Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-24 / 39. szám
‘Evangélikus Élet3 ÉLŐ VÍZ 2006. szeptember 24. 9 Harmadik hívás az országos evangélizációra „Veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9b) Nekem lelki biztonsági övem ez az ige. Biztonságban érzem magam, amikor olvasom, hiszen tudom, mindig velem van Istenem. Még akkor is, amikor én azt gondolom, távol van tőlem. Ő akkor van igazán közel hozzám. Hogy mennyire? Erre a kérdésre a következő vers adja meg a választ: Almomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom, a parti homokon, ahogy ő mondta, ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: „Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem, Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, mindennap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?” Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: „Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, Mert a legsúlyosabb próbák alatt Téged vállamon hordoztalak!’’ Kedves Testvér! Ha téged éppen hátán hordoz Isten, vagy együtt lépkedsz vele a homokban, irányítsd utadat az evangélizációs napra! Találkozzunk egymással és Teremtőnkkel október 7-én, szombaton 10 órakor a Budapest-Deák téri evangélikus templomban. Igeszolgálatok, bibliaköri beszélgetések, bizonyságtétel, közös éneklés segítenek majd, hogy meglássuk: mások is hasonló kérdésekkel küzdenek, s hogy együtt kapjuk rájuk Isten válaszát. Mindenkit szeretettel várunk és buzdítunk: hívja érdeklődő ismerőseit is! A Magyarországi Evangélikus Egyház Evangélizációs és Missziói Bizottsága „Nem maradok el tőled, nem hagylak el.” (Józs 1,5) Az országos evangélizáció programja 2006. október 7., szombat, 10-től 16 óráig Budapest-Deák téri evangélikus templom 9.45: Éneklés 10.00: Megnyitás - Szeverényi János Köszöntés - Proliié Gergely 10.15: Evangélizáció, 1. rész: „Nem maradok el tőled, nem hagylak el"- Endrejfy Géza Evangélizáció, 2. rész: „Légy erős és bátor!” - Széli Bulcsú 11.15: Csoportos beszéd- és imaközösségek 12.30: Ebédszünet (az országos egyház szerény vendéglátást biztosít) 14.00: A Váci Fegyház és Börtön bibliakörének szolgálata 15.00: Evangélizáció, 3. rész (úrvacsorával): „Veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” - Csuka Tamásné 15.45: Zárszó és áldás - Itt zés János HETI UTRAVALO IX0YC Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok (iPt 5,7) Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Istenünknek - akár az angyalok által - megta- ______ pa sztáit gondviselő szeretetét hirdetik, és óvnak az aggodalmaskodástól, mert az hitetlenség és ezért bűn. Már Dávid is így tanított: „Vesd az Úrra terhedet, és őgondot visel rád!" (Zsolt 55,23) Jézus a Hegyi beszédben felszólító módban, háromszor mondja, hogy „ne aggódjatok tehát" (Mt 6,25.31.34). Isten gondviselő szeretetének ajándékait ráadásként kapják az ő teremtményei, és első dolguk az Atya országának keresése. Ezért: „Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap!” (Zsolt 86.1a.3b: LK) Isten gondviselése arra is kiterjed, hogy az ordító oroszlánként támadó sátánnak való ellenállásra ő „maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani”. Ezért „övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké” (iPt 5,10-11)! Pál az aggódás helyett a hálaadást s az örömöt ajánlja a filippieknek, amikor megköszöni szeretetado- mányukat:-„Níjgy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre." ......jól tettétek hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban." (Fii 4,10.14) Pál azért óvja Timóteust a tévtanoktól