Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-22 / 43. szám
‘Evangélikus ÉletS SÜSS? PANORÁMA 2006. október 22. 7 Puzzle-darabok Felvidék „A mi sorsunk mesébe illő” - mondja a felvidéki magyar evangélikusok bemutatkozásakor Badin Adóm, aki Rozsnyóról érkezett a találkozóra, majd így folytatja: „Kilencven éve senki nem törődik velünk: sem a magyarországi, sem a szlovákiai evangélikus egyház. Mostohagyerekek, vagy ha úgy tetszik, áldozati bárányok vagyunk. Mégis élünk, mert élni akarunk!” Élni akarnak, ezért is jöttek el Szlovákiából - egymástól függetlenül - hatan az orosházi találkozóra, mégpedig (ahogy arra Badin Ádám utalt) a szlovák egyház határozott tiltása ellenére. Hogy mit is jelentett ez a tiltás pontosan, arról lapunk Srna Zoltánt, a Százd-Ipolyszakállosi Evangélikus Egyházközség felügyelőjét kérdezte, ő azonban nem fogalmazott ilyen élesen: „A szlovák egyház egyet nem értését fejezte ki, nem tartotta ajánlatosnak a találkozón való részvételt, de nekem mint magánszemélynek nem tilthatta meg azt, hogy eljöjjek.” Természetesen azért döntését hosszas mérlegelés előzte meg, de végül arra a megállapításra jutott, hogy rosszabb helyzetbe nem kerülhet. Szlovákiában egyébként egyes becslések szerint hét és fél ezer, más számítások szerint huszonnégyezer magyar evangélikus él. Magyar nyelvű istentiszteletet huszonhét gyülekezetben tartanak. A felvidéki magyar evangélikusok kötelességüknek érzik megőrizni és továbbadni a hagyományaikat (Srna Zoltán lapunk tudósítójának elmondta, Molndr-Veress Pál és jordáky Béla Nyugat-Európa A hetvenegy gyülekezetét összefogó Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének társelnökeként Gémes Pál lelkész - akit szűkebb pátriájából, a stuttgarti gyülekezetből édesapján, Gémes István nyugdíjas lelkészen kívül még tízen kísértek el Orosházára - már a találkozót megelőző sajtótájékoztatón is felhívta a figyelmet arra, hogy nekik, Nyugat-Európában élő magyar protestáns lelkészeknek missziói munkára adatott lehetőségük. „Sok olyan Határtalan közösségben... hogy négy különböző énekeskönyvet használnak, a liturgia pedig szinte gyülekezetenként más és más), de ehhez - Badin Ádám szerint - a magyar és a szlovák egyház közötti kölcsönös bűnbocsánatra, kiengesztelődésre (is) szükség van. Srna Zoltán és Badin Ádám jM , » magyarral találkozunk, aki kulturális, anyanyelvi kötődést keresve jut el hozzánk úgy, hogy az anyaországban talán nem is volt kapcsolata az egyházzal.” Gémes Pál is osztja azt a véleményt, hogy a Maek megalakulása kicsit megkésett: „Már tíz éve is össze lehetett vol► Nem titok (és a legkevésbé sem meglepő), hogy a Maek zászló- bontásának egyik legfőbb szorgalmazója - ha úgy tetszik, a „konferencia előkészítésének motorja” - a mintegy harminc- kétezer lelket számláló Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Adorjátii Dezső Zoltán volt. Az anyaország jelenlegi határain kívül az egyetlen „teljes kiépítésű” magyar evangélikus egyházszervezet lelkészi vezetője a konferencia jövőjét illetően is derűlátó:- Öt évvel ezelőtt ugyancsak itt, Orosházán bontott zászlót a Maek „elődszervezete”, a METT, vagyis a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház akkori vezetői „találtak ki”. Én ennek a jobbára csak évente egyszer tanácskozó, jogi személyiség nélküli testületnek a létét is fontosnak tartottam. Ez döbbenthetett ugyanis rá bennünket arra - kit gyorsabban, kit lassabban -, hogy ennél sokkal többre, sokkal szorosabb együttműködésre van szükség. A lelki-spirituális egység rendkívül fontos, de látnunk kell, hogy ebben a mai világban strukturális háttér nélkül a legjobb törekvések is erejüket vesztik. Én azt tartom, hogy ezt a nem túl nagyszámú, de még mindig számottevő magyar evangélikusságot intézményesített formában is egyesíteni kell. Mert az a „ház”, amelyre mostani előadásában Fabiny Tamás püspök kollégám is utalt, egyben struktúra is. Ennek építéséhez jó alap a Maek, de ez még mindig csak a kezdet. Tehát ha itt leragadunk, és ebből pusztán annyi lesz, hogy két- három évente tartunk egy nagy kongresszust, ahol örülünk egymásnak, akkor az ugyan nagyon szép lesz, de a Maek nem lesz több, mint egy kibővített METT. Valójában azonban ennek a munkának - a konferencia áldásos tevékenységének - most már az egyházi élet minden területén meg kell mutatkoznia. Sorolhatnám példaként az oktatás, a misszió, a diakónia, az ifjúsági munka, a nemzetközi kapcsolatok vagy épp az egyházművészet, netán a műemlékvédelem területét. Röviden: a Maek égisze alatt szakmai kollégiumoknak kellene mielőbb munkához látniuk. És az Európai Unióban - „jogi személyként” - esetenként már külső forrásokat sem reménytelen találni egy-két projekt finanszírozásához. Ám keresztény spirituális tartalommal más nem fogja megtölteni helyettünk. Lejegyezte: T. Pintér Károly A találkozó záróeseménye a Művészetek Házában istentiszteleten az eredetileg tervezett egy helyett két, három vagy négy gyermeket keresztelt, de volt példa arra is, hogy gyermeke keresztelője előtt a szülőt részesí- - tette e szentségben... £ „Ez az alkalom természetesen az ün- üi neplésé - mondta el felszólalásában Jor- I dáky Béla -, de nem feledkezhetünk meg 5 a gondokról, amelyekre közösen kell > megoldást találnunk.” A Svédországi 5 Magyar Protestáns Egyházi Közösség ezért azt kéri a Maektől, hogy „tartsa figyelő szemét a külhoni magyar gyülekezeteken”. Rácz Zsuzsanna és dr. Tomaschek László na hordani a köveket.” De mint mondja, az a fő, hogy a magyar evangélikus egyházhoz tartoznak, és hogy a jövőben talán többet törődnek velük. Ezért azt kéri a magyar evangélikusoktól, hogy „töltsük meg élettel a szervezetet”. Svédország Egy eredményesen működő, de rendkívül törékeny és sérülékeny közösségről számolt be Molnár-Veress Pál lelkész és jordáky Béla főfelügyelő az orosházi találkozó résztvevőinek. Molnár-Veress Pál a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség vezetőjeként tizennégy gyülekezet összesen ötezer-négyszáz egyháztagja között lát el lelkészi szolgálatot. (Az általa pásztorok terület akkora, mint a mai Magyar- ország és Erdély területe együttvéve, ráadásul Svédországon kívül negyedévente Észtországban és Finnországban is tart istentiszteletet!) Az egymástól hihetetlenül nagy távolságokra lévő gyülekezeteket összefogó közösségnek sem temploma, sem parókiája nincsen, tulajdonát egyetlen gyülekezeti otthon képezi. A nehézségek ellenére az elmúlt tizenhárom év mindegyikében tartottak konfirmációt, és többször előfordult a lelkésszel, hogy egy-egy Észak-Amerika „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.idézett Jeremiás siralmaiból (3,22) dr. Tomaschek László, az 1941-ben megalakult Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) alelnöke, amikor az Észak-Amerikában élő magyar evangélikusok képviseletében a pódiumra lépett. Mint elmondta, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területén élő egymillió magyar között bizonyára számtalan hittestvérünk van, az AMEK azonban sajnos meglehetősen kévésükről tud. Míg például 1941-ben tizenhárom gyülekezetét tartozottak számon, addig ma mindössze három magyar evangélikus gyülekezet van Észak-Amerikában: a torontói, a nyugat-clevelandi és a keletclevelandi. Az amerikai magyar evangélikusok Erős Vár című, kéthavonta megjelenő lapját pedig a korábbi ezerkétszáz példány helyett ma már csak hatszáz példányban adják ki. Tomaschek Lászlót az AMEK pénztárosa, Rácz Zsuzsanna kísérte el Orosházára. Lapunk kérdésére elmondta, hogy 1992 óta él Clevelandben, ahol - mivel negyvenöt percnyi autóútra lakik a magyar gyülekezettől - vasárnaponként a Szent János Evangélikus Gyülekezet alkalmait látogatja, és csak nagy ünnepekkor vesz részt a nyugat-clevelandi magyar gyülekezet istentiszteletén. Együtt érez azokkal, akik idegen környezetben próbálják megőrizni a nyelvüket és a vallásukat, ezért is tartotta fontosnak, hogy eljöjjön a találkozóra. „A Maektől azt várom, hogy értelmet és inspirációt adjon az ország határain kívül élőknek ahhoz, hogy magyar evangélikusok maradjanak." ■ Vitális Judit Gémes Pál Részlet Dabasy Jánosnak, a Melboume-i Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkészének leveléből „Gyülekezetünk 1957 szeptemberében alakult, akkor még körülbelül százötven családdal, egyénnel. Az idő, sajnos, nagyon megfogyatkoztatta a gyülekezetei, és ma már csak huszonhárom név van a névsoron, mind öregek (nyolcvanévesnél idősebbek), a hetven évemmel én a fiatalok közé tartozom. Istentiszteleteinken tízen-tizenöten szoktunk összejönni. Az utódok, ha még járnak is templomba, akkor már az ausztrál istentiszteletekre járnak, s kevés beszél úgy magyarul, hogy a magyar prédikációt teljesen meg tudná érteni. Isten segítségével, ameddig az utolsót is magához nem hívja, hirdetjük, hallgatjuk az igét, és járulunk az Ur asztalához. Nem panaszkodunk, sok áldást kaptunk és kapunk Istentől. Van egy kis, még könnyebben mozgó magunk, amelyik rendszeresen, hetenként összejön nálunk bibliaórára is. Ilyenkor hatan szoktunk összejönni a Biblia körül. (...) A konferencia megalakítását nagy örömmel vettük. Sajnos a mi kis gyülekezetünk nem tud képviselőt küldeni az orosházai zászlóbontásra. Számunkra már a konferencia nagyon későn keletkezett.”
