Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-08-13 / 33. szám
evangélikus hetilap 71. évfolyam, 33. szám - 2006. augusztus 13. - Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap Ára: 165 Ft „A szerzők sokféleségének tarka kavalkádja a biztosi„Ez olyan kérdés, hogy miért veszek levegőt. Ez az anyanyel„Az erdélyi gótikus építészet remeke, a luÉdesapám első világháborús ték arra, hogy más-más szempontok alapján mutatvem, ezen tudom magamat a legjobban kifejezni. Az a kultutheránus Vártemplom (a »hegyi templom«) hadifogolynaplójából ► 10. oldal ják be eleink hitéletét, aktivitását, megélt és feldolgorálatlanság, nyelvi romlás, amelyet tapasztalok, fontossá teszi egy 1350-ben emelt román kori kápolna Rembrandtra emlékezünk ► 6-7. oldal zott múltját.” a nyelvművelést.” alapjaira épült...” A színpadok bolondja ► 6. oldal A tanyafelszámolástól a Sokol rádióig ► 8. oldal !► Őrállók - 5. oldal !► Interjú Bőzsöny Ferenccel - 7. oldal !► Segesvári körséta - 8. oldal Az akkurátus szaxofonos ► 6. oldal Laborczi Géza igazgató lelkész, Fabiny Tamás püspök és Kendeh György diakóniai ügyvivő lelkész az ünnepi istentiszteleten Oltalomban a hajléktalanok Új épületegyüttes alapkőletétele Nyíregyházán ► A diakóniai szolgálatnak egyházunkban még gyermekcipőben járó ága a hajléktalanok gondozása. Bár vidéki városainkban jelentősen kevesebb ember tengődik az utcákon, mint Budapesten (a fővárosban több tízezerre rúg a számuk), még sincs megoldva a helyzetük. Nyíregyházán sokat fejlődött a hajléktalanok ellátása, amióta hat évvel ezelőtt megkezdte működését az Oltalom Szeretetszolgálat. Augusztus 3-án a szolgálat egy újonnan megtervezett épületegyüttesének az alapkőletételével új lehetőségek nyíltak a hajléktalanellátás területén. A szabad ég alatt tartott istentisztelet szolgálatát dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke végezte. Van-e még esélye az egyháznak a 21században? A korábban a nyíregyházi Családsegítő Szolgálat keretében működő Hajléktalanellátó Szolgálat fenntartója 2003 óta „A harcok nem Izrael és Libanon, hanem Izrael és a Hezbollah között folynak” - szögezi le rögtön a beszélgetés elején Szabó György a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület új kerületi felügyelője A kerületi jelölőbizottság 2006. augusztus 2-i ülésén bontotta fel és számlálta össze a nyugati kerületi felügyelőjelöltekre beküldött második fordulós egyházközségi szavazatokat; százegy érvényes szavazatot regisztráltak. A jelöltjek közül Szabó György ötvenhárom, Vincze Csaba negyven- nyolc szavazatot kapott. a Magyarországi Evangélikus Egyház. A ma már Oltalom Szeretetszolgálat nevet viselő intézmény 240_millió foFischl Vilmos, majd röviden ismerteti mindazt, amit a Hezbollah muszlim síita szervezetről tudni kell. „A Hezbollah három szárnyból áll. Politikai pártjának huszonnégy képviselője van a libanoni parlamentben és két minisztere a kormányban. Ez már önmagában is jelzi a párt támogatottságának nagyságát; a lakosság több mint egynegyede tartozik az irányzat követői közé. Jótékonysági szervezete étkezéseket biztosít a mecsetek körül, ösztöndíjakat oszt, házakat renovál, rendelőintézeteket üzemeltet, katonai szárnya pedig milíciát, vagyis hadsereget tart fenn. A szóban forgó harcokat ez a katonai szárny kezdeményezte.” A Hezbollah július 12-én indított támadást az izraeli határsáv ellen, és foglyul ejtett két izraeli katonát. Az akció hátterében meghúzódó okokról a szakértő így beszél: „A Hezbollahot két megrintot nyert az Európa-terv keretében a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program által kiírt pályázaton a szociálisan rászorulók nappali ellátását végző komplexum kialakítására. Ezzel lehetővé válik a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő közel hétszáz regisztrált hajléktalan (ezen belül a Nyíregyháza utcáin, elhagyatott romos házaiban, közterületein élő négyszáz fedél nélküli ember) szociális ellátásának a jelentős javítása. fontolás vezette. Egyrészt a Hamász palesztin kormánypártra nehezedő izraeli nyomáson akart könnyíteni, hiszen így Izrael nem tud(ott) teljes erejével a Gázai övezetre koncentrálni. Másrészt Libanon és Izrael között - német közvetítéssel - 2004-ben már lezajlott egy fogolycsere. A libanoniak akkor három izraeli katona holttestét adták ki, illetve egy izraeli üzletembert szabadon engedtek, cserébe Izrael ötszáz palesztint és libanonit engedett el. A két izraeli katona tehát a Hezbollah szemében cserealap volt; a szervezet egyértelműen fogolycserére számított. Izrael azonban azt mondta, hogy bármennyire is fontos neki a két túszul ejtett katona, ezúttal nem hajlandó háborús bűnösöket kiadni.” Arra a kérdésre, hogy milyen magasabb érdek állhat az izraeli döntés mögött, a következőképpen válaszol Fischl Vilmos: Izrael kérése az, hogy Libanonban mindenhol Libanon állam gyakorolja az ellenőrzést. Ez a kívánság egyébként már az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) a 2004 szeptemberében meghozott 1559- es számú határozatában is megfogalmazódik... Folytatás a 4. oldalon Gyakran hangzik el mostanában ez a kérdés, szinte divatos feltenni. Legtöbbször egyházi fórumokon, találkozókon kerül elő - olyan pillanatokban, amikor az egyház jövőjéről van szó. A kérdés feltevői általában biztosak abban, hogy a válasz pozitív lesz, és inkább arra kíváncsiak, hogy miként találhatja meg azt az utat az egyház a 21. században, amely biztosítja küldetésének teljesítését. A válaszadók - annak ellenére, hogy a kérdés nem annyira ijesztő, mint amilyennek látszik - a legtöbbször védekező állásból adnak feleletet. Gyakran elhangzik ilyenkor, hogy „vannak fogyatékosságai az evangélikus egyháznak, de mindent megteszünk azért, hogy megtaláljuk ezeket a gyenge pontokat, és kijavítsuk a hibákat”. Tehát azonnal az egyház gyengéit sorolják fel mint olyan okokat, amelyek egyáltalán valóssá teszik a kérdést. A gyenge pontok közt mindig előkerül az, hogy nem értjük a mai társadalom nyelvét, és hogy nem ismerjük a ma emberének a problémáit, vagy ha igen, akkor nem tudunk valódi válaszokat megfogalmazni a kérdésekre. Gyengeségeink számbavétele szinte mentegetőzésként hangzik, miközben a címben feltett kérdés egyre inkább jogosnak tűnik. Persze fontos számolni a gyengeségeinkkel. Tudni kell, hogy hol van szükség alapos változtatásokra. A kérdésre azonban válaszolhatunk egészen másként is. Mi lenne, ha nem a gyengéinket, hanem az erősségeinket sorolnánk fel egyszer?! Mi lenne, ha egyszer nem azon sopánkodnánk, hogy mennyi minden nehezíti az egyház 21. századi létezését? Álljunk inkább elő azzal, ami működik, ami jó. Soroljuk fel inkább az erősségeinket, hátha lendületet adnak, hátha bátorítanak, hátha erőt találunk bennük! Nem valamiféle „hurráoptimizmusról” van szó. Egyszerűen csak arról, hogy vegyük legalább annyira komolyan az erősségeinket is, mint a gyengeségeinket. Álljon itt most tíz pontban mindaz, ami az evangélikus egyház erőssége! Mindaz, ami működik, ami jelen van a mindennapjainkban. Az erőnk, amelyet talán mi sem tudatosítunk magunkban eléggé; az erőnk, amelyet komolyabban kellene vennünk. 1) Erősségünk, hogy az egyház a hiten keresztül azt az igazságot őrzi, amely emberi értelemmel nem található meg. Ez a legnagyobb erősségünk, amely önmagában kijelöli a helyünket a 21. században. A Jézus Krisztusban megjelent igazság köré gyűjt össze bennünket. Hisszük, és másoknak is meg- valljuk, hogy Jézusban található meg az igazság, amely utat mutat, életet ad az embernek. 2) Erősségünk, hogy Isten nem a teljesítményünk alapján értékel bennünket. Teljesítmény-központú, a teljesítménykényszertől eltorzult világban élünk; szinte mindenkiben és az élet minden területén megjelenik a félelem, a szorongás. Isten azért szeret bennünket, mert vagyunk, és nem azért, amilyenek vagyunk. Erősségünk ez a félelmeket, szorongásokat feloldó hit, amely cselekvésre, Isten akaratának a megvalósítására szabadít fel minket. 3) Erősségünk, hogy a hitünkből felelős élet következik. Olyan, amelyben van zsinórmérték, az életünket meghatározó iránymutatás. Ma, amikor sokan nem találnak utat a lehetőségek sokféleségében, iránytű lehet a hit. 4) Erősségünk, hogy a gyülekezeteinkbe tartozókat az egyház születésüktől fogva elkíséri, életük szinte minden fontos fordulópontján- segíti, jelenlétével erősíti. Ebben a jelenlétben - ugyan megmagyarázhatatlanul és titokzatosan, de - az életünket meghatározó erő van. 5) Erősségünk, hogy az egyházban az ember áldás utáni vágya meghallgatásra talál. Mindenki szeretné, hogy áldás legyen az életén. Mindenki vágyik arra, hogy egy nála nagyobb hatalom biztonságot adó közelségében érezhesse magát, hogy áldó hatalmak oltalmazzák. Hisszük, és másoknak is elmondhatjuk, hogy Isten áldó Atyaként, vezet, véd minket. Tőle kérhetünk és kaphatunk áldást az életünkre. 6) Erősségünk, hogy van mondanivalónk a halállal szemben. Egy olyan világban, amely félelmében tagadja a halált, amelyben a legtöbb ember úgy él, mintha a halál nem is létezne, s amelyben végül mégis elkerülhetetlen a vég, hitünk szembe mer nézni vele. 7) Erősségünk, hogy az egyház olyan közösség, ahol egymásért imádkozunk. Az imádság szólhat személyesen valakiért, szólhat egy közösségért, de szólhat azokért is, akik az egyházon kívül élnek, és talán nem is tudnak erről. Hisszük, hogy az egymásért elmondott imádságnak ereje van, és a tudat, hogy egy közösség imádkozik értem, erőt ad. 8) Erősségünk, hogy még mindig tudunk ünnepelni, az ünnepeknek tartalmat, értelmet adni. Az egyházi esztendő jeles napjai nemcsak keretet, de medret is adhatnak életünknek. A legtöbb ünnep kiüresedett. Amikor ünnepiünk, kétségbeesetten keressük azt, ami valóban ünneppé teheti az életünket. Gyülekezeti ünnepeink újra tartalmat, formát adhatnak vágyainknak. 9) Erősségünk, hogy az egyházban a gyakorlatban is felelősséget vállalhatunk egymásért. Sokszor érezzük, hogy szeretnénk tenni másokért, de nem tudjuk, miként. Az egyház egyénileg és intézményes keretek között is lehetőséget ad arra, hogy tehessünk a másikért. 10) Erősségünk, hogy az egyház a gyülekezeteken és a társegyházakon keresztül olyan hálót képez, amely az egész világot átfogja. Bárhová költözünk, van a közelben evangélikus gyülekezet. Bárhová is kerülünk életünk során hosz- szabb vagy rövidebb időre a világban, biztosan találunk keresztény közösségeket, ahol befogadnak minket. A Jézus Krisztusba vetett hitünk milliókkal köt össze bennünket, bármerre is vezet az utunk. Egészen biztosan lehetne még sorolni, sőt kell is sorolni az erősségeinket. Nekünk magunknak sem árt tudatosítanunk, hogy mennyi minden ad okot a reményre. Nekünk sem árt felsorolnunk az erősségeinket, hogy ne csak keseregjünk, szomorkodjunk, ne csak fanyalogjunk, hanem találjunk lelkesítő, erősítő, lendületet adó forrásokat. Ha végigolvasom, végiggondolom a fentieket, ha ki-ki hozzátesz még néhányat, akkor nem lesz nehéz válaszolni a címben feltett kérdésre. Sőt - a kérdés igazából értelmét veszti.' ■ Krämer György !► Folytatás a 3. oldalon Harc a Közel-Keleten Libanoni helyzetértékelés ► A hosszú évek, sőt évtizedek óta válságövezetként nyilvántartott Közel-Keleten egy hónapja még forrongóbb a helyzet. Ezúttal az Izrael és Libanon közötti határ mentén éleződött ki a konfliktus. A harcokban eddig több százan vesztették életüket. Fischl Vilmos külügyi szakértővel - aki nem mellesleg evangélikus lelkész - augusztus 4-én beszélgettünk a közel-keleti kérdésről.
