Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-07-30 / 31. szám

"Evangélikus ÉletS MOZAIK 2006. július 30. «► 11 Innál velünk egy jó feketét? Változó világban. ► Talán mondhatjuk, hogy a múlt hé­ten lezajlott evangélikus ifjúsági találkozón a környezetvédelem ügyét fölvállaló Szélrózsa-liget egyik legnépszerűbb tevékenysé­ge a kávéfőzés volt. Az utolsó pil­lanatokban előkészített program nem várt sikert aratott... Szinte még be sem fejeztük csütörtök reggel a sátor körüli teendőket, máris szállingózni kezdtek az érdeklődők. A finom kávénak hamar híre ment. Napról napra egyre hosszabb sorok alakultak ki, mivel a programoktól és hajnalig tar­tó beszélgetésektől egyre fáradtabb résztvevők szívesen látogattak el a liget fáinak árnyékába, hogy elfogyasszanak egy-egy csésze mexikói eredetű, olasz pörkölésű feketét. Külön említjük meg, hogy a kávét nem eldobható műanyag poharakba töltöttük, így előfordult, hogy éppen a mosogatás miatt kellett várakozni - ez azonban nem riasztotta vissza a kávézni vágyókat. Célunk természetesen nem a kávéfo­gyasztás népszerűsítése volt, hanem az, hogy figyelmeztessük számos, fejlődő országból származó alapanyag és ter­mék fogyasztóit: nem mindegy, mi és miként kerül nap mint nap az asztalunk­ra. Hogy mitől volt olyan népszerű ez a kezdeményezés? Olvasóinknak is elárul­hatjuk a titkot: nem csak a kávé jó íze miatt. A ligetben elkészített ital ugyanis méltányos kereskedelemből származó ter­mék volt. A méltányos vagy becsületes kereske­delem (angolul fair trade) olyan üzletpoli­tika, amely hangsúlyt helyez arra, hogy a fejlődő világbeli termelő megkapja a ter­ményéért az őt megillető pénzt. Jelenleg a „nem méltányos”, megszokott keres­kedelemben forgalmazott kávé árának Evangéliumi Műhely címmel a Lutheránus Megújulás irányítása alatt immár hato­dik éve szerveznek evangélizációs szol­gálatot a Művészetek Völgyében. A júli­us 28. és augusztus 6. között megrende­zendő fesztiválon három helyszínen - a kapolcsi és a taliándörögdi evangélikus templomban, illetve a kapolcsi Kis Eper­fa Pincehátnál - folytatnak majd misszi­ói munkát a történelmi és a szabadegy­házak képviselői. A hangsúlyt elsősor­Bayer Zsolt egyik novellájában ezt olvas­hatjuk: „Ültem az óceán partján, hátamat sziklának vetve, minden óceán minden partján...” Talán nem őrről meg rám az író, ha ezt annyiban módosítom: minden fesztivál minden padján. Valahogy azokon a fesztiválokon, ahol van Közös Pont sá­tor, mint például a VOLT, a Hegyalja, a Sziget fesztiválon és az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Talál­kozóján (EFOTT), nincs elég pad. Nem panasz ez, hanem örömteli felismerés: esetenként nem tudjuk hova leültetni a ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: ararat@lutheran.hu maximum 1-2%-a illeti a termelőt. Vagy­is ha valaki vásárol egy kapucsínót 300 Ft-ért, abból a termelő 4-5 forintnyi „hasznot” kap, ezzel szemben a forgal­mazó cégek a kávé árának 50-70%-át te­szik zsebre. „A méltányos kereskedelem a nemzet­közi árucsere szokásos felfogásától elté­rő megközelítés. Kereskedelmi partner­séget jelent, amely a hátrányos helyzetű termelők számára hivatott a fenntartha­tó fejlődést előmozdítani elsősorban jobb kereskedelmi feltételek biztosításá­val, valamint a fejlett országokban folyó szemléletformáló kampányokkal.” (FINE - az Alternatív Kereskedelem Nemzetkö­zi Szövetsége, 1999. áprilisi közgyűlés) A méltányos kereskedelem alapelvei és céljai a következők: 1. A termelők életkörülményeinek és jólété­nek javítása a piachoz való könnyebb hozzáfé­réssel, a termelőket összefogó szervezetek erősí­tésével, magasabb felvásárlási árak garantálá­sával és a kereskedelmi kapcsolatok folytonos­ságának elősegítésével. 2. A hátrányos helyzetű termelők - különös tekintettel a nőkre - lehetőségeinek szélesítése, illetve a gyermekek kizsákmányolással szembe­ni védelme. 3. A fogyasztók figyelmének felkeltése a nemzetközi kereskedelem negatív hatásaira, il­letve arra való ösztönzésük, hogy vásárlóerejü­ket jó célok érdekében használják. 