vette feleségül az előkelő családból származó Fels Máriát. Szakmai nagyságát jelzi, hogy híre Bécsbe is eljutott, és II. Rudolf császár (és magyar király) a prágai egyetemre hívta meg, illetve udvari orvosnak nevezte ki; megbízatásait II. Mátyás uralkodása alatt is megtartotta. A császár orvosaként ké­sőbb Bécsbe költözött, majd felesége ha­lála után visszatért Prága városába, ahol 1617-ben az egyetem rektora lett. Amel­lett, hogy az orvostudományt kora leg­magasabb szakmai nívóján művelte, igen alapos teológiai műveltséggel is rendelkezett; írásaiban foglakozott Isten mibenlétével, az apostolok jelentőségé­vel, az úrvacsora kérdéskörével, vala­mint a katolikus-protestáns ellentétek okaival. Fontos megemlíteni azt is, hogy egész élete során mindig magyar nemes­nek vallotta magát. Jeszenszky János munkásságának biztosította Magyarország rendi műkö­dését és a protestánsok vallásszabadsá­gát. Ezután választhattak a protestánsok szuperintendenseket, püspököket. Bocskai István 1606. december 29-én Kassán halt meg. Végrendeletében Ma­gyarország és Erdély magyarjait egymás támogatására szólította fel. Kálvin János születésének négyszázadik évfordulóján, 1909-ben Genfben építeni kezdték a protestantizmus emlékművét, amely 1917-re, a lutheri reformáció négy­századik jubileumára készült el. Egyetlen magyar ember szobra látható az emlék­művön: Bocskai István fejedelemé. ■ Dr. Reményi Mihály csillagászati vonatkozásai közül első he­lyen kell megemlíteni azokat a kapcsola­tokat, amelyeket a korszak vezető, a mo­dem csillagászatot megteremtő asztro- nómusaival ápolt. Itáliában személyesen is megismerkedett Giordano Brúnóval (1548-1600), az Európát bejáró olasz fi­lozófussal, domonkos szerzetessel, aki a világ végtelenségét és számtalan világ lé­tezését hirdette, megállapította, hogy a Föld nem tekinthető a világegyetem kö­zéppontjának, valamint feltételezte, hogy vannak más lakott égitestek is. Jeszenszky prágai rektorként 1617-ben Barátja volt Tycho Brahe (1546-1601) evangélikus dán csillagász, kanonok, aki a dán király jóvoltából kiválóan felszerelt obszervatóriumot hozott létre, szuper­nóvát figyelt meg, egyedülálló észlelési anyagot gyűjtött össze, utóbb II. Rudolf udvari csillagászaként működött Prágá­ban. Bráfié temetésén, 1601-ben Jeszensz­ky mondta a gyászbeszédet, mely még abban az esztendőben nyomtatott for­mában is napvilágot látott Tycho Brahe éle­téről és haláláról címmel. Beszédében és írásában Jeszenszky megemlíti Brahe ha­lálának körülményeit, részletesen ismer­teti életrajzát, és alaposan bemutatja kor­szakalkotó csillagászati munkásságát. Közeli kapcsolatban állt, személyes jó viszonyt ápolt, és állandó levelezést folytatott Brahe hivatali utódjával, Jo­hannes Kepler (1571-1630) lutheránus né­met csillagásszal (Keplerről az Evangéli­kus Élet 2004/46. számában olvashat­tunk részletesen), aki kezdetben asztro­Hogyan lesz valakiből Erdély és Ma­gyarország fejedelme? Honnan indul? Milyen a családi háttere? Kikkel veszi magát körül, kikkel köt szövetséget, és kiket tekint ellenségének? Melyek azok az értékek és célok, amelyekért élete utolsó percéig küzd? És egyáltalán: mi­lyen politikai és vallási helyzet jellemzi a 16. század második felét, a három részre szakadt Magyarország korát? Ezekre a kérdésekre ad választ Szabó András „Téged Isten dicsérünk" - Bocskai Ist­ván, Erdély és Magyarország fejedelme című könyve. A szerző foglalkozását tekintve iro­dalomtörténész, de - amint a beveze­tésben írja - „gyakran téved a történe­lem, a művelődéstörténet és az egyház- történet területére”. Szándéka szerint nem tudományos munkát kívánt írni, hanem népszerű összefoglalást. Köny­ve valóban olvasmányos; nem száraz „adathalmazt” talál benne az olvasó, hanem