Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-08-20 / 34-35. szám
io 2006. augusztus 20-27. PANORÁMA "Evangélikus Éltó Az Evangélikus Élet július 16-ai számában hazai evangélikus egyházközségek németvagy finnországi teslvérgyülekezetükhözfiűződő kapcsolatát mutattuk be röviden. Lapunk hasábjain most - ezúttal is a teljesség igénye nélkül - néhány, magyarországi testvérkapcsolattal rendelkező erdélyi evangélikus közösséget ismerhetünk meg. A terjedelmi korlátok miatt a beküldött írásokat szerkesztett formában közöljük. Bp.-Kelenföld- Sepsiszentgyörgy n Sepsiszentgyörgy központtal 1940. szeptember i-jén alakult önálló evangélikus missziói kör, amelyet Túróczy Zoltán akkori ti- szakerületi püspök nagy örönj- mel üdvözölt, és Bayer Aurél addigi brassói segédlelkészt - az anyagi támogatás mellett - mint missziói segédlelkészt státuszba vette egyházkerületében. A Bu- dapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség ekkor testvéregyházává fogadta a sepsiszentgyörgyi missziói kört, úrvacsorái kegyszereket ajándékozott a gyülekezetnek, és évi ezerkétszáz pengő segélyt ajánlott fel a számukra. A testvérkapcsolat hellyel- közzel fennállt a következő évtizedekben is. A szálak szorosabbá fűzését az 1984-es budapesti LVSZ-nagygyűlés tette lehetővé, ahol az akkori lelkészek, Bencze Imre (Kelenföld) és Bajkáné Fejér Katalin személyesen is találkozhattak egymással. A kilencvenes években a gyülekezeti vezetőkén kívül csoportos látogatásokra is sor került mindkét közösség részéről. A kelenföldi ifjúság 2005 augusztusában egy felejthetetlen hetet töltött Székelyföldön. A sepsiszentgyörgyiek az úrvacsoraosztáskor a tőlünk ajándékba kapott kegytárgyak által gondolatban és lélekben mindig velünk vannak, minket pedig az oltárunkon lévő külön gyertya emlékeztet gyülekezetünk testvéregyházaira. ■ Blázy Árpád Budapest-Deák tér- Apáca b 1989-ben még csak Nagyváradig, egy évvel később már Székelyföldre, így Apácára is eljutottam egy segélyszállítmánnyal. Itt az akkori lelkésszel, Rudolf Edével döntöttünk a testvér-gyülekezeti kapcsolat létrehozásáról, szem előtt tartva a Deák téri gyülekezet létszámát és lehetőségeit, továbbá azt, hogy számunkra ilyen szempontból talán vonzóbb egy falusi, mint egy városi egyház- község. Idővel egyre erősödött a kapcsolat. Az apácai konfirmandusegítséget a rászorulóknak, a megnyílt oktatási központot pedig könyvekkel, számítógépekkel gazdagítottuk. Tavaly nyáron helyettesítést vállaltam, hogy az Apácán szolgáló lelkész házaspár, Simon László és Ilona kilenc év után szabadságra tudjon menni. Ez - Isten segítségével - az idén megismétlődik. A sok emlék közül kiemelkedik az idei erdélyi kirándulás, amelynek végső célja testvérgyülekezetünk meglátogatása volt. Részt vettünk az istentiszteleten, sok ifjúságunk tagjaival évről évre Magyarországon táboroznak nyaranta, télen pedig „a Deák téri Mikulás” jelenik meg Apácán; ekkor a gyerekek csomagot, a felnőttek Útmutatót kapnak. Többször nyújtottunk orvosi majd gyönyörködtünk a tánc- együttes műsorában; a délutáni erdei kiránduláson a puliszkafőzés és a tábortűz melletti éneklés hozott bennünket még közelebb egymáshoz. ■ ZÁSZKALICZKY PÉTER DebrecenNagyvárad Nagyváradra első ízben 1999- ben, az óvoda felújításának befejezése után látogattunk el, s élményekkel gazdagodva térhettünk haza. A jelenleg is élő testvér-gyülekezeti kapcsolat 2000- ben kezdődött. Ettől kezdve szinte évente látjuk egymást, hol mi utazunk Erdélybe, hol a nagyváradiak jönnek Debrecenbe, a találkozások nyomán pedig személyek vagy családok közti barátságok születnek. 2001-ben a váradi gyülekezetből érkeztek hozzánk. A program közös istentiszteletből, ebédből és városnézésből állt. 2004 őszén mi látogattunk Váradra. Elmentünk a Medve-cseppkő- barlangba, számomra ez a kirándulás volt a legnagyobb élmény: énekeltünk, beszélgettünk, majd megcsodáltuk azokat a nagyszerű képződményeket, amelyekhez nem nyúlt emberi kéz. Tavaly mi voltunk a vendéglátók. Ekkor a közös istentisztelet és az ebéd után elmentünk a Hortobágyra, megtekintettük a helyi nevezetességeket. Alkonyaikor meg akartuk nézni a daruvonulást, is de a nemes madarak „nem vártak meg” bennünket, így csak egy jó hangulatú pusztai szemlélődésben volt részünk. Testvérgyülekezetünk életét úgy segítettük, hogy megvásároltuk a finn kátékat, és elvittük nekik, óvodájuknak pedig mesekönyveket gyűjtöttünk. ■ Fényi Gizella Alberti, Irsa- Sepsiszentgyörgy Kemenesalja- Hosszúfalu-Alszeg □ Az irsai egyházközség presbitériumában 2003-ban vetődött fel ismételten a gondolat, hogy a finnekkel fenntartott mellett jó lenne magyar nyelvű testvéreinkkel is gyülekezeti kapcsolatot létesíteni. Felmerült az ötlet, hogy az alberti gyülekezettel együtt vesszük fel a kapcsolatot egy közösséggel, gondolván: szükség esetén együtt hathatósabb segítséget tudunk nyújtani, zetőségének a találkozójára először 2004-ben került sor. Azóta évente többször, rendszeresen találkozunk. A két magyarországi gyülekezet az irsaiak szervezésében minden nyáron közös erdélyi kiránduláson vesz részt, melynek megszokott része a sepsiszent- györgyiekkel való együttlét. Az erdélyiek küldöttsége évente Albertirsára látogat; ekkor a két gyülekezet együtt látja vendévalamint a két honi gyülekezet is közelebb kerülhet egymáshoz. Az irsai és a sepsiszentgyörgyi lelkész negyedszázada ismeri egymást; ez természetessé tette az erdélyi testvérgyülekezet megtalálását. A három leikészcsaládnak, majd a három gyülekezet szűk végül a testvéreket. Közösen tartunk istentiszteletet, felváltva az alberti, illetve az irsai templomban. Ezek az alkalmak közelebb hozzák egymáshoz az egy településen, de különböző gyülekezetekben élőket. Köszönet érte a sepsiszentgyörgyieknek. ■ Erdélyi Csaba Kemenesmagasi, Kemenesmi- hályfa, Vönöck és Hosszúfalu- Alszeg gyülekezeteinek kapcsolata 1990-ben kezdődött, amikor is egy ifjúsági csoport érkezett Kemenesaljára. Látogatásukat 1992-ben viszonoztuk; azóta évente, kétévente találkozunk. Egyházi közvetítéssel 1996-ban vette fel egymással a kapcsolatot a négyfalusi vegyes kar és a kemenesmagasi citerazenekar és népdalkor. Még ez évben sor került a citerazenekar első barcasági útjára, 1997-ben pedig a Barcaságból érkeztek vendégek: egy egyházi csoport és a vegyes kar. Ittlétük idejére esett a Kossuth rádió istentiszteletközvetítése a vönöcki templomból; ekkor lehetőséget teremtettünk a vegyes kar szereplésére is. A citerazenekar 1999-ben indult ismét útnak. Fehéregyházán ekkor avatták fel a hazánkban öntött és az erdélyi magyarságnak adományozott Petőfi- szobrot. A nagyszabású ünnepségen fellépési lehetőséget kapott a magasi citerazenekar és kórus is. Kemenesmagasiban 2000-ben volt az egykor lerontott s most újra felállított Trianon-emlékmű szentelése; az alkalmon természetesen a vegyes kar is közreműködött. Barcasági testvéreink jelenléte által lehetővé vált a szét- szakítottság fájdalmának és a „mégis összetartozás” örömének a megélése. ■ KovácsnéTóth Márta, Kovács Imre
