Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-22 / 4. szám

xo H 2006. január 22. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Dr. Balogh Péter emlékére Húsz éve -1985. december 3-án - ment el, és még mindig heveny módon hiány­zik. Sajátos színt képviselt egyénisége, melyre talán az erőteljes nyugalom kife­jezés illett leginkább. Voltak indulatai, még inkább érzelmei, de hihetetlenül fegyelmezett, ezért mindig nyugodt volt. Ám nem a flegmák nyugalmával. Erő áradt belőle. Újonc cserkészként ismertem meg őt. Őrsvezetőm, Moravcsik Gyula a Bagoly őrsöt vezette; korábban pedig a Balogh Péter által irányított Sas őrs tagja volt. Az életkori viszonyokat mutatja, hogy ekkor - 1946-ot írtunk - a nyolcosztá­lyos gimnáziumban én másodikba jár­tam, Gyula ötödikbe, Péter pedig nyol­cadikba. 1946 nyarán a paksi háromhetes nagytáborban kezdődött - a nagy kor­különbség ellenére - a barátságunk. Pé­ter volt a főszakács. Ma nehezen érthető, mit jelentett számomra egy-egy karéj kenyér, amelyet valamely többletmun­káért vagy csak szeretetből kaptam. Em­lékezetes epizód, amikor egy ízben ma­gam is áldozatul estem a tiszti sátor ra­vasz kötélzetének. Elbotlottam benne, ezért pedig lehúzás járt. Verték a tiszt urak rendesen a fenekemet - ehhez ké­pest szinte kellemes volt, amikor Péter ráejtette hatalmas mancsát: ez nem fájt, de a szemben álló tiszt karjába repített. Véget is ért rögtön a ceremónia. A téli szünetben a cserkészcsapat szertárának rendbehozatalában segéd­keztem Péternek. Ezt követően már felnőttkorunkból vannak emlékeim. Akkor kezdtem az orvosegyetemet, amikor ő befejezte. Szikével és csipesszel, no meg számos hasznos tanáccsal látott el. Kapcsola­tunk ekkor már az egyházi ifjúsági együttlétekre alapozódott. Ő a Fasor­ban, én a Deák téren kaptam feladatot, de főleg őmiatta jártam a Fasorba is. Szigorló orvosként a három hónapos belgyógyászat-gyakorlatot Péter osztá­lyán töltöttem el a Rókusbán. Hagyott önállóan dolgozni, saját kórtermem volt, de sokat tanított. Orvostudomány­ra, életre. Ezer százalékig kielégítette azt az ideált, hogy ugyanaz az ember volt a munkában, hivatásban, családban, egy­házban. Segítségét egy kevéssé viszonozni tudtam, amikor már a Kórélettani Inté­zet tanársegédjeként közreműködtem kandidátusi disszertációja kísérleteiben. Ez is inkább számomra volt megtisztelő; büszke vagyok közös közleményeinkre. Végigkísértem a felkészültségének megfelelő állás megszerzését célzó tö­rekvéseit. Bár tudása, elismertsége egy­értelmű volt, „csak” vidéki - igaz, megyei vezető - kórházban kaphatott osztály- vezető belgyógyász főorvosi állást. Kol­légái, betegei őszintén tisztelték, sőt sze­rették is. Korai eltávozásában, betegsé­gében a sok kényszerű alkalmazkodás, a magára erőltetett fegyelem bizonyosan szerepet játszott. Máig gyászolom. ■ Frenkl Róbert Pater Pál emlékezete Háromszázötven évvel ezelőtt, 1656-ban született Pater Pál evangélikus teológus, gimnáziumi tanár, matematikus, fizikus és csillagász a Szepes vármegyei Mén- hárdon (ma Vrbov, Szlovákia) vagy - egyes életrajzi források szerint - a szin­tén felvidéki Trencsén vármegye azonos nevű székhelyén (ma Trencin, Szlová­kia). Nevének írásmódja is eltérő az egyes hivatkozásokban: Pater Pál mellett egyaránt említik Páter Pálként, Péter Pál­ként, Pál Péterként, illetve az idegen nyelvű forrásokban Paul Páterként. Tanulmányait hazájában, illetve az 1680-as esztendő téli félévében Jénában végezte. Pater Magyarországon evangéli­kus teológusként és gimnáziumi tanár­ként működött. Lutheránus vallása miatt azonban az ellenreformáció üldöztetései elől menekülni kényszerült az országból. Idegen földön talált menedéket: a Né­met-római Császárságban, Wolfenbüttel­ben a Brunswick herceg könyvtárosaként dolgozott. A Lengyel Királyság Thom vá­rosában (ma Torun) 1689-től a helyi gim­názium rektora volt; 1705-től Danzigban (ma Gdansk) pedig az akadémiai gimná­zium matematikaprofesszora. Pater főként csillagászati témákkal fog­lalkozott. Irt a Holddal kapcsolatosan, té­mául választotta a meteorjelenségeket és a napfogyatkozásokat. Mindemellett me­teorológiai tanulmányokat is közölt. Va­lamennyi (szám szerint hetven) műve az országhatáron kívül - többek között Bo­roszlóban és Lipcsében - látott napvilá­got németül, illetve „deákul”, azaz latin nyelven, például: Den an den Bach über grü­nenden Wald, De Caelo empyreo, Ephemerides sívé Calendaria ab anno 1690 usque ad 1725, De Germaniae Miraculo, De astrologica. Pater Pál 1724. december 7-én Danzig­ban hunyt el. ■ Rezsabek Nándor ISTENTISZTELETI REND \ 2006. január 22. Vízkereszt ünnepe után 3. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 8,1-13; Róm 12,17-21. Alapige: zKir 5,1-150. Énekek: 277., 384. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Simon Attila; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Gáncs Aladár; 11., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. n. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel- Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Tengelicen innen, felújításon ■ Füller Tímea Minden úgy kezdődött, hogy kipakoltunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenünk van. A folyosón dobozok sorakoztak, és hiába próbáltam szelektálni, selejtezni, egyre csak gyűlt a rengeteg holmi, amelyet át kell menteni az építkezésen túli távoli világba. Persze csak át­meneti állapotról van szó - mondogattam biz­tatásképpen, de azért valahogy melankolikussá tett a kiürült szobák látványa. Ronda volt már ez a tengelici parókia, penészes, korhadozó, de itt laktunk Most meg a dobozokban. Egyedül a gyerekek repdesnek az udvaron iz­gatott örömmel. Néha kicsit segítenek, de főleg rohangálással töltik az időt. ,A gyülekezeti te­rembenfogunk lakni” - újságolják mindenki­nek lelkesen. Halkan teszem csak hozzá, kicsit fohásszerűen: remélem, nem sokáig... A nagy pakolásban persze hiába igyekeztem minden idegszálammal koncentrálni és logi­kus helyekre rakodni a dolgokat, valahogy re-’ ménytelennek tetszett, hogy bármi fontosat megtaláljunk, amikor szükség lenne rá. Nem tudom, miért, de szemmel is jól látható he­lyekre került valamennyi plüssmackó, szövő­keret, pizsamatartó baba, az összes télikabá­tunk és mindhárom rádiónk - bár áram nem mindig van a felújítási munkák miatt -, vi­szont sehol sem találom a például a hajszárí­tót. Most mindent felforgatok a hitvány jó­szágért, mert ha holnapig nem kerül elő, kénytelenek leszünk kölcsönkérni egyet. * * * Kölcsönkértünk egyet. Párom diadalmasan hozta haza a kincset, én kicsit szégyenkezve raktam helyükre éppen a kis harisnyanadrágo­kat. S hát valami szokatlanul hajlíthatatlan akadt a kezembe. Ott lapult a szemtelen haj­szárító, és pimaszul vigyorgott.- Megvan! - kiáltottam fel mégis győzelme­sen, hisz azért megkerült, ha nem is tegnap, ha nem is keresés közben, de mégis. Anna lányom szánalommal mér végig:- Ja, ezt kerested? Miért nem szóltál, meg­mondtam volna, hova tettem... * * * Egy csapat férfi nekigyürkőzött, és kiszedte a szobákból az elkorhadt hajópadló maradékát. Alatta csak homok van. Aj. üres szobákban szellőztetni kell a penészes falakat, minden aj­tó, ablak tárva-nyitva. Fütyül a szél. A honta­lanság halvány érzése együttérzőbbé tesz a haj­léktalanok iránt. * * * Mától konyhánk sincs. Ettől a helytől váltam meg legnehezebben. Talán mert van egy kis kony- hatündérszerű vonás a jellememben, szeretek ten- ni-venni, sütni-főzni, kevemi-kavami, és mind­ehhez mindig is ez a szép tágas konyha volt a leg­alkalmasabb hely. Jó, tudom, már tönkrement, ronda, az ajtók