egy érdekes és izgalmas életút bontakozik ki a szeme előtt. Egy olyan életút, amelyben bár voltak „vargabe­lógiai jóslataival vált híressé, később Ty­cho Brahe segédjeként, majd utódjaként működött Prágában, és kidolgozta a bolygók mozgására vonatkozó - a kö­zépiskolákban ma is tanított - három legalapvetőbb törvényszerűséget. Jeszenszky mind Brahéval, mind Kep­lerrel szenvedélyes vitákat folytatott Ko­pernikusz napközéppontú világrendsze­rérői, melyet jól ismert és részben he­lyesnek tartott, illetve jelentős hatással voltak rá Kepler naprendszerbeli moz­gásokra vonatkozó megállapításai is. Kepler Jeszenszkynek a szemlencsére vonatkozó vizsgálatai, illetve a nyilvá­nos boncolásain látottak alapján dol­gozta ki a lencsék fénytörésére vonatko­zó elképzelését, mely később a csillagá­szati távcsövek építésében is igen fontos szerepet játszott. Egyetemi rektorként Jeszenszky jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy az akkor Linzben tartózko­dó Keplert visszacsábítsa Prágába. Asztronómiai elképzeléseit két írás­művében is kifejtette. A wittenbergi egyetemen 1599-ben általa elnökölt, il­letve nagy valószínűséggel általa is írt Dániel Sennert-féle disputációban (A természetben megnyilvánuló szimpátiáról és antipátiáról) megállapítja, hogy a szim­pátia és antipátia a dolgokban - így az égitestekben is - megnyilvánuló kvali­tás. Napjaink tudományával nehezen összhangba hozható módon kijelenti továbbá, hogy a bolygók befolyást gya­korolnak a Földre, az állócsillagok vi­szont végtelen számuk miatt nem ren­delkeznek ilyen hatással. Jelentős filo­zófiai művében, a Wittenbergben 1593- ban kiadott, címében a híres perzsa mágusra utaló (Zarathusztra: Az új, rövid és igaz egyetemes filozófiáról) könyvében a világ „működésével” kapcsolatosan azt írja, hogy a Föld mozog, az ég áll, és megállapítja, hogy a csillagok Napunk­hoz hasonlóak - ez azóta ténylegesen beigazolódott -, anyaguk pedig igen kis sűrűségű. Ez utóbbi részben szintén helyes megállapítás; megfogalmazása Jeszenszky korában igen előremutató­nak számított. 1618-ban családi és egyetemi kapcso­lódásai révén, politikai elkötelezettsége, illetve a reformáció-ellenreformáció küzdelmének szereplőjeként részesévé vált a cseh rendek Habsburg-ellenes szervezkedésének. Követként Magyar- országon, Pozsonyban járt, amiért Bécs- ben börtönbe vetették. Később részt vett a besztercebányai magyar országgyűlé­sen, Bethlen Gáborral tárgyalt Erdélyben, majd a csehek számára gyászos kimene­telű fehér-hegyi csata után sorsa megpe­csételődött. 1621. június 21-én felségáru­lás vétsége miatt a prágai piactéren bes­tiális módon kivégezték: nyelvét kivág­ták, fejét vették, felnégyelték; fejét és tes­tének egy darabját elrettentésül köz­szemlére bocsátották. ■ Rezsabek Nándor tűk” - Bocskai tetteit egy időben hol a Báthoryakkal, hol a Flabsburgokkal való rokonszenv vezette, leginkább attól függően, hogy mikor melyik uralkodó hozott az ő egyéni érdekeinek kedve­zőbb döntést, illetve ő melyiküket tud­ta jobban befolyásolni -, de a végén ott az egyértelmű állásfoglalás: élete utolsó éveit a protestánsok vallásszabadságá­ért, illetve a Magyarország és Erdély függetlenségéért folytatott küzdelem­nek szentelte. A Kálvin Kiadó ezzel a kötettel emlé­kezik Bocskai István halálának négyszá­zadik, valamint születésének jövőre ese­dékes négyszázötvenedik évfordulójára, illetve az általa vezetett 1604-1606-os felkelésre és az azt lezáró, a protestán­sok szabad vallásgyakorlását biztosító bécsi békére. ■ - vitális­Szabó András: „Téged Isten dicsérünk” - Boa­kai István, Erdély és Magyarország fejedelme. Kálvin Kiadó, Budapest, 2006. Ara: 1350 Ft. „Hütünket meg tudjuk böcsülni” 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents