Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-29 / 5. szám
‘Evangélikus Élet3 MOZAIK 2006. január 29. 11 Isten Fia emberré lett - és az ember mivé? EVÉL&LEVÉL& ÉVÉ L&LEVÉL Emlékezés és kiáltás Tisztelt Szerkesztő Úr! Az Evangélikus Elet legutóbbi számában örömmel olvastuk Be- rényi Zuszsanna Ágnes cikkét Gádor Magda szobrászművészről. Talán emlékszik még arra, hogy 2005 novemberében egyházközségünk békásmegyeri templomában, illetve a templomkertben Gádor Magda és férje, Nagy Sándor szobrászművész közös tárlatát nyitottuk meg. Az idős művész házaspár első közös kiállítása azóta is sok érdeklődőt vonzott templomunkba. Bizalommal kérjük, hogy a cikk kiegészítéseképpen szíveskedjék fölhívni olvasóközönségének figyelmét e tárlatra az alábbi szöveggel: Nagy Sándor és Gádor Magda Emlékezés és kiáltás című tárlata a békásmegyeri evangélikus templomban 2006. április 30-áig naponta 10 és 16 óra között tekinthető' meg. Fáradozásáért örömmel lepjük meg Gádor Magda találó gondolatával: „A legalapvetőbb dolgok, a bennünk élő félelem és öröm, küzdelem és összetartozás keresnek formát szoborban, rajzban. Ismételgetés és üresjárat helyett ezeket kell a lehető legjobban megvalósítani.” Köszönettel: Breuer Katalin felügyelő (Budapest-Békásmegyer) Múltidéző kalendárium Nagyon tetszett az ünnepi számban Jásdi Beáta múltidéző kalendáriuma. A szilveszteri istentisztelet 1938-as leírása valóban odavarázsolt a Pozsonyi úti református templomba. Utána vártam, hogy a szerkesztőnő kommentárjából azt is megtudjuk majd, hogy napjainkban is tartanak-e még éjféli istentiszteletet esetleg evangélikus templomokban is. Szerencsére csak egyet kellett lapoznom az Evangélikus Életben, s megtudhattam, hogy Budaváron kívül - ahová Solymárról utazott tizennyolc éves unokám a szüleivel együtt - még két gyülekezetben, Kispesten és Pesterzsébeten is istentisztelet keretében léphették át a hívek az új esztendő küszöbét. Balikó Zoltán rövid írása 1985-ből azért volt megrendítő a számomra, mert épp a napokban hallottam halálhírét. Úgy emlékszem, 1985-ben már a tüdőrák-operáció után volt, mikor a halálfélelem feletti győzelmet hirdette. Tisztelettel: Dobó Józsefné (Budapest) Krisztus akaratával egyező lépés Én mint lelkész, mint istenfélő, hívő, nyolcvankilenc éves evangélikus ember nagyon boldog vagyok. Itt van előttem az Evangélikus Élet idei harmadik száma. Az első oldalon látom a Luther-idézetet; Gáncs Péter evangélikus püspök, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát arcképét; dr. Bóna Zoltán református lelkész Itt van Isten köztünk című írását; egy számomra boldogító tudósítást arról, hogy ökumenikus imahét kezdődik dr. Erdő' Péter bíboros, D. Szebik Imre evangélikus püspök együttes szolgálatával; arról szóló részletes beszámolót Horváth-Hegyi Olivér tollából, hogy ezután a legcsodálatosabb hangszer, az orgona fogja a keresztény család tagjainak egymásra találását hirdetni és dicsőíteni Budaörsön... Nemcsak bizonyosra veszem, de tudom, hogy mindenható, szerető Istenünknek, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak az akaratával egyező, nagy lépést tettünk. Példát mutattunk a földi hatalom birtokosainak a gyűlölködő ellenségeskedés megszüntetésére, keresztény világunknak pedig az emberekhez való felebaráti jóakarat teljesítésére, a remény és a béke megőrzésére. Erős vár a mi Istenünk! Hittestvéri szeretettel: Dr. Kelemen László, Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon Oratio oecumenica Az Evangélikus Életben olvasható oratio oecumenica (általános könyörgő imádság) egyre több gyülekezet vasárnapi liturgiájába épül be. Ez az imádság gondolati tartalmával, újat kereső mondanivalójával, tág ölelésű belső szemléletével gazdagít, de egyben - terjedelménél fogva is - egy nagy, közös könyörgést, lebomlást jelent Isten színe előtt. Ez a közös lebomlás a lelki megújulás forrása is lehet a gyülekezetekben. Egy hónapban legalább egyszer kiemelten könyörögjünk hazánkért, Magyarországért! Kinczler Irén (Budapest) Déli harangszó Ecce homo! - mondta Pilátus Jézusra mutatva (Jn 19,5). Bizonyára nem sejtette, hogy az üdvtörténet összefüggésében mekkora jelentőségű mondat hagyta el ajkát. Jézus Krisztus az ember. Isten Fia a „második Adám”, aki azért lett egy közülünk, hogy felragyogtassa Isten eredeti teremtő szándékát, s a megváltás által bennünk is helyreállítsa azt. - Karácsonyt megülve ilyesféle teológiai gondolatok húzódnak meg az ünnep szívet melengető hangulata mögött. Első megközelítésben talán nem magától értetődő, hogy a „szeretet ünnepe” túlmutat a családi bensőségesség keretein. Örvendezünk Isten felénk megnyilvánuló ázeretete fölött, és igyekszünk - gyakran már nem is tudatosított ösztönzésből - ezt a szemetet továbbadni a hozzánk közel állókhoz. Mindeközben észre sem vesszük, hogy fokozatosan bedarál minket a konzum- karácsony mindent vásárlásba, az ebből fakadó idegességbe, türelmetlenségbe, csomagolóanyagba, végső soron eszement fogyasztásba és szemetelésbe fojtó embertelen kényszere. A díszlet elandalító - a tartalom eltűnt: a császár mezítelen. Az ember, aki császárként viselkedik. Pedig ő más: képmás. Isten képére és hasonlatosságára alkotott teremtmény. A Biblia legalábbis így határozza meg az embert. A kérdés most már az: hogyan határozza meg magát korunk embere? Sőt hogyan határozom meg magamat én, korunk hívő embere? Mert a „korunk embere” túlságosan tág fogalom: beletartozik az is, aki még a sötétben tapogatózva keresgéli léte értelmét, de az is, aki még sosem kérdezett, csak lovagol az élet hullámainak tetején. Azonban én mint hívő ember hiteltelenné válók, ha nem tudatosítom magamban, hogy mit jelent embernek lenni a Teremtő elgondolása szerint. Képmás, mondhatni kép-viselő vagyok. Egyszerre viselem magamon, hordozom magamban mindazon jegyeket, melyek a látható világ csúcsára emelnek (lélek, értelem, szabad akarat, személyes volt, én-tudat), ugyanakkor Isten küldötte is vagyok. Istené, aki partnerévé tett a teremtésben: rám bízta az élet továbbadását és a teremtett világ feletti uralmat (iMóz 1,28). Isten képviselőjeként tehát a rám bízott uralom csakis szeretetet és gondviselést jelenthet! Bármennyire is felemelő ez a megbízatás, a bűn, az emberi gyengeség gátolják kibontakozását, s ennek következtében nemcsak maga az ember, hanem az egész teremtés szenvedő alannyá vált. Karácsony evangéliuma, örömhíre ezért nem csupán az egyéni megváltottság szempontjából bír jelentőséggel, hanem az egész világ sóvárog utána. Ennek a vágyakozásnak ad hangot a bizánci szertartás egyik éneke: „Mit hozzunk neked, Krisztus Istenünk, amiért megjelenÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla tél a földön - mint ember - érettünk? Mert minden általad teremtett lény és dolog hálaadást mutat be néked: az angyalok éneket, az ég csillagot, a bölcsek ajándékokat, a pásztorok csodálatot, a föld istállót, a puszta jászlat, mi pedig, emberek Szűz Anyát.” Isten Fiának emberré léte a megváltás egyetemes reményét hozta el: restaurálást a képmásnak, hogy újra hiteles képviselőként viszonyuljon ahhoz a teremtéshez, melyre addig zsarnokként tekintett. Jézus Krisztus elsőként lett engedelmessé, hogy benne újjászületve és vele azonosulva mi is engedelmesekké váljunk, és belesimuljunk Isten üdvözítő tervébe, mellyel az egész teremtést abba a végkifejletbe akarja elvezetni, ahol „Isten lesz minden mindenben" (iKor 15,28). Karácsony üzenete tehát arra is rámutat, hogy többé már nem csupán a teremtó' Isten képviselői vagyunk eredendően, hanem az üdvözítő'Krisztus ikonjai is, azaz „krisztusiak” (christianos > keresztyén > keresztény). A bizánci kereszténység szokása ugyanezt a szemléletet kívánja szívünkbe vésni, amikor a megkeresztelt negyvennapos csecsemőt Istennek bemutató pap az öreg Simeonnak a kisded Jézus felett mondott szavait imádkozza: „Most bocsásd el, Uram, a te szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt...” (Lk 2,29-30) Milyen különös! Átvitt értelemben minden megkereszteltet üdvözítőnek nevezünk. Teljesen jogosan, hiszen minden e világra született ember potenciális üdvözítő:* Isten kép-viselője. Összességében mint embernek és kereszténynek tehát egyszerre kell képviselnünk a teremtő Isten gondviselő szeretetét és a megváltó Isten üdvözítő szándékát. Pál apostol megfogalmazása szerint „a sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja, hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve” (Róm 8,19-20). A megtestesülés és a megváltás megtörte a bűn hatalmát a világban, de nem iktatta ki a gonosz működését. Ezért a teremtés a mai napig szenved az ember énközpontú önmeghatározásától s az ebből fakadó rossztól - végső soron a bűntől, legyen az akár embertárs, akár a természet ellen elkövetett bűn. A páli gondolat karácsony ünnepkörébe ágyazva egyaránt lehet „lelki tükör”, melybe nézve számot vethetek eddigi életvitelemmel, ugyanakkor jelmondat is, mely irányt szab jövőbeni elhatározásaimnak. Karácsonyt ünnepelve nem maradhatok meg az érzelmek és a hangulat szintjén, hanem az isteni szeretet ünnepének tettekben megnyilvánuló szeretetet kell eredményeznie bennem! Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha nagyító alatt vizsgálva egyértelművé válik számomra, melyek gyakorlati életvitelemnek azok a területei, ahol - talán nem kifejezetten rossz vagy bűnös szándékkal, de szinte észrevétlenül, a sodrásnak engedve - ellentmondásba keveredtem Isten teremtő és üdvözítő elgondolásával korunk bevett életeszményét követve (jólét, kényelemszeretet, élvezetek, énközpontúság és így tovább). „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek!” - hangzott egy hónapja a karácsonyi ének. Mozdítsa elő a megtestesülés evangéliuma Isten fiainak megnyilvánulását, hogy bennük hirdettessék Jsten dicsősége, és általuk növekedjék az egész teremtés békessége. ■ Mosolygó Péter görög katolikus lelkész * Minden élő hitű ember hordozza a kérészt- ség által benne is megszületett Krisztust, aki nemcsak benne lakik, hanem benne és általa üdvözítő, azaz hitre vezető munkáját viszi végbe úgy, hogy a hívő ember értelmét, akaratát és cselekedeteit uralma alá vonja, miként Pál apostol írja: „...többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...” (Gál 2,20), illetve: .....Krisztus lakjék szívetekben a hit álta l...” (Ef 3,17) Erre gondol Luther is, amikor ezt mondja: „A keresztény embernek felebarátja Krisztusává kell lennie”, azaz önmagát Krisztusnak átadva meg kell tennie azt, amit üdvössége (értsd: hitre jutása) érdekében az adott helyzetben Krisztus tenne. Ez nem mond ellene annak, hogy Krisztus a kereszten egyszer s mindenkorra megtett mindent a benne hívők üdvösségéért. A hitre vezérlés a mindenkori jelenben folyó része Krisztus üdvözítő munkájának. (Véghelyi Antal) Ezen a héten (január 30. - február 5.) minden délben a somlószőlősi evangélikus templom harangja szól a Kossuth rádióban. Somlószőlős Veszprém megyei község, a Somló hegy nyugati lábánál, a 8-as főúttól négy kilométerre északnyugatra fekszik. A települést az első, 13. századi oklevél Nagyszőlősnek írja, mai nevét csak 1898 után kapta meg, hogy az Ugo- csa megyei községtől megkülönböztessék. A falu a középkorban a nagyvázsonyi uradalomhoz, Kinizsi Pál és a Horváth család birtokaihoz tartozott, majd a 17. századtól a Zichyek tulajdonába került. A reformációt követően, az 1540-es évektől már lutheri tanokat hirdető lelkész szolgált az Árpád-kori templomban. Az első, fából és sövényből épült nádfedeles templomuk az 1779. évi tűzvészben leégett. A ma látható barokk templom mocsaras, ingoványos, lápos telkét a Zichyek adományozták a hitükhöz ragaszkodó szőlősieknek. A helybéliek áldozatkészségéből 1795-ben templom épült a tó közepén. A település híres evangélikus szülötte Döbrentei Gábor nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és a tudós testület első titkára. Nyelvújító is volt. Új szavai, szóösszetételei közül nyolcvanat ma sem nélkülözhetünk mindennapi beszédünkben. A somlószőlősi evangélikus templom huszonkét méter magas tornyában két harang lakik. A délidőben megszólaló 220 kilós harangot, amelyet Seltenhofer Frigyes soproni öntödéjében készítettek 1923- ban, Luther Márton domborműve díszíti. M Forrás: Rtv Részletes PQBERES Az egészséges emberért Téli hidegben Az idén január közepén köszöntött be hozzánk az igazi tél. A hőmérő higanyszála tartósan 0 fok alá süllyedt. Hideg, orkán- szerű szél söpört végig az országon, és a hóesés sem maradt el. Azonban az időjárás-előrejelzésekben sem kecsegtetnek korai tavasszal, igen-igen hideg idő köszönt ránk. Sokan vagyunk olyanok, akik sokszor nem veszünk tudomást arról, hogy hány fokot is mutat a hőmérő higanyszála; a fiatalok télen is - pusztán divatból - szeretnek könnyű kis kabátokban járni. Persze vannak olyanok is szép számmal, akik nagyon fázósak, de hiába vesznek fel meleg sapkát, sálat, mégis áthűlnek, megfáznak. Akármelyik csoportba is tartozunk, a nátha ebben az időszakban könnyen elérheti akármelyikünket. Már csak azért is, mert ilyenkor, télen a szervezetünk kevésbé ellenálló, az időjárás miatt nem vagyunk eleget a szabad levegőn, és nem fogyasztunk annyi zöldséget, gyümölcsöt, mint nyáron. Szervezetünk vitamin- és ásványianyag-rak- tárai kiürülnek, immunrendszerünk legyengül. így sokunknak elég annyi is, hogy a buszmegállóban ácsorogva átfázzunk, és már kész is a baj. Másnap már tüsszögünk, köhögünk. Ebben az időszakban remek segítséget nyújthat az Acti- val Max filmtabletta. Az Actival Max 31 hatóanyagot tartalmazó komplex étrend-kiegészítő multivitamin ásványi anyagokkal és nyomelemekkel. Az Actival Max fogyasztása hozzájárul a szervezet vitamin-, ásványianyag- és nyomelemszükségletének biztosításához, ezáltal a jó közérzet és teljesítőképesség fenntartásához, az ellenálló képesség megőrzéséhez. Az Actival Max többek között olyan összetevőket is tartalmaz, mint például a lutein, a likopin és a B-karotin. Télen többet ülünk számítógép- és televízióképernyő előtt, ami az átlagosnál jobban próbára teszi a szemünket. A lutein segít a szem egészségének és az érrendszer épségének a megőrzésében. A likopin hozzájárul a szervezetben zajló káros oxidációs folyamatok (például az öregedési folyamatok) megakadályozásához, a B-karotin pedig a hideg időben jobban igénybe vett köröm, haj és bőr egészségének megőrzésében játszik fontos szerepet. így lehetőségünk van arra, hogy ne csak év közben, hanem télen is megőrizzük egészségünket. ouno Duna Tv; Film a kárpátaljai reformátusokról. Február 5-én, vasárnap 10 órai kezdettel ...és a romok megépíttetnek... címmel 52 perces összeállítás látható a sokat szenvedett kárpátaljai református egyház múltjáról és jelenéről. Horkay László püspök kalauzolásával megismerhetjük az ott folyó lelki és karitatív munkát, a cigánymissziót, az iszákosmentést, az árvaházi és iskolai munkát. Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás. * V
