Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-22 / 43. szám
‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2006. október 22. 11 Diavetítés tegnap és ma ► Néhány héttel ezelőtt a rovat egyik szerzője megosztott az olvasókkal egy évekkel korábban vele megtörtént esetet: a vetítés előtti percekben kiborultak az előkészített diái. Sikerült ugyan idejében visz- szatöltenie a tárba a diakereteket, de a legtöbb fordítva került a helyére. Mára könnyebb helyzetben van ő is: digitális diáit kommentárokkal színesítve prezentációban mutathatja be. Az OpenOffice.orgról szóló sorozatunkban korábban bemutattuk a program- csomagban található szövegszerkesztőt (Writer) és a táblázatkezelőt (Calc). Most kicsit az Impress-szel, a csomag bemutatókészítőjével foglalkozunk. Ez az a része az irodai programnak, amellyel a diavetítés akadálya legfeljebb a kivetítő hiánya lehet. De álljunk meg egy pillanatra, és időzzünk el néhány sor erejéig a bemutatókészítő lényegénél! Evekkel ezelőtt előadásaink illusztrálására diavetítőt vagy írásvetítőt használhattunk. A diák esetében előtte eleve diára kellett fotóinkat készítenünk, vagy képeinket, bemutatni kívánt anyagainkat kellett diaformátumba áttennünk. Ezután a fordítós filmet keretekbe kellett illeszteni, majd figyelni arra, hogy jól helyezzük a tárba, illetve arra, hogy ne boruljon ki belőle. A technikát mesteri szinten használók diaporámát is készítettek. írásvetítőhöz fóliára rögzítettük - jelentős költséggel - témánk illusztrációit, vagy kézzel mi magunk rajzoltuk, írtuk fel őket. Ma pedig annyi a dolgunk, hogy számítógépünk elé ülve egy okos, jól kezelhető program segítségével digitálisan készült fotóinkat, a Calckal készült grafikonjainkat, a Writerrel készül szövegeinket beillesztjük, látványos mozgásokkal, áttűnésekkel színesítjük, majd előadásunk helyszínére valamilyen adathordozón zsebünkben elvisszük bemutatófájlunkat. Bár a fentiekben én az OpenOffice.org- gal hozzáférhető eszközöket idéztem fel, természetesen mind az előkészítés mmmmmmmmmmmmmtmmimmKmmwmmimmmimmm során, mind a bemutató készítésekor használhatjuk a Microsoft irodai csomagját - ha nem sajnáljuk rá a pénzt. Én sajnálnám, hiszen az OpenOffice.org Impress moduljával egészen kiválóan lehet dolgozni. A program képes megnyitni a konkurens MS Office Power Po- intjával készül fájlokat, illetve az elkészült bemutatót PP fájlformátumába is menthetjük. Az Impress-szel ismerkedő kezdő felhasználó számára a program nem kíván különleges felkészülést; tartalmaz néhány bemutatósablont és hátteret, illetve ilyeneket könnyedén találunk az interneten is. De milyen lehetőségeket is kínál a program? A bemutatót elsősorban persze a tartalom teszi érdekessé, a szegényes mondanivalót hiába színesítjük. A műfaj sajátossága, hogy egy-egy dián rövid, de informatív szövegek megjelenítésére van csak lehetőség. Ezt egészíthetjük ki jól megválasztott képekkel, de hozzáadhatunk táblázatokat, grafikonokat vagy akár video- és audioanyagokat is. Korábban a diáink közti váltást egy-egy kattanás kísérte, ezzel az eszközzel azonban tetszetős áttűnéseket alkalmazhatunk, különböző hanghatást fűzhetünk hozzá. A bemutató elemei, diái közötti váltást kattintással vagy billentyűlenyomással oldhatjuk meg, de könnyen beállíthatjuk az automatikus váltást is, és egyszerűen meghatározhatjuk a váltások közti időközöket. Milyen területeken használhatunk bemutatókat? Ma már egyetemeken és középiskolákban, üzleti