Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-10 / 50. szám
‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2006. december 10. 11 1 Van-e szükség karácsonyfára? ► Tavaly, karácsony tájékán arról írtunk, hogy kivágott fenyők helyett mi módon díszíthetjük otthonunkat. Természetesen ebben is megoszlanak a vélemények, és nem mindenki tudja „fenyőpótlékkal” elképzelni az ünnepet. Az alábbi írás a valódi fenyők felállítása mellett szól. „Természetvédő indulataink” karácsony táján kimondatják velünk a kérdést: miért van szükség karácsonyfára? Kár azért a sok fenyőért, az elpusztított erdőkért, a szemétté, hulladékká változtatott fákért. A betlehemi istálló mellett sem állottak gyertyafényes fenyők, és tulajdonképpen nem is ősi magyar szokás a karácsonyi fenyőállítás, A kérdésre az a válasz, hogy nem, valójában nincs szükség rá, hitünk és ünneplésünk karácsonyfa nélkül is teljes lehet. Mégis szeretnék egy pár szót szólni a karácsonyfa védelmében. A nyáron Surdon töltöttem néhány napot. Ez a régi evangélikus falu és a környékén több gazdaság is évtizedek óta a karácsonyfák értékesítéséből él a délnyugati határszélen. Biztosan hazánk más vidékein is ismert a fenyőfa-gazdálkodás. Itt nem erdőkből vágják ki a növendék fákat, nem károsítják a természetet rablógazdálkodással. Tervszerűen, évről évre telepítik a maguk keltette kis fenyőket jól megdolgozott szántóföldjükre; kapálják, permetezik, gondozzák az ültetvényt évről évre, míg a fák el nem érik a megfelelő nagyságot. Négy-öt-hat évesen veszik ki őket novemberben, hogy örömet szerezzenek vele a karácsonyt ünneplő városiaknak, és hogy visszakapják azt a földbe fektetett pénzt, amelyet mások búza- vagy kukoricatermeléssel egy év alatt megkeresnek. Természetesen nem mindig volt ez így. De régen erdeink dúsabbak voltak, igényeink pedig kisebbek. Nem is állt minden házban karácsonyfa a 19. században. Az 1950-es években a termelőszövetkezetek kezdték el a fenyőfaültetést, a tervszerű telepítést. Ezzel egy időben a háztáji termeléshez is kedvet kaptak a falusiak, hiszen látták, hogy hasznos, amit csinálnak. Ma már szinte senki sincs Surdon, akinek ne volna fenyőfaültetvénye. Miért tiltakozunk a fenyőfaállítás ellen? Miért félünk, hogy szegényebb lesz a zöldterület, ha kivágják a fákat? Miért gondoljuk, hogy az erdőket tesszük ezzel tönkre? Hiszen a búzát is kiszántják évről évre, a krumpliföldet is jól elő kell készíteni a következő esztendőre. És a fenyőültetvények területének mindig csak egy részét kell felszántani s új növénykékkel betelepíteni. Hány embernek segíti a megélhetését a fenyőtermelés! Valakinek munkát ad: másnak örömöt szerez: van, akinek hivatása a szép fenyők árusítása. Természetesen tudom, hogy sok mindent lehetne jobban csinálni. Például tenni kellene annak érdekében, hogy ne maradjon meg olyan sok fa, illetve hogy ami pedig megmarad, jó helyre kerüljön: koszorúkötőkhöz, virágárusokhoz. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: ararat@lutheran.hu Arra is lehetne törekedni, hogy jobban prédikáljon Jézus földre jöttéről a ragyogó karácsonyfa, és ne csak szobadísz legyen. De ezt mindnyájunknak magunknak kell megteremtenünk, megvalósítanunk. Ne legyen vetélkedés tárgya a fenyő nagysága, szépsége, tartóssága! Ez bizony már nem a fenyőtermelők dolga. Jézus betlehemi jászla mellett nem fenyőfák álltak. De a mi közép-európai szokásaink miatt - Luther Márton óta - a karácsonyt úgy érezzük teljesnek, ha szobánk sarkában ott áll a feldíszített fenyő. A sötétet megvilágító, illatával a természetet is közel hozó karácsonyfa. Kedves környezetvédők! Gondoljatok azokra is, akik munkájuk, fáradozásuk megérdemelt gyümölcsét kapják a termesztett fenyőfák eladásából. A