Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-09-17 / 38. szám

‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2006. szeptember 17. 7 Olimpiai bajnok építette a sportpályát Bonyhádon Eszme, hatalom, érzelem í Káposzta Lajos püspökhelyettes átvágja a nemzetiszínű szalagot, mellette Ónodi Szabolcs gimnáziumigazgató ► A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangé­likus Gimnázium és Kollégiumban ban május 20-án mintegy kétezer öregdiák ünnepelte az intézmény fennállásának kétszázadik évfordu­lóját. A program után megkezdő­dött a 21. század igényeit kielégítő atlétikai pálya kialakítása. Az új pá­lyát szeptember 8-án nagyszabású rendezvény keretében avatták fel. pályát, majd a mai és a hajdani atléták mérték össze tudásukat dobó-, futó- és ugrószámokban. A dobogós helyezet­teknek két válogatott atléta: Voszi Tünde távolugró és Zsivóczky Attila tízpróbázó akasztotta a nyakába az érmeket. A ver­seny után az öregdiákok éjszakába nyú­lóan beszélgettek, elevenítették fel sport­élményeiket. ■ Máté Réka A bonyhádi gimnáziumban mindig is nagy hangsúlyt fektettek a sportéletre, az „Ép testben ép lélek” jelszót tűzve zászla­jukra. A most kialakított kétszáz méteres futópálya minősége azonos a világ atléti­kai stadionjaiban elfogadottal. A pályaépí­tésre Németh Miklós olimpiai bajnok cégét kérték fel, hazánkban az általuk épített pá­lyákon számos világversenyt rendeztek. A munkálatok során ezeregyszáz köbméter földet mozgattak meg, négy­száztíz köbméter zúzott követ tettek az alapba. Az időjárás néha akadályozta a munkát, a sűrű esőzések miatt például négyszeri nekirugaszkodással készült el a tizenöt centiméteres vasalt betonfelü­let, melyhez kétszázhatvanhét köbmé­ter kiváló minőségű betont használtak fel. Végül a pálya tíz milliméteres gumi­szőnyeg, illetve poliuretán- és gumiőrle­mény borítást kapott. Az utolsó héten háromezer-hétszáz négyzetméter gyep­szőnyeg letétele következett. A pályaavatón Szabó Vilmos Béla espe­res tartott hálaadó istentiszteletet, majd a tanulók és öregdiákok Káposzta Lajos püspökhelyettes üdvözlő szavait hall­hatták. Ónodi Szabolcs gimnáziumigazga­tó e szavakkal zárta köszöntőjét: „Kívá­nom, hogy új pályánk nyisson új távla­tokat a hétköznapjainkban a minőségi testnevelésnek, a kulturált szabadidős sportnak. Atlétáink versenyteljesítmé­nyében hozzon korábban el nem érhető távlatokat, szűkebb és tágabb környeze­tünk atlétikai életébe felfrissülést, jeles napokat.” A gimnázium első testnevelő tanára, Forberger László után a pályát Fori-pályá- nak nevezték el. A nemzeti színű szalag átvágását követően a gimnáziumi osztá­lyok játékos versenyekkel avatták fel a Forberger László (1857-1908) a Felvidéken, Késmárkon született. A budapesti tudomány- egyetem bölcsészeti karán 1885-ben szerzett történelem-német szakos oklevelet, 1886. január t-jén került a bonyhádi algimnáziumba. Fluszonkét évet töltött Bonyhádon az iskola és a város szolgálatában. Sokoldalúsága szá­mos területen megmutatkozott: szabadidejében rajzolgatott és festett, így a mértani és a sza­badkézi rajz tanítását is elvállalta. Kiváló vívóként, úszóként, teniszezőként és kerékpározó­ként az újonnan órarendbe került testgyakorlat tantárgy oktatója is 5 lett. 1893-ban Forber­ger László felügyelete alatt építették fel a bonyhádi gimnázium területén Tolna megye első sportcsarnokát és rajztermét. A közkedvelt tanárról Bonyhádon utcát is elneveztek, mostantól pedig a gimnázium sportpályája is őrzi emlékét. M í evangélikus énekekben venni képes pazar napkorona, a Nap lég­körének legkülső része. A csillagmotí­vum mellett életadó forrása, valamint több évezredes kulturális és vallási kap­csolata miatt a Nap a legtöbbször előfor­duló égitest-ábrázolás az emberiség tör­ténetében. A fényes nap immár elnyugodott, / A föld színe sötétben maradott, / Nappali fény éjjelre változott... (129) * * * A nap, a nap / Sötétté változik... (194) A Napunkkal összefüggő csillagászati jelenségek közül a leglátványosabb, az át­lagembert is legjobban megérintő pazar esemény a teljes napfogyatkozás. Ez ak­kor következik be, amikor a Föld-Hold- Nap-rendszer egy vonalba kerül, a Hold eltakarja előlünk a pontosan négyszázszor nagyobb, de éppen négyszázszor távolabb levő Nap fényes korongját, és a Hold ár­nyéka végigsöpör Földünk felszínén. Az átlagosan száz-kétszáz kilométeres totalitás sávjában a fogyatkozás néhány perces időtartama alatt a táj és az égbolt sötétebb lesz, feltűnnek a bolygók és a legfényesebb csillagok, valamint a látha­tóvá válik a napkorona. Ennél jóval na­gyobb területről az esemény részleges fogyatkozásként figyelhető meg: innen nézve a Hold a napkorongnak csak ki­sebb részét takarja el. Gyűrűs napfogyat­kozás akkor következik be, amikor a Hold megszokott pályáját róva a Földtől kissé távolabb jár, így látszó mérete ki­sebb lesz Napunkénál, és mivel ekkor a teljes napkorongot nem tudja eltakarni, a Nap pereme fényes gyűrűként ragyogja be a fakó tájat. Eltakarta arcát fenn a nap... (199) * * * A hold fölkelt az égre, / A csillagocskák égve / Pompáznak fényesen. (119) A hozzánk legközelebb lévő égitest a kozmikus értelemben „a szomszédban”, átlagosan 380 ezer kilométerre keringő Hold. A Nap megvilágításától függően különböző fázisokat mutat. A Föld- Hold-rendszer közös tömegközéppont­ját járja körül, létrehozva ezzel a min­denki által jól ismert huszonhét napos holdfázist, mely több naptári rendszer alapjául is szolgál, és hatása ma is él pél­dául a keresztény mozgó ünnepek meg­határozásában. Napjaink legfrissebb tudományos ál­láspontja szerint hűséges kísérőnknek maga a Föld adott életet: a Naprendszer életének egy korai időszakában egy óriá­si méretű kisbolygó becsapódása hatal­mas részt szakított ki Földünkből, és ez a törmelék állt össze később önálló égi­testté. Felszínét kráterek és hatalmas lá­vafolyásokkal feltöltött holdtengerek borítják, amelyek azonban csak földi analógiákat kereső nevükben utalnak az életadó vízre, mely egyáltalán nem talál­ható a Holdon, mint ahogy viszonylag kis tömege miatt állandó légköre sincs. Hitem pedig, mint változó hold, / Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; / Hol felhat égig, / Hol meg elhal, s a homályban késik. (383) * * * Szép, fényes Hajnalcsillagom, / Ragyogj rám... (361) Földünk legközelebbi bolygószom­szédja a Vénusz, más néven az Esthajnal­csillag. Népies elnevezését onnan kapta, hogy megfigyelésére az esti szürkület utá­ni, illetve a hajnal előtti időpontok megfe­lelőek, láthatósága ezekre az időszakokra korlátozódik. Belső felépítését tekintve, illetve méretére nézve a Föld ikerbolygó­jának is tekinthető. Ez lehetett az oka an­nak, hogy az égitestet évszázadokon át la­kott planétának gondolták, sőt még a 20. század közepén is élt az a feltételezés, hogy felszínét a trópusi őserdőkhöz ha­sonló buja növényzet borítja, szárazföld­jeit pedig az egykori földi dinoszauru­szokhoz hasonló őslények lakják. Ezek az elképzelések azonban a csillagászati megfigyelések fejlődésével, valamint az űrszondás kutatások eredményeivel alap­jaiban dőltek meg az elmúlt évtizedek­ben. Kiderült, hogy a Vénuszt az emberre halálos, szén-dioxidból álló légkör bur­kolja, felszínén a nyomás a földinek száz­szorosa - ez pillanatok alatt összelapíta­ná az odalátogató űrhajóst -, felhőiből pedig maró hatású kénsaveső hullik alá. jézus, tieid vagyunk; / Ez évben is téged ké­rünk: /Te légy Hajnalcsillagunk... (182) * * * Az egész világ megreng, / Ég és föld elmúlnak; / Az ítélet szava zeng, / Csillagok lehullnak. (146) Gyakran hallható az a vélekedés, hogy ha valaki megpillant egy hullócsillagot, és kíván valamit, akkor óhaja teljesülni fog. Szomorúbb húrokat penget az a né­pi hiedelem, hogy ha hullócsillag látszik az égen, akkor valaki meghal. A valóság persze egy kicsit más, hi­szen meteorjelenségről akkor beszé­lünk, amikor a néhány milliméteres­centiméteres kozmikus porszemcsék el­érik Földünk légkörét, a levegővel súr- lódva felizzanak és elpárolognak. A földfelszínt is elérő darabokat meteori­toknak nevezik. Anyaguk kő és vas, illet­ve ezek különböző átmeneti típusai. A legnagyobb tömegű, egy darabban ma­radt példány hatvan tonnát nyom. Hullócsillagokat sokszor láthatunk alkalomszerűen az égen, de számos me­teorraj is létezik, mely az év egy adott időszakában látványos záport eredmé­nyez. Ekkor a maximum időpontjában óránként akár százas nagyságrendben is megfigyelhetünk felvillanásokat. ■ Rezsabek Nándor Talán a nyár vége is magyarázza, hogy a média és a közvélemény messze a sport szféráját meghaladó figyelmet szentelt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) veze­tési krízisének. Sajnos a média szinte az irányítást is átvette, személyi kérdésekre, szembenállásokra hegyezve ki a helyze­tet, többnyire a szokásos szenzációhaj- hász módon. Amikor felszínes részigaz­ságok válnak uralkodóvá az okok mé­lyebb elemzése helyett, akkor szenve­dünk a következményektől. Bár az ókorban is volt ilyen megköze­lítés, és ma is hozzátartoznak az olimpi­ai mozgalomhoz mitologikus elemek, nem kívánom az olimpizmust vallás­ként kezelni és ezen az alapon keresni az egyházi élettel vonható párhuzamokat. De az alig vitatható - a társadalom olda­láról szemlélve -, hogy az egyházak mellett az olimpizmus képvisel klasszi­kus eszmeiséget. Az olimpiai eszme, a béke, a barátság, az egészséges életmód és gondolkodás jegyében küzd a sport­pályákon a világ ifjúsága. Ezért is tekint­hető a civil társadalom örvendetes fejlő­dési folyamatában a Magyar Olimpiai Bizottság a leginkább megbecsült, leg­nagyobb presztízsű szervezetnek. A testkultúra rokon a lelki kultúrával, ide­ális esetben számos kedvező kölcsönha­tás jellemzi őket. Az elmúlt héten sorra került rendkí­vüli MOB-közgyűlés nagyobb médiafi­gyelmet kapott, mint bármelyik jelentős sportesemény. Ez önmagában kórjelző. A közgyűlés feladata volt lezárni egy hosszabb ideje tartó, rossz korszakot, helyreállítani az olimpiai mozgalom egységét vagy legalább elindulni az eh­hez vezető úton. És persze újjáépíteni a nagy múltú hazai olimpizmus presztí­zsét. Nem könnyű feladat ez. Mindegyik korábbi kormány - a sporttörvény 2000. évi, illetve 2003. évi módosítása­kor - beavatkozott a MOB életébe, kor­látozta hatáskörét. De maga a százhatvanöt főnyi, a MOB 1989-es megújulásakor kialakított köz­gyűlés is reformra szorul — a mai igé­nyeknek megfelelően. Az objektív szak­mai kérdéseket azonban elsöpörte a po­litika. Ez tükröződött a közgyűlés vég­szavazásában is, amely arról volt hiva­tott dönteni, hogy a tizenhét éve sikere­sen kormányzó elnök, ár. Schmitt Pál ve­zesse-e tovább a mozgalmat, és legfel­jebb a pekingi olimpia után legyen vál­tozás, vagy már most kezdődjön el az új korszak. Szinte kísértetiesen jelezte a megosztottságot az, hogy azonos szá­mú szavazatot adtak le az elnök mellett és ellene (69:69). Ez a szabályok értelmé­ben azt jelenti, hogy marad az elnök, aki első nyilatkozatában az egység helyreál­lítását jelölte meg fő feladatként. Nem lesz könnyű, és valójában ez a legfőbb tanulság a társadalom és az egy­ház számára is: ha mindent átjár és meg­határoz a politika, akkor elvész az esz­meiség, és sérülnek a civil szervezetek­ben jelentős motivációt nyújtó érzel­mek. Marad a hatalom olykor szinte má­gikus szolgálata. Eszméink, érzelmeink - lehet, hogy észre sem vesszük - torzul­nak, kicserélődnek politikai szimpátiá­inkkal: vallási buzgalommal védjük őket, és támadjuk a más nézeteket valló­kat. Utólag már nyilvánvaló, hogy a köz­gyűlés azért vált túlfűtött légkörű mé­diaeseménnyé, mert nem a végül is sze­rény hatáskörű MOB-elnökről, hanem a legnagyobb ellenzéki párt alelnökéről szavaztak a közgyűlési delegátusok. Személyesen is érintett az ügy. Közel fél évszázados barátság fűz dr. Schmitt Pálhoz. Feltehetőleg én ismerem legin­kább, illetve dolgozom vele a legrégeb­ben a jelenlegi gárdából. Humorral is ne­hezen tudtam tolerálni, hogy sporthoz, olimpizmushoz nem konyító egyházta­gok - köztük néhány barátom is - nagy indulattal támadtak abban a hitben, hogy én szemben állok a MOB elnöké­vel. Nem mentség, hogy részben a média áldozatai. Ami igazán rossz volt, az az, hogy négyszemközti beszélgetéssel, fel­ajánlott jószolgálati szereppel sem tud­tuk megelőzni a lényegében töréshez vezető MOB-elnökségi ülést. Elérkezett a mélypont. Mindenki másként értékelte a helyzetet; csak az látszott biztosnak, hogy valamikor az ősz folyamán vissza­vonul az elnök, és csak a nemzetközi vo­nalon marad aktív. Ezekre a szituációkra találták ki az alapszabályban a rendkívü­li közgyűlés lehetőségét. Csak a közgyű­lés írhatja felül az elnökség döntését. A rendkívüli közgyűlés tehát nem az elnök melletti vagy elleni lépés volt, ha­nem utolsó lehetőség megkezdeni a MOB normális működésének a helyreál­lítását. Legalább korrektül tisztázni a helyzetet. A közgyűlés - az elnökségi üléshez képest - végül is (a sajnálatos megosztottság ellenére) jobb pozícióba hozta az elnököt, megnövelte mozgás­terét. Persze a közeljövő dönti él, hogy sikerül-e az olimpiai fölkészülést távol tartani az aktuálpolitikától, megfelelő konszenzust kialakítva. Nem vártam el, hogy különböző hangerővel engem bí­ráló barátaim elnézést kérjenek, de leg­alább gondolkodjanak el a történteken. Mint ahogy a legnagyobb ellenzéki párt alelnöke, a MOB elnöke is nyilván elgondolkodik. Mert hiába igaz (magam is tanúsítom), hogy ő - akárcsak a vilá­gon sok más politikus - kellően különb­séget tud tenni politikusi és sportvezetői tevékenysége között, ha politikai tábora és a média szinte kényszeríti arra, hogy beengedje a pártpolitikát az olimpiai mozgalomba. A hazai hektikus, túlfű­tött politikai légkör nem könnyíti meg az olimpiai eszmeiség megőrzését. Az egyházi közéletnek pedig ebből a történetből is érzékelnie kell a veszélyt. Amikor végül is az egyház, az egyházi csoportok a pártpolitika kiszolgálóivá válhatnak. Amikor a hit, az eszme, a ne­mes érzelmek helyét bal- vagy jobbolda­li indulatok egyedül üdvözítő igazság­ként foglalják el. E téren történelmünk során mind bal-, mind jobboldali politi­zálással néhányszor már megégettük magunkat. A MOB feladata hazánkban az olimpiai eszme ápolása. Az egyház küldetése pedig, hogy Jézus Krisztushoz - és ne bármelyik politikai erőhöz - ve­zesse az embereket. ■ Frenkl Róbert A szeptember 7-1 részleges holdfogyatkozást Boda Zsuzsa kamerája örökítette meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents