Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-01 / 40. szám

4 2ooó. október i. KERESZTUTAK ■MHHHRMnni "Evangélikus ÉletS HMMnRSMHHRHMHnHI Püspöki konferencia 4t Folytatás az i. oldalról A tanácskozás során megosztot­ták egymással a szentszéki megál­lapodást vizsgáló kormánybizott­ság munkájával kapcsolatos érte­süléseiket. Egyeztettek az egyhá­zak és az állam közötti tárgyalá­sok jelenlegi állásáról. Ennek kap­csán megállapodtak abban, hogy közös levélben kérik az egyházi ügyekért felelős illetékes minisz­terrel, Hiller Istvánnal való mielőb­bi találkozást és érdemi tárgyalást. A három egyház püspökeinek legközelebbi találkozóját 2007 elejére tervezik. M 01 ■■■■HMnnWHHHHHMHMHWnHHHMHHMaMWMHMMMMMMMMnnnMMHÍ Nem ért véget a „projekt”... Interjú László Viktorral, az Ez az a nap! rendezvények szervezőjével ► Több mint hat éve annak, hogy egy felekezetközi szervező­csoport 2000. június 10-én felvonulást hirdetett - Jézusért. A tízezreket megmozgató budapesti demonstráció után egy esz­tendővel a Margitszigeti Atlétikai Centrumba, rá egy évre a Kisstadionba, 2003 júniusában a Népstadion kertjébe, két év­vel ezelőtt pedig a Hősök terére sikerült tömegeket invitálni­uk „Ez az a nap!” mottóval. (Ez utóbbi helyszínen Szeverényi János személyében evangélikus lelkész hirdette Isten igéjét.) A hívőket és az Istent még keresőket egyaránt megszólítani kí­vánó rendezvényekről lapunk hasábjain is mindig örömmel számoltunk be, ám sem tavaly, sem az idei nyáron nem érke­zett meghívó hasonló megmozdulásra. Az a hír azonban elju­tott szerkesztőségünkbe, hogy a most júliusban lezajlott Cal­ling All Nations (Hívjatok minden népet!) elnevezésű berlini al­kalomból „kivette a részét” a magyar Ez az a nap! iroda. Veze­tőjétől, László Viktortól ennek apropójából kértünk rövid tájé­koztatást - „hogylétük” felől.- Hogyan kerültek a magyarok Berlinbe?- Több éve készültünk a nagy napra, amikor Európa több tíz­ezer fiataljával és lélekben fiatal­jával együtt dicsérhettük az Urat Németország fővárosában. Mint­egy féléves szervezőmunka áll a négyszáz fős magyar csoport ki­utaztatása mögött. Szoros kap­csolatban álltunk és állunk most is a nap főszervezőjével, az angol Noel Richardsszal és a német házi­gazdákkal. Noel arra kapott elhí­vást, hogy a zenén, közös dicsőí­tésen keresztül próbálja meg az egyházat „mozgásba hozni", hogy így juthassunk közelebb egymáshoz és Istenhez. E célból szervezte meg 1997-ben az első nagy dicsőítő alkalmat, amely­nek a helyszíne a londoni Wemb- ley-stadion volt. Nekünk nagyon fontos volt, hogy most minél több magyar résztvevő utazzon ki Németor­szágba, hiszen Budapesten évek óta rendezünk a már említett cél­lal hasonló dicsőítő és imaalkal­makat. Nagy bátorítás volt szá­munkra az esemény; július 15-én közelebb érezhettük magunkat az Úrhoz, és megerősödhettünk missziós elhívatásunkban.- Milyen volt a magyar utazók fe­lekezeti megoszlása?- A buszokon minden egyház és felekezet képviseltette magát a baptistától a reformátusig, a ka­tolikustól a pünkösdistáig, az evangélikustól a metodistáig. Az útra egyébiránt elsősorban olya­nok jelentkeztek, akik rendszere­sen megfordulnak az Ez az a nap! rendezvényeken.- Védhetően elsősorban inkább a fi­atalokat vonzotta ez a nagyszabású külhoni nyári rendezvény.- Ugyan több volt a fiatal, de mivel korhatár természetesen nem volt, így csak a mi buszun­kon legalább nyolc-tíz, hatvan év feletti testvér is utazott. Ok sokszor lelkesebben vették az akadályokat - fáradtság, hosszú várakozás, ülve alvás -, mint sok fiatal.- Honlapjukon az.egyik résztvevő a magyarok produkcióját említi. Mire utal ezzel?- A program felénél járhat­tunk, amikor Noel Richards a színpadra hívta a magyar cso­port képviselőit, azaz Prazsák Laci barátomat és engem, és beszélt a nálunk zajló dicsőítő esemé­nyekről, amelyek Európában is ritkának mondható nagyszámú résztvevővel zajlanak. Ezután magyarul elénekeltük a Nyisd meg a szívem, hogy lássak című éneket, a magyar szektor nagy örömére.- Gondolom, e rendezvény által Ön is számos élménnyel lett gazdagabb.