Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-15 / 42. szám
‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. október 15. 5 A múlt örökségétől a távlatokig Kétszáz éves a sárszentlőrinci algimnázium ► A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium elődje, a sárszentlőrinci algimnázium idén ünnepli megalapításának kétszázadik évfordulóját. A bicentenárium alkalmából rendeztek ünnepségsorozatot október 8-án Sárszentlőrincen. Az ünnepi istentisztelet oltári szolgálatát Kari Játwsné Csepregi Erzsébet helyi lelkész és Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese végezte. Igehirdetésre Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerület püspökét kérték fel. Az ünnepségsorozat a gyülekezeti teremben kezdődött, ahol Csepregi Erzsébet köszöntése után Nagy István, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium igazgatóhelyettese nyitotta meg az iskolatörténeti fotókiállítást. Fauszt András gimnáziumi tanár, a 179. Számú II. Rákóczi Ferenc Cserkész- csapat vezetője a nyári cserkésztáborról tartott rövid beszámolót, majd Demény Károly, Sárszentlőrinc polgármestere és az egyházközség gondnoka mondott köszöntő beszédet a község és a gyülekezet nevében. Nagy István a képek segítségével végigkalauzolta a jelenlévőket a gimnázium kétszáz éves történetén, a „tárlat vezetés” előtt és után pedig Sophie Kitschke hegedűjátékát hallgathatták meg. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten Gáncs Péter Ezs 49,1-6 alapján hirdette az evangéliumot. Az akkori népcsoportokra utaló „szigeteket” említő textus kapcsán a püspök kiemelte, hogy ez az ószövetségi prófécia ma különösen aktuális, hiszen mára mi, emberek váltunk különálló szigetekké, akiket sokszor áthidalhatatlan szakadékok választanak el egymástól. Elszigetelődött emberek és közösségek élnek egymás mellett és egymás nélkül. A prófétai vízióban azonban megjelenik a szabadítás evangéliuma: Isten igéje beavatkozik a világba, és összekapcsolja az egymástól távolodó embereket és közösségeket. A fennálló helyzet miatt gyakran hiábavalónak érezzük a munkálkodást, de ha tudjuk, hogy az ügyünk Istennél van, akkor az erőt is tőle kapjuk a lelki és anyagi építkezéshez. A sárszentlőrinci gyülekezet, a gimnázium és a népfőiskola ügye is Istennél van. Gáncs Péter hangsúlyozta, hogy az egyház olyan közösség, amely nem önmagáért él, nem az az elsődleges feladata, hogy a múltját őrizze, önmagát építse, és örökségét restaurálja, hanem azért létezik, hogy tradícióira támaszkodva a pogártyok világossága legyen a világban, és megláttassa velük Krisztus szabadítá- sát. A püspök ezekkel a gondolatokkal kötötte össze az ünnep múltba tekintő jellegét azokkal a jövőbeli távlatokkal, melyek értelmet és célt adnak az egyház szolgálatának. Ekképpen utalt annak a sokrétű missziónak a fontosságára, amelyet a gyülekezet a sárszentlőrinci népfőiskola keretei között végez a környékbeli roma lakosság körében. Az istentisztelet végén ár. Fabiny Tibor nyugalmazott egyháztörténész-profesz- szor tartott előadást a sárszentlőrinci gyülekezet történetéről. A hálaadást követően a gyülekezet a községi temetőbe vonult át, ahol Szemez« Bárány György községalapító lelkész, valamint Nagy István templomépítő és iskolalapító püspök síremlékénél tartottak ünnepi megemlékezést. ■ Petri Gábor Egyedül a hit a megoldás Luther Márton: A szolgai akarat Jubál 2006 Szövetnek Luther Roses Immár tizenhatodik alkalommal töltötték meg a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központot a Jubálra érkezők október 8-án. A tizenkilencedik keresztény könnyűzenei fesztivál mintegy háromszáz résztvevője előtt tizennégy zenekar - köztük három állandó, a Jubálon már korábban is fellépő evangélikus csapat: a Large Room, a M./s.KA. és a Szövetnek - tett bizonyságot hitéről. A déltől este tízig tartó program részeként kora este Fiike Szabolcs evangélikus lelkész hirdette Isten igéjét. (Ha valaki az idén lemaradt volna róla, már most írja fel a naptárjába: a jubileumi, huszadik Jubál időpontja 2007. szeptember 8-9.) ► Luther Márton 1525-ben De servo ar- bitrio (A szolgai akaratról) címmel írt válaszmú'vet Rotterdami Erazmus De liberó arbitrio (A szabad akaratról) címmel ellene kiadott könyvére. A vitairat jelentőségét jól mutatja az életművét értékelő idős Luther nyilatkozata: ha minden írását tűzre kellene vetnie, és csak kettőt menthetne meg, akkor az egyik a Kis káté, a másik a De servo arbitrio lenne. Míg a Kis káté a reformátor tanításának hitoktatásra szánt tömör foglalata, addig a De servo arbitrio a teológus Luther fő műve. Magyarul A szolgai akarat címmel 1996- ban jelent meg először Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor fordításában, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium kiadásában. A most megjelent javított kiadás a Herme- neutikai Kutatóközpont munkatársainak közreműködésével készült, és a Magyarországi Luther Szövetség gondozásában jelent meg, a Magyar Luther Könyvek című sorozat 11. köteteként. A kiadó a könyvet a kilencvenöt esztendővel ezelőtt született Profile Károly, Scholz László és Weltler Ödön emlékének ajánlja. A kötethez Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének tanszékvezető professzora irt előszót. Luther könyve nehezen érthető Eraz- musnak az őt támadó műve nélkül. (Ez utóbbi is elérhető magyar fordításban: Jel Kiadó, Budapest, 2004; fordította Rokay Zoltán.) A humanizmus jeles képviselője a reformátor teológusnak azt a felfogását támadja, mely szerint a Szentírás tekintélye megelőzi az egyház tekintélyét. Érvelésében azt igyekszik kimutatni, hogy a legfontosabb kérdésben - mit tehet az ember üdvössége elnyeréséért, és mi az, amit Istentől kell várnia - a Szentírás nem ad világos feleletet, hanem egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesz. így - állítja Erazmus - szükség van az egyházi tanítóhivatal Szentírás fölött álló tekintélyére, amellyel a laikus hívőket az írás által homályba burkolt legfőbb kérdésben eligazítja. Ennek lényege pedig, hogy Isten minden embernek fölkínálja az üdvösséget, és a döntést az ember szabad akaratára bízza: elfogadja-e vagy visszautasítja a megváltás művét, az üdvözítő kegyelmet. Válaszában Luther azt bizonyítja, hogy ez korántsem az ember döntésén múlik. Ha az ember döntésén múlna, akkor kivétel nélkül mindenki elveszne, mert ebben a kérdésben az ember akarata nem szabad arra, hogy a jót tudja választani. Előbb a Szentléleknek kell az ember akaratát hatalmába kerítenie ahhoz, hogy ne álljon ellen a kegyelemnek, hanem engedje, hogy Isten vég- hezvigye életében újjáteremtő művét. Luther iratának - hasonlóan Erazmus könyvéhez - nem általában és nem teoretikus értelemben föltett kérdése az emberi akarat szabadsága. Luther tagadó válasza nem determinizmust hirdet, hanem konkrét kérdésre felel: az üdvösség elnyeréséhez szükséges jó választásához kellő szabadsággal nem rendelkezik az emberi akarat. Az örök sorsunkat meghatározó döntés nem a mi akaratunkon múlik: ez a felismerés Luthert nem a kettős predestináció megoldásként való elfogadására sarkallja, hanem hitre! Hitre abban az Istenben, aki - miként a jó lovas úrrá lesz az akaratának ellenszegülő lovon - Szentleikével úrrá tud lenni lázadó akaratunkon, ellenállását szeretetből fakadó gyermeki engedelmességgé változtatva. Üdvösségünk egyedül Isten kezében van, és teljes egészében Szemléikétől függ: az értelem ezt a számára kifürkészhetetlen akaratú szent Isten előtti teljes kiszolgáltatottságként éli meg, ami félelemmel tölti el, és ezért minden erejével tiltakozik ellene. Hitünk viszont a legszentebb evangéliumként ünnepli ugyanezt: hála Istennek, hogy ő Szemléikével birtokba veszi nemcsak akaratunkat, de egész életünket, és lázadó bűnösökből engedelmes gyermekeivé szül újjá. Egyedül a hit a megoldás, a hit számára pedig a Szentírás - a Szentlélek által - minden más tanítóét megelőző tekintéllyel ad világos, egyértelmű feleletet életünk legfőbb kérdésére. Az egyháznak ugyan joga és feladata a Szentírás magyarázata, de tekintélye az írás tekintélyéből ered, annak van alávetve, így soha nem előzheti meg. Ez Luther ma is érvényes válasza Erazmus őt támadó könyvére. Hogy Erazmus miért látja homályosnak a Szentírás feleletét az üdvösség kérdésére, azt Luther azzal magyarázza, hogy ellenfele nem tud különbséget tenni törvény és evangélium között. Mert Isten igéje másként szól a megátalkodott, megbánást tanúsítani nem hajlandó bűnöshöz, mint a bűnét megbánó megtérőhöz. Előbbit törvényével fenyegeti és megtérésre hívja, utóbbit evangéliumával vigasztalja és irgalmában való reménységre buzdítja. A törvény és evangélium közti különbségtétel is olyan sajátossága Luther gondolkodásának, mint az önmagát igéjében és Jézus Krisztus személyében, de mindenekfölött keresztjében kinyilatkoztató (Deus revelatus) és az eseményekben mindig elrejtőzködve munkálkodó (Deus abseonditus) Isten megkülönböztetése. Ezeket a megkülönböztetéseket a reformátor örökségének ápolói ma is irányadónak tekinthetik. ■ Véghelyi Antal Luther Márton: A szolgai akarat. 2., javított kiadás. (Magyar Luther Könyvek 11.) Herme- neutikai Kutatóközpont, Budapest, 2006. Ara 1500 Ft. Asztali beszélgetések - három asztalnál Győrött már fogalom az „asztali”. Ez nem egy bútordarab, nem étkészlet és még csak nem is egy borfajta. 2002 nyarán fogalmazódott meg az igény néhány lelkes győri fiatalban, hogy egy kulturális programon keresztül hozzájáruljon a gyülekezeti élethez. Alapul véve a lutheri hagyományokat, az első disputát már Asztali beszélgetések címmel rendezték meg a szervezők. A meghívott közéleti és egyházi vendégek egy-egy témában való jártasságukkal igazi ajándékot nyújtottak át az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola nagyelőadóját rendszeresen megtöltő hallgatóságnak. Ugyanakkor a rendezvény érezhetően kinőtte kereteit, s hogy a disputa töretlenül folytatódhasson, és más helyszíneken is elindulhasson, a Győri Evangélikus Egyházközség és a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség közösen úgy döntött, hogy megalapítja az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványt, és felkéri a kuratóriumot, hogy a győri kezdeményezést bővítse ki. így 2006 októberétől már nem is két, hanem három helyszínen - Győrött, Buda- pest-Fasorban és Székesfehérváron - indultak disputák. Balról jobbra: Szabó Tamás katolikus tábori püspök, Ladányi Sándor református egyháztörténész, Böröcz Enikő, az Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársa és a legutóbbi rendezvény moderátora. Aradi György evangélikus lelkész Az őszi „évad” első Asztali beszélgetésé október 3-án, kedden a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében élvezhették a vendégek. A Keresztutak ’56 sodrában, részvét és részvétel - avagy az egyházak és ’56 című disputára elfogadta a meghívást Böröcz Enikő, az Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársa, Ladányi Sándor professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetője, valamint Szabó Tamás katolikus tábori püspök. Nekik köszönhetően igazán izgalmasan kaphatott történettudományiiag hiteles képet a hallgatóság, melynek fiatalabb tagjai talán most először élhették át, mit is jelentett a történelmi egyházak egyik legvitatottabb korszaka. Mindemellett az ’56-os eseményeket személyes emlékként őrző vendégek hozzászólásaikkal, kérdéseikkel és saját tapasztalataikkal is gazdagították a disputát. A következő „asztali” október 26-án Győrött lesz, amelyen Galambos Ádám beszélget majd Rudolf Péter színművésszel és Ocsai Zoltánnal, a győri gyülekezet igazgató lelkészével. ■ Bedecs András
