Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-10 / 50. szám
‘Evangélikus ÉletB ÉLŐ VÍZ 2006. december io. 9 Egyszer véget ér. Az ember földi pályafutása - egy ismeretterjesztő magazinban közölt hír szerint - 2 525 006. október 31-én véget ér. Európai geológusok és paleontológusok jutottak erre a következtetésre Spanyol- országból származó, huszonkétmillió éves kövületek tanulmányozása nyomán. A kutatócsoport vezetője, Jan Van Dam utrechti (Hollandia) professzor arra a kérdésre, hogy miként számolták ki ezt a dátumot, két adatot említett. Az egyik: az emlős fajok átlagos élettartama két és fél millió év; a másik: a modem ember kétszázötvenezer éve létezik. Az emberiség pusztulásának okát abban jelölték meg, hogy a Föld pályájában két és fél millió évente csillagászati okokból „törés következik be”. A Föld közel kerül a Naphoz, ennek pedig nagyarányú lehűlés, jégkorszak bekövetkezte a következménye. A történelem folyamán sokan sokféleképpen próbálták meg kiszámítani az utolsó idők elérkeztének időpontját - eddig sikertelenül. Az ige szerint Jézus dicsőséges visszajövetelének ideje nem ismerhető: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Mt 24.36) Számunkra elsősorban nem is annak kell fontos kérdéssé válnia, hogy mennyi időnk van még - kevés, avagy sok -, hanem sokkalta inkább annak, hogy menynyi feladat vár még addig ránk. Ha eljön Jézus, vajon elmondhatjuk-e majd, hogy megtettünk mindent, vagy legalábbis megpróbáltunk mindent megtenni azért, hogy szavainkkal és tetteinkkel bizonyságot tegyünk Isten szeretetéről? Hiszen - gondoljuk csak el - annyian vannak közvetlen környezetünkben is, akik még nem hallottak a Megváltó vált- ságművéről... Vagy hallottak ugyan Krisztusról, de annyi sebet kaptak már akár a családjukban, akár a gyülekezetükben, vagy akár épp rajtunk keresztül, hogy úgy döntöttek, nekik örökre elegük van Istenből, egyházból, vallásból, gyülekezetből. E tény nemcsak „fontosságunk” súlyát, de teendőink számát is megnöveli. Állandó készenlétet igényel. Az ige pontos útmutatást ad: „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” (Mt 24,42) Ezért folyamatos, illetve „töredékes” adventben, várakozásban élünk. Folyamatos adventben élünk, hiszen napról napra várjuk Urunk eljövetelét, készülünk rá. És „töredékes” adventben is évről évre részünk van: a karácsony előtti négy hét alatt különösen is törekszünk arra, hogy felfelé és befelé figyeljünk, hogy megtisztított szívvel érjen bennünket a szenteste. Advent napjai a szembenézés és az esély időszakává válhatnak mindnyájunk számára. Szembenézhetünk önmagunkkal, hibáinkkal, hiányosságainkkal, és - változtathatunk. E nehéz lépéshez szükségünk van Isten segítségére. Hívjuk őt bátran, és támaszkodjunk rá, hívjuk be őt a szívünkbe és az életünkbe! Hiszen mit ér a karácsonyfa és alatta a sok ajándék, mit ér a finom ételektől roskadozó asztal, ha Jézus nem része az ünnepünknek éppúgy, mint a hétköznapjainknak? Mert - amint azt Silesius írta: „Ha Krisztus ezerszer is megszületik Betlehemben, ám benned nem, örökre elvesztél.” ■ Gazdag Zsuzsanna BÓDÁS JÁNOS Ádvent Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet. Mostmár tiszta örömmel is legyen megáldva méhed! Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből! Napfényre vágyunk már a gond fekete erdejéből!- Te véres, vergődő szívünk, ne szülj te sem több átkot, öleld magadhoz boldogan az embert s a világot! Növeld, mi bennünk isteni, s öld meg, mi bennünk állat, hisz a dühös tusákba már mindenünk belefáradt. Szüless meg bennünk, Tisztaság, szüless meg bennünk, Béke, s tedd kezedet a vad világ lázas ütőerére, szüless meg bennünk, Szeretet, te legszebb lelki virtus:- a szívünk szomorú, beteg - teremts bennünk új életet, szüless meg bennünk, Krisztus! 1935 Bódás János összes versei Aranypegazus, Budapest, 2005. 8» Elhamarkodott eskü ► „Még csak tizennégy éves voltam, amikor megesküdtem arra az Úristennek, hogy sohasem megyek férjhez. Ezért kerültem a fiútársaságot, semmilyen táncos összejövetelen nem vettem részt. Egyszerűen minden udvarlót távol tartottam magamtól. Az egyetem befejezése után magányosan költöztem albérletbe, és elhatároztam, hogy a hivatásomnak fogok élni. Mégis megtörtént, amit kerülni igyekeztem; szerelmes vagyok. Mit tegyek? Szegjem meg Istennek tett fogadalmamat? Félek, hogy így nem lesz áldás a házasságunkon!” Kedves Ivett! „Csapdába esik, aki valamit meggondolatlanul odaszentel, mert a fogadalomtétel után hiába bánkódik” - figyelmeztet az ószövetségi bölcs (Péld 20,25). Bárcsak mindenki megszívlelné ezt az igét, és komolyabban venné Istennek és felebarátainak tett esküit, fogadalmait! De ne féljen, mégsem gondolom, hogy bán- kódásának örökké kell tartania. Mielőtt azonban leírom, hogy miért nem, egy kicsit vegyük szemügyre, mit tanít nekünk az Úr Jézus az esküvésről. A Hegyi beszédben Jézus megtiltja, hogy esküdjünk (Mt 5,34-37), és Jakab megismétli levelében ezt a tilalmat (5,12). De hogyan kell ezt érteni? Állampolgárként meg kell tagadnunk minden eskütételt? Sőt a templomban sem hangozhat el például a házassági fogadalomtétel? A Hegyi beszéd idevonatkozó részében Jézus abból indul ki, hogy az Ószövetség is kimondja: teljesíteni kell azt, amit esküvel fogad meg az ember (2MÓZ 20,7; 3MÓZ 19,12; 4MÓZ 30,3). Ezek után pedig felszólít arra, hogy egyáltalában ne esküdjünk, mert nem rajtunk múlik, hogy teljesíteni tudjuk-e, amit megígértünk. De hát mi is adhatna hitelt felelőtlen ígéreteinknek? Istenre nem esküdhetünk, hiszen nincs alánk vetve. De még EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix saját magunkat sem ajánlhatjuk fel biztosítékul, hiszen egyetlen hajunk szálát sem tudjuk fehérré vagy feketévé tenni természetes módon. Nincs hatalmunk a jövő felett. Azt sem garantálhatjuk, hogy élni fogunk abban az időpontban, amikorra ígéretünk kiterjed. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy Jakab apostol is így int: „Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sém tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik." (4,13-14) Ezért soha nem szabad esküvel ígérnünk olyasmit, ami túlmegy a jelenben adatott lehetőségeinken. Ez óriási felelőtlenség! Ellenben ha a bíróság előtt mint tanú állok, és esküvel kell megerősítenem tanúvallomásomat, azt megtehetem. Hiszen tudatában vagyok annak, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat mondtam. Ebben az értelemben Jézus is esküdött, amikor a farizeusokkal folytatott párbeszédeiben gyakran nyomatékosította kijelentéseit az ószövetségi esküformulából (4MÓZ 5,22; 5MÓZ 27,15-26) átvett „ámen, ámen" kifejezéssel. Ezt az Újszövetségben így adja vissza a magyar fordítás: „Bizony, bizony, mondom nektek... ” (Jn 5,24) Ivett! Egészen fiatal, sőt gyerek volt még akkor, amikor könnyelmű ígéretét tette az Úrnak. Leveléből úgy olvasom ki, hogy egy plátói szerelmi csalódás volt a hátterében. Becsületére legyen mondva, hogy mind a mai napig kitartott esküje mellett! De ha megjelent életében az Istentől Önnek rendelt társ, ne féljen elfogadni az Úr ajándékát! Hiszem, hogy felelőtlen ígéretét, amelyet persze tiszta szívvel komolyan is vett, Isten mégis áldások forrásává tette. Megőrizte a flörtölésektől, a csalódásoktól, és tisztán tartotta meg annak a fiatalembernek, akivel most egymásba szerettek! Írja, hogy szülei nagyon elkeseredtek amiatt, hogy sohasem lesz unokájuk, és mindig biztatják a férjhez menésre. Olvassa csak: „...ha nő tesz fogadalmat az Úrnak, és önmegtartóztatásra kötelezi magát még leánykorában, apja házában”, és „ellene mond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy elkö- telezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. És az Úr megbocsát neki, mert az apja mondott neki ellene." (4MÓZ 30,4-6) Ivett, bízzon bátran az igében és az Úr végtelen kegyelmében! Fusson hozzá, és kérjen tőle bocsánatot, hogy olyasmit ígért, amit nem áll hatalmában teljesíteni! Azután éljen az oltáriszentséggel! így szabaddá lesz arra, hogy igent mondjon választottjának, és készen áll majd arra is, hogy Isten beteljesítse az Ön életében minden drága tervét. Áldott lesz a házassága, mert végre az Úr akarata szerint cselekedhet. Legyen nagyon boldog szerelme oldalán! Köszönöm kitartó várakozását és hűségét! Köszönöm, hogy írt, mert biztos vagyok abban, hogy minden olvasóm számára például szolgál majd története. Azoknak is, akik elhamarkodottan esküdtek; azoknak is, akik fogadalmat készülnek tenni, és azoknak is, akik hamisan esküdnek ........Ellenben a ti beszédete kben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van." (Mt 5,37) ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28) Advent második hetében az Útmutató reggeli és heti újszövetségi igéi Jézus Urunk második eljövetelét hirdetik: „Az Emberfia eljön az ő Atyjának dicsőségében, és megfizet mindenkinek az őcselekedetei szerint.” (Mt 16,27; EK) Az Isten Fia második adventját égi és földi jelek kísérik, „és akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel" (Lk 21,27). Az ő visszajövetele örömhír, „mert elközelget a ti váltságtok" (Lk 21,28; Károli-fordítás). „Mert mi mást jelent »a ti váltságtok«, mint hogy téged, ki most az ördög foglya s minden ő nyilának célpontja vagy, Krisztus megszabadít, s magához visz? Miért félnél és rettegnél hát az ítélet jeleitől? De nem jelekben van a vigasztalásunk, hanem abban, hogy maga Krisztus nincs messze” - írja Luther. Ezt üzeni Jakab is: „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van." (5,8) „...kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket." (Zsid 6,12) Mit ígért Isten? Krisztus „másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre" (Zsid 9,28)! Miként várjuk vissza a jövendő javak főpapját, aki megtisztítja lelkiismeretünket a holt, halálra vivő cselekedetektől, hogy már e földön szolgálhassunk az élő Istennek?! Szolgálata során a hű pergamoni gyülekezet eltűrte a nikolaiták tévtanítását, mely szerint nekik a bálványáldozatban való részvétel, a kicsapongó, parázna életmód sem árthat. „Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar..." (Jel 2,16) Az efezusi gyülekezet viszont gyűlölte a nikolaiták cselekedetét, de elhagyta az első, „agapé” szeretetet. „Térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád... ” (Jel 2,5) Szeretjük-e Urunkat és Istenünket teljes szívünkből, lelkűnkből, erőnkből és elménkből (lásd Lk 10,27)? Pál tudta, hogy ha e földi sátora összeomlik, van örökkévaló mennyei hajléka. „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett...” (2Kor 5,10) Pál itt vajon a cselekedetek szerinti megítéltetés- ről tanít, avagy a kegyelemből való megigazulásról? Mindkettőről; de csak azokról szól, akik e testben az Úr Jézusba vetett hitben jártak, ezért hazaköltöztek az Úrhoz. Ők Krisztus eljövetelekor jutalmat kapnak. Ma is sokak nyugtalanító kérdése: „Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” Jézus örök válasza:......én vagyok": és „ott ül majd az Embe rfia Isten hatalma jobbján" (Lk 22,70.69). Eljövetelének célja a „nagy” találkozás hívő népe feltámadásának s felragadtatásának idején: „...az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk." (iThessz 4,16-17) Kérjük is őt: „Áldott Jézus, segíts minket erre, / Jöjj, és vígy át az örök életre, / Ahol örömben / Üdvözültekkel élünk a mennyben!” (EÉ 509,4) ■ Garai András Megfontoltan járni adventben Karácsonyi díszbe öltözik körülöttünk minden. A gyermekek ilyenkor bátrabban kérnek szüleiktől tárgyakat, játékokat, bízva abba, hogy a „szeretet ünnepe” meglágyítja majd a felnőttek szívét. És a felnőttek is bátrabban, sokszor a lehetőségeiket meghaladva hoznak áldozatot azért, hogy ekképpen is kimutathassák érzéseiket szeretteiknek. Miközben feleségemmel a karácsonyi vásárlást terveztük, kezembe került egy írás Antoine de Saint-Exupéry francia írótól. Nem, kedves olvasó, nem A kis herceg, hanem egy annál sokkal rövidebb munka. De a tömörség nem ment a mondanivaló rovására. Ezzel a csendes imával készüljünk adven en, hogy a karácsonyt megelőző forgatag ne tudjon magával ragadni bennünket! Engedjük, hogy szenteste ne csak a karácsonyfánk, hanem a szívünk is díszbe öltözzön! ■ Győré Balázs Fohász Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek afeS ZÓSZÓRÓ Ijjúságirovat-gazda: Győré Balázs gyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!