- Számomra a legtöbbet az je­lentette, hogy egy busznyi hatá­ron túli testvért és árvaházban élő fiatalt vihettünk Berlinbe, így ők is elutazhattak egy olyan, szá­mukra távoli városba, ahová kü-. lönben esélyük sem lenne eljut­ni. Ezt úgy tudtuk megvalósítani, hogy támogatókat kerestünk és ' találtunk. Másik nagy élményem az volt, hogy a stadionban a kü­lönböző nemzeti hovatartozá­sunk ellenére egyként dicsőítet­tük az Urat, a nyelvi nehézsége­ket egyáltalán nem éreztük. A Szentlélek átvette a vezetést...- Az elmúlt esztendőben már nem volt Ez az a nap! Mi ennek az oka? Lehetséges, hogy esetleg „kifulladó­ban" van ez a projekt?- Tavaly Marosvásárhelyen, a várkertben tartottunk Ez az a nap!-ot nagy sikerrel, erről mind a Hír Tv, mind a Duna Tv beszá­molt. A budapestihez hasonlóan itt is az egyházak szoros összefo­gásával, helyi szervezők aktív be­vonásával valósíthattuk meg ezt a tervet. Idén minden erővel a berlini eseményre koncentrál­tunk, nem szerettünk volna egy­szerre két nagyjelentőségű alkal­mat szervezni. Ám a projekt ter­mészetesen nem ért véget, a hon­lapunkon - www.ezazanap.hu - mindig lehet tájékozódni arról, hogy épp mire készülünk. Cé­lunk nemcsak egy rendszeres nagy budapesti esemény létreho­zása, hanem az is, hogy más vá­rosokban, valamint a környező magyarlakta területeken is sor kerüljön rá. Ennek érdekében a közelmúltban Miskolcon, Szege­den, Pécsett és Győrött négy roadshow-t is szerveztünk: a vá­rosok főterein hirdettük az evan­géliumot, és így az egész telepü­lést átjárta a Biblia üzenete.- Említette, hogy az idén nem lesz Ez az a nap! Mikorra tervezik hát a következőt?- Jövőre vagy 2008-ban sze­retnénk ismét a korábbiakhoz hasonló nagy fővárosi ese­ményt. Addig is erőt gyűjtünk, és támogatókat várunk a projekt lebonyolításához, amely derekas feladat. Az érdeklődők elektro­nikus levélben érhetik el irodán­kat az info@ezazanap.hu címen. Egyébként pedig terveink között szerepel kisebb méretű évközi dicsőítő alkalmak - mint ami­lyen például a huszonnégy órás dicsőítés - megszervezése. Re­méljük, hogy erre is mihama­rabb sor kerül. ■ G. Zs. Egységben az erő Felirat a tapolcai protestáns templom bejáratánál ► A 2002-ben zajlott torony­felújítás után 2004 első ne­gyedévében arról határo­zott a Tapolcai Protestáns Templomért Alapítvány kura­tóriuma, hogy ha sikerül a meglévő pénzük mellé pá­lyázat útján megfelelő tá­mogatást kapniuk, akkor el­végzik a templom és a hoz­zá tartozó építmények tata­rozását. A terv megvalósu­lásáért adtak hálát a helyi evangélikusok és reformá­tusok Tapolcán szeptember 25-én, vasárnap délután. Csaba Dezsőnek, az evangélikus gyülekezet gondnokának elmon­dása szerint az elkészült terv alapján megpályázott összeg 16,5 millió forint volt. A munka teljes költségvetése viszont megközelí­tette a 25 milliós összeget. A ku­ratórium rendelkezésére álló pénz az önrész biztosításához kevés volt, így a két gyülekezet vállalta, hogy a hiányzó összeget egyházi forrásból biztosítja. En­nek felelősei az egyházközségek lelkipásztorai, Szabó Emőke refor­mátus és Nagyné Széftér Éva evan­gélikus lelkészek voltak. 2004 szeptemberében nyert a pályázatuk, és még a tél elején megkezdődött a munka. Első­ként az egyházfilakás átalakítá­sát kezdte meg a kivitelező, majd megkezdődött a templomtető felújítása. Végül a belső munkák: a fából készült berendezési tár­gyak felújítása, valamint a temp­lom és a gyülekezeti terem festé­se következett. A hálaadó istentiszteleten el­sőként Itt zés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyház- kerület püspöke prédikált Jn 10,7-10 alapján, majd Márkus Mi­hály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét iKor 3,16-17 alapján. Immár teljesen megszépülve áll a Balaton-felvidéki városban a két történelmi protestáns egyház közös temploma, így is hirdetve a közösség fontosságát. ■ M.Gy. wmmtmmmmmmmm »«Bant« ura Jm-jS Békehírük 'E«mgíl,tu, ti,» hírűn sf j^TTn Metodista HetiVálasz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents