Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-11-19 / 47. szám

2 2006. november 19. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAP-Mt25,31-46 Istenkeresés Nyugdíjazásom után nem sokkal talál­koztam az utcán egyik gyülekezeti ta­gunkkal. „Erős vár a mi Istenünk!”-kel köszöntöttük egymást, azután beszél­getni kezdtünk.- Zoli bácsi! Most, hogy nyugdíjba ment, mivel fog foglalkozni? - kérdezte.- Keresem az Isten lábnyomát! - vála­szoltam. Tekintetéből láttam, hogy nem érti, mire gondolok. Magyarázatul ezt mond­tam neki:- Azt a tényt, hogy Isten van, kicsi ko­rom óta tudom. Tudom azt is, hogy mit cselekedett évezredeken át. Ezt elolvas­hatom a Bibliában. Engem az érdekel, mit cselekszik Isten most, korunkban közöttünk. Ezt jelenti az, hogy keresem az Isten lábnyomát... A Kossuth rádió legutóbbi görögke­leti egyházi adásában megszólaltatták egyik legnevesebb színészünket. Hité­ről vallott: amióta megtalálta Istent, boldog az élete. Minden alkalmat föl­használ arra, hogy erről másoknak is beszéljen. Rádiós megnyilatkozásában elmondta, hogy részt vett a forradalom és szabadságharc ötvenedik évforduló­ja alkalmából tartott ünnepségen. Látta és átélte az emberek egymás elleni in­dulatának kitörését. Mellette állt egyik barátja, a világhírű szívsebész, aki ugyancsak a keresztény életutat járja. A tragikus helyzet látványa arra indította, hogy erőteljes hangon a Miatyánkot imádkozza. Még nem volt könnygáz a levegőben, amikor észrevette, hogy az egyik rendőrnő szemében könnycsepp jelenik meg... - Mi ez, ha nem az Isten lábnyoma? Folynak a vizsgálatok, keresik a felelő­söket. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy Isten is ott járt a téren. Lábnyoma ott is felfedezhetővé lett. Kedves Testvérem, aki e sorokat olva­sod, arra biztatlak: állj be azok sorába, akik keresik az Isten lábnyomát! Akik arra figyelnek, hogy Isten mit cselekszik közöttünk ma; hogy miként mutatja meg szeretetét, hatalmát. Nem leszel egyedül az istenkeresésben. És a Szentlé­lek megnyitja szemedet a mennyei Atya tetteinek meglátására. ■ Ferenczy Zoltán SEMPER REFORMANDA „A keresztyének egyetlen és legfőbb vi­gasza ugyanis az, hogy minden nyomo­rúságukban tudják, Isten nem hazudik, hanem megváltoztathatatlanul mindent véghezvisz akarata szerint, s akaratának sem ellenállni, sem azon változtatni vagy azt megakadályozni nem lehet.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabne' Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weitler Sándor fordítása) ouno A Duna Televízió no­vember 18-án, szomba­ton 12.05-kor kezdődő Isten kezében című soro­zatműsorában „Megvan az ideje a kö­vek összerakásának” címmel az októ­ber 13-14-én Orosházán megren­dezett Magyar Evangélikus Konfe­renciáról láthatunk vetített képes beszámolót. A Kárpát-medencé­ben élő és szerte a világban szét­szóródott evangélikusokat meg­szólító - istentiszteletekből, sze­mélyes beszámolókból, valamint kulturális programokból álló - „zászlóbontó” rendezvényen mint­egy száz hivatalos küldött és ezer résztvevő volt jelen. Ismétlés: no­vember 21., kedd, 11 óra. A Duna II. Autonómia csatornán: november 24., péntek, 10.20. Szerkesztő: Fa- biny Tamás és Nevetős Zoltán: rende­ző: Horváth Tamás. Egy idézés, amelyet mindenki megkap Bíróságra járni senki sem szeret még ta­núként sem, nemhogy vádlottként, aki felett ítéletet hirdetnek. Ha mégis mu­száj, egy jó ügyvéd sokat segíthet, de a törvény az törvény, az elkövetett bűn pedig - bűn, s a mulasztás - mulasztás. A bíró személyén is sok múlik, például ha kicsit is megértő - hiszen ugyebár, re­ményeink szerint, „ő is ember”... No de felöltve bírói talárját mégis ő maga az igazságszolgáltatás. S ez félelmetes vízió... Arra pedig, hogy a bíróval való szoros kapcsolat döntheti el pozitív irányba ügyünket (olyan ügyet, amelyben vétke­sek vagyunk), talán még legmerészebb álmainkban sem gondolnánk. Az egyházi év végére érve az utolsó ítélet képe kerül elénk. A mai evangéli­umban a teljes dicsőségében ítélkező Krisztus elé áll a világ minden népe. Is­tensége, hatalma mindenki előtt nyil­vánvaló, ahogyan az is, hogy ki-ki mi­ként élt, mit tett vagy mulasztott. Egy­szerű és érthető a kép: a juhok és kecs­kék szétválasztása a mai, természettől távolabb került ember számára is követ­hető pásztori feladat. A mondanivaló vi­szont keresztény életünk legnehezebb, legkeményebb leckéje. Egy „következ­mények nélküli” világban - amelynek a történései minden irányból azt sugall­ják, hogy tetteinknek nincs konzekven­ciájuk - élve kell belenéznünk ebbe a tü­körbe, az önfelismerés és a javítás szán­dékával. A döbbenet kérdése a 44. versben: „Uram, mikor...?” A ködös novemberi délutánon embe­rek várnak hosszú, fegyelmezett sorban a szervezett ételosztásra Budapest for­galmas csomópontjában. Sietős léptű já­rókelők, teli bevásárlószatyorral, futó pillantást szentelnek az ismert nagyvá­rosi jelenségnek. „A segítségnyújtás ola­jozottan működik” - bólintanak; ebben talán az ő adóforintjuk is benne van, a segélyszolgálat oszt, a rászoruló kap, ki­ki „teszi a dolgát" - ám a személytelen­ség érzése kicsit ott lóg a levegőben. „Mit üzen a rádió?” - közszolgálati rá­diónk e címmel jelentkező műsora döb­benetes látlelet a szegénységről, nyomo­rúságról, kiszolgáltatottságról 2006 Ma­gyarországán. Élelmet, tüzelőt, némi használt ruhát, cipőt, felhalmozódott számlák kiegyenlítését kérik végsőkig kétségbeesett honfitársaink, abban bíz­va, hogy üzenetük jóindulatú idegenek fülébe jut, és ők segítenek. Kicsiségek - innen nézve. Kárhozat vagy üdvösség az ige szerint: észrevet- tem-e a másikat? Ott vár ránk Jézus, ahol vagyunk, akik mellett nap mint nap el­megyünk, akik a szomszédban élnek, akiket nem ismerünk, de akikkel keresz­tezzük egymás életútját. Az igazi isten- tisztelet már Ézsaiásnál is az irgalmasság gyakorlása (Ézs 58,7, vö. Mt 12,7)! A lecke az, hogy Jézus nem hagy válo­gatni. És hogy a mulasztás is bűn. A „kicsi­nyek" azok a nemkívánatos személyek is, akiknek nem szívesen szentelünk még fi­gyelmet sem, nemhogy a személyes kap­csolat olyan fokát, mint amilyet a textus 35-36. versei feltételeznek. Szintén sú­lyos, megfontolni való szavak Péld 19,17- ből: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, men ő megtéríti jótéteményét." Az ítélet mércéjét nem az általunk nagyra tartott dolgok (kapcsolatrend­szer, elért eredmények, sikerek) adják, hanem egyedül a Jézus Krisztussal kap­csolatos állásfoglalás a tettek mezején. Jézus az Isten Fia és az Emberfia. A ket­tős nagy parancsolat („Szeresd az Urat, a te Istenedet.és „Szeresdfelebarátodat...”) az isteni bölcsesség szerint az utolsó ítélet­kor színe előtt és benne kapcsolódik össze: ha szerettem az Urat, akkor sze­rettem az embertársaimat úgy, mint ma­gamat. Az adás és az elfogadás helyzetét teremti meg Jézus, az élet lüktetését adja, a szeretet áramlásába kapcsol be, amely­nek csodálatos ajándék a részévé válni! A „hit szeme” meglátja a szükséget szenvedőben az Urat - s a „hit szemét” kér­hetjük tőle magától, most, mert kegyelmé­ből megadja! Atyánk áldottai lehetünk mi is, akik nem is tudjuk, mikor tettük azt a jót, amit Urunk számon tart - hiszen a hit nem azt méricskéli, hogy mi mire lesz jó vagy elegendő a végső elszámoláskor... Üdvösségünk kegyelemből adatik! Az ítélet, amelyet Jézus bíróként mond majd ki, hitünk szerint isten irgalmassá­A VASÁRNAP IGÉJE ga által fog beteljesedni. Ezek az igék is az evangélium részei, és addig, amíg halljuk őket, még van módunk a változ­tatásra és arra is, hogy küldetésünket be­töltve mással is megosszuk ezt. Élhetünk úgy, hogy e világi bíróság elé nem kell állnunk, s nem hirdetnek ki íté­letet tetteink, mulasztásaink felett. Ám az utolsó ítélet mindannyiunkra vár. Bí­rónk az a Jézus Krisztus lesz, akivel nem ott, akkor kell először találkoznunk. O az, aki értünk testté lett, Emberfiává, és velünk van minden napon: igéjében, a szentségekben, az imádságban hit által megtalálható. S ha a vele való kapcsola­tunk élő, ő tettekre indít, erőt, inspiráci­ót ad a szeretet cselekedeteinek gyakor­lására, s nekünk, kárhozatra méltó bű­nösöknek mégis: kegyelmet ad. ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Uram, vedd el önzésemet, részvét­lenségemet, üresen csengő szavaimat, és mozdíts, indíts, bátoríts tenni, adni, szeretni, osztani. En­gedd felismernem, milyen gazdagon megajándé­koztál engem. Tudom, most is vársz rám vala­hol: hadd lássalak meg a szenvedőben. Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, aki egyszülött Fiadat adtad nekünk, hogy benne üdvösségünk és örök életünk legyen, add, hogy az ő ígéretében bízva a meghallgatás reménységé­vel könyörögjünk hozzád! [Lektor:] Könyörgünk, hogy igédet mindenkor fi­gyelmesen hallgassuk, és kegyelmedet soha meg ne vessük, hogy ne érjen készületlenül bennünket az a nap, amelyen számot kell adnunk életünkről. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, hogy szent nevedet minden­kor tiszteljük, hatalmadat pedig féljük és csodáljuk. Óvj meg attól, hogy megbotránkozzunk ítéleteiden: hiszen te népeket választasz terveid végrehajtására, majd el is veted őket; kifürkészhetetlen akaratodból néha fölma­gasztalsz, máskor pedig megalázol embereket, és mi nem értjük, hogy döntéseidben miként érvényesül igazságod. Segíts, hogy ne elszámoltatni akarjunk, ha­nem gyermeki bizalommal boruljunk le nagyságod előtt! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, légy velünk, Urunk, és segíts minket, miként egykor atyáinkat is megsegítetted! Tisztítsd meg szívünket, és tégy minket a te szent né­peddé, hogy egyedül téged szolgáljunk, hűséges tanúid legyünk, és minden körülmények között bátran valljuk meg hitünket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, szereteted győzze le bennünk mindazt, ami ellened lázad. Szeretnénk hinni benned: légy segítségünkre hitetlenségünkben! Keltsd életre gyenge és halófélben lévő egyházadat! Oltalmazd és tartsd meg minden küzdelmében, hogy a gonosz erőt ne vegyen rajta! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk minden szenvedő embertár­sunkért: a hontalanokért, az otthontalanokért, a jog- fosztottakért, a menekültekért, az éhezőkért, az ember­hez méltatlan körülmények között sínylődőkért és azokért is, akik akaratoddal nem törődve szenvedései­ket okozzák. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért. Add, hogy Jézus Krisz­tusban minden nép és minden jó szándékú ember megta­lálja a reménység forrását, és bizakodva várja a megváltás napját, amikor megítéled és eltávolítod a bűnt, és megújí­tod az egész teremtettséget! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és teljesítsd ígéretedet, hogy nem hagyod el népedet, hanem irgal- masan megőrződ a világ végezetéig, amikor elhozod országodat, amelyet a téged szeretőknek készítettél szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 14. „Mit Isten tesz, mind jó nekem” - a pietizmus énekei CANTATE jf bnrg iff vuiferttfott ► Rovatunk e heti cikkében a 17. szá­zad énektermésével, a pietizmus költészetével ismerkedhetünk meg. (E. Zs.) A harmincéves háború lezárultával Eu­rópa igen szomorú képet mutatott, s számtalan társadalmi problémával küz­dött. Az elszegényedett, erkölcsi problé­mákkal sújtott, létszámában igen meg­csappant társadalom számára ekkor már nem volt elég, s nem jelenthetett ka­paszkodót a hitviták által fémjelzett or­todoxia. Igazi lelki megújulásra volt szükség. A Philipp Spener frankfurti lel­késztől kiinduló ébredési mozgalom kapta később a pietizmus megjelölést. A lelki élet, a lelki megújulás szerves része az éneklés. E korszakban megválto­zik az énekek tartalma, központi elem­mé válik a vallásos érzelem. A kedvelt té­mák közé tartozik a keresztény ember harca a külvilággal és a Krisztus felé mint mennyei vőlegény felé való fordulás. A lutheránus gyülekezeti énekkincs e korban jelentősen bővült, hiszen a pie­tisták termékeny énekszerzők voltak, némelyikük több száz éneket is írt. A je­lentős mennyiség azonban nem mindig párosult a minőséggel, így a későbbi ko­rok alaposan megrostálták a pietista énekkincset, sokszor több énekből al­kotva egyet. Az énekek szövegük és dal­lamuk miatt is mai gyülekezeti gyakor­latunk gerincét képezik, sokszor háttér­be szorítva a reformáció századában született alkotásokat. A Mit Isten tesz, mind jó nekem... (EÉ 348) Severus Gastorius dallamával Samuel Rodigast éneke. A hagyomány szerint Rodigast, a jénai egyetem professzora 1675-ben beteg barátja, Gastorius szá­mára írta a verset vigasztalásul. Gastori­us saját betegágyán látta el dallammal. Egyik leggyakrabban használt dicsőí­tő énekünk Joachim Neandenől szárma­zik: Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Kirá­lyát! (EÉ 57) A vershez kapcsolódó dal­lam népi eredetű. (A világi dallamok egyházi szöveggel való ellátását nevez­zük kontrafaktumnak.) A református Ne- ander zenész családból származott, teo­lógiát tanult, majd Frankfurtban Spener és Schütz pietista köreihez csatlakozott. A kor ízlésének megfelelően a Neumann nevet annak görög megfelelőjére módo­sította. Szenvedélyes természetjáró volt, s versei feltehetően vándorlásai során születtek. Róla kapta nevét a Neander- völgy. Az Itt az Isten köztünk kezdetű ének (EÉ 280) dallama is tőle származik. A vers a szintén református Gerhard Ters- teegen alkotása. Tersteegen lelkigondozó volt, ébredési prédikátor, aki különösen is a keresztények testvéri egységéért szállt síkra. Nikolaus Zinzendorf gróf 1722-ben ala­pította meg a herrnhuti testvérgyüleke- zetet. Az aktív imaélet számára az énekléssel vált teljessé. Közel kétezer éneket szerzett, melyeket a későbbi ko­rok alaposan megrostáltak, s csak át- költések nyomán került be közülük né­hány a hivatalos egyházi gyűjtemé­nyekbe. Zinzendorf és közössége szin­tén túlnyúlt a konfesszionális kerete­ken; érzelem- és gondolatvilágukat jól jellemzi az Isten szívén megpihenve... kez­detű ének (EÉ 266). A barokk kor két zeneszerző-óriása egy-egy dallammal szerepel énekes­könyvünkben. Johann Sebastian Bach dal­lama, az lm, jászlad mellett térdelek... (EÉ 161) magánénekeskönyvből került át a gyülekezeti gyakorlatba, míg Georg Fried­rich Händel dallama, a Győzelmet vettél... (EÉ 388) eredetileg győzelmi induló volt, majd német nyelvterületen karácsonyi énekké vált; nálunk húsvéti szöveget társítottak hozzá. A pietista dallamokra - a házi áhíta­tokból átvéve - jellemző a dalszerűség, a szélesedő hangterjedelem. A lelki és gyülekezeti énekek közötti különbség markánssá válik. Az énekek számának növekedésével vált általánossá a 18. században a gyüle­kezeti énekeskönyvek használata, hi­szen ilyen sok éneket már nem lehetett fejben tartani. A templomokban megje­lentek az énekszámtáblák, s a sok költe­mény miatt egyre több verset énekeltek ugyanarra a dallamra. Végül álljon itt Tersteegen ma is idő­szerű biztatása: „Rögös vándorúton / Bí­zó szívvel járjunk! / A mulandók terhe / Ne roskassza vállunk! / Jó Atyánk ve­lünk van. / Megsegít ő mindig / Nehéz próbáinkban. (EÉ 444,3) ■ W. Kinczler Zsuzsanna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents