Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-08-06 / 32. szám

9 ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. augusztus 6. Botrányok botránya HETI ÚTRAVALÓ Általános keresztény felfogás, hogy a nagypén­teki kereszthalállal Krisztus minden szenvedé­se véget ért. A fizikai szenvedésre vonatkozóan ez minden bizonnyal igaz. Bár a feltámadt Krisztus magán viseli a keresztre feszítés nyo­mait, a sebek testi értelemben nem fájnak töb­bé. De fájdalmas lehet a rájuk való emlékezés, amikor viselőjük azokra tekint, akikért a megsebesíttetést szerétéiből, önként vállalta. Fájdalmas látnia, hogy továbbra is hitetlenek, és továbbra is a bűn szolgaságára adják magukat. Más szóval továbbra is Istentől elfordulva élnek. Pál apostol szerint Krisztusnak ezt a fájdal­mát csak a Szentlélek segítségével élhetjük át. A Szentlélek nélkül érzéketlenek vagyunk rá. A Szentlélek azonban mindenben osztozik, amit Isten Fia átél. Osztozik szenvedésében is. Vele együtt kiált az Atyához: Abba/ Igen, az embe­ri bűntől a Szentháromság szenved! De amíg nem tölt be minket a Szentlélek, addig csak azt a szenvedést látjuk - ha ugyan látjuk ame­lyet a bűn okoz az embernek. Szenvedünk má­sok bűnétől, de szenvedünk a magunk bűnei­nek a következményei miatt is. És néha elbor­zadva látjuk azt a szenvedést, amelyhez - úgy érezzük - nekünk nincs közünk, mert olyan emberek okozzák egymásnak, akikkel nincs kapcsolatunk, akár a környezetünkben élnek, akár a föld távoli tájain. Szenvedő Istenről beszélni filozófiai érte­lemben ostobaság, a teológia számára pedig botrány. A mi fogalmaink szerint a szenvedés nem egyeztethető össze Isten isten voltával. A teremtménye bűnétől szenvedő Istenről szólni pedig a botrányok botránya! Pontosabban: ez a keresztfa botránya, és az evangélium éppen erről a botrányról szól! Az igaz szenved a nem igazakért, elviselve minden bűnüket. A keresztfa mindennél meggyőzőbben hirdeti: Isten válasza az emberi bűnre a tűrés. Legalábbis addig, amíg el nem jön a végső íté­let napja. Addig Isten tűr és szenved. Azzal (Róm 8,12-17) a reménnyel, hogy nem hiába tartóztatja meg magát az ítélettől. Talán lesznek, akik a keresztfára fölnézve lélekben - de inkább Lélekben - átérzik Isten bűneik miatti szenvedését, és megtérnek Meg­térnek, hogy most már együtt szenvedjenek Krisztussal, aki bánkódva tekint mindazok bű­nére, akikért egykor a keresztfán testben is szenvedett, és akikért életét adta. Krisztussal, akit az a sok szenvedés is együttérzéssel és fáj­dalommal tölt el, amelyet övéinek a benne való hitért kell elszenvedniük a világtól. Pál tudato­san osztozik Krisztus eme szenvedésében is, amikor a börtön vállalásától sem riad vissza, hogy betöltse apostoli küldetését: „Most örü­lök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház." (Kol 1,24) De mindez csak a Szentlélek által lehetséges, akit Pál éppen azért nevez a fiúság Lelkének mert amikor a Lélek az Atyához kiált, akkor a Fiú kiáltását visszhangozza azok szívéből, aki­ket betölt. Luther jól érti Pált, amikor arra figyelmez­tet, hogy a Lélek szívünkben való jelenlétének első biztos jele, ha bűneink lélekben úgy kezde­nek gyötörni bennünket, ahogyan egykor Krisztust a kereszten gyötörte az emberi nem minden bűne, beleértve a mi bűneinket is. Amikor a Lélek munkája nyomán végre elve­szettnek érezzük magunkat bűneink miatt, valójában akkor vagyunk a legkevésbé elveszet­tek. Ilyenkor a Lélek adja szánkba a kereszten gyötrődő Krisztus szavát: Abba'! Atyám! Az Atya pedig - a Lélek által - Fia kiáltását hall­ja, aki a kereszten értünk szenvedett, akiért megbocsát, és békességgel tölt el. Am ez a bé­kesség nem tétlenség, hanem - így mondja Pál - harc a test cselekedetei ellen. Nem a test ellen, hanem a test cselekedetei ellen! A testi ember saját életében jól tűri a bűnt, tudomást sem vesz róla, vagy nem tartja an­nak, míg mások életében a legkisebb bűnt sem tolerálja. Haragja nem a bűn ellen, hanem a bűnös ember ellen fordul. Nem a bűnre akar lesújtani, hanem a bűnösre. A lelki ember-Is­ten gyermeke - soha nem embertársát ítéli el, hanem embertársa bűnös cselekedetét. A bű­nösre megértő szeretettel tekint, mint segítségre szoruló, bajban lévő emberre. A lelki ember számára ez lehetséges, hiszen naponta tapasz­talja, hogy Isten is így tekint őrá. Amíg a föl­dön él, a lelki ember sem bűntelen, mert szívé­ben ott kísért a bűn. Önmagából nem tudja gyökerestül kiirtani - ez csak Isten számára lehetséges -, de az embertársait érintő cseleke­deteiben a Lélek erejével ellen tud állni a bűn ösztönzésének Mások bűnös cselekedeteinek a következményeit pedig irgalmas szeretettel igyekszik enyhíteni, miközben az őt érő bűnös támadást - Krisztus példáját követve - tűri. Ha lelki emberként veszünk részt Isten olda­lán a bűn elleni küzdelemben, akkor Pál bizta­tása nekünk is szól: „Maga a Lélek tesz bi­zonyságot a mi lelkűnkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. (...) ...örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (16. és 17. vers) ■ Véghelyi Antal Elmaradt esküvő ► „Nem gondoltam volna, hogy egy­szer olyasmi történik velem, amit korábban csak filmekben láttam. Boldogan készülődtünk a párom­mal az esküvőnkre. A házasságkö­tésünk előtti estén a vőlegényem éppen hazaindult tőlünk, amikor búcsúképpen a fülébe súgtam: »Holnap Isten színe előtt találko­zunk a templomban!« Máté külö­nös tekintete nagyon megijesztett, és amikor válaszul azt mondta: »Holnap először és utoljára lépem át veled a templom küszöbét«, tud­tam, hogy nincs jövője a kapcsola­tunknak. Talán meglepő, de le­mondtam az esküvőt a meny­asszonyi ruhával és a százfős va­csorával együtt. Pedig nagyon sze­rettem őt, és lehet, hogy valóban meg is fogom bánni, mert egyéb­ként összeillettünk. Kérem, erősít­sen meg és bátorítson, mert senki nem ért meg!” Drága Júlia! Lenyűgöz a hitvallása és a bátorsága! Talán még „nagyítóval" sem találhatnánk ma Magyarországon olyan fiatal evangélikus lányt, aki ezt a hitbeli lépést meg merte volna kockáztatni. Hosszabb, most nem idézett leveléből kiderül, hogy döntésének milyen kelle­metlen anyagi és pszichés következmé­nyei vannak. Az elmaradt esküvő teljes költsége a szüleit terheli, volt vőlegényé­nek a családja pedig hetekig rágalmazta Önt személyesen, névtelen levelekben és telefonon. Még rokonai és barátai sem értik meg, pedig együttérzésre van szük­sége. Júlia, kedves, Ön még sincs egye­dül, mert a mindenható Isten gyöngéd, atyai szeretettel veszi körül, megoltal­mazza és megsegíti! „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és ami­kor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Em­berfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjong­jatok! íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal." (Lk 6,22-23) EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix Tudom, hogy ebben a nehéz, csaló­dott és szorongattatott helyzetben nem könnyű örülni. Júlia legszebb álma lett oda... Mert nincs is talán szebb álma egy hívő lánynak, mint az, hogy hófehér, uszályos ruhában, szerelme karján vo­nuljon be az ünnepi díszbe öltözött templomba. De hogy ilyen áron? Hogy esetleg egy életen keresztül hordozza a felemás igát? Asszony- és férfitestvérek ezrei nyögnek már alatta. Hiszen a hitet­len házastárs szinte minden alkalmat megragad arra, hogy távol tartsa párját Isten igéjétől, a gyülekezet közösségétől. A házasság építménye egy háromlábú székhez hasonlítható. A szék három lá­ba a szellemi, lelki és testi egységet jelké­pezi, amely biztosítja a házasság stabili­tását, benső harmóniáját. Akármelyik székláb roggyan is meg, a szék sajnos felborul. Fontos a közös érdeklődés, a szexuális összhang, de elmaradhatatlan a lelki-szellemi egység is. „Ne legyetek a hi­tetlenekkel felemás igában, mert mi köze van egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétség­hez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hi­tetlen között?" (2Kor 6,14-15) Mindezek természetesen nem úgy ér­tendők, hogy meg kellene bélyegeznünk nem hívő vagy nem keresztény felebará­tainkat, esetleg meg kellene szakítanunk velük minden kapcsolatot. Hiszen pótol­hatatlan feléjük való bizonyságtevő és . imádságos szolgálatunk! Ugyanakkor a fentebbiek egyértelmű eligazítást nyúj­tanak a párválasztás előtt is arra nézve, hogy más kategóriába tartozik a még hi­tetlenek felé végzett missziói szolgálat, illetve az olyan társsal való házasságkö­tés, aki életét holt bálványok tekintélye alatt éli. Máté nem kérhette volna jó lelkiisme­rettel egy olyan Isten áldását, akiben nem hisz. Hogyan is tehetett volna esküt az élő Istenre, ha nem is ismeri őt?! Ho­gyan élhettek volna együtt Isten rendje és igéje szerint, ha mindezek vőlegénye számára semmit sem jelentenek?! Meggyőződésem, hogy jó döntést ho­zott, Júlia, még akkor is, ha most senki sem érti meg! Szeretettel javasolom, hogy levélben írja meg őszintén min­denkinek döntése hitbeli okát, kövesse meg a násznépet, és kérjen bocsánatot azoktól, akik megbántva érzik magukat. A költségek tekintetében pedig tegyen ígéretet szüleinek, hogy ahogy teheti, mindet visszafizeti nekik. Ne higgyen azoknak, akik azzal rio­gatják, hogy meg fogja bánni döntését! Mert az Úr magához fogadja, átöleli mint hozzá hű gyermekét, szeretett le­ányát (lásd 2Kor 6,17-18). Imádkozzon, kiáltson az Úrhoz Önhöz való társért! Még olyan fiatal, ne féljen, nem marad egyedül! De ne feledje: már a megismer­kedés kezdetén meg kell tudnia, hogy választottjának milyen a hitbéli meg­győződése. Bizony mennyi, de mennyi pár kér egyházi esküvőt csupán hagyomány- tiszteletből vagy az „impozáns templo­mi díszletek” kedvéért! A szertartáson kapott családi Bibliájuk pedig évekig po­rosodik a könyvespolcon. Talán kevesen gondolják végig, milyen boldogság a lel­kész számára is, ha Krisztusnak átadott életű szerelmesek járulnak együtt az Úr oltárához, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Teljes szívemből kívánom, hogy nemsokára Júlia is átélje válasz­tottja oldalán ezt a boldogságot. Kérem, írjon életútja további alakulásáról! Ima­háttérre számíthat... ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá­rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A vi­lágosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igaz­ság és egyenesség. (Ef 5,8-9) Szentháromság ünnepe után a 8. héten az Útmutató reggeli és heti úti igéiben a világosság gyermekeinek szóló minden­napi intelmeket és ajánlásokat olvashatunk, mert „nagy az Úr szere tele irántunk, és hűsé­ge örökké tart” (Zsolt 117,2: LK)! - Augusztus 6-án, a bűnbánati istentiszteleten Hirosi­ma pusztulására emlékezünk, s szabadításért könyörgünk: „Uram, ne szállj perbe szol­gáddal, mert egy élő sem igaz a te színed előtt!" (Zsolt 143,2; Agenda) Hegyi beszédében Jé­zus, a világ világossága követőiről jelenti ki ugyanezt: „Ti vagytok a világ világossága." (Mt 5,14) Amint a hold visszatükrözi a nap fényét, a világosság gyermekei is érte ra­gyognak az emberek előtt, mert Isten a bűn sötétségéből az ő csodálatos világosságá­ra hívta el a keresztényeket. Az ő szívükben Jézus él, csak egyetlen gyümölcsöt te­remnek; ennek három jellemző tulajdonságát említi heti igénk. Hogyan lehetsz te is a világosság gyermeke? „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisz­tus." (Ef 5,14) Jakab háromszor megismételt kijelentéséhez - „...a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában" 0ak 2,17.20.26) - három, vele egyetértő hitvallást idézünk: „Élő, igaz hit nem lehet, / Melynek nincs jó gyümölcse.” (Paul Speratus, EÉ 320,5) Luther szerint: „A hit egyedül Istent illetheti. Ebből születik azután a cselekedet, mellyel fele­barátainknak szolgálunk.” A hitet a cselekedetek nélkül lehetetlen megmutatni, ezért vallja Kálvin: „Egyedül hit által menekülünk meg, de nem olyan hit által, amely egye­dül van...” Pál féltő szeretettel inti a mai gyülekezetét is: „Ne legyetek a hitetlenekkel fele­más igában...", és „Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket" (2Kor 6,14:7,1)! A világosság gyermekei csak a mennyei bölcsesség birtokában teremhetik az igazság gyümölcsét: „A felülről való bölcsesség (...) tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedé­keny. .. ” (Jak 3,17) Isten lámpást gyújtott Jézus személyében, felragyogtam a világnak az igazi világosságot. S aki az ő szeretetének fényébe kerül, az Krisztus által maga is világossággá lesz. Jézus így óvja a világosság gyermekét: „Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!" (Lk 11,35) Élete csupa jóság, igazság, egyenesség volt, tanítása mindenki számára nyilvánvaló lehetett. Annás előtt mégis ezt kellett kérdez­nie az őt arcul ütő szolgától: „...ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” 0n 18,23) Hisszük s valljuk, hogy az üdvösséget csak az Úr Jézus Krisztusban való hit által nyer­hetik el Isten gyermekei! Hogyan munkálhatjuk mégis megmenekülésünket félelem­mel és rettegéssel? Ez csak az Isten kegyelme által lehetséges: ha Krisztus él bennem, s én a Jézusba vetett hitben élek! így még a vértanúhalált is örömmel elviselem. A vi­lágosság egyik „kicsi” gyermeke, Pál így biztat: .....örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.” (F ii 2,18) „S zengjen örömének...” (EÉ 464,2) ■ Garai András Szolnok után Debrecen? Még be sem fejeződött az országos evangélikus ifjúsági találkozó, máris új, többnapos keresztény rendezvényre szóló meghívót kézbesített a virtuális postás. A Tiszántúli Református Egy­házkerület és Debrecen városa augusz­tus 19. és 23. között színes programok­kal várja a Kárpát-medence és a nagyvi­lág református ifjúságát. A világtalálko­zó alkalmából augusztus 20-án a Ti­szántúli Református Egyházkerület „ko­csit” indít a virágkarneváli felvonuláson, amelyet biciklitúrán részt vevő fiatalok kísérnek majd. Az ifjúsági fesztivál programja au­gusztus 21-én párhuzamosan több hely­színen veszi kezdetét. A nyitó fórumelő­adáson, amely a „Valóban + a sztárok?” címet viseli, Bakács Tibor „Settenkedő” kriti­kus dr. Fazakas Sándorral, a Debreceni Re­formátus Hittudományi Egyetem rekto­rával és dr. Funk Sándor addiktológussal beszélget majd. Az ifjúsági találkozók esetében meg­szokott programokon kívül - láthatat­lan színház, teaház, lehetőségek piaca, táncház - különböző műfajokban alko­tó együttesek lépnek porondra szinte megállás nélkül. A találkozón tartja le­mezbemutató koncertjét az európai ze­nekritikusok által nagyra becsült, auten­tikus roma zenét játszó Pamo Graszt, de fellép az instrumentális zenét játszó Kál­vin tér és Step Time Band együttes is. SZÓSZÓRÓ ...ssäftt Ifiúságirovat-gazda: Győré Balázs Mindennap több, keresztény témát feldolgozó színdarabot láthatunk ama­tőr és profi színjátszó társulatok előadá­sában. A Budapesti Református Egyete­mi és Főiskolai Gyülekezet tagjai Jónás történetét mutatják be, míg a kolozsvári fiatalokból álló színtársulat a Tékozló fiú című rockoperát viszi színpadra a refor­mátus kollégium udvarán. Az ismerte­tett programokon kívül a fesztivál ideje alatt fiatal református alkotók munkái­ból nyíló kiállításokat is látogathatunk. Úgy gondolom, ez a rendezvény a Szélrózsa után remek lehetőség arra, hogy ismét keresztény emberekkel tölt­sünk pár napot, beszélgessünk egymás­sal, illetve hogy egy kicsit jobban megis­merjük református testvéreinket. A vi­lágtalálkozón való részvétel regisztráci­óhoz kötött, de minden keresztény fiatal számára nyitott! Bővebb információt a http://ttre.drk.hu/vilagtalalkozo/ internetes oldalon kaphattok, és ugyanott megta­láljátok a jelentkezési űrlapot is. ■ Győré Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents