Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-22 / 43. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. október 22. 9 A reformáció mai üzenete: Krisztus-hit és segítő szeretet Luther a Krisztus-hitből fakadó, tevékeny szerétéiről „A keresztény ember nem önmagában él, hanem Krisztusban és a felebarátjában: Krisztusban a hit által, felebarátjában pedig a szeretet által. A hit által fölemelkedik önmaga fölé, fel Istenhez. Istentől pedig alászáll ismét önmaga alá, a szeretet által. És mégis Istenben, az isteni szeretetben marad mindvégig... íme, ez az igazi lelki, keresztyén szabadság, amely a szívet szabaddá teszi minden bűntől, törvénytől és parancsolattól, és amely minden másfajta szabadságot fölülmúl úgy, mint ahogyan az ég a földet fölülmúlja. Adja Isten, hogy ezt a szabadságot igazán megértsük és megtartsuk! Ámen.” (Luther: A keresztyén ember szabadságáról, 1520) * * * „Átkozott legyen az olyan élet, amelyben valaki egyedül csak magáért él, nem pedig a felebarátja javára! Viszont legyen áldott az az élet, amelyben az ember nem önmagának él, hanem felebarátjának él és szolgál, tanítva, büntetve és segítve őt - tegye azt akármivel és akármilyen módon!” (Luther: Egyházi igehirdetések, 1522) * * * „Ha tudni kívánod, hogyan kell szeretned felebarátodat, és világos példát kívánsz, akkor gondold csak jól végig, mennyire szereted önmagadat!” (Luther: A zsoltárokról, 1532) * * * „O, a hit valami eleven, elfoglalt, munkálkodó és hatalmas dolog; lehetetlen, hogy szünet nélkül ne a jót cselekedje! (...') Mindezt a Szentlélek cselekszi a hitben. Ezért válik minden kényszerítés nélkül is késszé arra, hogy mindenkivel jót tegyen, mindenkin segítsen, mindent elszenvedjen, Isten iránti szeretetből, aki olyan kegyelmes volt hozzá.” (Luther: Előszó a Római levélhez, 1522) * * * „Keresztyén mivoltunk ebből a két dologból áll: a hitből és a szeretetből.” (Luther igehirdetései, 1527) A lutheri reformáció mai üzenete A lutheri reformáció mai üzenete: a Krisztushit aktív, segítő szeretet forrása szüntelenül. A lutheri reformációt gyakran érte és részben ma is éri az a vád, hogy a bűnbánó és a golgotái keresztfára tekintő Krisztus-hit középpontba állításával nem ad igazi indíttatás a jó cselekedetekre, az embertársainkért és a teremtett világ megőrzéséért végzett munkálkodásra? Tehát inkább a befelé forduló kegyességre, a gyülekezeti zárt közösségre, mint a keresztény szeretetben munkálkodó, jót cselekvő, a szenvedő világ iránti felelősségre indít. Sokan ezt még élesebben is kijelentik: Luther és a reformáció Krisztus-hit-köz- pontú teológiája és igehirdetése sokszor elősegíti a maguknak élő keresztény közösségek kialakulását. Indokolják ezt neves teológusok többek között Luthernek a Jakab apostol „szalmalevele” ellen folytatott éles harcával is, aki a hit kereszténységével élesen szembeállítani látszik a jó cselekedetek kereszténységét: „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.” (Jak 2,24) Ezek a régi és újabb keletű kritikák Luther és a lutheri reformáció Krisztus-hit-centrumú teológiája ellen azonban teljesen jogosulatlanok, és tévedésen, Luther Krisztus-hitének a nem ismerésén alapulnak! Mint Luther írja: Isten reánk harmatozó kegyelme cselekvő, sohasem tétlen hitet teremt bennünk. Mert Krisztus Isten Szemléikét küldi el feltámadása és mennybemenetele után az övéihez, követőihez itt a földi világban. A Szentlélek pedig - mint írja - „sohasem nyugszik, tevékeny, élő és ható”. Szüntelenül vívja lelkűnkben harcát énközpontú, bűnös óemberünk ellen (Róm 7,21-25). A Krisztus-hitnek ezt a szüntelen, a másik emberért, a felebarátért való küzdelmét Pál apostol a Galata-levélben állítja elénk: Mert Krisztus Jézusban nem számít (...), csak a szeretet által munkálkodó hit." (5,6) A Krisztus-hit és a másik ember iránti szeretet elválaszthatatlanságára utal egyébként maga Krisztus Urunk is a „nagy parancsolatban” (Mt 22,37-39): „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelked- ből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól fagg az egész törvény és a próféták" A Krisztus-hitnek, a Krisztus-követésnek ezt a dinamikus, cselekvő és segítő szeretettel való elválaszthatatlan összetartozását vegyük kissé közelebbről is szemügyre! Nyilvánvaló, hogy a Krisztuskövető tanítvány ízesítő sószolgálatának nem az a célja, hogy kiemelje őt és a templomba járó gyülekezetét a körülötte élő világból. Éppen ellenkezőleg. Önmegtagadó szeretettel forduljon feléje, és utat mutasson számára, a segítségére legyen abban, hogyan az élje az igazi, teljes, boldog életet a körülötte élő, zűrzavaros és céltalan, boldogtalan világban. Hol látja reformátorunk a Krisztus-hit szere- tetaktivitásának a legfontosabb területeit? Mindenekelőtt abban a közösségben, amely a legközelebb van hozzánk: a családunkban. Nem szűnik meg arra inteni, hogy tanítsuk meg gyermekeinket az imádságra, Isten igéjére. Ezért írta meg a keresztény család élete számára Kis kátéját. A Krisztus-hitből fakadó, segítő és dinamikus szeretetünk másik fontos területe földi hivatásunk Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy mi magunk mások munkájának, fáradozásának a gyümölcseiből élünk. A lutheri reformáció új értelmet ad fárasztó napi munkánknak; megláttatja velünk benne a felebarátot segítő, aktív szeretet Istennek tetsző szolgálatát. A harmadik ilyen életkör a gyülekezetünk és annak szélesebb köre, egyházunk élete. Aktív, hiszen a másik ember új és örök életére kell gondolnunk, amikor igazán segíteni akarunk rajta! A negyedik ilyen életkör, amelyben a Krisztustanítvány szeretetben fordul a körülötte élő embertársai felé, népünk és hazánk széles körű emberi közössége. Ezekben a napokban külön is szeretetünkkel, segítő kézzel és szívvel kell a körülöttünk szenvedő, gondok közt élő emberekre, családokra figyelnünk, segíteni rajtuk, ahol csak tudunk! A még tágabb, cselekvő szeretetünk- re váró életkör az egész embervilág nagy családja: a katasztrófák áldozatai világszerte. Nem véletlen, hogy az egyházi szeretetszolgálatok jelenléte és aktivitása annyit szerepel a sajtó hasábjain és a tévé képernyőjén! De van még egy ennél is szélesebb köre Krisztus-hitünkből fakadó szeretetünknek: a ma annyira veszélyeztetett, pusztuló természet szépsége és csodája körülöttünk. Minden egyes ember Istentől kapott parancsa, hogy ezt a csodálatos, teremtett világot ne csak művelje, hanem meg is őrizze a pusztulás sokféle formájától! Mindazt, amit az igazi Krisztus-hit csodálatos és sokoldalú, segítő és cselekvő szeretetéről Luther és a reformáció mai üzeneteként eddig elmondottunk, ebben foglalhatjuk össze: a szeretet és a jó sokoldalú, szüntelen cselekvése, a keresztény új élet nem valami a hitünk mellett vagy után. Hanem éppen ennek a Krisztus-hitnek a csodálatos ereje és teljessége. Mert ahol ez a három együtt van - a Jézus kereszthalálában és feltámadásában megalapozott hit, az élet eljövendő teljességének a reménysége Isten országában és az Isten teremtett világában és a földi életünk konkrét föladataiban munkálkodó, cselekvő szeretet, ez a három ott van igazi keresztény élet. És ott él Jézus Krisztus szent gyülekezete, egyháza a jelenvaló földi világban! Irta, és a Luther-idézeteket német, illetve latin nyelvből fordította: ■ D. dr. Nagy Gyula WHIRM'IUMik ill’ll híriiS * * fiíSHSB® ifi t mfcssm C"'-1"'- f, Békehímök » 'Evangélikus É!et5 in 'laiwNiHl/l'l ©Metodista HetiVálasz Kedves Gyerekek! ► Hat hete indult sorozatunkban Pannival és Zsoltival együtt lapozhatjátok fel nagypapájuk gyermekkori füzetét, amelyet még neki készített annak idején az ő evangélikus lelkész nagypapája. A bibliai történetek végén egy-egy feladatot is megoldhattok. Küldjétek el a helyes megfejtést a szerkesztőség címére! Jutalmul a végén megkapjátok annak a bibliai társasjátéknak egy-egy darabját, amely ezekhez a történetekhez illik. Címünk: Evangélikus Élet szerkesztőssége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 4- Na, gyertek, kis unokáim, nézzük meg, mi a füzet negyedik címe.- Majd én elolvasom! - kiáltotta Panni. - Azt írta ide a nagypapád, hogy bölcsesség.- Hű, az nagy dolog - bólogatott Zsolti.- Tudjátok-e, hogy ki volt messze földön híres bölcsességéről? - kérdezte nagyapó. - Salamon király. Amikor még ifjú uralkodó volt, egy éjszaka megjelent álmában az Úr, és azt mondta neki: „Kérj valamit, és én teljesítem!” Salamon nem egészséget, hatalmat vagy pénzt kért tőle, hanem engedelmes és bölcs szívet, mert A © E é 1 T ö M v Sp B & É l L «űa* s 9 cs X G kJ N m, t GYERMEKVÁR szeretett volna jó uralkodója lenni Isten népének. Ezért az Úr teljesítette is kérését. Történt egy nap, hogy két nő jelent meg az uralkodó előtt azt kérve, hogy tegyen igazságot. Egy házban laktak, és mindkettőjüknek született kisbabája. Egyik éjjel azonban álmában egyikük véletlenül ráfeküdt a saját gyermekére, és a csecsemő meghalt. Reggelre ez az asszony kicserélte a két gyereket, de ezt letagadta. Az élő kisbaba anyukája viszont szerette volna visszakapni gyermekét. Ekkor Salamon ezt az ítéletet hozta: hozzanak egy kardot, és vágják ketté a gyermeket, így mind a két anyának jut belőle. Akkor az igazi édesanya könyörögni kezdett: „Kérlek, uram, adjátok inkább neki a gyermeket, csak ne öljétek meg!” A másik viszont azt mondta, hogy vágják ketté, ne legyen inkább egyiküké sem. Salamon tudta, hogy csak az igazi édesanya védi meg mindenáron a gyermeke életét; megparancsolta, hogy a kisbabát adják oda az anyukájának. így bölcsen megoldotta az ügyet. Az egész nép pedig tisztelettel nézett Salamonra, mert látták, hogy... Ti is megtudjátok a mondat végét, ha megfejtitek a betűrejtvényt. HETI ÚTRAVALÓ Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok (Jer 17,14) Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a Szabadító csodálatos gyógyításairól tudósítanak; nála a test és a lélek megszabadítása betegségtől, bűntől egyszerre történik. E komplex kezelést ma is átélhetjük, s mondhatjuk, hogy „csak téged dicsérlek”, mert: „Néped üdvözítője te vagy, Istenünk, meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak!” (LK) Miért teszi ő mindezt? A válasz nevében rejlik: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten!" (iMóz 34,6) Mivel az Emberfia valóban Isten, hatalmában áll megbocsátani a bűnöket: „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: »Fiam, megbocsáttattak a bűneid.«" (Mk 2,5) Luther szerint: „Isten országa tehát merő bűnbocsánat. Olyan nagy dolog az, hogy csak szívemmel tudom megragadni és hinni bűneim bocsánatát és e hitben Isten előtt való megigazulásomat." A béna a saját lábán ment haza, a szemtanúk pedig dicsőítették Istent. Csak a meggyógyított, megszabadított és újjászületett ember tud megújulni lelkében és elméjében s eleget tenni Pál felszólításának: „...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef 4,24) Timeus fia, a megvakult koldus, kitartóan így kiáltozott: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" Mivel Jézus az Isten Fia is, gyógyítása végleges, testet-lelket örökre megtart: „Menj el, a hited megtartott téged.” (Mk 10,47.52) S a megnyílt szemű ember követte őt. Ezt teszi kétezer éve minden christi- anus, aki meglátta őt, s hiszi: ......én, az Úr, vagyok a te gyógyítód." (2MÓZ 15,26) Ezt hitte a leprás: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Jézus akarata egy Atyjáéval, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen! „Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,12.13) A prédikátor gyönyörű jelképekben ábrázolja az öregedés és a halál folyamatát, melynek végén „a por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta” (Préd 12,7). Akik hiszik a test feltámadását s az örök életet, azok számára nem hiábavalóság ez a földi élet, mert már itt találkozhatnak a gyógyító és szabadító Úrral! Ennek az örömhírnek a továbbadására hívta el s küldte ki az Úr Jézus a tanítványait; ők „hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak" (Mk 6,12-13). Jézusnak megkísérlése óta feltételeket szab a sátán: ......ha Isten Fia vagy...”; „Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!" (Mt 27 ,40.42) A félreismert szolga nem szállt le a keresztről; „...a mi betegségeinket viselte...”; „...az ősebei árán gyógyultunk meg." (Ézs 53,4-5) Simon és (nem az Iskariótes) Judas ünnepén e két, csak névről ismert apostolra emlékezzünk ma így: „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért." (2Kor 4,5; LK) Lisztrában egy sánta ember hallgatta a „kis” Pál apostol beszédét, „aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon". (ApCsel 14,9) „Sorsomat hittel rád bízom, / Hű gyógyítóm” (EÉ 376,5), Jézus! ■ Garai András
