Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-29 / 44. szám

‘Evangélikus Életéi ÉLŐ VÍZ 2006. október 29. 13 Koszorúzás a gályarab prédikátorok emlékművénél II. János Pál pápa 1991-ben Magyarországon tett látogatása alkal­mával Debrecenben megkoszorúzta a gályarab prédikátorok Nagytemplom mellett álló emlékművét. A tizenöt évvel ezelőt­ti eseményre emlékezve október 19-én Mark Miles, a vatikáni apostoli nunciatúra diplomáciai titkára, valamint Bölcskei Gusz­táv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi el­nöke leleplezte Lakatos Aranka szobrászművésznek az emlék­oszlopon látható, babérkoszorút formázó, bronzból készült alkotását. A megemlékezés során a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében Ittzés János elnök-püspök koszorúzta meg az emlékművet. ■ Menyes Gyula felvétele Oratio oecum reformáció ünnepére [Lelkész:] Szerető mennyei Atyánk! Te magad biztatsz arra, hogy bátran vigyük színed elé terheinket, gondjainkat, kéréseinket. [Lektor:] Könyörgünk az egész kereszténységért, igéd hirde­téséért, hogy mindenütt a világon, ahol a te nevedben gyűlnek össze vagy szólalnak meg emberek, valóban neked tetsző rendben történjék minden. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Add, Urunk, hogy írott igédben ne a holt betűket lássuk, hanem mindig meghalljuk a nekünk szóló üzenetet! Ne engedd, hogy igédet félreértsük, rosszul magyarázzuk, és egy­más ellen kiforgassuk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk evangélikus egyházunkért, gyülekeze­tünkért, hogy épüljön hitben, szeretetben, egyetértésben, igaz­ságban és valódi, tőled jövő békességben. Add, hogy felszaba­dult örömmel szolgáljunk neked! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért. Hiúsítsd meg a gonosz terveket, vess gátat az erőszaknak, békéltesd meg az el- lenségeskedőket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk népünkért, hazánkért. Engedd, hogy mindnyájan egymás javát tudjuk szolgálni, hogy ne próbatéte­lekkel kelljen szolidaritásra nevelned minket! Add bölcsessé­gedet a világi vezetőknek, hogy döntéseikkel csitítsák a pártos indulatokat, és növeljék az egyetértést és a békességet! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk halottainkért, mindenekelőtt azo­kért, akik az embertelenség, az igazságtalanság, az esztelen ter­ror áldozatai lettek. Vigasztald a feltámadás és az örök élet re­ménységével a rájuk emlékezőket és a gyászolókat! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Add, Urunk, hogy reformátoraink példáját követ­ve soha ne tagadjuk meg a felismert igazságot, hanem erejével mindennap érted, általad és neked éljünk, míg el nem érjük hi­tünk célját, lelkünk üdvösségét, amelyet megígértél Jézus Krisztus, a mi Urunk által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. ", I BBS® ÜÜÜHÜI ■" Életem értelme: hitre nevelni ► „Engedje meg, hogy így ismeretle­nül is megköszönjem áldásos mun­káját, szívet-lelket melengető vála­szait! Régóta készülök Önnek le­velet írni. Az Evangélikus Élet egy régebbi számában írt válasza erősí­tett meg abban, hogy tollat kell ra­gadnom. . Kétgyermekes család­anyaként a nyáron adtam át ma­gam teljes szívemmel-lelkemmel Istennek. Életem azóta alapjaiban változott meg. A kérdés, amely en­gem foglalkoztat, az, hogy vajon az-e az én küldetésem, hogy mint hitoktató, Isten ismeretére nevel­jem az embereket. Szeretnék arra a belső hangra figyelni, amely azt mondta, hogy ez lesz az én életem értelme!” Drága Krisztina! Nagyon szépen köszö­nöm biztatóan kedves sorait! Egész leve­lét az Isten szeretetének jó illata lengi át! A közelmúltban több felebarátom lelki­szellemi megéledésének lehettem szem­tanúja. És olyan boldogok, mint Kriszti­na! Örömmel olvassák nap mint nap a Szentírást, és ahogyan befogadták az „egy szükségeset”, minden más ráadásul megadatott nekik. Hálás vagyok Istennek azért, hogy ol­vasóim számára gyakorlati segítséget, vigasztalást, megerősítést jelentenek az írásaim. Hiszen mindez azt bizonyítja: három esztendeje az Úr biztatott arra, hogy ezt a hiánypótló szolgálatot kezde­ményezzem. De jó, hogy mertem hall­gatni a belső hangra! A döntésemet persze imádsággal át­virrasztott éjszakák előzték meg. Biz­tos, hogy helytelen volna első fellángo­lásunk hevében olyan döntést meg­hoznunk, amely hosszú távon talán egész életünkre kihatással lehet. Szük­ség van az igei megerősítésre! Isten hi­vatásos pedagógusává válni csakis úgy lehet, hogyha magától az Úristentől hangzik el a küldő szó. Ó, mennyi mindent kell előbb nekünk megtanul­nunk Jézus Urunk lábainál, míg aztán taníthatunk róla! EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix „Vajon nehéz-e a hitoktatók élete? Mit vállal az, aki Isten szolgálatába szegő­dik?” - vívódik kedves levélíró testvérem levelének további részében. Őszinte va­gyok: mindezt csak az első engedelmes- ségi lépés után kezdi megsejteni az em­ber. „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem" - mondja Jézus (Lk 9,23). Isten teljes önátadást igényel az ember­től, Olyan követőket keres, akiknek semmi, még az egzisztenciájuk, az éle­tük sem drága akkor, amikor a lelkek aratásába indulnak. Mert a meg nem tért ember számára egyáltalában nem kívá­natos az ige, az Istenről szóló tanítás vagy a bűn emlegetése. Amikor Jézus szolgálatba állítja het­venkét tanítványát, ezt mondja nekik: „Menjetek el! íme, elküldelek titeket, mint bárá­nyokat a farkasok közé.” (Lk 10,3) Ez pedig nagyon komoly figyelmeztetés. Hitem szerint arról szól, hogy amikor az ember Isten szolgálatában áll, akkor nem keres­heti a saját népszerűségét. Az a hitoktató, lelkész vagy bizonyságtevő, aki csupán önmagához igyekszik kötni a rábízotta- kat, közkedveltté válik, de nem tölti be a valódi hivatását. Ellenben aki ragaszko­dik az igéhez, nem fél attól, hogy meg- szentelődésre buzdítson, és egyedül Krisztus Jézushoz tereli tanítványait, az sokszor a farkasok eledelévé válik. Természetesen áldott lehetőség a hit­oktató számára, aki elsősorban ember- palántákkal foglalkozik, az ige által gyer­mekszíveket nyitogatni. Látni érdeklődő nyitottságukat, szeretetre vágyó tekinte­tüket. De hiszen Krisztina is gyakorló édesanya! Szeretettel javaslom, hogy próbálja ki magát először gyermekei kö­rében. Szerettesse meg velük a bibliai történeteket kreatív ötletekkel! Most már aktívan vegyen részt gyermekei hitbeli fejlődésében, hiszen megismerte Krisz­tust mint személyes megváltóját! Sőt: gyermekei születésnapjára meghívhatná a rokon vagy szomszéd gyermekeket egy vidám kis zsúrra, ahol játékos bibliai fog­lalkozást tarthatna nekik. Milyen nagyszerű megerősítés lesz, ha a belső elhívást a külső is megpecsé­teli! Ha a gyermekek szülei és talán maguk a gyerekek is biztatják majd, hogy adja be jelentkezését az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem hitoktatói szakára! Persze elengedhetetlenül fontos, hogy terveihez megnyerje a férjét is. Egyfelől azért, mert az asszony feje a férje, másfe­lől pedig azért, mert ha Ön tanulmányo­kat fog folytatni, nyilván többletterhek hárulnak rá a gyermekek gondozásának és a háztartás vezetésének a területén. Vajon férje mindezt őszinte örömmel vállalja-e majd a munkája mellett? Ha úgy érzi, hogy jelenleg még nem, akkor Krisztinának bizonyságtétellel és sok­sok imádsággal kell szolgálnia felé! Biztos vagyok abban, hogy az Evan­gélikus Hittudományi Egyetem rektori hivatalában (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) készséggel tájékoztatást nyújta­nak a felvételi lehetőségekről és feltéte­lekről. Sőt minden esztendőben nyílt napot is tartanak az érdeklődők számá­ra, hogy az odalátogatók személyesen is meggyőződhessenek az egyetemen fo­lyó munkáról. Krisztina! Hiszem, hogy Istennek ter­ve van Önnel, és szőlőjében munka vár­ja. Tegyen meg mindent azért, hogy a belső és külső hívás felől megbizonyo­sodjon! „Mert állhatatosságra van szüksége­tek, hogy az Isten akaratát cselekedjetek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret." (Zsid 10,36) Támogató szeretettel hordozza imád­ságban: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szer­kesztőségünk rímére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alá­zatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8) Szentháromság ünnepe után a 20. héten s a reformáció ünnepe hetében az Útmu­tató reggeli és heti igéi megszentelt életfolytatásra hívják fel Isten népét: „Legyetek szen­tek, mert én szent vagyok! - így szól az Úr. Térjetek meg hozzám teljes szívvel!" (3MÓZ 11,44; LK) A szent élet vége az örök élet, s ez Isten kegyelmi ajándéka. Jézusnak a válással kap­csolatos válasza Isten eredeti, teremtő szándékát fejezi ki: „Amit tehát az Isten egybekö­tött, emberei ne válassza." (Mk 10,9) Gyermeki lelkülettel, neki tetsző módon élve fogad­hatjuk az Isten országát: „Mert nem tiszlátalanságra hívott el minket az Isten, hanem meg- szentelődésre." (iThessz 4,7) A törvény szerinti életfolytatás a szombatévnek, a nyuga­lom napjának és a három főünnepnek a megtartását, megszentelését is jelentette a választott nép számára: „Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek!” (2M0Z 23,13) A re­formáció 489. évfordulóján megvalljuk: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban." (Zsolt 46,2; LK) Kik is a boldogok - örökké? Akik hiszik és megélik a reformáció tanítását: egyedül Krisztusért, egyedül a hit, a kegyelem és a Szentírás által van üdvösségünk! „Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben..." (Mt 5,12) Pállal s Lutherrel együtt „azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az em­ber, a törvény cselekvésétől függetlenül”. „Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága", és Jézus igazzá teszi azt, aki hisz őbenne (Róm 3,28.21)! „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus." (iKor 3,11) Mindenszentek napján Isten igéje két fi­atalt állít elénk, akik az ő vezetésének engedelmeskedve törekedtek a szent életre és a szeretetre: Izsák feleségül vette Rebekát, „megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után" (iMóz 24,67). A halottak emlékezete is Isten dicsőségét szolgálja, mert ő az élők Istene! Krisztus mondja: „En vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbenrtem, ha meghal is, él... ” (Jn 11,25) A Sínai-hegyről az Úristen így kiáltott a „szóvivő” Mózesnek: „Papok ki­rálysága és szent nép lesztek." (2MÓZ 19,6) Kétezer éve közvetítő nélkül hallják a halott élők is az Isten szavát; az élő halottak viszont nem teszik meg azt, amit az Úr paran­csolt nekik igéjében. A zsidók jól ismerték törvényeiket: nem lettek külsőleg (!) tisz­tátalanokká, hogy megehessék a páskabárányt. De az ártatlan Bárányt világi törvé­nyek szerint akarták elítéltetni, mert mint mondták: „Nekünk senkit sincs jogunk megöl­ni!” (Jn 18,31b) Tudhatjuk: „A szeretet tehát a törvény betöltése” (Róm 13,10), „mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: «Szeresd felebarátodat, mint magadat«" (Gál 5,14). A Prédikátor könyvének végső tanulsága: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez min­den embernek kötelessége!" (12,13) Mi énekeljük: „Erős vár a mi Istenünk (...) Mienk a menny örökre!" (EÉ 254) ■ Garai András mmmmmKammmmmessmmsmmmimmmm 1 mimmmmmmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Van itt ifjúság! A Nógrád megyei Galgagután találkoz­tunk mi, fiatalok szombaton, október 14-én Rite Szabolcs szervezésében mint­egy hatvanam Már az odaút is élvezetes volt. Magam - mint ifjúsági referens - Váctól biciklin tekertem a még harmat­tól nedves és hideg kora reggeli falva­kon, dombokon át. Közben láttam a föl­deken már dolgozó családokat, szok­nyás és köténykés néniket, akik a házuk előtt tevékenykedtek, láttam sárgás, zöl­des, barnás leveleket, sok-sok krizanté­mot, és mélyen beszívtam pesti tüdőm­be a füstös-friss vidéki levegőt. Galgagutára érve épp Verasztó János tartott előadást Fenyítés nélküli élet? cím­mel. Örömmel konstatáltam, hogy a templom tele van! Sok helyről gyűltünk össze, leginkább Nógrád megyei közös­ségekből (Felsőpetény, Vanyarc, Szügy, SZÓSZÓRÓ Ijjúságirovat-gazda: Győré Balázs összegyűlt fiatalok, és élénk beszélgeté­sek alakultak ki. Én például néhány ifjú teológussal rendkívül izgalmas beszél­getést folytattam az ő ötleteikről az ifjú­sági munkát illetően, és kirobbanóan jól éreztem magam attól a lendülettől, ami sugárzott belőlük. Az együttlétet a délutáni kirándulás után a lelkes és energikus szügyi M.Is.K.A zenekar és a promise-os hang­zású, igen profi Felsővezeték műsora, Legénd, Ősagárd, Galgaguta), de eljött a tordas-gyúrói egyházközségből is egy baráti társaság, illetve - az ökumené je­gyében - a helyi baptista lelkész is gaz­dagította családjával az együttlétet. E fö­lötti örömemet kifejezendő én az ő kis­csoportjába mentem az előadás utáni beszélgetésre az udvarra. A hideg templomból már mindannyi­an vágytunk a jó kis kertbe, így a nap to­vábbi részét az októberi nap még meleg sugarai közt sütkérezve töltöttük. A há­ziak remek „mindeneslevest” főztek, az ifjúság pedig sütiket hozott magával, így mindenki jóllakott. Az asztaloknál ülve már keveredtek a különböző helyekről majd Szabolcs áhítata zárta. Mindkét ze­nekar tagjai velünk voltak egész nap, és jó volt együtt hallgatni a „mi fiainkat” (na és lányainkat...). A Kopasz-hegyről, ahová délután fel­másztunk, totálképet kaptam nemcsak a tájról, hanem a találkozóról is. Van itt tettre kész csapat, kérem szépen! Ezért volt nagyszerű ez az egyházmegyei ifjú­sági nap: lehetőséget adott a találkozás­ra, arra, hogy már egy egyházmegyén belül is lássuk, hogy vagyunk, és nem is olyan kevesen! Hogy együtt van erőnk, és hajjaj, de még mennyi lehet! Csak ke­ressük meg egymást! ■ FrenyóAnna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents