Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-01 / 40. szám

"Evangélikus Élet3 IFJÚSÁGI MELLÉKLET 2006. október 1. 7 /ári táborok Kőszegi hagyományőrző és kézművestábor Középiskolások konferenciája Balatongyörökön Ifjúsági konferencia T elekgerendáson Kérni taníts, Uram,... Idén egyrészt azért volt „hagyományőr­ző” a táborunk, mert ősi kézművestech­nikákat igyekeztünk elsajátítani és átadni, másrészt mert immár a tavalyi tábor ha­gyományaira is építhettünk. Nagy öröm volt számunkra, hogy sok ismerős arc volt a résztvevők között, akiknek a létszá­ma majdnem háromszorosa volt a tava­lyinak. Amikor a tábor elején térképet al­kotva felálltunk a teremben, ki-ki a saját városához - mintha egy hatalmas Ma- gyarország-térkép lenne kiterítve a földre kiderült, hogy az ország szinte minden részéből jött valaki. A legkalandosabb úton a Mezőberényből és Orosházáról érkező négy lány jött, akik - mivel lekésték a csatlakozásokat - épp az első esti takarodó után futott be a vonatuk. A hét keretét idén az adventtői húsvé- tig tartó időszak ünnepnapjai adták, így minden nap ünnep volt számunkra a hé­ten. Az első esti ismerkedés és a követke­ző napokra való várakozás jól párosult advent valódi mondanivalójával. Kará­csony és húsvét a héten is „kétnapos” ünnep volt, de közte természetesen víz­kereszt, farsang és böjt is szerepelt. Min­dennap az adott időszakhoz kapcsoló­dóan zajlottak a kézműves-foglalkozá­adták, melyeken az ünnepekről volt szó - nemcsak a magyar ünnepekről, hanem az ószövetségi zsidó nép ünnepeiről is. A másik áhítatsorozat a kézművesalkotá­sok egy-egy darabjáról (például a kosár­ról) szólt, bibliai megközelítésben. Az alkotáshoz bizony sokat kellett ül­niük a résztvevőknek, de - főleg délutá­nonként - volt lehetőség mozgásra, já­tékra is. Az esti programok is sok megle­petést tartogattak, Jutka néni és Zsófi ve­télkedőin kívül volt láthatatlan színház és filmnézés is. A kirándulást sajnos el­mosta az eső, így a városszéli Chemel- kertbe mentünk, ahol gondozásra szo­ruló ragadozó madarakat láthattunk - egészen közelről. A tábor vasárnap estétől vasárnap dé­lig tartott, hogy a záró istentiszteleten a kőszegi gyülekezettel közösen vehes­sünk részt. A kőszegiek és a táborozó- kért érkező szülők is örömmel nézték meg a kiállítást, amelyet a hét során ké­szült alkotásokból állítottunk össze. Természetesen utána mindenki hazavi­hette a műveit. Jó érzés volt, hogy sok­sok cipősdobozra volt szükség az alko­tások szállításához. ■ -MNM­Ha áttekintjük ennek a fiatalember­nek az útját a fennálló helyzetet végső soron konzerváló „erőfeszítéseitől” a megoldásig - a présházban való titkos csépeléstől a midiánita rablócsapatok elűzéséig, az egyedül erőlködéstől egy nép lelkesedéséig azt láthatjuk, hogy ez sok vonásában hasonlít a mai keresz­tény élethez. Az Isten kijelentésének megismeréséből adódó, új látásmód alapja az Úrral való megbékélés - és ez vezet el a valódi békéhez. Közben azt is láttuk, hogy egy ilyen harcban hányféle külső veszedelem leselkedik még az emberre. Hányán nem nézik jó szem­mel a megszokásból, a belenyugvásból való kitörést, az Isten nevében való bi­zakodást. Mégis a legnagyobb kihívás az ember számára a saját rossz szokása­ival, téves elképzeléseivel, önzésével, másokhoz való túlzott idomulásával szemben folytatott küzdelem. Jól látni magamat és jól látni az utamat nehéz feladat. Mi a szeretet? Hogyan engedel­meskedem ebben a helyzetben Isten­nek? Van-e jelentősége a hívő életnek ma, és mi az? Az igei szolgálatokat Bojtos Attila, Ve- rasztó János és e sorok írója végezte. A 21. század egyházi zenéje című fórumot Bojtos­áé Füké Veronika vezette. Hálás köszönettel gondolunk Marton Tamásra és feleségére, valamint a kony­hában segítő hölgyre a professzionális kiszolgálásért és a vendégszeretetért. A szép környezetben lévő helyet és tábo­runkat is szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe a jövő nyárra is. ■ Füke Szabolcs konferenciaként is meg lett hirdetve, másrészt még soha nem jelentkezett ilyen sok fiatal. Július 2-án, vasárnap délután végre elkezdődött a tábor. Ahogy az lenni szokott a legelején, a félszeg és pici cso­portokban félrehúzódó fiatalok izga­lomról és kíváncsiságról árulkodó mo­sollyal rendezkedtek be az együtt töl­tött napokra. Isten közösséggé formáló erejét és áldását kértük a heti témát be­vezető áhítatunkon, és már első este igazi csapattá kezdtünk formálódni a sok-sok éneklés és a vetélkedő segítsé­gével. Hétfőn már a jól bevált napirend sze­rint vágtunk bele az előre megtervezett programba. Reggeli után a kiírt igesza­kaszokat (melyek a délelőtti és a délutá­ni áhítatok témáihoz mindig szorosan kapcsolódtak) egyénileg, csendben ol­vastuk el, és megpróbáltuk papírra vetni a gondolatainkat. Három korcsoport­ban folytak a beszélgetések, a csoportve­zetők természetesen a közeli békéscsa­bai evangélikus gyülekezet fiatal lelké­hoki sem hiányozhatott a mindennapja­inkból, szorgos kezek munkájaként pe­dig gyöngyfigurák, ékszerek készültek. Az éjszakába nyúló zenélések, beszél­getések, játékok során, a délutáni heves viták tüzében és azok lecsendesedésekor folyamatosan formálódtunk, alakul­tunk. A csend, az Ige, a szabad ég alatti pihenések mind-mind segítettek abban, hogy egymásra hangolódjunk. Szinte el­röpültek az órák, és Isten Szemléikének az ereje munkálkodott közöttünk. Aki régóta az ifibe jár, újra megtalálta a han­got mindenkivel; akik most csatlakoz­tak, azok új barátokat találtak. Minden­kinek sikerült beilleszkednie áfáját kor­osztályába. Az idei telekgerendási ifitábor azért is különleges volt, mert „belenőtt” az ifi­korosztályba az a generáció, amelynek tagjai egykoron a legkisebbekhez tartoz­tak. Csodálatos volt Isten munkáját látni bennük és közöttük. Szeretet fűzte össze őket, Isten szeretete munkálko­dott általuk és közöttük egész héten át. ■ Kutyejné Ablonczy Katalin ...hogy megtaláljam önmagamat, em- nem azért, hogy a beszélgetések, előadá- bertársaimat, páromat, hogy megtalálja- sok, áhítatok közben meggyőződhesse- lak téged. nek arról, hogy az őket foglalkoztató A kamaszkor nagy kérdéseiről próbál­tunk őszintén, tabuk nélkül beszélgetni a Révfülöpön június 27. és július 2. között megtartott országos konfirmandustá­borban azokkal, akiket a leginkább érin­tenek: magukkal a konfirmandusokkal. Nem azért, hogy újabb, polcra rakható bölcsességekkel „gazdagodjanak", ha­összes kérdésnek, kétségnek helye, ott­hona van Istennél; hogy minden kérdés hozzá vezet, vagy pontosabban: kérdése­ink világában van neki hozzánk vezető útja. Biztatni akartuk őket, hogy önma­guk, helyük keresése közben észreve­gyék azt, ahogyan Isten közelít hozzájuk. ■ Kendeh K. Péter sok, ezekhez kapcsolódtak az énekek (bár idén is voltak „kedvenc” gitáros éne­kek, amelyeket naponta többször is éne­keltünk). Az egyes ünnepekhez kapcso­lódóan beszéltünk arról, hogy melyek az ünnep egyházi vonásai, s melyek a néphagyományból eredő szokások, il­letve hogy miként hatott e kettő egy­másra. A kézműves-foglalkozások kö­zött a tavalyról már ismerős agyagozás, szövés-fonás, nemezelés, gyöngyözés, üvegfestés mellett ebben az évben gyer­tyamártás, mézeskalácssütés, fafaragás is szerepelt (ez utóbbi igen népszerű volt a lányok körében is). A tábor napi programja sok szem­pontból hasonlított a tavalyihoz. A nap keretét az Erzsi néni, Csaba bácsi és Zsófi vezetésével tartott reggeli és esti áhítatok Négy ikladi lánynak és a galgagutai ifi tagjainak a részvételével augusztus 6-tól 12-ig „országos” ifjúsági tábor zajlott Ba­latongyörökön a K1E Sóvár („Salzburg”) nevű konferencia-központjában. Nagyon kellemes hely, közel van a strandhoz és a vasútállomáshoz, továb­bá kiválóan alkalmas kis létszámú (negyvenfős) táborok, találkozók, gyüle­kezeti üdülések lebonyolítására. Alkal­maink családias hangulatban (tizenki­lenc fő részvételével - volt még hely...) zajlottak négy napirendi pont köré ren­dezve. ság, tisztelet, engedelmesség. Ezekre „nincs törvény”, de kívánjuk és megkí­vánjuk, reméljük egymástól őket, jó ér­telemben hozzátartoznak életünkhöz. Délután szabad foglalkozás, fürdés a Balatonban. A kezdetben hűvös idő mi­att meglátogattuk Kehidakustányban az élményfürdőt - élmény volt... Vacsora előtt egyórás fórumbeszélge­téseket tartottunk a következő témákban: Milyen istentiszteletre járnál szívesen?; A 21. század egyházi zenéje - ahogy látjuk; Mitől jó egy ifjúsági óra?Te mit tennél érte? Szerdán es­te filmklub, pénteken a Large Room zene­Reggeli áhítat rögtön ébredés után. Azt mondják, a meleg tej reggel jót tesz az agynak... Délelőtti előadások, közös beszélgetések, melyek témái sorrend­ben: rend, önbecsülés, igazság-hazug­kar klubkoncertje zárta az esti alkalmak sorát. Ez soknak tűnik, pedig még vacso­ra után is volt egy áhítat, amelyen estén­ként sorozatszerűen együtt olvastuk Ge­deon történetét a Bírák könyvéből. Ezt mondja az Úr: „És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet a testetekből, és adok nektek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én tör­vényeimet megőrizzétek és betöltsétek." (Ez 36,26-27: Károli-fordítás) Csendre, nyugalomra, beszélgetések­re, játékra és lelki táplálékra kiéhezve vártuk az idei ifitáborunkat, mert tud­tuk, hogy egy kicsit más lesz, mint az előző három. Egyrészt országos ifjúsági szei voltak (Kondor Péter, Németh Mihály és Kutyej Pál). Az első napon délelőtt a tábo­runkat megtisztelő Gáncs Péter püspök tartotta az áhítatot, és a középső korcso­porttal való beszélgetést is nagyon szí­vesen vezette. Délelőttönként a Tízparan­csolatot gondoltuk végig, délutánonként pedig az úgynevezett szerelemszeminárium kérdéseit boncolgattuk. Megrendeztük a szokásos pingpong-, csocsó- és amőbabajnokságot. Termé­szetesen a számháború meg a görkoris

Next

/
Thumbnails
Contents