régen nem csukódnak, az ablakon bejutyül a szél, viszont minden kéznél volt. „Most is kéznél lesz” - vigasztalgat a pá­rom, és szépen áttelepíti főhadiszállásom féltett kincseit az ideiglenesen nyári konyhává előlép­tetett garázsba. Ez egyben az étkezőnk is. A csavarhúzók, kombinált fogók és egyéb -férfi­ak számára oly értékes - kütyük között megka­pok néhány polcot a fűszerek, tészták és edé­nyek számára. A kitelepített ősökre gondolok, és próbálom hálás szíwelfogadni az új helyze­tet. Szűk hely, de hát majd legfeljebb kinn eszünk az udvaron, elvégre nyár van. A gyere­kek sikítoznak örömükben. Végül is a termé­szet lágy ölén romantikus lehet. * * * A természet lágy ölén nem valami romantikus fogadtatásban részesültünk Első alkalommal egy madár tisztelte le az asztalra kirakott tá­nyérokat, másodszor a szél fújta szerteszét a holminkat, harmadszorra meg az eső zúdult a nyakunkba. Benn kucorgunk és hallgatjuk a szakadó zápor egyhangú zaját. Meg valami mintha rágna is. Vannak ilyen nagy ronda fe­kete bogarak, állítólag azok mocorognak ilyen hangosan. Remélem. * * * Az eső kitartóan zuhog, és valami elsuhant mel­lettem, amikor kinyitottam a tésztás dobozt. Hosszú farka van, kerek pocakja, és sikítanom kell tőle. Bár legalább az megnyugtató, hogy csak egy van belőle. Megkértem a páromat, tegyen ki csapdát. Estére benn is csücsült a kis szürke egér koma a befőttesüveg alján. Gyanakodva méreget­tük egymást. Érdekes, nekem valahogy nagyobb­nak tűnt még délben, meg kövérebbnek is.,Mert mindig túlzol" - csóválta a fejét szakértőén a pá­rom. Aztán lefényképezte az egeret. * * * Az eső még mindig esik. Lehet, hogy valami földrengés következtében elcsúsztak a világré­szek, és mi a trópusi esőerdők helyére kevered­tünk. Mindenesetre így nem jönnek a kőműve­sek sem, minden áll, és a homok aljú, ablakta­lan szobákon át meglehetősen kellemetlen a fürdőszobába sétálni. Az ebédfőzéshez tojásra volt szükségem, és a tartóból egy fényes szemű kis rágcsáló pislogott ráfn érdeklődve.- Hess! - próbáltam rávezetni, hogy mi nem egy fajhoz tartozunk, de sajnos úgy döntött, megszelídít. Vagyis nem fél tőlem, én meg tőle igen. Szégyen a futás, de hasznos. A befőttes­üveg a fél dióval visszakerült. Estére újabb kis rab pislogott kifelé belőle. A gyerekek sírva kö­nyörögtek, hogy ne bántsuk. De végül távollé­tükben átsegítettük a mennyei éléskamrákhoz. * * * „Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek en­gem életem minden napján, s az Úr házában la­kozom hosszú ideig." (Zsolt 23,6; Károli-fordí- tás) Mi is hosszú ideig lakunk az Úr gyülekezeti termében. De valahogy én nem vagyok ettől olyan lelkes, mint Dávid. Talán mert neki nem kellett az egerektől hemzsegő garázsban főznie... * * * A lányok tegnap este imádkoztak a kőműves bácsikért, és azok ma reggel meg is jelentek. Végre halad a munka. Eddig csak bontás volt, most már omlás is. Az ajtók, ablakok fölötti boltívek zuhogtak le sorban. Ahol nem, ott na­gyot fohászkodtunk. Hogy miknek nem tanul meg örülni az ember! Ja, és a plafon is lesza­kadt egy helyen. Épp akkora a lyuk, mint a kő­műves, aki fentről kipróbálta, elég erős-e. De mindenki él, a többi meg majd alakul. A nap is süt, minden fényesebb, reménytelibb. * * * Este, amikor fürödni mentem, egy macska nagyságú illető zúgott le a lyukon át, és a sötét­ben fújva, prüszkölve támadt rám. Mikor felé léptem, megrettent, és menekülés közben be­szorult a folyosón felejtett árva cipősszekrény mögé. Reggel nyestszőrt találtunk azon a he­lyen. Szegény hogy megrémülhetett! Lehet, hogy még nálam is jobban. * * * A megfogott egerek száma nyolc. Lehet, hogy a végére értünk? Reménykedem, mert az utolsó a kövér volt. Talán vemhes is. Közben folyik a munka. Mindenki segíteni akar. Jönnek férfiak, cipekednek, tisztogatják, rakosgatják a téglát, kevergetik a maltert, vakargatják a falakat, meg én nem is értem, mi mindent csinálnak. Porosán, jókedvűen tesznek-vesznek. Illene őket megkínálni, de sütni most képtelenség. Aztán jött egy néni, aki menni is alig tud. Azt mond­ta, ő is segíteni szeretne. Nagyon zavarba ho­zott. Inkább neki kellene segíteni, de hát moso­lyog, komolyan gondolja, hogy ő itt... Tétován vonok vállat, ő meg már húzza is ki a táskájá­ból a süteménnyel teli tálcát. Jut a gyerekeknek is belőle. Ha nem ismerném, azt hinném, hogy angyal. De még így is lehet, hogy az. * * * A megfogott egerek száma tizenkettő. A legki­sebbünk négyéves lett. A szülinapját a garázs­ban ünnepeljük Vásárolt tortalapot töltöttem meg kézzel kevergetett krémmel. Áram nem mindig van, szóval gyorsan meg kell enni. Ki­csit ronda, meg a hely se túl romantikus, idő­közben mindenfélét ide kellett menteni. Zsúfol­tan vagyunk de azért van torta. Aztán mire felkészülünk a nagy ünnepre, megjelenik egy gyülekezeti tag még egy tortával:- Gondoltam, most nem tudtok sütni, és hát ünnep van... Majdnem elbőgtem magam. * * * A hűtőben találtam lefagyasztott sutit. Gyor­san olvad, hisz végre nyár van valóban. A gipszkartont szabó, felrakó brigád jókedvűen dolgozó tagjainak örömmel rakom tálcára. Csak a pék hoz zavarba, ő ezerszer jobbat tud sütni persze. De nem látszik rajta. Hála Isten­nek Este sok a szúnyog. Talán a riasztógyertya fénye vonzza őket? Most a fürdőszobába nem lehet bemenni. A gyerekek örülnek a „kosznap­nak” de én azért megcsutakolom őket lavórban állva.- Anyu, hogy te miket tudsz kitalálni?! - csóválják a fejüket felháborodottan. El se hinnék hogy mi még így fürödtünk va­laha. Közben feladtam az egerek számolását. Majd csak elfogynak * * * Az új ablakok gyönyörűek, az ajtók is, és lehet majd őket zárni. Kezdek felemelkedni a melan­kóliából. Közben munkához látott a festők csa­pata is. Fütyörészve mászkálnak a létrával, a lányaim irigységgel vegyes tisztelettel bámul­ják őket. A mi létránkon ki is próbálják a trük­köt. Nagyobb esés nélkül megúsztuk Megjegy­zem, Anna lányunk négyévnyi életében ez az első nyár csonttörés nélkül. * * * Száradunk Meg várjuk a padlót lerakó csapa­tot. Közben repül az idő, táborra készülünk, és már csak tíz nap. Istenem, ugye nem felejtetted el? Tudod, már említettem... * * * Száradunk Várunk. Ma berepült egy madár a lakásba. Izgultam, de a falnak semmi bántó- dása nem esett. Már csak a gyerekeink masza- tos kezét ússzák meg - legalább az átadásig. * * * Száradunk. Várunk. Türelmetlenek vagyunk. * * * Száradunk Várunk Morgunk Nem fogunk elkészülni. Biztos, hogy nem. Tuti. * * * Várunk. Biztos száradunk is, de ez most már senkit nem érdekel. Hol vannak már a bur­kolok? * * * Megérkeztek Illetve el is mentek Mire meg­etettem a lányokat a garázsban, már végeztek is. Erre vártunk ennyit? És akkor most rá lehet lépni? Meghatódva nézegetjük, próbálgatjuk immáron kész lakásunkat, amely természete­sen még csupa törmelék és festékfolt és berakat- lan ajtó és kongó üresség. De lendülünk A barátaink is megjelennek és súrolunk, lapátolunk pókokat űzünk és fel­mosunk Aztán rakodunk és rakodunk rendü­letlenül. Az udvaron hét gyerek visong. Néha segítenek egy kicsit. Csak tudnám, mit hova raktak A konyhában megcseréltük a hűtőt meg az egyik bútorelemet. Reggelente bambán és ér­tetlenül bámulom a nagy barna valamit, és per­cekig keresem rajta a hűtő ajtaját. De így szebb. Majd megszokom. * * * Lassan a helyére kerül minden. Pár dolog a do­bozokban marad, ráér. Én a folyosót súrolom, benn a barátnőm mosogat. Kinn a másik ba­rátnőm füvet nyír. Hátul a harmadik barát­nőm pakol. Holnap kezdődik a tábor. Istenem, hát kész lettünk mégis... 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents