Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-10 / 37. szám
2006. szeptember io. KRÓNIKA 'Evangélikus ÉletB 10 Az Efezusi levél vonzásában Evangélikus fiatalok Mokrán ► Szervezőként és résztvevőként mintegy harmincán fordultak meg augusztus 21. és 27. között, hétfőtől vasárnapig az I. mokrai országos evangélikus ifjúsági táborban, amelyre kellemesen emlékezünk mindannyian, akik ott lehettünk, mint a testvéri együttlét áldásos alkalmára. Bár úgy érkeztünk a táborba, hogy a meteorológusok a kezdés előtti napot nevezték az idei utolsó meleg nyári napnak, Isten egész hétig tartó napsütéssel, kellemes időjárással ajándékozott meg bennünket. A mokrai gyülekezetben nem ez volt az első alkalom, hogy fiatalok vagy gyerekek gyűltek össze, de ez volt a legelső országos jellegű tábor. A szervezők többsége a Kolozsvári Evangélikus Egyházmegye gyülekezeteiből érkezett, résztvevők pedig mind a Kolozsvári, mind a Brassói Egyházmegyéből jöttek. Külön öröm volt számunkra, hogy ez utóbbi egyházmegye több gyülekezetéből is mozdultak meg ifjak - mintegy tízen -, és a nagy távolság ellenére eljöttek Mokrára, közelebbről Apatelekre. A következő gyülekezetekből érkeztek a résztvevők és a szervezők: Simonyifal- va, Fazekasvarsánd, Arad, Nagyvárad, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Apáca, Székelyzsombor, Csemátfalu, Hosz- szúfalu-Alszeg, Tatrang, Zajzon, Hal- mágy, Pürkerec. A mokrai parókia ifjúsági központtá válásának lehetősége és igénye már egy jó éve megfogalmazódott az egyházkerület és az országos ifjúsági munkával megbízott szervezet, a Revisz (Romániai Evangélikus Ifjúsági Szövetség) vezetőségében, amikor eldőlt, hogy a gyülekezetben Orbán Attila simonyifalvi lelkész fogja végezni a szolgálatokat, és az így felszabaduló parókia épülete ifjúsági rendezvényeknek adhatna otthont. A Kolozsvári Evangélikus Egyházmegye területén már harmadik éve tartunk nyári ifjúsági tábort. Az első két évben a Kolozsvár közelében lévő Hidegszamoson béreltünk egy csodálatosan kiépített központot, ez azonban anyagilag eléggé megterhelő volt a Revisznek, nem szólva arról, hogy csupán évi egy alkalommal lehettünk ott. Az idei tábor gerincét Pál apostolnak az efezusi gyülekezethez írott leveléből kiemelt témák alkották. Az ifjúságot foglalkoztató kérdések megválaszolását, keresztény öntudatuk erősítését céloztuk meg - éppen olyan témákban, amelyekre az egyház és a hit más válaszokat ad, mint a korszellemnek hódoló általános társadalmi környezet. íme, a témák: Keresztény család és házasság — párválasztás; A korszellem hatása: van-e bátorságunk szembeszállni?; Az Istentől rendelt, alkalmas idő felismerése; A zene mint üzenethordozó és értékrend-közvetítő; Sötétség és világosság: önismeret, leleplezések. Az előadásokat és a reggeli áhítatot többnyire fiatal lelkészek tartották: Papp Noémi, Hankó Szilamér, Orbán Attila, Horváth Csaba evangélikus, illetve Vincze Zoltán és Bodnár Lajos református lelki- pásztorok. Az esti áhítatok és összefoglalók pedig a fiataloknak a napi témákkal kapcsolatos kreatív megnyilvánulásai, reakciói voltak. Ilyen módon nagyon jó volt az interaktivitás, a csoportokon belüli együttműködés. Az előadásokon és a csoportbeszélgetéseken kívül minden nap tartogatott meglepetéseket a fiataloknak: nap mint nap változatos kézműves-foglalkozások (gyöngyfűzés, szalvétatechnika, gipszöntés, cserépfestés stb.), sportolási lehetőségek (az idei táborban a röplabda volt a kedvenc) töltötték ki a tematikus egységek közötti szabad időt. Csütörtökön Világosra kirándultunk, ahol számháborúzás közben birtokba vettük a várat, történelmünk egyik fontos állomását. Pénteken este a nagyváradi Tálentum együttes tagjai utaztak el hozzánk, hogy egy szabadtéri koncert csodálatos élményével ajándékozzák meg a résztvevőket. Vasárnap közös istentisztelettel ért véget a tábor, az Istenre figyelés és az egymásnak élés eme kicsiny műhelye, amely mindnyájunkban hagyott szellemi és lelki nyomokat, és remélhetőleg vágyakozást ébresztett mindenkiben a következő alkalomra is. ■ Csabay Árpád lelkész, Revisz-alelnök ISTENTISZTELETI REND I 2006. szeptember 10. Szentháromság ünnepe után 13. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Gál 3,15-22; iMóz 4,i-i6a. Alapige: Lk 10,23-37. Énekek: 455., 473. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. fél 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (tanévnyitó) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 5. (asztali beszélgetések) dr. Orosz Gábor Viktor; VII., Városügeti fasor 17. du. 11. (úrv.) Aradi György; VIII, Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X, Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagy öngye, XII, Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII, Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII, Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Kamer Ágoston; XIII, Frangepán u. 41. de. fél 9. Szloboda József; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. n. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Johann Gyula; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI, Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI, Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII, Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII, Pesti út 111. de. fél 11. (tanévnyitó) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII, Péceü út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákosüget, XVII, Gózon Gy. u. de. ii. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX, Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX, Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX, Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI, Deák tér de. fél ii. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII, Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Fehér Károly. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Templomszentelés Magyargencsen Az anyakönyvek tanúsága szerint Magyargencs - eredeti nevén Egyházas- gencs - lakossága a reformáció kezdetét követően hamarosan lutheri hitre tért. A Veszprém megye északkeleti csücskében fekvő kis falu lakói a 17. században gyakorlatilag mind evangélikusok voltak. Egy 1695. november 2- án tartott egyházlátogatás 319 evangélikusról számol be, akiknek templomuk van a falu közepén. 1732-től Celldö- mölkre, az artikuláris helyre jártak istentiszteletre egészen 1781-ig, a türelmi rendelet meghozataláig, amikor is a marcalgergelyi gyülekezethez kapcsolódtak egy rövid időre. Végül Keme- neshőgyészben építették fel a helyi gyülekezettel közös templomukat 1787- ben. Ettől kezdve közös volt a két település lelkésze is. Az 1839-ben épített gencsi iskola helyett 1927-ben új iskolaépületeket emeltek két tanteremmel, imaházzal és két tanítólakással. Ez az imaház lett a tulajdonképpeni magyargencsi templom. Az épület felújításáért adtak hálát a hívek szeptember 2-án, szombaton délelőtt. Az igényesen renovált templomban tartott ünnepi istentiszteleten - amelynek liturgiájában Ördög Endre esperes is részt vett - Ittzés János püspök iPt 2,4-5 alapján hirdette Isten igéjét. Elmondta, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a gyülekezetek tagjai részéről igénytelenséget lehetett tapasztalni az egyházzal kapcsolatban; sokszor ő maga is hallott olyan megjegyzéseket, hogy az egyháznak, sőt a lelkésznek a gyengébb minőségű építőanyag is jó. Ezért a felújítás után, néhány évvel később sok helyütt újra kellett kezdeni a munkálatokat. Mostanában azonban változás tapasztalható, ma már egyre többen mondják: Istennek csak a legjobbat, a legtökéletesebbet lehet adni. Sok épületünk - köztük a magyargencsi imaház is - ennek szellemében újult meg. Mindez újabb kérdéskört vet fel: Isten nem lakik házban. O nem egy házban, hanem az egyházban szeretne otthon lenni. „Vajon otthon érzi-e magát közöttünk Isten?” - tette fel a kérdést Ittzés jános. Végül a püspök arra kérte az ünneplő gyülekezet tagjait, hogy szívükben, életükben, otthonukban adjanak hajlékot Jézusnak. Az istentisztelet utáni közgyűlésen Szabó Ferenc, a gyülekezet helyettes lelkésze ismertette a felújítás történetét. Elmondta, hogy az előkészületek már 2004-ben elkezdődtek Schermann Gábor korábban ott szolgáló lelkész vezetésével. A gyülekezet nyolcmillió forintot kapott az ingatlan-kárpótlási pályázat eredményeként. A helybéli evangélikusok közel negyedmillió forintos adományát az egyházkerület is kiegészítette háromszázezer forinttal, és ugyanennyi támogatást nyújtott a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye is. Így a templomfűtést is sikerült elkészíteniük. Az ünnepi közgyűlést a köszöntők sora, valamint Sülé Gyuláné szavalata tette még felejthetetlenebbé, aki saját - A harang szavára című - versét adta elő. ■ M. Gy. „Összegyülekezők” ► Lapunk múlt heti számában már hírt adtunk arról, hogy augusztus utolsó szombatján az idén is randevút adott egymásnak a Borsod-Hevesi és a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegye gyülekezeteinek „kemény magja”. Munkatársunk arra is kíváncsi volt, hogy ki miként és miért érkezett, illetve hogy milyen kincseket vitt haza az otthoniaknak a tállyai csendesnapról. Demcsákné Balczó Ildikó (Nyíregyháza)- A csendesnapon elhangzott áhítatok, előadások és bizonyságtételek mindegyike valamilyen formában megérintette a telkemet. Sokat jelentett számomra az egyház kincséről tartott előadás, hiszen én is átéltem azt, hogy a sokszor hallott igék, bibliai történetek addig nem ismert kinccsé váltak számomra is. Egyházunk építészeti és tárgyi értékei nekem is nagyon fontosak, hiszen szeretem nyíregyházi templomunkat, melyet elődeink felfoghatatlanul nagy áldozatkészséggel építettek kétszázhúsz évvel ezelőtt. Gondolatébresztő volt Réz-Nagy Zoltán zárószolgálata, mely a nemzedékről nemzedékre átadandó kincsről és az ősök emlékezetéről szólt. Nagy öröm volt találkozni ritkán látott gyermekkori barátainkkal, az eddig csak hírből ismertekkel és az ismeretlenekkel. Ráadásul az Úr szereteté- ből gyönyörű volt az időjárás, és szép környezetet kaptunk. sem nevezhető kisebbségben. Az anyanyelvi igehirdetés ünnepszámba ment, és esetenként több száz kilométert kellett autóznunk érte. Mondanom sem kell, hogy milyen nagy jelentőségük volt családunk számára az ottani magyar evangéliumi konferenciáknak, csendesnapoknak. így nagyon is át tudom érezni, mit jelenthet napjainkban is a szórványban élőknek egy-egy ilyen rendezvény, a szellemi-lelki feltöltekezés lehetősége - sokszor egy egész évre. Aki havonta csak egyszer juthat el gyülekezeti közösségbe, annak a napi igeolvasáson túl is kapaszkodót nyújthat a tudat: nincs egyedül, van kikre gondolnia, és vannak, akik gondolnak rá is, imádkoznak érte. Ezért tartom fontosnak - Pál apostol efezusiakhoz írt levelének az értelmében is -, hogy eleget tegyünk a felhívásnak: „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.” (5,16; Káro- li-fordítás) Mert ne felejtsük, időnk véges, mi magunk és az elérhető alkalmak, de még a befogadó falak is „elmúlhatnak” (mint láthattuk a Zemplén környéki templomainkat bemutató előadás képein). Az igehirdetésen és a tanító előadásokon túlmenően nagy érték és - mint mindig, most is - öröm volt a rég nem látott testvérekkel való személyes találkozás is.- Feleségemmel budapestiek vagyunk, de most füzérradványi nyaralásunk idején ért utol nyíregyházi lelki testvéreink meghívója erre a tállyai csendesnapra. A kérdésre adott válaszom talán csak egyéni sorsom-múltam ismeretében érthető: csaknem huszonöt éven át éltem emigránsként külföldön, magyarként és így magyar protestánsként is szórványnak- Szórványban élek, református gyülekezeti közösségben, ahol szolgálatot is vállalok. Egy nagy gyülekezetből, Nyíregyházáról kerültem Erdőhorvátiba. Nyíregyházán komoly imaközösségünk volt. Ott tapasztaltam meg, hogy egy igazi imaközösség soha nem szakad meg. Ezért tartom fontosnak, hogy akik földrajzilag távol élnek egymástól, olykor mégis találkozzanak. A tartalmas előadások mellett kiemelném, hogy az ebédszünet elég hosszú volt (másfél óra) ahhoz, hogy sokakkal beszélgethessek. Lehetőség volt arra, hogy megismerjük egymás örömeit és nehézségeit, és így hosszú ideig imában tudjuk tartani egymást. Felemelő érzés, hogy együtt lehettünk mindannyian, akik keressük vagy már meg is találtuk az igazi kincset, azt a Krisztust, aki által Atyának szólíthatjuk a hatalmas teremtő Istent. Nekünk bizonyosságunk van arról, hogy fent már elkészített helyünk van. Ebben a fesztiválokban gazdag világban mi egy olyan közösségnek vagyunk a tagjai, amelyben igazi békességünk van. A nap végén mintha nekem mondta volna Krisztus: jól tetted, hogy eljöttél. Sedenszky Istvánná (Tállya)- Jó érzés, hogy a Veczán Pál 2004-ben elhunyt esperes által több mint húsz éve megkezdett csendesnapokon templomunkban minden évben több száz (ma kétszázötven) evangélikus testvér gyűlik össze ott, ahol mindössze huszonöt evangélikus él. Örültem, hogy közelebbről megismerhettük Fabiny Tamás püspök urat. Megtisztelő volt számomra, hogy a délelőtti háziasszonyi teendők után a délutáni istentiszteleten mint a Tállya-Abaújszántó-Tokaj-Sátoralja- újhelyi Missziói Evangélikus Egyház- község újonnan beiktatott presbitere lehettem jelen. Kettős érzésem volt: egyrészről öröm, mert a gyülekezet tagjai engem választottak, másrészt a félelem, hogy miként fogok megfelelni ennek a feladatnak. De amikor a püspök úr és lelkészünk, László Milán előtt az oltárnál álltam, és az eskü szövegét mondtam, megnyugodtam, mert megéreztem, hogy talán hasznára válók Istennek és az embereknek. Most még jobban meg szeretném ismerni a sátoraljaújhelyieket és a tokajiakat. Talán nekünk is egy külön csendesnapot kellene szerveznünk, hogy tényleg átéljük: egy gyülekezet vagyunk. ■ Lejegyezte: Horváth-Hegyi Olivér
