Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-15 / 42. szám
‘Evangélikus Éltó MOZAIK 2006. október 15. 11 „Nálatok laknak-e állatok?” Gondolatok az állatok világnapja apropóján ► Nemrégiben, október 4-én volt az állatok világnapja. Az Assisi Szent Ferenc ünnepéhez kapcsolódó napon eredetileg a vadon élő állatok pusztulására hívták fel a figyelmet, ám ma már az a cél, hogy minden, az ember gondatlansága, kedvtelése vagy luxusigénye miatt veszélyeztetett faj reflektorfénybe kerüljön. Ez alkalomból évről évre egyre több rendezvény várja országszerte az állattartókat, állatbarátokat, sőt éppen ezen napon figyelmeztetnek a sok elhagyott, kóbor állatra - főként kutyára, macskára -, és próbálják népszerűsíteni az örökbefogadás lehetőségét. Néhány éve az állatkertben élő állatok névleges örökbefogadása is lehetséges. Felsorolni sem lehetne azt a sok civil kezdeményezést, melyet az állatok védelmére hoztak létre. Ám „kik” is az állatok? Nekik van szükségük ránk, vagy inkább fordítva? Elgondolkodtató az a szemlélet, amelyre egy, a hazai felsőoktatásban részt vevők környezeti szemléletét vizsgáló tanulmány hívta fel a figyelmet. A kérdőíves felmérésből két példát emelek ki: az egyik kérdésre válaszolva a legtöbben azt állították, hogy egy érintetlen erdőn segíthetnek azzal, ha kiirtják belőle a „kártékony” élőlényeket, valamint a válaszadók nagy része szerint nem okozna gondot, ha Magyarországról eltűnnének a szúnyogok. Összetett kérdés, hogy kinek mi a feladata a fiatalok ökológiai szemléletének kialakításban, az azonban tény, hogy a legtöbb esetben sokkal kevesebbet tudunk a körülöttünk lévő világról, mint gondolnánk. A Biblia bizonyságtétele szerint az állatokat Isten teremtette; a teremtés ötödik napján „a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket és a különféle fajta madarakat". A hatodik napon pedig a szárazföldi élőlényeket: ......a különféle fajta földi állatokat, a különféle fa jta barmokat meg a föld mindenféle csúszó- mászójdt." (iMóz 1,21.25) A Biblia természetesen nem törekszik rendszertani elemzésre és biológiai leírásra. Mint minden teremtmény, az állatok alapvető rendeltetése is Isten dicsőítése. A bűneset következménye az állatvilágot is sújtja, ám Isten a Noéval kötött szövetséget rájuk is kiterjesztette. Az állatok a messiási üdvígéretek részesei is: megszűnik majd az emberek és az állatok közti ellenségeskedés, és a terem- tettség megszabadul a múlandóságtól (Ézs 65,25; Róm 8,29-21). Számos utalást találhatunk a Bibliában az emberek és az állatok kapcsolatára vonatkozóan is. Sokszor érezzük úgy, hogy évek óta velünk élő állataink szinte beszélni tudnak a tekintetükkel: vannak, akik szívesebben osztják meg magányukat egy hűséges négylábúval, mint bármely embertársukkal. A közelség ellenére a Biblia egy áthidalhatatlan szakadékot hangsúlyoz mégis: Isten csak az embert teremtette a maga képére és hasonlatosságára, nagy feladatot és felelősséget ruházva rá ezzel, amely megkülönbözteti őt minden más élőlénytől. Isten az embert az állatok - és a teremtett világ - gondviselőjévé tette. (Ez talán kifejezőbb meghatározás a gyakrabban használt uralkodó megnevezéssel szemben.) A bűneset következtében az ember-állat viszony is megromlott, és csak az özönÜZENET AZ AKARATRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: ararat@lutheran.hu víz története után olvashatunk arról, hogy az állatok eledelül is szolgálnak az embereknek. Számos példabeszéd és példázat szereplői az állatok; ezek arról tanúskodnak, hogy a bibliai kor emberei alaposan megfigyelték a szokásaikat, tulajdonságaikat. Hogy mégis „kik” az állatok? Sokféle választ találhatunk e kérdésre. Olykor gyönyörködtetnek a teremtés csodáiban, olykor figyelmeztetnek gyengeségünkre, barátaink és néha ellenségeink, szükségünk van rájuk, s felelősségünk van irántuk. Szövetséges társaink a teremtett világban, amelyből még a szúnyogok sem tűnhetnek el következmények nélkül. Talán nem véletlen, hogy bár az új- szövetségi leírások nem említik őket, a későbbi képi ábrázolásokban, énekekben, versekben mégis megjelentek a betlehemi jászol mellett fekvő, melegséget árasztó juhok és barmok. Márai Sándor így vall Füves könyvében: „Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.” ■ J. Cs. Cs. Megnyugvás a Bethesdában ► A Bethesda Gyermekkórházban működik az Egéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központ, amely az intenzív osztállyal együttműködve látja el a sérülteket. Az égéscentrum és az intenzív osztály elhivatott munkatársakkal és a kórház humánus szellemiségének megfelelő környezettel szolgálja a beteg gyermekeket. Az osztály szakemberei a gyógyítási folyamat során megszerzett tapasztalataikat a szakma képviselőivel is megismertetik. Az égéscentrumba érkezésemkor éppen egy konferenciára készültek. „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek" - olvashatjuk az Ige szavait (Mt 11,28) az intenzív osztály bejáratán. Az ajtó mögött pedig ennek a szakasznak a szellemében dolgozó orvosokkal, ápolókkal találkozhatunk, akiknek hivatása a gyermekek testi és lelki gyógyítása. Dr. Kostyál Erika, az intenzív osztály vezetője (képünkön) mutatja meg a kórtermeket és a betegeket. Az egyik kórteremben nagyobb gyermekek kaptak helyet. Egyikük már hosszabb ideje itt tartózkodik, rajzaival és saját tárgyaival otthonosabbá tehette környezetét. A folyosó falán korábbi betegek fotói láthatók, a hirdetőtáblán pedig az egyik gyermek által a kórház dolgozóinak készített rajz egy kis hajóról. Az intenzív osztály kezeli az égéssérült gyermekeket is. Az osztály mellett működő, égéssérült gyermekeket ellátó intézmény országos központ, a nap huszonnégy órájában kell biztosítaniuk a súlyosan égett betegek állandó felvételét egész Magyarország területéről. Az égéssérült gyermekek ellátása többszörösen összetett feladat. Fontos az azonnali fájdalomcsillapítás, a vizsgálatok alatti altatás, ezáltal a riadt gyermek és az ijedt szülő megnyugtatása. A kezelések súlyosabb esetekben hosszú ideig tartanak, és ez megfelelő együttműködést vár a szülőktől is. A sebkezelésekre használt helyiség dekorációi is azt szolgálják, hogy a gyermek minél otthonosabban érezze magát, feledtetve a gyógyítás nehézségeit. Az itteni rajzok, mesealakok talán az orvosok és az ápolók munkáját is megkönnyítik. Sósné Szabó Katalin, az osztály koordinátora huszonnégy éve dolgozik az égett betegek ellátásában. Mindennap folyamatosan a kórházban tartózkodik. Jól ismeri a leggyakoribb sérülések okait. Főleg a kisebb gyermekek esetében fordulnak elő háztartási sérülések - például a vasaló vagy a forró sütő közelébe kerülnek -, ezek azonban elkerülhetők, ha a szülők odafigyelnek. Gyakoriak a lángégések, a vegyi és a sugárzó égések is. A tinédzserek szeretik kipróbálni a tiltott dolgokat. „A legsúlyosabbak az elektromos égések. Előfordul, hogy a gyerekek felmásznak egy vonat tetejére vagy egy villanyoszlopra, és ekkor éri őket baleset” - mondja Sósné Szabó Katalin. Dr. Berte Ruzsena, az égéscentrum vezetője tizenkilenc évig dolgozott felnőttosztályon egy közkórházban, mára azonban megszokta a Bethesda hangulatát. Az intézmény szellemiségét a falakon olvasható bibliai idézetek is jelzik. „Aki lát, és akar látni, biztosan észreveszi, hogy itt más a hangulat. Nem csak az idézetek miatt - és nem csak azért, mert itt gyermekgyógyászok segítenek gyermekeken. Azt gondolom, hogy itt mindenki egy kicsivel többet próbál tenni a betegekért, másként viszonyul hozzájuk és a hozzátartozókhoz. Az égett gyermekek kezelésében és gondozásában nagyon fontos szerepe van a klinikai lelkigondozónak és a szociálpedagógusnak is.” Az égés általi sérülések bekövetkezéséért sokszor a szülők felelősek. A kórház dolgozói azonban arra törekednek, hogy ezt ne érzékeltessék velük. A szülők általában tudatában vannak felelősségüknek, és a megfelelő együttműködésre törekednek. „Vannak azonban olyan szülők is, akik nem éreznek nagy felelősséget a gyermekük gyógyulásáért, vagy nem működnek együtt megfelelőképpen. Ha a szülő nagyon kétségbeesett, akkor azért nem segít; ha túlzottan hárít, akkor azért nem. Ekkor kénytelenek vagyunk felvilágosítani: értjük, hogy bajban van, de nagy szerepe van abban, hogy a gyermeke meggyógyuljon. Ereznie és értenie kell, hogy a gyereknek kiegyensúlyozott és segítő környezetre van szüksége. A szülő mindaddig nem tud segíteni, amíg nincs tisztában a szerepével. Nem sajnálhatja önmagát, nem az ő kétségbeesése a legfontosabb, hanem az, hogy megsérült a gyermeke, és segíteni kell neki" - hangsúlyozza Kostyál Erika. A gyógyításban nagy szerepe van az utókezelésnek és a prevenciónak egyaránt. A kórház egyik programjában annak a közösségnek a tagjait, ahova a gyermek bekerül, a lelkigondozók felkészítik arra, hogy miként fogadják az égéssérülésből gyógyultakat. „Emellett az égéssérülteknek tábort is szerveznek, ahol egészséges gyermekekkel lehetnek együtt” - fogalmaz Bene Ruzsena. A gyógyítómunka elengedhetetlen feltétele a gyermek iránti szeretet, amelyet a kis betegek is viszonoznak. Sokan visszajárnak a Bethesdába, akár felnőttként is meglátogatják a nekik korábban segítő orvosokat, ápolókat. A betegek és gyógyítóik egymás iránti szeretetét hirdeti a lépcsőfordulóban olvasható igei szakasz.is: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek..." (Róm 13,8) ■ T. Németh László EVÉL&LEVÉL&EVÉL& L EVÉl Már megint kisebbségi véleményen lennék? Először nem értettem, mit is kérdez a barátom, amikor a minap így fordult hozzám: szerinted hogyan viszonyul szeptember n-e szeptember 17-éhez? Értetlenkedésem látva elmagyarázta, hogy 17-én tették közzé a „beszédet”. Sajnos az eltelt két hét megmutatta, hogy a blőd kérdés nem volt teljesen alaptalan. Másról sem hallani az utcán, a sajtóban, az egyházban: súlyos erkölcsi válságban az ország. Amikor a szeptember 24-ei Evangélikus Életben elolvastam az első egyházi reakciókat - a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökségének nyilatkozatát, egy idézetet a köztársasági elnök beszédéből, az evangélikus lelkész országgyűlési képviselő véleményét és az Északi Egyházkerület püspökének a Szabadság téri események friss hatása alatt íródott cikkét -, még abban reménykedtem, hogy egyházunk fundamentumát mégsem rázza meg ez a „felismerés”. Aztán kiderült, hogy tévedtem. A Budai Egyházmegye közgyűlésén az előre eltervezett napirendi pontok tárgyalását követően az ülés vezetője arra kérte a jelenlévőket, hogy vitassák meg az országban kialakult erkölcsi válsághelyzetet, és testületi állásfoglalásban fejezzék ki aggodalmukat miatta. De hiába győzködtem a jelenlévőket. Pedig nem is voltam egyedül a véleményemmel. A javaslat hallatán néhányan csendben elmentek, volt lelkész, aki távozása előtt kifejezetten kérte, hogy az ügyben az ő nevét ne használják fel. A közgyűlés jegyzője is ahhoz ragaszkodott volna, hogy előbb zárják be a testületi ülést, s aztán ki-ki arról beszél, amiről akar. Nem. A döntő többség állást akart foglalni. Erkölcsi kötelességének érezte ezt. Ekkor én is eljöttem. Ha a közgyűlés tagjait nem is igazán érdekelte, hogy én mit gondolok a történtekről, talán az olvasókat elgondolkodtatja. Egy ország nem lehet erkölcsi válságban. Az egyes ember, az emberek csoportjai, közösségei azonban gyakran kerülnek morális válságba, de tévútra visz, ha ezt az országra vetítjük. Ma Magyarországon súlyos politikai és gazdasági válság van. Ezt a tényt a politikai élet szereplői és a választópolgárok egyaránt érzik, de az okokat különbözően látják. Sokan úgy vélik, az a politikai válság oka, hogy a miniszterelnök szándékosan hazudott, sőt ezt beismerte, ráadásul nyomdafestéket nem tűrő stílusban. Ezért a miniszterelnöknek le kell mondania. Én másban látom a politikai válság okát. Szerintem a legnagyobb jobboldali párt politikusai nem akarják elfogadni azt a tényt, hogy kétszer is vereséget szenvedtek a demokratikus parlamenti választásokon, és ennek ellenére hatalomra akarnak kerülni, ezért szervezik közel öt éve felülről a spontán utcai „együttmozdulásokat”. Sokan vannak azok is, akik velem értenek egyet. Mások szerint a kormánynak azért kell lemondania, mert a gazdasági megszorító intézkedések nyomorba döntik az embereket. Ezek az intézkedések - szerintük - elkerülhetőek lennének. A kormány haszontalanul sanyargatja a népet, és nem ért ahhoz, amit csinál. Én úgy látom, hogy a kormány kényszerhelyzetben van, nincs választási lehetősége. A gazdaság törvényszerűségei és az európai uniós együttműködés egyaránt megköveteli a megszorító intézkedéseket. Ezeket megkerülni nem lehet. Ilyen helyzetben adócsökkentést csak ködevők, politikai kalandorok javasolnak. A politikai és gazdasági válság közepette persze számtalan morális kérdést is felvethetünk. Az egyik a hazugság kérdése. így azonban megkerülhetetlen annak vizsgálata, hogy ki, mikor és mennyit hazudott. Ezt ítélje meg mindenki maga. De senki se mérjen kettős mércével: nemcsak azt kell megróni, aki bevallotta hamisságát, hanem azt is, aki képtelen volt erre. Egyházunk felnőtt és felelős tagjaként igényt tartok arra, hogy politikai és gazdasági kérdésekben alkotott véleményemet tiszteletben tartsák. Hiszen politikai és gazdasági kérdésekben sem egyházvezetők, sem egyházi testületek nyilatkozatai, állás- foglalásai nem jelenthetnek kötelező útmutatást az egyház tagjai számára. Akkor sem, ha morális köntösbe bújtatják azokat. El kell fogadnunk, hogy a politikai és a gazdasági problémákat különbözően látjuk. De erre csak akkor válunk képessé, ha nem helyezzük magunkat erkölcsileg a másik ember fölé. És ha megértjük azt is, hogy morális kérdésekben nem lehet többségi határozattal dönteni. Breuer Katalin (Csillaghegy-Békásmegyer) Tisztelt Breuer Katalin! Hogy kisebbségi véleményét tiszteletben tartjuk, arra, úgy vélem, elégséges bizonyíték, hogy írását teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöltük. Miközben igazolva látjuk, hogy egyházunkban - politikai és gazdasági kérdésekben - békésen megfér egymás mellett többféle nézet, sajnáljuk, hogy Budavárban Ön a többség álláspontjára nem volt kíváncsi. A szerk. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített és szerkesztett formában közölje. A levelek teljes terjedelmükben, szerkesztetlenül lapunk internetes kiadásában olvashatók (www.evelet.hu). Megújuló évtizedes kapcsolat Az erdingi (Németország) evangélikus egyházközség tíz évvel ezelőtt partnerkapcsolat kiépítése céljából keresett magyarországi gyülekezetét. Az Erdingbe Bonyhádról és környékéről kitelepítettek ajánlották a Völgység fővárosát, így talált egymásra a két gyülekezet. Az akkor aláírt együttműködési megállapodást öt éve, illetve a napokban ismét megújították. Az erdingi és a bonyhádi fiatalok évente kétszer látogatnak el egymáshoz, szerveznek közös programokat. Most öt napot töltött tizenhat - zömében a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban tanuló - fiatal Németországban. Megismerkedtek Erding környékével, megnézték Kehlheimban a Duna által áttört mészkőhegyet, vasárnap pedig Kráhling Dániel bonyhádi lelkész prédikált németül az erdingi gyülekezetnek. ■ Máté Réka SZERETETVENDÉGSÉGRE... Mackó sajtos pogácsa Hozzávalók: 1 kg liszt, 2 kocka Rama margarin, 1 doboz Mackó sajt, 4 dl tejföl, 4 db tojássárgája, 5 dkg élesztő, 1 evőkanál só. Elkészítés: a lisztet, a Rámát és a Mackó sajtot összemorzsoljuk, majd hozzáadjuk a tejfölt, a sót, a tojássárgákat, legvégül a tejben felfuttatott élesztőt. Az összegyúrt tésztát nagyjából kinyújtjuk, majd félbehajtva a hűtőszekrénybe tesszük egy órára pihenni. Egy óra múlva újra kinyújtjuk, félbehajtjuk, és ismét egy órát pihentetjük a hűtőben. Ezután pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk a tésztát, a tetejét tojásfehérjével megkenjük, majd aranysárgára sütjük.