keletről ideszállított, olcsó, évekig eltehető műanyag jelképek helyett karácsonytól vízkeresztig álljon valódi fenyő lakásunkban! Ne okozzatok lelkiismeret-furda- lást, amikor felállítjuk illatozó fenyőfánkat otthon a család örömére, Isten dicsőségére! ■ BenczeImréné EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Kicsik között is a legjobb helyre Ha adományt adunk Isten ügyére, gyülekezet épülésére, a legjobb helyre adjuk. A cél, Isten dicsőségének magasztalása, örök. Soha nem lesz annál szebb dolgunk, mint Urunkat magasztalni, és a legjobbat adni neki. Mi, esztergomi evangélikusok százezer forintnyi adományt adtunk át november 19-én istentisztelet keretében a csákvári evangélikus gyülekezetnek. Egyszerű oka volt ennek. Az esztergomi és a csákvári lelkész beszélgetése közben kora nyáron fény derült arra, hogy a csákváriak templomának harangját működtető berendezés teljesen elromlott. Isten adta akkor ajkamra a biztató mondatot (hiszen gyülekezetünk felügyelője már korábban felvetette, hogy nem kellene-e azoknak adnunk, akik nehezebb helyzetben vannak nálunk): „Mi megpróbálunk nektek segíteni.” Kalmár Zoltán felügyelő testvéremé volt az ötlet, hogy mi, Krisztusban élők fogjunk össze, segítsük egymást! „Kit és miért, hogyan segítsünk?” - gondolkodtam el az év elején elhangzott meglepő felvetés hatására. Aztán azon a júniusi napon megkaptuk a választ. A felügyelő úrral egyetértettünk abban, hogy gyülekezetünk segítse a Csákvári Evangélikus Egyházközséget ebben a konkrét gondjában. Nem azért tettük, mert mi Esztergomban nem szenvedünk hiányt. Nem is azért, mert nálunk annyi „fölösleges” adomány van. Azért adakoztunk, mert egyetértettünk abban, hogy még mi, „kicsik” is tudunk adni, és a legjobb helyre adhatunk. Sokszor mondjuk, hogy ugyanannak a testnek a tagjai vagyunk, és az egyik tag segítse a másikat. Hiszem, hogy Krisztus erre indítja azokat, akik belőle élnek. Nem is tudjuk, hogy milyen szépen megoldódnának a gondjaink, ha egyik tag segítené a másikat, ha minden évben egyszer mernénk egy-egy gyülekezetét támogatni, nem beszélve arról, hogy a két gyülekezet közötti találkozás, a közös vasárnapi istentisztelet igazi Krisztus-ünnep. „Nagyobb boldogság adni. mint kapni" - mondja Pál apostol (ApCsel 20,35b). Egyik gyülekezeti tagunk csak annyit mond, ha adományt ad: „Csak postások vagyunk. Kaptuk és továbbadjuk.” Nem titkolt szándékunk példát adni. Legyenek ezután gyülekezetek, ahol néhá- nyan egyetértenek abban, hogy azon a gyülekezeten, amelyiken tudnak, segítenek. Ha már postások vagyunk, adományunkat adjuk a legjobb helyre! Isten áldja a csákváriak életét, legyen Urunk magasztalására a november 19-én már megszólalt, hívogató harangszó! Ferenczy Andrea evangélikus lelkész (Esztergom) HMMM... Immár tizenkettedszer rendezték meg a keresztény karácsonyi könyvvásárt Budapesten. A december első két napján nyitva tartó könyvszemlén több mint negyven kiadó képviseltette magát. Bottá Dénes felvételén a Luther Kiadó standja látható. SZERETETVENDEGSEGRE... Olcsó kifli Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg zsír, 2 dl tejföl, 2,5 dkg élesztő, kevés só, cukor. Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk, kilisztezett tálban két órát pihentetjük. Gyúródeszkán vékonyra kinyújtjuk a tésztát, majd felvágjuk háromszög alakúra, és megkenjük lekvárral. Sütőpapírral kibélelt tepsiben megsütjük; ha kihűlt, porcukorba hengergetjük. A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium szeretettel várja a jelentkezőket négy- és nyolcosztályos gimnáziumi osztályaiba. A 2007/2008-as tanévben a következő osztályokat indítjuk:- nyolcosztályos gimnázium (az általános iskola 4. osztálya után): magyar és nemzetiségi német tagozat (két osztály);- négyosztályos gimnázium (a 8. osztály lezárása után): magyar tagozat, német nemzetiségi tagozat, nyelvi előkészítő angol és német (négy osztály). Iskolánknak saját kollégiuma van, így várjuk a Soprontól távolabb élők jelentkezését is. A felvételről és a beiskolázásról bővebb információ a 99/512-439-es telefonszámon és a 20/824-6447-es flottás számon kérhető, valamint iskolánk honlapján olvasható: www.bdeg.sopron.hu/beiskolazas. A jelentkezési lap a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület gyülekezeteinek lelkészi hivatalában is beszerezhető. Beiskolázási tájékoztatót és nyílt napot az alábbi időpontokban tartunk:- 2006. december 12-én 17 órakor az 5. évfolyamra felvételizők és szüleik számára;- 2006. december 13-án 16 órakor a 9. évfolyamra felvételizők és szüleik számára. Mindkét napon az 1-4. tanóra látogatható (8-tól 11.35-ig). Összefogtak a múzeumok Megalakult az Egyházi Múzeumok Egyesülete (EME). November 27-én megbeszélésre gyűltek össze az Evangélikus Országos Múzeumban a katolikus, a református és az evangélikus múzeumok képviselői, hogy az együttműködés lehetőségeiről tárgyaljanak. Nagy igény mutatkozott ugyanis arra, hogy a már régóta jól működő hasonló szervezeteknek, a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének és az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének a mintájára a múzeumi szakemberek is összefogjanak Az egyesület célja - egymás alaposabb megismerésén kívül - a szakmai érdekképviselet. Az egyházi múzeumok szerepe némileg eltér a többi hasonló intézményétől. Egyházi intézményként úgy is működnek, mint az egyház nyitott ablakai a külvilág felé: meggyőzően és hatékonyan kell tudniuk az érdeklődők elé tárni örökségünket és értékeinket. Emellett pedig részt kell venniük a keresztény egyházak mai missziójában. Ez az összetett feladat pedig, különösen a nehezedő körülmények között, megköveteli az együttgondolkodást és az összefogást. ■ Harmati Béla László HIRDETÉS Pályázat lelkészi állásra Megüresedett a Sikátort Evangélikus Egyházközség lelkészi állása. A lelkészválasztást előkészítő folyamat a meghirdetés szakaszába lépett. Az egyházközség várja azoknak a lelkészeknek a jelentkezését, akik szolgálatukat szívesen folytatnák Sikátor, Veszprémvarsány gyülekezetében és a Láziban lévő szórvány gondozásában. Az elvégzendő szolgálatról, a körülményekről és a díjlevélről részletes információ kérhető a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalában (8421 Bakonyszentlászló, László király u. 1.). E-mailt az Endre.Or- dog@lutheran.hu címre kérünk; személyes kapcsolatfelvétel a 20/824- 4890-es egyházi mobilszámon lehetséges. A pályázatokat (önéletrajz pályaképpel, motiváció ismertetése, a gyülekezeti szolgálatra vonatkozó tervek, elképzelések) postai úton 2007. január 31-ig (postabélyeg kelte) a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalába kell megküldeni. Az új lelkész megválasztásáról a törvényben meghatározott eljárás szerint a pályázó(k) bemutatkozása után hoz döntést az egyházközség közgyűlése. A téma az utcán hever... ...csak le kell hajolni érte - folytatja a közhelyessé lett mondatot az idősebb korosztály, amelynek tagjai még hallották Brachfeld Siegfriedei a régi rádiós kabarék recsegős hangján. Lám, mivé formálódnak a jól ismert, gyakran idézett mondatok! Most ezt olvasom a hvg.hu hírportálon: „A téma az utcán hever, és a mellette elhaladó rendőrök nagyokat rúgnak bele.” Hát igen, ide jutottunk. Az elmúlt napok, hetek történései kiválóan bizonyítják, mennyire nem old meg semmit a folyamatos hazudozás, az, ami ebben az országban történik. A nagyember nem kér bocsánatot azért, aminek töredékéért demokratikus országokban mások azonnal lelépnek a politika színpadáról. Ezek után a nagyember főrendőre is folyamatosan egy egész ország képébe hazudozik, mondván: csak bátrak voltak, semmiféle aljasságot nem követtek el. Csak mi vagyunk vakok és bolondok, vagy nem jól nézzük a tévét. Vagy nem jó tévécsatornát nézünk. Hab a tortán, hogy a főváros nagyembere Pro Űrbe, azaz A városért díjjal tünteti ki ezek után a főrendőrt. Hab a tortán? Inkább szembeköpése, megalázása, pro- vokálása ez mindannyiunknak. Nem csodálkoznék, ha mostantól rezzenéstelen arccal tagadna a gyorshajtó is, miután lemeszelték. Ha a főrendőrnek szabad hazudnia, miért ne lenne szabad az egyszerű polgárnak? A piti tolvaj is csak azt mondaná: bátor voltam, hogy bemerészkedtem egy idegen lakásba. A rabló- gyilkos is ártatlan képpel nézne ránk: a hiba nem nála, hanem a mi készülékünkben van. Nonszensz, hogy akik elrontottak mindent, és ezt nyilvánosan be is ismerték, most úgy adják elő magukat, mint akik a megoldás egyedüli letéteményesei. Abszurd, hogy reformoknak nevezik a megszorításokat, és gazdasági felemelkedést várnak az elvonások eredményeként. És egyszerűen felháborító, hogy velünk fizettetik meg mindazt, amit ők rontottak el. Jelentem, én ez idáig a munkámat a tőlem telhető mértékben, tisztességgel elvégeztem, nem én tehetek arról, hogy ide süllyedt ez az ország. És gondolom, sok százezer honfitársam tette-teszi ugyanezt. Nem ügyeskednek, dolgoznak keményen, napi nyolc órán túl is, mert el kell tartani a családot, iskoláztatni kell a gyereket, ki kell fizetni a sokszorosára növekedett fűtésszámlát. Nem ők rontották, nem mi rontottuk, nem én rontottam el. Miért mi fizessünk akkor? És hol vannak a bűnösök? Ha már megtörtént a nagy „őszödi beismerés”, nem kellene arról is szólni, kik tehetnek arról, hogy ide jutottunk? És kérdezem, miért hallgat oly mélyen a nagyember csapata? Nincs köztük egy írástudó, egy gondolkodó, aki végre fölemelné a hangját? Donáth László lelkész kollégám (a nagyember csapatából) úgy nyilatkozott egy fórumon, hogy a politika és az erkölcs nem kell, hogy szinkronban legyenek egymással. Én erre viszont azt gondolom, hogy egy ország hasznára válna, ha politika és erkölcs egymásra találnának. Ha erkölcsös, korrekt, világos beszédű, átlátható életű politikusok vezetnék az országot... Alom ez csupán? A Bibliában a Királyok és a Krónikák könyvei sorra beszámolnak Izráel és Júda királyairól. Egész sor királyról csak ennyit jegyez meg a krónikaíró: mennyi volt éveinek száma, hány esztendeig uralkodott, de a rossz királyokról szólva mindig ott a refrénként ismétlődő mondat: „Azt tette, amit rossznak tart az Úr...” Ezek a királyok - bár néha évtizedekig uralkodtak - csak egy múló epizód voltak Isten népének életében. Uralkodásukat általában pogány kultusz, káosz és gazdasági-társadalmi le- züllés kísérte. Viszont a jó királyokról, például Ezékiásról ezt mondja az írás: „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid." (2Kir 18,3) Lám-lám, az Istenben bízó királyok alatt felvirágzott Izráel, mert visszataláltak Istenükhöz, s ez a mindennapokban is gyümölcsöket hozott. Politika és erkölcs, politika és istenhit - igenis egymásra találhatnak. Az van hasznára az országnak is, ha vezetői példamutató módon élnek, ha őrei a közerkölcsnek. Mert akkor lesz rend és igazságosság alul, ha fenn is tisztelik a törvényt. Isten törvényét is. Ha a hibákért őszintén bocsánatot kérnek, ha megnevezik a vétkeseket - és ha a bizonyítottan vétkesek büntetésüket is megkapják. De most nem így történik... Most a gátlástalan hazudozás ül tort. És csend van, súlyos csend. „Eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetre nincs feltámadás.” (Kossuth Lajos) ■ Lupták György >-m
