Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-29 / 44. szám
8 2ooó. október 29. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Októberi döbbenet Lázálom és remény Az idei októberben - ötven év telt el: félelmetes jubileum - szinte permanensen 1956 szellemével szembesülünk. El nem kerülhetők, valóban fontosak az úgymond hivatalos megemlékezések, de fontosabb, ami ’56 kapcsán a lelkekben végbemegy. Miért félelmetes az ötven év? Mert még sokan itt vannak, itt vagyunk, akik átéltük a fojtogató diktatúra esztendei után a megrázó és felemelő tizenhárom napot. De már többen vannak azok, akiket - személyes élmények híján - érzelmileg, erkölcsileg nem köt ’56 emléke, és olykor fontosabb a számukra, hogy miként hasznosíthatják a mai politikában... Batthyány Lajos, az első felelős és mártír magyar miniszterelnök és az Aradon kivégzett tizenhárom hős honvédtábornok immár történelmi figura. Együtt tisztelgünk mély és őszinte gyásszal emlékük előtt. Évről évre megrendültén idézzük fel, hogy életük delén, fiatalon haltak meg hazájukért, a nemzet jövőjéért, értünk. De ’56 mártír miniszterelnökét, Nagy Imrét és meggyilkolt társait sokan ismerték a ma élők közül. Itt élnek köztünk azok is, akik rövidebb- hosszabb idríg börtönt szenvedtek, sőt a siralomházban készültek az utolsó útra, vagy másként szenvedtek a megtorlástól. És itt vannak, hazalátogattak sokan abból a kétszázezerből, akik menekültek november 4-e után, és új hazában őrizték meg szívükben a forradalom csodás napjait, de drámáit is. Mert ’56 tizenhárom napjában máig hatóan sok minden sűrűsödött, a mai napig ki nem beszélve. Akár balszerencsének is tulajdoníthatnánk, ami velünk történt, történik, de nincsenek véletlenek Valahogy úgy jártunk, mint az a család, amelyik összejött a feldíszített karácsonyfa körül, hogy együtt ünnepelje a leginkább a szerétéiről szóló ünnepet. Azután utólag sem tudták rekonstruálni, hogy miként romlott el minden. Miért tört ki a veszekedés, jöttek elő régi, vélt vagy valós sérelmek, miért vette át a szeretet helyét a keserűség, a gyűlölet. Mikor e sorokat írom, még előtte vagyunk az ünnepnek. Nem tudom, végül hogyan alakul a helyzet a parlamentben, a hivatalos ünneplésen, mi lesz a Kossuth térrel, hol és hogyan ünnepelnek a különböző politikai erők Mindez nem mindegy - nem is annyira ’56 emlékét, hanem a külföld, a nemzetközi közösség előtti jó hírünk maradékát tekintve. Miért van az - halvány reménysugár -, hogy az Európai Parlamentben együtt tudtak megemlékezni a világtörténelmet formáló magyar forradalomról az itthon végzetesen szemben álló politikai pártok vezető képviselői? Miért vetik el itthon még a gondolatát is a közös ünneplésnek? Valami végzetesen elromlott a családban. Szeretet helyett a gyűlölet uralkodott el. És ahogy az lenni szokott, mindenki csak a saját igazát látja. A vita, a szeretetlenség, a gyűlölet hevében egyre súlyosabbak a sérelmek egyre reménytelenebb a visszaút, megosztottá válik de atomjaira is hull a család, megjelenik a félelem, démonizálják a másik oldalon levőket. Az egyház számára a reformációt jelenti október hava. A reform szóra asszociálunk 1517. október 31-e világtörténelmi eseményére emlékezve, pedig a tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögező barát maga is forradalmat indított el. Az egyházi megújulást kísérő, kiváltó, illetve a nyomában járó társadalmi változások sok szenvedést, vért is kívántak. Ma már ez is történelem. A keresztény egyházak a megbékélés, az ökume- nizmus útját járják, nem közöttük húzódnak a frontvonalak. ’56 kapcsán az akkori egyházi eseményekre is emlékezünk Ai evangélikus egyházban - talán azért is, mert a megelőző hónapokban erőteljes reformhullám indult meg, csúcsán Ordass Lajos rehabilitációjának megkezdésével - azonnal sikeres lett a forradalom. A diktatúra püspökei gyorsan lemondtak, átadták a helyüket. Jól tudták hogy őket nem a gyülekezetek akarata, nem az ősi törvény tette főpásztorrá. Bizonyos, hogy ha tovább él a forradalom, ha Nagy Imre kormápyával konszolidálódik a helyzet, és megvalósul egyfajta semlegesség - hasonlóan az 1955-ben semlegessé vált Ausztriához -, akkor jelentős lehetett volna az egyházaknak a társadalom megújításában vállalt szerepe, felelőssége. Erősebbek voltak akkor még az egyházak a társadalom többsége kötődött hozzájuk, a nehéz években is megmaradt a kontinuitás. Az 1989/90-es rendszerváltozást követően nehezebb volt a regeneráció. De most, tizenhat évvel a többpártrendszer, a jogállami lét kezdete után, amikor a fiatal demokrácia talán eddigi legmélyebb válságát éli meg, nem hallgathatnak az egyházak Szólniuk kell a gyűlölet ellen. A politikai pártoknál természetes, hogy saját felfogásuk szerint értelmezik a helyzetet. Az már kórtünet, hogy civil szervezetek hovatartozásuk szerint foglalnak állást, lényegében valamelyik politikai oldal mellett. Az egyházak nem sorakozhatnak fel ezek közé. Minden egyháztagnak, lelkésznek, egyházi vezetőnek lehet, sőt kell, hogy legyen szilárd politikai véleménye, de ez természetesen nem egyházi vélemény, és amifontosabb: nem jelenthet gyűlöletet. Nem lehet nem észrevenni az erőszaknak a társadalomban való terjedését. Veszélyes, ha a mintaadó elit elveszti a tekintélyét. Ha óvakodunk is közvetlen összefüggést feltételezni a politikai acsarkodás és á nemrégiben megdöbbentő lincselés között, nem tagadható, hogy a hektikus légkör táptalaja az erőszaknak. És kórjelző az a gyűlölethullám is, amely magasra szökött a cigánysághoz tartozó vétkesek kapcsán. Olykor lázálomnak éljük meg ezt az októbert. És kevés-a remény. Ezért is örülünk a legkisebb fénynek is. Ilyen élményem volt az ’só-talfoglalkozó, magas színvonalú akadémiai tudományos konferenáa végén Kosáry Domokosnak, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnökének, evangélikus atyánkfiának a pohárköszöntője. A Rákosi- és a Kádár-rendszerben állását vesztett, börtönviselt tudós a humanista magatartás, a megbékélés szükségességén, a nemzet képviseletének a felelősségén kívül a gyűlölet ellen szólt. Az egyházak sem hallgathatnak. ■ Frenkl Róbert 1956 az evangél bhmmmmmmmhhh „Klerikális reakció” Július 28. - augusztus 4. • Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága (EVT KB) Galyatetőn tart konferenciát. • Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Galyatetőre érkezett küldötteinek egy része az 1955-ben született református nyilatkozat ismeretében tartózkodik Magyarországon. Ebben az időben már Magyarországon is terjed az irat Hitvalló Egyház 1956-ban Magyarországon címmel. • Augusztus 2-án Ravasz László Galyatetőn átadja memorandumát, és találkozik az EVT KB református vezetőivel. Július 28. - augusztus 5. • Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Galyatetőn tanácskozik. A tanácskozás vezetői többször látogatást tesznek Ordass Lajosnál, és tárgyalnak az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőivel. Augusztus 4-én születik meg az Ordass Lajos állami és egyházi rehabilitációjáról, valamint a püspökségbe történő visszatéréséig teológiai tanárként történő foglalkoztatásáról szóló megegyezés. Augusztus 28-30. • Nagybaráti találkozó: az ébredési mozgalom tizenegy vezető lelkésze Győrújbaráton tart konferenciát. Észrevételei! címmel dokumentumot fogalmaznak meg. Szeptember 4., 11., 14., 18., 25. • Lelkészkonferenciák Foton és Balatonszárszón. A konferenciákon részt vevő lelkészek kemény kritikákat fogalmaznak meg az egyházi vezetéssel szemben. Teológiai, személyi, strukturális változásokat követelnek. Október 5. • Ordass Lajos állami rehabilitációja. Ugyanezen a napon a Deák téren rendkívüli presbiteri gyűlés keretében formálisan rehabilitálják dr. Kékén Andrást. Kendeh Györgyöt is rehabilitálják, és visszahelyezik budapest-kelen- földi lelkészi állásába. Október 8. • Ordass Lajos egyházi rehabilitációja. Ugyanezen a napon Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő felkéri, hogy tartson előadásokat az Evangélikus Teológiai Akadémián. Október 18. • Grünvalszky Károly lemondása az egyetemes főtitkári tisztségről. Október 21. • A nyíregyházi képviselő-testületi ülést követően az egyetemes felügyeA forradalom időszaka Október 23. • Vető Lajos püspök és Veres Pál, az Állami Egyházügyi Hivatali osztályvezetője találkozik Győrben az egyházmegye lelkészeivel, majd külön Túróczy Zoltánnal. Október 24. • Ordass Lajosnak ezen a napon kellett volna elkezdeni az előadásait az Evangélikus Teológiai Akadémián, a forradalom kitörése azonban megakadályozza ezt. Október 25. • Grősz József kalocsai érsek beszédet mond a rádióban, nyugalomra int, és kifejezi azt a • Ravasz László református püspököt visszahívják a szolgálatba. November 1. • Vető Lajos lemond a püspöki tisztségről, Ordass Lajos átveszi a Déli Evangélikus Egyházkerület és az egyetemes egyház irányítását. • A Magyar Ügyvédek Forradalmi Bizottságának elnöke, dr. Jármay Zsig- mond a szervezet nevében levélben köszönti Ordass Lajost. • Franklin Clark Fry amerikai evangélikus egyházelnök a következő szövegű táviratot küldi Ordass Lajosnak: „Halleluja! A szívem Isten iránti örömteli köszönetre fakad azért, hogy püspöki állásodba visszahelyeztek.” O. Frederick Nolde, W. A. Visser ’t Hoofi, Franklin Clark Fry és Carl E. Lund-Quist - agalyatetői konferencia elnöksége reményét, hogy a katolikusok nem vesznek részt a harcokban. Október 28. • Túróczy Zoltán buzdító jellegű nyilatkozata a magyar forradalomról és szabadságharcról. „Isten ajándékának" nevezi a bekövetkező változásokat. • Kendeh György első prédikációja Bu- dapest-Kelenföldön. • Ordass Lajos a harcok miatt nem tudja megtartani Zuglóban az istentiszteletet. Október 30. • Dezséry László a püspöki cím megtartása mellett lemond a püspöki tisztségről. • A teológia tanári kara ugyanezen a napon közös nyilatkozatot ad ki, amelyben a budapesti evangélikus lelkészekkel és a teológia hallgatóival együtt azonosítják magukat a „magyar nép hősies szabadságharcával”, kiállnak a szabad választás lehetősége mellett, és ígéretet tesznek arra, hogy segítik a helyzet konszolidálását, és megemlékeznek a harcok áldozatairól. Ez a nyilatkozat megjeleOrdass Lajos rádióüzenetének a felvétele lőhöz intézett levélben „közegyházi érdekből” felvetik Túróczy Zoltán rehabilitációjának a kérdését. Október zz. • Az Evangélikus Teológiai Akadémia Ifjúsági Bizottsága teljes ülést tart. A gyűlés témája „az ifjúság problémái a Lelkésznevelő Intézetben és egyebütt”. Az ülés eredményét három pontban, illetve tizenkét alpontban fogalmazzák meg. nik az Evangélikus Élet november 4-i számában. • Mindszenty József esztergomi érsek Tildy Zoltán közbenjárására kiszabadul felsőpetényi fogságából. Október 31. • Vető Lajos püspök beszél a rádióban, illetve a Zeneakadémián a reformáció jelentőségéről. • Ordass Lajos első prédikációja a Deák téren. • A Ráday utcában megalakul az Országos Intéző Bizottság - későbbi neve Református Megújulási Mozgalom. • Bereczky Albert református püspök lemond tisztségéről. • Tildy Zoltán a kormány nevében átadja Mindszentynek az Állami Egyházügyi Hivatal iratai feletti rendelkezési jogot. November 2. • Ordass Lajos négynyelvű - magyar, angol, német, svéd - rádióüzenete. • Megérkezik az első segélyszállítmány Bécsből Budapestre. • A teológia tanári kara kari ülésen reményét fejezi ki, hogy a magyar szabadság visszanyerése a teljes vallásszabadságot is jelenteni majd, és ebből fakadóan „az egyháznak teljes szabadság biztosíttatik arra, hogy Istentől rendelt mindenfajta szolgálatát korlátozás nélkül végezze". A zárómondatokban arra kérik az egyház minden tagját, hogy könyörögjenek Jézus Krisztus nevében a hazáért, a népért, annak „boldog és békés jövendőjéért”. Páljy Miklós távollétében Sólyom Jenő prodékán vezeti a kari ülést. Ottlyk Ernő tanári, Friedrich Lajos a Lelkésznevelő Intézetben betöltött igazgatói állásáról lemond. Friedrich utódja Wiczián Dezső professzor, aki ettől fogva vigyáz a hallgatókra. November 3. • Informális megbeszélés a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalában. Túróczy Zoltán ideiglenes jelleggel átveszi az Északi Egyházkerület irányítását, megújul a Sajtóosztály és az egyházi lapok vezetése. Határozat születik az esperesek újraválasztásáról. • Mindszenty szózata a Szabad Kossuth Rádióban. November 4. • A harcok miatt a Deák téren elmarad az istentisztelet. • Az Evangélikus Élet című hetilapban dr. Kékén András vezércikkben köszönti a bekövetkezett változásokat. Ugyanezen a lapon közük a budapesti lelkészeknek és a teológia tanári karának a forradalom és szabadságharc mellett történő kiállását, valamint az Evangélikus Teológiai Akadémia ifjúsága által megfogalmazott pontok rövidített változatát. (Az Evangélikus Élet e számot követően csak 1957. március 24- én jelenhet meg újra.) • Mindszenty József politikai menedékjogot kap az amerikai nagykövetségen. ■ Összeállította: Kertész Botond