vagy egyéb megbeszéléseken teljesen természetes az ilyen jellegű ismeretátadás. Egyházi eseményeken, konferenciákon, találkozókon is mind gyakrabban találkozhatunk vele, és egyre több gyülekezeti eseményen is alkalmazzák. A hitoktatásban részt vevő gyerekek számára is látványosabbá, érdekesebbé lehet tenni a foglalkozást, talán még könnyebben érthetővé is válhatnak segítségével a bibliai szövegek. A hitoktatásban felhasználható bemutatók összegyűjtése és megosztása lényeges eleme a tervezett gyermekportálnak is. Egy dologra azért figyelni kell: soha ne hagyjuk otthon a kivetítőt! ■ ERDELYIK Olcsó almás pite Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg Rama margarin, 2 evőkanál kristálycukor, pici só, 2 dkg élesztő, tej, reszelt alma, darált dió vagy zsemlemorzsa, a teteje megkenéséhez tojásfehérje. Elkészítés: a lisztet, a margarint, a cukrot és a sót összekeverjük a cukros, langyos tejben felfuttatott élesztővel, majd az egészből lágy tésztát gyúrunk. A tálban letakarva két órát pihentetjük, majd a tésztát megfelezzük. A tepsi méretűre kinyújtott alsó tésztalapot megszórjuk darált dióval vagy zsemle- morzsával, elosztjuk rajta a megcukrozott, reszelt almát, végül befedjük a másik tésztalappal. A tetejét megkenjük tojásfehérjével, és az egészet aranybarnára sütjük. PQ BERES Az egészséges emberért Korunk néma járványa Október 20. a csontritkulás világnapja. A „néma járvány" az utóbbi évtizedekben kiemelkedő, egyre növekvő népegészségügyi problémává vált. Világszerte több millió embert sújt ez a betegség. A csontritkulásnak számos oka lehet. Bizonyos emberek örökletesen hajlamosak a betegségre, de elősegítheti a kialakulását a hormonháztartás zavara, bizonyos gyógyszerek szedése, a testmozgás hiánya, a gyakori fogyókúra, a napfényen töltött kevés idő, illetve a kalcium- és D-vitamin-sze- gény táplálkozás. A tünetek alig észlelhetőek, ezért is nevezik a csontritkulást „néma járványnak". Negyvenéves kor után elkezdődik a csonttömeg csökkenése, a csontok veszítenek sűrűségükből, és ez bizony komoly következményekkel járhat. A csontok törékenyek lesznek. A betegség pedig igen gyakran csak akkor derül ki, amikor eltörik valamelyik csont. Ha már kialakult a betegség, a kezelésének elsődleges célja a további állapotromlás megakadályozása és a csonttörések kockázatának csökkentése. Hazánkban a csontritkulás kezelésére számos - receptköteles - készítmény kapható, melyeket a szakemberek betegeik számára nagy biztonsággal alkalmazhatnak. Ezen készítmények a kalcium csontba történő beépülését segítik elő. Azt azonban kevesen tudják, hogy az egyébként kitűnő vényes készítmények alkalmazása kevésbé hatékony akkor, ha a beteg a csontképzéshez alapvetően szükséges kalciumból keveset fogyaszt! A csonttömegük fenntartására a felnőtteknek napi 1000 mg, a változókorban lévőknek 1500 mg kalciumra lenne szükségük. Ezt az átlagos napi táplálkozással nem vagy csak nagyon nehezen tudjuk fedezni, hiszen például 1 dl tej 120 mg kalciumot tartalmaz, így naponta majdnem egy litert kellene meginnunk ahhoz, hogy a szükséges kalciummennyiséget biztosítsuk szervezetünk számára. Ezért a Béres kutatói kifejlesztették a CalciviD filmtablettát, amely az ajánlott napi dózisban együtt tartalmazza a kalciumot és az annak felszívódását segítő D-vitamint. A CalciviD filmtabletta segíthet a csontritkulás megelőzésében, illetve a már csontritkulásban szenvedő betegeknek a gyógyszeres terápia kiegészítő kezelésében. Figyeljünk oda jobban, hiszen a csontritkuláson érdemben javítani sajnos már nem lehet, ezért mindent el kell követni azért, hogy a bajt megelőzzük, illetve ha már kialakult a betegség, akkor lassítsuk a folyamatot. A CalciviD filmtabletta vény nélkül kiadható gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Egy kisebbségi véleményről A múlt heti számban megjelent, Már megint kisebbségi véleményen lennék? című, Breuer Katalin aláírással megjelent írásra reagálok. A Budai Egyházmegye 2006. szeptember 27-én Óbudán tartott közgyűlésén Breuer Katalin az egyhangúlag elfogadott napirend ellenére lehetetlenné tette, hogy a társadalmunkat érintő morális kérdésekről nyíltan beszélgessünk. Ebben az értelemben nem az igazságot adta vissza azzal, hogy a kisebbségi véleményre nem voltunk kíváncsiak. Az egyházmegye közgyűlése állásfoglalást nem adott ki, ennek a lehetőségét éppen egy őszinte beszélgetést követően akarta „az elnökség” a közgyűléssel eldöntetni. Továbbra is azt vallom, hogy az erkölcsi kérdésekről való véleményalkotás és a morális krízisek gyógyítása az egyház és a keresztény emberek küldetésének része. Osztom Breuer Katalin azon véleményét, hogy „egy ország nem lehet erkölcsi válságban”. De azt látom, hogy egy vezető, egy csoport, egy lelkész vagy egy közösség lehet erkölcsi krízisben, sőt lehet erkölcstelen is. S ezzel akár egy ország lakosságának nagy része elveszítheti az erkölcsi tájékozódás képességét. A közgyűlés tagjainak kifejtettem: „Jogunk van szólni, és kötelességünk szólni..., de a szólás előtt tartsunk bűnbánatot, vegyük komolyan számba azt, hogy egyéni életünk és gyülekezeti, egyházi szolgálatunk területén hogyan vétettünk még a polgári erkölcs ellen is, nemhogy a Krisztusban kapott tisztaság ellen! (...) A társadalmi szintű megújulást ne másokon követeljük, hanem a magunk egyéni életében és közösségi életünkben tegyük alappá... A társadalmi szintű erkölcsi megújulást ne követeljük, hanem tisztaságban megélt példával, bölcs és határozott tanítással, valamint az élő evangélium hirdetésével tegyük meg.” (Részlet abból a körlevélből, amelyet e-ma- ilben juttattam el a közgyűlés tagjainak.) Tisztelettel: Bence Imre esperes (Budapest) Kiáltanom kell! Igen tisztelt főszerkesztő úr! Nem kívánok belekapcsolódni abba a vitába, melyet Donath László szeptember 24-én megjelent írása indított el. De megszólalásra késztet egy mondata: ......abban biztos vagyok, hogy nem volt olyan jeles egyházi férfiú az elmúlt he tven évben Magyarországon, aki egyetlenegyszer sem mondott volna valótlant.” Nem vagyok hangos(kodó) természet, de most hangosan kiáltanom kell, mert hallgatásommal nem akarok cinkostárs lenni azok emlékének meggyalázásában, akik az elmúlt hetven évben Isten szent és igaz igéjéhez hűségesen, meghurcoltatást is vállalva, jeles példaképként jártak előttünk. Elsősorban Ordass Lajos és Túróczy Zoltán püspökre gondolok és a hozzájuk hasonlókra. Tudom, hogy emberi védelemre nincsen szükségünk, de bemocskolásunkat nem lehet szó nélkül hagyni. Tisztelettel: Marschalkó Gyula nyugalmazott evangélikus lelkész (Budapest) A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített és szerkesztett formában közölje. A levelek teljes terjedelmükben, szerkesztetlenül lapunk internetes kiadásában olvashatók (www.evelet.hu). LONDONI LEVÉL Az emberiség ellen Hitetlenkedve hallottunk minden idők legpusztítóbb légi terrorakciójának tervéről. A hitetlenkedésnek nemcsak az volt az oka, hogy a közelmúltban volt már egy vaklárma, amely kínos zavarba hozta a rendőrséget, és a hatóság ellen hangolt egy egész helyi közösséget. Az emberek éjszakai nyugalmát több száz rendőr felvonultatása zavarta meg, amikor Forest Gate-ben rátörtek egy házra, és terrorizmus gyanújával elhurcoltak belőle két kisstílű bűnözőt, akik közül az egyiket még ráadásul súlyosan meg is sebesítették - a rendőri jelentés szerint véletlenül. A ház alapos és hosszan tartó átkutatása, az elfogottak kihallgatása után kiderült, hogy semmilyen elfogadható ok nem volt a hadműveletnek is beillő rajtaütésre. Az egész ország nevetett volna, ha nem bosszankodik a balfogás fölött, és a muzulmán közösség szószólói ezúttal sem fukarkodtak a felháborodott tévényilatkozatokkal. Nem tudjuk, talán sosem fogjuk tudni, hogy pontosan mennyit köszönhetünk a brit és külföldi nyomozószervek, titkos- szolgálatok éberségének, mennyi lehetett a vaklárma a miniszterek és szóvivők által annyit emlegetett „meghiúsított terrorista tervek" között, hányán köszönhetik az életüket ennek az időnként óhatatlanul balfogásokban, túlbuzgóságban is megnyilvánuló, olykor zsákutcába vezető szüntelen őrködésnek. Ezzel szemben tudjuk, hogy a két szimbolikus, örök me- mentóvá vált dátum: „9/11" és „7/7” nem volt vaklárma. A veszély, a mindenáron pusztítani akarás éppen olyan ténye világunknak, mint a rák, az életünkre törők pedig éppen olyan valóságosak, mint mondjuk az influenzavírus. A hitetlenkedés hamarosan átadta a helyét a borzadálynak, amint kezdtek kirajzolódni a merénylet tervei, a merénylők szervezkedésének részletei. Azaz a legtöbbünkben megmaradt a hitetlenkedés, csak a tárgya változott meg. Miként képzelhető el, hogy klinikailag épelméjű emberek tíz vagy több zsúfolt repülőgép utasait nemzetiségükre, bőrük színére, politikai meggyőződésükre, vallási hovatartozásukra, korukra, nemükre való tekintet nélkül halálra ítélik, és az ítélet végrehajtását olyan parancsolóan fontosnak tartják, hogy saját életük - vagy a háttérben a bábukat tologató cselszövők esetében leghűségesebb követőik élete - sem túl nagy ár érte? Minden újságolvasó, minden tévénéző tisztában van az unásig hallott magyarázatokkal. Senki sem hiheti józan ésszel, hogy a közöttünk élő muzulmánok, akiknek a gyerekei együtt járnak iskolába a mieinkkel, akik segítenek a harácsoló adóhivatallal folytatott örökös harcunkban, ápolják kórházban fekvő rokonainkat, reggelente kiküldik a címünkre a sarki boltból a megrendelt újságot, valamennyien vagy akár csak többségükben is helyeselnék a terroristák tombolását. Mindenki tudja, hogy egy-egy rémtettnek mindig lehetnek és sokszor vannak is muzulmán áldozatai. Még azt is megértéssel lehet fogadni, hogy a muzulmán közösség szószólóinak kivétel nélkül minden sikeres terrorakció vagy meghiúsított merénylet után a legelső megnyilatkozása az, hogy ezek után milyen igazságtalan lesz hozzájuk az őket körülvevő társadalom. Azt azonban már nem lehet sem megérteni, sem elfogadni, hogy ez a terrorhadjárat - akár a háttérben lappangó cselszövők gondosan kidolgozott terveinek, akár elvakult hitszónokok uszításának, akár elvakított követőik fanatizmusának a következménye - nem Tony Blair Angliája, nem George W. Bush Amerikája, nem Izrael, hanem a maga iszonyú egyszerűségében az egész emberiség ellen irányul. Ellenünk. Az áldozatok mindannyiunk képviselői, a lélekharang mindnyájunkért szól. ■ Pátkai Róbert