4. Pozitív kereskedelmi kapcsolatok kialakí­tása, melyeket a párbeszéd, az átláthatóság és a tisztelet jellemez. ban a beszélgetésekre, a személyes talál­kozásokra, az úgynevezett szelíd evan- gélizációra helyezik. Ismerek egy embert... címmel a fesztivál ideje alatt minden nap 17 órakor tartanak majd istentiszteletet a kapolcsi temp­lomban. A Biblia Galéria hangzó kiállítá­sára is ide várják az érdeklődőket. Talián- dörögdön a Teremtő lenyomatok című kiál­lítást tekinthetik meg az oda látogatók, míg a Kis Eperfa Pincehátnál moziklub vendégeinket a Közös Pontban, a római katolikus, református és evangélikus egyházak sátrában. Volt, hogy már a babzsákokon sem tudtunk helyet szorítani egymásnak, mint Hegyalján, vagy a Balaton vizében felállított pótsátorban (!) sem, mint az EFOTT-on. A Közös Pont valahogy min­denki számára vonzó. Talán azért, mert lehet rajzolni a napi témával kapcsolat­ban, vagy mert provokatív, hogy vannak olyan fiatalok, mint mi, „közösponto­sok”, akik - keresztény/keresztyén ér­5. A hagyományos nemzetközi kereskedelem gyakorlatának és szabályainak megváltoztatása. 6. Az emberi jogok védelme a társadalmi igazságosság, a környezetvédelem és a gazda­sági biztonság által. A méltányos kereskedelem kezdetei az 1950-es évek végére tehetők, amikor a brit Oxfam cég kínai menekültek kézi­munkáit vásárolta meg - becsületes áron. Ugyanez a társaság 1964-ben meg­alapította az első fair trade szervezetet. A mozgalom gyorsan terjedt Európában, hiszen ezzel párhuzamosan más hason­ló szervezetek is megalakultak. Az első fair trade kávét 1973 őszén kezdték forgal­mazni, majd a ’80-as évekre nemcsak a termékek skálája bővült (kávé, teák, nád­cukor, kakaó, diófélék, rizs, fűszerek, dé­ligyümölcsök, valamint kézműves ter­mékek forgalmazása), hanem az egyik fő hangsúly is áttolódott a minőség biz­tosítására. (Ezért is lepődtek meg a Szél­rózsa-ligetben is oly sokan a kávé külön­legesen jó ízén.) A méltányos kereskedelem fogyasztói bázisa gyors ütemben növekszik Euró­pában, azonban Magyarországon ez a folyamat lassabban zajlik. Bár egyre több vásárló tartja fontosnak a termelés és az előállítás minőségbiztosítását, saj­nos a termelő megélhetése még viszony­lag keveseket érdekel. Keresztényként azonban nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül a távoli országokban élő testvéreink életét érintő kérdéseket sem. Ha csak ennyivel is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ne legyenek a multicégek kizsák­mányolásának áldozatai, tegyük meg ezt a lépést! Budapesten fair trade árut forgalmazó helyek: Treehugger Dan’s kávézó és an­tikvárium - Budapest VI. kerület, . Csen- gery u. 48.; Bio-csemege - Budapest VIII. kerület, József krt. 25. ■ Jerabek-Cserepes Csilla, Kodácsy-Simon Eszter üzemel majd. Ugyanitt diszkrét lelki se­gélyben is részesülhetnek az arra szoru­lók. A további programok között vetített képes előadás, színdarab, komoly- és könnyűzenei koncert is szerepel. Az Evangéliumi Műhely, valamint a Művésze­tek Völgye programjairól a http://www.ka- polcs.hu/ weboldalon találhatnak bővebb in­formációkat. tékrendünkkel teljes összhangban - ké­pesek valahogy jelen lenni egy könnyűze­nei fesztiválon. Valahogy mélyen érinti az érdeklődőket a napi téma, vagy őszinte válaszokat akarnak kapni az Istenről, a hitről, az egyházról feltett kérdéseikre. De akad, aki segítségért tér be hozzánk, mert valahogy úgy gondolja, itt tényleg meghallgatják. Valahogy érdekesek meghívott vendé­geink is, és figyelemre méltók a filmek, amelyeket éjszakánként vetítünk. Persze van, aki csak két koncert között ül be ki­csit megpihenni, hogy aztán késő éjjel vagy másnap valahogy visszatérjen újra, mert számunkra nem csak a helyet fog­lalta a sátorban. Mindig van mindenből elég, csak valahogy pad jut kevés... Vala­hogy a hangzavarban is megértjük egy­más szavát, és az ige tisztábban hallható az esti áhítatokon a Közös Pontban, mint néhány felkapott zenekar. Az sem gond, ha elmegy az áram, mert estén­ként sok apró mécses lángja valahogy túl­ragyoghatja egy színpad modernül villó- dzó fénytechnikáját. Akárkik vesznek búcsút egymástól a sátorban, valahogy boldogok. Egyre inkább úgy gondolom, hogy a valahogynak köze lehet a kegyelemhez. És akkor mindegy, hogy van-e elég pad, hiszen így tényleg nem számít, hová ülünk. Különben is, valahogy idén sző­nyeget és gyékényt is vettünk már a sátorba... ■ Bedecs András ► Három nap - mi az a három nap? Mit lehet beszélni, hallgatni három nap alatt? Bizony sokat. Egymás között is, hiszen Nyíregyházáról, Pécsről, Nagykanizsáról, Magyar- gencsről, Budapestről és környé­kéről gyülekeztek a külmisszió ba­rátai Piliscsabára. De jöttek Erdély­ből és Hollandiából, a bajor misszi­ótól és a Református Zsinati Iroda önkéntes szolgálatából is. Idősek és gyerekek, lelkészek és laikusok ültek együtt az ige körül július 9. és 12. között Piliscsabán. Három nap vajon elég idő-e ahhoz, hogy feldolgozzuk a rengeteg kapott informá­ciót? Bizony hetek kellenek hozzá, hogy szívünkben forgatva megérjenek, gyü­mölcsöt hozzanak az elhangzottak. A változó világban A Változatlanról címmel szóltak az igehirdetések, az elő­adások. A nagymértékben megváltozott világról, a más módszerekkel működő missziókról, a változó, mert mindig hozzánk alkalmazkodó Istenről, aki mégis változatlan: lehajló szeretetében ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. A piliscsabai Béthel Missziói Otthon befogadó szeretete megérintette a szíve­ket. A két „tábor", a gyerekek és az idő­sebbek csoportjai szeretetben, jókedvű­en, mégis fegyelmezetten alkalmazkod­tak egymáshoz. A tágas kert a jó időben helyet adott a játéknak és a bibliakörök­nek egyaránt. Reinhold Hansen, a bajor misszió Afri- ka-referense azonnal otthon érezte ma­gát, és - mint az „Afrika nap” főszerep­lője - fáradhatatlanul tartotta előadása­it felnőtteknek és gyerekeknek, vetítés­sel és anélkül, ahogy a helyzet megkí­vánta. A holland Kool kislányok termé­szetesen tagolódtak be a húszfős gye­rektáborba, megtalálták az angolul ki­csit is tudókat, és butháni élményeikről meséltek nekik. Az erdélyiek - igaz, nem először jöttek - örültek régi bará­taiknak, és újakat is szereztek. Az ön­kéntes csoport öt különböző nemzeti­ségű tagja vidáman törte a magyart, és mindannyian lelkesen magyarázták, mit láttak, tapasztaltak hazánkban az elmúlt tíz hórfapban. A három nap során imádkozó közös­ség kovácsolódott a résztvevőkből. Min­den reggel imaközösség vitte Isten elé a más kultúrákban nehéz körülmények között áldozatos munkát végző misszi­onáriusokat, a kongói árva gyermeke­ket, a hazánkból misszióba készülőket, a háborúk miatt szenvedőket. Könyörög­tek Isten Szentleikéért a megadott ma- gyar gyülekezet számára, áldásért az ige­hirdetők és az előadók szolgálataihoz. A jelenlévők felelősséggel imádkoztak egyházunk itthon és külföldön végzett missziói munkájáért, azért a sok, Jézus Krisztusról tudni nem akaró hazánkfiá­ért, akinek a megtérése egész országunk javára válhatna. A befejező úrvacsorái istentiszteletre is a „sátorban”, a szabadban gyűltünk össze. A gyermekek lehajtott fejükre ál­dást kaptak, a többieknek Jézus Krisztus testét és vérét osztotta Ittzés János. Egyhá­zunk elnök-püspöke sok más tevékeny­sége mellett sem mondott le a misszió­kért felelős szolgálatról, tudva, hogy Jé­zus tanítványainak a legfontosabb tevé­kenysége a misszió: „Menjetek el, és hir­dessétek az evangéliumot!” A krónikás nem készült szigorú tema­tikus beszámolóra. Csak azt szeretné, , % hogy az Evangélikus Elet olvasóiban is megerősödjön az elhatározás: ezután nagyobb figyelemmel kíséri az Evangéli­kus Külmissziói Egyesület tevékenysé­gét, felvállalja missziós tevékenységének irányait, imádságaiban hordozza a szol­gálatokat végzőket, és szükség esetén anyagilag is támogatja a külmisszió munkáját. „Sebten elmúlik rövidke időm. / Földi fény tűnik, fakul az öröm. / Változik, pusztul minden körülem. / Te, ki nem változol, maradj velem!” (EÉ 121,2) ■ BenczeImréné ■■■■lián mi ■ ■■■■■■■■■■■ mm ■■■inmi .................................in Ev angélizáció Kapolcson Valahogy kevés a pad... Kiscsoportos foglalkozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents