Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-09-10 / 37. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. szeptember 10. 5 Édenkerti üzenetek ► Környezetünk zárkózott magatartása, a fokozott elszigetelődés egyre több hívő embert és gyülekezetét késztet arra, hogy a templom zárt teréből ki­lépve hirdesse az élő Krisztus szeretetét. Ez az elhatározás fogalmazódott meg a budaörsi fiatal evangélikusokban is, amikor szeptember másodikén megnyitották az Édenkert művészeti fesztivál kapuját. A délelőtt tíz órától késő estig tartó rendezvény megálmodója Bakondi Gábor, aki a kapolcsi Művészetek Völ­gyében szerzett tapasztalatok hatására látott hozzá a budaörsi Édenkert plán- tálásához. A fiatal pszichológus számára a már hagyománnyá vált kapolcsi fesztivál meghatározó üzenete, hogy a művésze­tek a templomokban otthonra találnak, sőt alkalmasak arra, hogy a megszólít- hatatlan emberek előtt Isten dicsőségé­ről tanúskodjanak. Aki vendégeskedett már a budaörsi gyülekezet közösségé­ben, tudja, hogy milyen kedvező külső adottságok segíthették a különleges öt­let megvalósítását. A szép templom és a mögötte húzódó tágas kert egymással kölcsönhatásban kitűnő helyszínt nyúj­tott az alkotóknak, az előadóknak és a látogatóknak egyaránt. Az előkészületek már kora tavasszal megkezdődtek, de a tervek körvonala­zásától a megvalósulásukig hosszú út vezetett, mely együtt gondolkodásban és cselekvésben is egységessé tette a szervezőket. Városszerte plakátokkal hirdették az alkalmat annak reményé­ben, hogy ha megnyitják a templom ka­puját, a „falak közé zárt”, bizonytalan emberek is bátrabban lépik át Isten há­zának küszöbét. „Édenkerti” köszöntőjében Isten igé­jét Endrejjy Géza, a gyülekezet lelkésze tolmácsolta: „Örüljetek az Úrban minden­kori Ismét mondom: örüljetek.” (Fii 4,4) A há­zigazda Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből idézve beszélt arról a Jézusról, aki bár a sajátjai közé jött, mégsem fo­gadták be, aki más, mint ez a világ, és aki minden ember számára a megváltás örömét kínálja fel. A színvonalas keresztény zenekarok lelki és szellemi élményt is nyújtottak a felfrissülni vágyó embereknek. A színé­szek a templomban mutatkoztak be, míg a kézműves-foglalkozások a kerti sátor­ban zajlottak a gyerekek és felnőttek örö­mére egyaránt. A gyülekezet a vendégek testi táplálásáról is gondoskodott: min­denki megkóstolhatta az „Éléskert” para­dicsomi ízeit, mialatt a bográcsfőző verseny szakácsait titkos zsűri pontozta. „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet...” - mondja Krisztus a ta­nítványoknak (Mt 28,19). Jézus szavai önvizsgálatra hívnak. Befogadjuk, elfo­gadjuk-e a gyülekezetünkbe érkezőket? Képesek vagyunk-e átlépni a templom küszöbét úgy, hogy közben másoknak is adunk abból az evangéliumból, amely hozzánk is mint ajándék érkezett? Bizonyára nem csak a tudósítónak csengenek vissza Gardái Péter felügyelő köszöntő szavai: „Gondoltam rátok... (...) Ránk fér, és jól van ez így... sőt... így van ez jól: gondoljunk egymásra!" ■ Bozorády Ildikó Táncolni a romokon „Utolsót lobban a nyár”, s ennek megfe­lelően sokasodnak az úgynevezett „Pa­radicsom hétvégék” is a különböző ze­nei tévécsatornákon. Úgy tűnik, a nyár, mint aki „tudja, hogy kevés ideje van" (vő. Jel 12,12), érzéki tobzódásokra, bujálkodás- ra, részeges tivornyázásokra teszi hajla­mossá az embereket. Hihetetlen töme­gek verődnek össze hatalmas tereken, az arénákban elnyomják egymást az „új korszak” üdvrivalgásai. Számtalan fiatal - a halkonzerv heringjeihez hasonló módon - összepréselődve várakozik, miközben az új idők „lemezlovas apos­tolai” a „megváltó ütemek celebrálásá- hoz” készülődnek. A szorongó emberáradatban az arco­kat figyelem. Angyali örömökre szomja­zok, vigasztalás kenyeréről álmodok, égi gyönyörökről ábrándozók találkoznak ilyenkor, dacolva a kerubokkal és a villo­gó lángpallossal, melyek az éden kertjét és az élet fája felé vezető utat őrzik. (iMóz 3,24) Mind az elképesztő méretű érdeklődés, mind a csillagászati össze­gekre rúgó bevételek jelzik: elhatalma­sodott az igény a „paradicsom” meghó­dítására. Nem számít, hogyan, nem fon­tos, milyen fals hamisságok árán: valaki mutasson már jelet, valaki hitesse el vég­re, hogy van békesség és biztonság, van szeretet és vigasság; de legfőképpen: van mennyország - a földön. Nyilvánvaló, hogy az új generációra is érvényes, amit Jézus a kétezer évvel ez­előttiről mondott: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jó­nás három nap és három éjjel volt a hal gyom­rában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.” (Mt 12,39-40) Akárhány hajnalig folyik is még a tánc, akárhányan prófétáinak majd „felszaba­dító dallamjeleket”, nincs és nem lesz más remény, csak ez: Jézus Krisztus har­madnapra feltámadt. Vagyis: csak az Is­ten Fia által juthatunk (vissza) a mennyei édenbe, hiszen az ő tulajdonában van­nak a mennyek országának kulcsai, me­lyeket tanítványának, Péternek adott. (Mt 16,19) Felesleges tehát a kulcs után kutat­nunk; különösen hiábavaló, ha ezt olyan embercsődületben tesszük, ahol a több­ség nem tud különbséget tenni a szent angyalok és a bukott ördögök között, (vö. Jón 4,11) Persze, hogy mindenki szomjazik, éhezik és álmodik az új ég és új föld után! (Jel 21) Persze, hogy keres­sük az elrejtett kincset és igazgyöngyöt! (Mt 13,44-46) Hiszen „mi magunk is sóhaj­tozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására”! (Róm 8,23) Ez a nagy vára­kozás viszont nem lehet ok arra, hogy tévelygéssel - paráznasággal, bálvány­imádással, bujálkodással és részegeske­déssel - „üssük agyon az időt” az új világ megjelenéséig. Még akkor sem, ha addig a hitetlen tö­megek táncolnak az elvesztett éden romjain... ■ Andriska János Kicsi a bors, de... Látnivalók Nógrád megyében Tudta, hogy a Karancsot titokzatossága miatt - mivel gyakran burkolózik felhő­köpenybe, ködtakaróba - „palóc Olim­posznak” nevezik? Hogy a Nógrádsza- kálhoz közeli Páris-patak völgyét tréfá­san a palóc Grand Canyonként emlege­tik? És hogy az ipolytamóci Csapás-völ­gyet, a húszmillió éves, Európa-diplo- mával kitüntetett ősleletegyüttes lelőhe­lyét „ősvilági Pompejinek” aposztro­fálják? Olimposz, Grand Canyon, Pompeji... - impozáns névsor, és „mindez” egy he­lyen, a hazánk területének kevesebb mint három százalékát kitevő Nógrád megyében. Mikszáth földje azonban nem csak természeti kincsekben bővelkedik. A Börzsöny, a Mátra és a Cserhát hegy­csúcsait számos várrom ékesíti, a falvak­ban és a városokban pedig évszázados templomok, parasztházak, kúriák és kastélyok várnak arra, hogy a látogatók felfedezzék őket. Nem feledkezhetünk meg az élő nép­hagyományokról sem. A népszokások közül minden bizonnyal a hollókőiekéi a legismertebbek, de a megye apró falvai közül még jó néhányban öltik magukra az ünnepi népviseletet az idősebbek (és helyenként a fiatalok is). S ha még ez sem lenne elég ahhoz, hogy útra keljünk, akkor említsük meg, hogy megyeszerte számtalan fesztivált - a nemzetközi dixielandfesztiváltól kezd­ve a Szent Anna-napi palóc búcsún át egészen a HungaroCon országos sci-fi- találkozóig... - szerveznek azért, hogy a megyébe csalogassanak bennünket. Talán e pár sor is jól érzékelteti, hogy a méret nem minden... Induljunk hát el, és járjuk be Nógrádot! Ha nincs rá lehe­tőségünk, akkor pedig legalább vegyük kezünkbe a Látnivalók Nógrád megyében című könyvet. A bő kétszáz oldalas, színes fényképekkel illusztrált és precí­zen megszerkesztett kötetet lapozgatva felfrissíthetjük történelmi, földrajzi és kulturális ismereteinket, továbbá el- ámulhatunk azon, hogy mi mindent nem tudtunk hazánknak e parányi, ám annál színpompásabb és gazdagabb szegletéről. ■ - VITÁLIS ­Vendégváró - Látnivalók Nógrád megyében. 2. javított, bővített kiadás. Well-PRess Kiadó, Miskolc, 2006. Ara 3200 Ft. Luther Márton, a reformátor A németországi Luther-centrum (Lutherstadt Wittenberg) vándorkiállítása Budapesten 2006. szeptember 20. - október 15. Budapesti Történeti Múzeum - Királypince (Budavári Palota, E épület) Megnyitó: szeptember 18. hétfő, 17 óra Köszöntőt mond dr. Bodó Sándor, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója A kiállítást megnyitja Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Közreműködik a Lutheránia énekkar Művészeti vezető: dr. Kamp Salamon karnagy Erre az alkalomra tisztelettel meghívja Önt a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége. A kiállítás naponta 10 és 18 óra között látogatható; a kedd szünnap. Luther Budavárban ► Körüljárta a világot, és most itt van nálunk! A németországi Wittenberg Luther- vándorkiálh'tása szeptember 18-án nyílik a Budapesti Történeti Múzeumban. Mindössze egy mérföld a távolság a ko­rabeli magyarok által Wittenbergának nevezett városban a Vártemplomtól Luther egykori kolostoráig, amely ma a Luther-múzeum. Ez az egy mérföld az egyetemmel, Melanchthon, Lucas Cranach és Bugenhagen lakóházával, a Stadtkirche (városi templom) és az 1523-ban épült városháza tiszteletet parancsoló épüle­teivel volt a színtere annak a történelmi eseménysorozatnak, amelyet lutheri reformációnak nevezünk. Fölvetődik a kérdés, vajon mennyire határozta meg Európa és a világ történelmét máig ható­an az a Luther, aki 1517-től kezdve szembe mert szállni pápával és császárral, és aki­nek tevékenysége közel ötszáz év után is a csodálat és a tisztelet érzését kelti. A kanadai Winnipegben tartott evangé­likus világgyűlésre, a Lutheránus Világszö­vetség 2003-ban megrendezett nemzetkö­zi találkozójára készült el az a vándorkiál­lítás, amely Luther Márton, a reformátor cím­mel a wittenbergi Luther-múzeum gyűjte­ményéből származó képekkel, dokumen­tumokkal mutatja be a reformációt. A wittenbergi egyetemen Luther Márton és Melanchthon professzorsága idején négyszáznegy-venkét magyaror­szági diák tanult; ez a szám is jelzi, hogy hazánk igen nyitott volt a hitújítás igaz­ságai iránt. Luther személyét és munkásságát a kiállítás elsősorban spirituális-egyházi, teológiai-vallásos oldaláról közelíti meg, de a tudományok, a művészetek, a zene, a nevelés kérdései is szerepelnek. Cra­nach festményei, metszetei és könyvil­lusztrációi, Luther koráljai nélkül nem tudjuk elképzelni a reformációt! Az is­kolák alapítása, a szegények segítése, a diakóniai programok, a családok és a közrend védelme, a munka és a munká­sok megbecsülése mind része volt a re­formátor! programnak. Luther sokszor idézett szimpatikus vonásai közé tartozott a humor. Tudott nemcsak szenvedni, harcolni, ellene mondani császárnak és pápának, hanem nevetni is, sokszor saját magán. Ezeket a vonásait ellenségei sokszor kigúnyol­ták és félreértelmezték. Nagy gyűjte­ményt őriz a múzeum a róla készült gúnyrajzokból. Bibliai ihletésű „hilaritá- sa”, derűje mögött sokszor idézett, ked­ves bibliai igéje található Gál 5,13 szerint: „.. .szabadságra hívattatok... ” (Károli-fordí- tás). Ebbe a bizonyosságba tartozott bele, hogy szakított a középkori kolostori fo­gadalmakkal, és feleségül vette Bóra Kata­lint. Harmonikus családi életük minden­napjairól, a környező világról mondott véleményükről, vendégeikről adnak szá­mot az Asztali beszélgetések fejezetei. A vándorkiállítás 2003 óta megjárta az Amerikai Egyesült Államok tucatnyi nagyvárosát, majd tavaly ősszel Dánia, azután Svédország egyházi központjai következtek. Hozzánk a balti államok, Lengyelország két városa és Szlovákia után Pozsonyból érkezik. Minden országban úgy igyekeztek megrendezni, hogy a helyi egyháztörténe­tet, a saját evangélikus egyházi reformáci- ós múltat is „hozzárendezték” utolsó feje­zetként a tárlathoz. Így lesz ez nálunk is, a Budapesti Történeti Múzeum királypincé­jében, ahol az Evangélikus Országos Mú­zeum rendezésében a magyarországi re­formációt készülünk bemutatni a vándor- kiállításhoz csatolva. A kiállítás képei és magyarázó szövege könyv formájában kapható az eredeti - angol - nyelven, de szép magyar fordítás is készült belőle. Gyülekezeteink népe, iskoláink tanu­lói, hittanosaink, konfirmandusaink szá­mára kedvező alkalom lehet megismer­kedni közelebbről is Lutherrel, a refor­mátorral. Wittenbergben és sokfelé a vi­lágon már most elkezdték a felkészülést a reformáció kezdetének, 1517. október 31-nek az ötszázadik évfordulója alkal­mából rendezendő megemlékezésekre. Hálás tisztelettel emlékezzünk Jézus Krisztus egyházának megújítójára, aki­nek élete, teológiája és munkássága az is­mert latin kifejezésben foglalható össze: „Solus Christus, sola Scriptura, sola gra­tia, sola fide”, azaz: „Egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás, egyedül a kegyelem, egyedül a hit”. ■ H.B. Norvég koncert Ötvenéves a norvég evangélikus rádiómisszió (NOREA). Ebből az alkalomból Hilde- gunn és Ingelin Reigstad norvég gospelénekesek (egyébként ikrek) jubileumi koncertet adnak szeptember 17-én, vasárnap 18 órától a pestszentlőrinci templomban (Buda­pest XVIIL, Kossuth tér 3.). Közreműködik két hazai evangélikus énekes csoport is. Igét hirdet Gáncs Péter püspök. Minden érdeklődőt szeretettel vár a gyülekezet és az Evangélikus Rádiómisszió. Szabó Magda drámája az Evangélium Színházban Huszonötödik (!) premierjére készül a Magyar Örökség díjas Evangélium Színház. Október 27-én Szabó Magda Szent Bertalan nappala című drámáját mu­tatják be Udvaros Béla rendezésében. A főváros egyik legszebb színházter­mében játszó társulat művészeti vezető­je arról is tájékoztatta lapunkat, hogy a próbák közé beiktatták két legutóbbi darabjuk újbóli előadását is. Szeptember 18-án 15.30-kor Nyíró József A próféta, szeptember 19-én este 7-kor pedig Hubay Miklós Egy faun éjszakája című drámája lesz megtekinthető a Duna Palotában. (Jegyek a Duna Palota pénztárában - 1051 Budapest, Zrínyi u. 5. - hétfő, szerda és péntek délutánonként vásárolhatók.) Az Evangélium Színház művészei egyébként nyáron sem pihentek, a Nyírő- darabbal júniusban a Partiumban, illetve Erdélyben turnéztak - mint hírlik: igen szép sikerrel.

Next

/
Thumbnails
Contents