s a pénzimádattól, mert ezek a hittől való eltévelyedés okozói, de „valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel" (iTim 6,6). A pénz szerelme kizárja az Isten szeretetét (lásd az első és a nagy parancsolatot is)! Pál hitt a gondviselő Istennek, aki angyala szavával adta tudtul a hajó kétszázhetvenhat utasának életben maradását. „Ezért intelek titeket, hogy egyetek mert az is megmeneküléseteket szolgálja." (ApCsel 27,34) Jézus önmagát ajánlja az aggodalmaskodó Mártának (is): az élő Igét, mert „kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta... ” (Lk 10,42) És te? Hetvenkét hírnöke is megtapasztalhatta Jézus hatalmát: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek inkább annak örüljetek hogy a nevetek fel van írva a mennyben." (Lk 10,20) Előre látta Jézus Urunk a sátán trónfosztását a lelkében, amely a nagy nyomorúság közepén következik be: „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal (...), de nem tudott felülkerekedni...” És levettetett a földre testvéreink vádlója (olvasd: Jel 12,7-11)! Világot átfogó harcban viaskodik Mihály arkangyal Isten népéért a sátáni hatalommal. „Ugyanennek a harcnak kell végbemennie e földön a látható egyházban is. A keresztyének harcolnak az ördöggel, aki a világot elhiteti. E harc fegyvere egyedül az ige.” (Luther) Mihály főangyal ünnepén minden teremtménye dicsőítse Istent: „Áldjátok az Urat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok szavára!" (Zsolt 103,20; LK) Áldd, én lelkem is az Urat, és kérd reggel-este: „Szent angyalod legyen velem...” Az Úr angyala rátalált a menekülő Hágáira, és Isten ígéretét mondta el neki, aki „azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene" (iMóz 16,13). „Angyalének szárnyal fedőd. / Minden kérub és szeráf / Néked mondja dicséretét." (EÉ 42,2) És én?! ■ Garai András Kerülő utakon Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR „Kerülőútra vezette Isten a népet...” (2MÓZ 13,18) Nem lehet az Istentől kapott dolognak a mércéje a célegyenesség, a legrövidebb út erő- és időtakarékossága. Vannak nélkülözhetetlen, életformáló kanyarok. Lehet akár az angyaltól kapott parancs a „más úton térjetek vissza” (Mt 2,12). A mai kor új bálványa, a hatékonyság a célegyenest tartja érvényesnek és sikeresnek. Teljesítményorientált világunkban a legkevesebb idő alatt a legrövidebben megtett útnak van létjoga. Isten igéje azonban arról beszél, hogy tudnak valamit a kerülő utak, amiről a nyílegyenesnek fogalma sincs. Ezek szerint nemcsak az számít, hova megyünk, hanem az is, hogyan jutunk el oda. A kilométereknek átváltoztató erejük van. A menetközi erőterek, élmények nélkülözhetetlenek. Más az, ha gondolatban járok be valamit, és más, ha lépésről lépésre. Mégpedig minőségileg más. A lábam olykor máshová juttat, mint a gondolatom. Nagyon sokszor az utóbbit alacsonyabb rendűnek tartjuk, tévelygésnek, nem pedig isteni vezetésnek. A kerülő utak létjoga provokálóan hat a már óvodában a jogászi vagy közgazdászi pályára állított életutak számára. Az is fontos, hogy a „célba” ne beprogramozott bábok érkezzenek, hanem érző lelkek, hús-vér emberek, akiknek joguk van az életpályaváltókhoz. A kerülő utak evangéliuma az, hogy azok nemcsak célba juttatnak, de alkalmassá is tesznek az új világ birtokba vételére. Mennyi szomorú története van a felkészületlenül kapott jónak! De sokat tudnak erről a történelmi változások! Ezért hát vannak életmentő kerülő utak. Nem biztos, hogy nem az az út visz a célba, ami látszólag eltávolít attól, sőt éppen ez az isteni csoda, hogy az ellentétesnek tűnő útirány is üdvözít. A mégoly céltalannak látszó szakasz is lehet Isten útja, és ezért szent. Nincs mit rajta kárhoztatni, bármennyire is hiábavalónak tűnik, mert a „menet közben”-nek Rovatgazda: Boda Zsuzsa Egy ember ment Jeruzsálemből Jerikóba, azonban útközben rablók támadták meg, akik elvették mindenét, jól megverték, és félholtan otthagyták őt az úton. Nemsokára egy pap ment arra, aki amikor meglátta a szerencsétlenül járt embert, kikerülte és otthagyta. Kis idő múlva egy tanító is arra járt. O sem segített az eszméletlenül fekvő emberen. Egy samaritánusnak is arra vezetett útja. A Samáriából származó, más szóval sa- maritánus embereket lenézték a zsidók, ezért volt meglepő, amit ez az ember tett. Amikor látta, hogy a megvert ember már alig lélegzik, odament hozzá, lemosta és bekötözte a sebeit, majd feltette őt a saját állatára, és elvitte a legközelebbi fogadóba. Kivett egy szobát, és egész nap ápolta a beteget. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és így szólt hozzá: „Viselj rá gondot, adj meg neki mindent, amire szüksége van, hogy újra egészséges legyen. Ha nem lesz elég a pénz, akkor megadom neked a különbözetet, amikor visszatérek."- Na, mondjátok meg nekem, kis unokáim, melyik ember volt irgalmas a pórul járt emberrel?- A samaritánus - kiáltották egyszerre a gyerekek. - Azért, mert ő megsajnálta, és segített rajta. Aki irgalmas, az még valamit tesz a másik emberrel. Hogy mit, megtudhatjátok, ha helyes sorrendben összeolvassátok a falevelekre írt betűket. málhát, ha éretlenül ér el. Ezt a nélkülözhetetlen érlelő munkát végzik olykor a vargabetűk. Akkor hát az a sok tévelygő, cél nélkül botorkáló élet mind ilyen láthatatlan vezetés alatt van? Ki minősíti az egyiket kár- hozatos tévelygőnek, a másikat isteni irányítás alatt lévő üdvös kerülő utasnak? Engedjük meg magunknak, gyerekeinknek, tanítványainknak a kerülő utakat! Ne akarjunk még az Istennél is célirányosabbak lenni! (Vörös Éva: Lélekszirom. Kálvin Kiadó, Budapest, 2006. Ára 400 Ft.) ► Két hete indult sorozatunkban Pannival és Zsoltival együtt lapozhatjátok fel nagypapájuk gyermekkori füzetét, amelyet még neki készített annak idején az ő evangélikus lelkész nagypapája. A bibliai történetek végén egy-egy feladatot is megoldhattok. Küldjétek el a helyes megfejtést a szerkesztőség címére! Jutalmul megkapjátok annak a bibliai társasjátéknak egy-egy darabját, amely ezekhez a történetekhez illik. Címünk: Evangélikus Elet szerkesz- tőssége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 2.- Nézd, Zsolti, milyen furcsa címe van a második oldalnak a füzetben! Segíts kiolvasni!- Irgalom. Nagyapa, mit jelent ez?- Hát ez az egyik legfontosabb dolog az életben. Mindjárt elmesélem nektek az ideírt bibliai történetet, és a végén mondjátok meg nekem, hogy a három ember közül melyik volt irgalmas! A történet végére megértitek a sző jelentését is. nagyon tág variációi vannak. Sokkal több minden belefér, mint amit a szűk ítélőképességünk elbír. Meg ha sokszor gondoljuk is azt, ha mi nem is tudjuk, merre van az előre, legalább neki lenne iránytűje! Tudomásul kell venni, Istennek más a vezetési stílusa. Nem célegyenesen üdvözít, még ha sokan ezt várnák is el tőle. Tudja azt, hogy a jó is deforVégül is mi a cél? Nem az Istennel való együttlét? Mert ez minősít. Ez utóbbi érlel, és a gyümölcse a fejlődés. Áldjuk Istent azért, ha kerülő útjaink nem magányos kóborlások, hanem megszentelt szakaszok, mert ő szegődik hozzánk útitársul! Vele együtt lenni pedig maga a cél, vagyis a teljesítmény, mégpedig emberlétünk felsőfokán.
