Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-22 / 4. szám

‘Evangélikus ÉletS

ÉLŐ VÍZ

2006. január 22. !► 9

Milyen újat szeretnél az új évben?

Számítasz igazán új dolgokra, ahogy előretekintesz erre az új évre?

Bámulatos, hogy az új év puszta gondolatára fölragyog az optimizmus és a remény számunkra. Ha 2005 nagyon nehéz volt, akkor azzal a reménnyel tekintünk 2006-ra, hogy ez az év köny- nyebb lesz. Bízunk benne, hogy az új év egyben új kezdetet, tiszta lappal való indulást jelent. Ha 2005 jó év volt, akkor erősen reméljük, hogy 2006 a már elért eredmények folytatásaként még jobb lesz. Ebben az esetben érdekünk azonban nem annyira az, hogy valami „új” legyen, hanem sokkal inkább az, hogy „több” legyen a már megvalósult jó dolgokból.

Akár a múlt évi nehézségektől való szabadulást, akár az előnyös dolgok folytatását várod januártól, az az egy biztos, hogy a dolgok nem maradnak statikusak. A változások elkerülhetetlenek; némely esetben akaratod szerint, máskor attól függetlenül következnek majd be. Ha meg kellene határoznod, hogy az új évben milyen fontos új dolgokat, milyen új fejleményeket vársz, mit mondanál?

A Biblia szerintem a világ legcsodálatosabb könyve. Ezt azért mondom, mert annak ellenére, hogy több ezer évvel ezelőtt íródott, ez a „régi könyv” meglepően időszerű, örökké új. Valójában magát az „új” szót számtalan összefüggésben használja. Nézzünk néhány elvet, amelyet a Biblia az „újjal” kapcsolatban kínál!

Néha teljesen új kezdetre van szükség. Vannak idők, amikor nem elég csupán rögzíteni, hogy mi a rossz - egy nem megfelelő munka, egy elavult termék vagy szolgáltatás, egy megromlott üzleti kapcsolat... Ilyen esetekben a régi rövid távú toldozgatása-foltozgatása helyett teljesen új kezdetre van szükség. - „Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára;

máskülönben a mi azt ki toldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és nagyobb szakadás lesz. Es senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni." (Mk 2,21-22; Károli-fordítás)

A megváltozott élethez új szívre van szükség. Valaki azt mondta, hogy az elmebaj az, ha egy ember ugyanazt a dolgot újra meg újra megteszi ugyanúgy, miközben más és más eredményt vár. A magatartásunk, életünk és munkánk vagy kapcsolataink távlati megváltozásának kulcsa nem a viselkedésünk megváltoztatása, hanem a szív radikális és természetfölötti cseréje. - „És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek és eltávolítóm a kőszívet az ő testökből, és adok nekik hússzívet...” (Ez 11,19; Károli-fordítás) „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” (2Kor 5,17; Károli-fordítás)

Minden egyes nap lehetőség az újrakezdésre. Minden egyes új nap felvirradása ajándék, nem magától értetődő, és nincs rá garancia. Ezért hálásnak kell lennünk azért, hogy kapjuk, teljes erőnkkel, megfelelően kell használnunk, és örülnünk kell neki. - ,Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-meg- újul; nagy a te hűséged!” 0Sir 3,22-23; Károli-fordítás)

Isten örömét leli az újrakezdésben. Gyakran vágyunk valamiben új kezdetre az új évtől függetlenül is. Isten - csodálatos és titokzatos hatalmánál fogva - képes ezt az új kezdetet megadni, sokkal inkább, mint ahogy azt valaha is elképzelhettük volna. - „Imé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek és a kietlenben folyóvizeket." (Ézs 43,19; Károli-fordítás)

■ Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna)

Gaudí „térített”

A japán Etsuro Sotoo a barcelonai Sagra- da Família-templomban dolgozott szobrászművészként. Munkája során Antoni Gaudí építészete rendkívül nagy hatást tett rá: olyannyira, hogy megtért. A művész minderről egy olaszországi keresztény találkozón tartott előadásában beszélt.

Etsuro Sotoo 1978-ban látogatott el a katalán fővárosba, és Gaudí befejezetlen művét látva Barcelonában akart maradni, hogy a templomban dolgozhasson. „Ahhoz, hogy Gaudít megértsem, szobrai és pompázatos építészeti remekműve mögé kellett látnom, amely több, mint egy művészeti alkotás.”

Sotoo ezért elhatározta, hogy megpróbálja felkutatni a belső lényeget és vallatóra fogni a köveket. „Azon gondolkodtam, vajon mit tett volna Gaudí az én helyemben.” A szobrászművész eleinte semmilyen választ nem kapott kérdéseire. „De egyszer csak eljött a pillanat, amikor hirtelen megértettem, hogy nem Gaudít, a nagy építészt kell faggatnom, hanem ugyanabba az irányba kell néznem, amerre ő nézett” - mondta Sotoo.

Gaudínak nem az volt a célja a Sagra- da Família fantasztikus épületével, hogy saját magának állítson emlékművet, hanem Isten dicsőségét helyezte előtérbe. Neki ajánlotta fel a munkáját, és ezáltal önmagára mint Isten egyik munkatársára tekintett.

Az 1989-ben megkeresztelkedett szobrász elmondta, hogy megtérése után munkamódszere semmit sem változott, de sokkal „könnyebb és biztosabb" kézzel dolgozik, és az élete megtelt „örömmel és szabadságérzettel”. „Gaudí építészete átad valamit, de nem kényszerít semmire. Ugyanolyan emberi, mint a Jézushoz vezető út: semmire sem kényszerít, de vezet bennünket” - fejtette ki, majd hozzátette: „A szabadság és a boldogság ezen a módon elérhető fogalmak. Ez az az út, amelyet az embernek követnie kell.”

M Forrás: Zenit/MK

HETI ÚTRAVALÓ

Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. (Lk 13,29)

Vízkereszt ünnepe után a harmadik héten az Útmutató reggeli igéiben a pogány- misszió képei villannak fel, Isten dicsőségét és szeretetét hirdetve e lakott földön: „Minden nép dicsőítse az Urat, dicsőítsék őt a nemzetek mert nagy a szeretete irántunk és hűsége örökké megmarad!" (Zsolt 117,1.2; LK) Heti igénk teljesül be így a pogány százados életében, amikor jézushoz megy, és „csak” ennyit kér: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám." Átélhettük-e már közbenjáró imáink beteljesülését: „Menj el, és legyen a te hited szerint" (Mt 8,8.13)?! „E történet kétféle, illetve kettős csodáról szól. Egyiket Krisztus teszi, másikat a százados. A százados hitét is azért dicséri meg Jézus, mert csodák csodája volt.” (Luther) Az örömhír minden emberi korlátot áttörve szól zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt; ezt értette meg reformátorunk is: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” (Róm 1,17 és Gál 3,11) Az Úristen igazsága csak a belé vetett hit által érthető meg; csak Krisztus érdeméért igazulhat meg minden ember, s nyerhet örök életet - így telepedhet le Isten országában. Mikor valósul meg mindez? Akkor, azon a napon; tehát az Istentől rendelt időben. Együtt tiszteli az Urat, s ezért „áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, az én tulajdonom!" (Ézs 19,25) Illés próféta a sareptai özvegyhez ment, a föníciai asszony pedig az Úr igéjére bízta magát, és „a lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az Úr ígérete szerint” (iKir 17,16). Mi odaadtuk-e volna az utolsó falatunkat egy idegen jövevénynek? Ma, Pál apostol megtérésének és elhívásának az emléknapján különös fényben áll előttünk a betlehemi Naomi két moábita menyének „pál- fordulása”. Orpá valóban visszafordult az úton, de ez 360 fokos fordulat volt, mert visszatért pogány életéhez. Ruth nem fordult vissza, s követte Naomit a kenyér házába, így az ő élete 180 fokos fordulatot vett, mert ezt vallotta: „Néped az én népem, és Istened az én Istenem.” (Ruth 1,16) A damaszkuszi úton Saul „kicsi” Pállá, de a nemzetek apostolává lett. Mi is elmondhatjuk: „...tudom, kiben hiszek" (2Tim 1,12)?! A pizidiai Antiókhiában a zsidók elutasították Isten igéjét, ezért Pál a pogányoknak hirdette Jézusról: „Pogányok világosságává teszlek hogy üdvösségük légy a föld végső határáig." (ApCsel 13,47) Az apostolokat kiűzték városukból, mint egykor Jézust Názáretből. Azért akarták letaszítani Jézust, mert nem tett csodákat hitetlenségük miatt: „...egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában” (Lk 4,24). A két ének ezt hirdeti: „akkor” a pogánymisszió célba jut, „mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted" (Jel 15,4). S közöttük te is, én is: „Éneklek ottan éneket...” (EÉ 503,7)

■ Garai András

Az Antoni Gaudí tervezte barcelonai Szent Család-templom részlete

Angyalok pedig vannak

Félévforduló

► „Hihetetlen dolog történt velem! A síkos úton elveszítettem az uralmat az autóm felett, és egy árokba csúsztam. Késő éjjel volt, senki sem járt azon a mellékúton, ahol a baleset történt. Nem tudtam kiszállni a kocsiból, mert beragadt az ajtó, a mobilom pedig lemerült. Fohászkodni kezdtem az Úrhoz, sírva kértem, hogy segítsen. Hirtelen a semmiből feltűnt egy férfi, és a segítségemre sietett. Végig velem volt, amíg kijöttek a mentők és a tűzoltók. Amikor meg akartam köszönni a jóságát, sehol sem találtam. Eltűnt. A férjem kinevetett, amikor azt mondtam neki, hogy egy angyal volt. Kérem, erősítsen meg abban a hitemben, hogy ez nem lehetetlen!”

Kedves Szilvia! Élvezettel és egyre fokozódó izgalommal olvastam levelét. Hát persze hogy nem lehetetlen, hogy valóságos angyali jelenlétet élt át! A Zsidókhoz írt levélben rábukkanhatunk a miértjére is: „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid 1,14) Ezért bizonyos vagyok abban, hogy ma is lehet találkozni angyalokkal. Emberek alakjában kereshetnek fel bennünket, és egy- egy szorongatott helyzetben segítenek. Erősíthetnek minket, amikor csüggedünk, amikor testi-lelki fáradtság gyötör. Utat mutathatnak, és természetfeletti módon léphetnek közbe életveszélyes helyzetekben, hogy megmentsenek bennünket. Isten rendeli ki őket a védelmünkre. Az Úr láthatatlan seregének harcosai ők. Nem imádkozunk hozzájuk, nem kérjük közbenjárásukat, de Istenhez kiálthatunk, hogy rendelje ki őket mellénk.

Luther doktor így könyörög esti imádságában: „Mert én magamat, testemet,

EVÉLET LELKI SEGÉLY

Szókéné Bakay Beatrix

lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen.” És nem véletlenül. Bizonyára gyakran megtapasztalta az égi látogatók áldásos jelenlétét viszontagságos életútján.

De nem csak a babonásnak nevezett középkorban hittek az angyalok létezésében. Egy amerikai írónő több mint ötven olyan történetet rendezett kötetbe, amelynek szereplői valóságosan megtapasztalták az angyalok segítségét. W. Anderson meglepődött azon, hogy korunkban a legkülönbözőbb élethelyzetekben milyen meglepően sok angyali jelenést tapasztalnak meg az emberek. És örömmel, meghatódottan beszélnek róluk - még akkor is, ha sokan kinevetik vagy esetleg paranoiásnak tartják őket ezért. Érdekes lenne a magyar lakosság körében is felmérést készíteni arról, hogy hisznek-e az angyalok létezésében, és átéltek-e már különféle találkozásokat Isten égi lényeivel.

Úgy hiszem, hogy a keresztény embernek semmiképpen nem szabad a mesék vagy a mondavilág tárgykörébe utalnia az angyalokat. A Szentírás több száz esetben beszél róluk. Ha csak az Újszövetséget tanulmányozzuk, feltűnhet számunkra, hogy az angyalok tevékenysége milyen gyakori volt Urunk földi élete során. Bejelentik születését (Lk 2); szolgálnak neki a pusztában (Mt 4); jelen vannak szenvedésének eseményeinél (Lk 22); bejelentik feltámadását (Mt 28), és elkísérik a mennybe (Jn 1,52). Természetesen az Apostolok cselekedetei, az apostoli levelek és a Jelenések könyve is tudósít az angyalok jelenlétéről és szolgálatáról (például ApCsel 12,6-11; 2Thessz 1,7; Jel 16).

Nyilvánvaló, hogy napjainkban mégis sokan szívesebben fogadják el az ufók létezését, mint az angyali követek világunkban való jelenlétét. Esetleg szkeptikusan vallják: „Csodák pedig nincsenek.” Hát csak a szerencse vagy a végzet, esetleg a természet igazolható törvényei befolyásolják életünket? Milyen félelmetes is volna... A vaksorstól vagy a gravitációtól hiába várnánk, hogy könyörüljön rajtunk!

Én hiszem, hogy Isten ma is beleavatkozhat természetfeletti módon az életünkbe - akkor és úgy, amikor és ahogyan ő akarja. Ezért aztán irigylésre méltó mindaz, amiről kedves levélíró testvérem beszámol. Akár testet öltött angyal, akár egy angyalszívű ember gondoskodását tapasztalhatta meg autóbalesetekor, abban egészen bizonyos lehet, hogy az Örökkévaló küldte oda!

Amikor Isten angyalairól gondolkodunk, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy léteznek „bukott angyalok” is. A bűnbe esett angyalok (2 Pt 2,4) szöges ellentétben állnak Isten angyalaival (iMóz 28,12) jellemüket, tevékenységüket és végső sorsukat tekintve. Ezeket a gonosz lényeket az ördög angyalainak (Mt 25,41; Jel 12,9) nevezi a Szentírás. Ők a démonok. (Lényükről és céljaikról majd egy másik olvasói levélre válaszolva írok)

Szilvia, soha ne veszítse el bizalmát az Úrban, és csodaváró lelkületét is őrizze meg! Mert „űz Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsolt 34,8). Áldáskívánással gondol Önre:

■ Szókéné Bakay Beatrix

Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.

► Kezünkben ott a kitöltött és lepecsételt félévi értesítő, a bizonyítvány, az index - kinek-kinek mi attól függően, hogy ki milyen iskolába jár. A dokumentumokon friss a pecsét, és talán még a golyóstollal beírt jegyek (vagy kreditek) fémes illatát is érezzük, ha közel hajolunk a papírlapokhoz. De mit is érzünk magunkban mindeközben?

Van, aki boldog, mert szorgalmasan tanult, és megérdemelten jó jegyeket kapott. Arcára mosoly ül ki, hiszen jó a félévi teljesítménye, jól sikerült a felmérő, a témazáró, a döntő felelet vagy a vizsga. Talán ismerjük ezt a kellemes érzést: ki tudtam hozni magamból azt, amit szerettem volna. Most már tovább lehet lépni, új célok várnak...

Van azonban, aki ilyenkor inkább bele sem pillant a kapott papírokba, mert nehéz szembesülnie a mulasztással, a kudarccal, azzal, hogy nem érte el a kitűzött célt. Azzal, hogy többet is tehetett volna; azzal, hogy rosszabbat kapott, mint amit érdemelt volna, vagy éppen azzal, hogy még azt a kevés munkáját sem becsülték meg...

Akármelyik cipőben is járunk, nem árt tudni, hogy az iskolában megtanultak maximálisan húsz százalékban befolyásolják az életben való boldogulásunkat. Nem is beszélve arról, hogy a megtanult anyag hetvenöt százalékát öt év alatt még az eminensek is elfelejtik, hacsak nem használják rendszeresen. Akkor hát hogyan tekintsünk a közelgő új félév elé?

Az biztos, hogy a kötelességeinket teljesítenünk kell, ez alól nincsen kibúvó. Sőt gyakran olyan feladatokat is meg kell majd oldanunk, amelyekhez semmi kedvünk. Aki iskolában tanul, annak ezt „be kell vállalnia". De ami a döntő a következő félévben (is) várható nehézségeink leküzdésében - most azokra gondoSZÓSZÓRÓ

Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter

lók, akik már előre félnek a közelgő érettségitől, felvételitől -, az az aggodalmakkal való szembenézés.

Eszembe jut, hogy ha egy delfin szembetalálkozik egy cápával, akkor csak rákoppint az uszonyával a cápa orrára, és a félelmetes ellenfél elmenekül... Valahogy így, ilyen játszi könnyedséggel kell a kezünkbe vennünk ismét a tankönyveket, a jegyzeteket, s továbbmennünk utunkon. Nem érdemes „görcsölni”. Egyszerűen csak vedd elő a tételsort vagy a feladatokat tartalmazó listát, és láss neki. Mindeközben meglátod: a cápák szépen lassan mind elúsznak...

Amikor a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba jártam, minden napot imádsággal kezdett az egész osztály, függetlenül attól, hogy mi volt az első óra. Tudtuk és hittük, hogy ez nem pusztán formaság, hanem a mindennapi próbákhoz, számonkéréshez való segítségkérés. Mindannyian bíztunk abban, hogy Isten megsegít bennünket a tanulásban. így is lett - osztályunk tizennégy éve hagyta el az iskola padjait. Ezért bátran mondom: ne szégyellj elmondani magadban egy imádságot, mielőtt nekiülsz tanulni! Hidd el, ha megteszel mindent, ami tőled telik, és Isten áldását kéred az új félévre, veled lesz, és meg fog segíteni.

Ez a gondolat persze nem új, hiszen már Ezsaiás próféta könyvében is ezt olvashatjuk: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (41,10) Kísérjenek ezek a gondolatok további utadon!

■ Balog Eszter