Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-07-23 / 30. szám

IO 2006. július 23. MOZAIK Evangélikus ÉletS Munkatársak tanácskoztak a Nógrádi Egyházmegyében Ismét tanácskozásra gyűlt össze a Nóg­rádi Egyházmegye munkatársi közössé­ge. A balassagyarmati gyülekezeti ház­ban július 8-án tartott eszmecserén áhí­tattal és Nógrád megye műemlékeiről szóló előadással Klenóczky Sándor építész- mérnök, területi műemlék-felügyelő szol­gált. Pozsonyi Anna egyházmegyei fel­ügyelő megszövegezésében a közösség elfogadta célkitűzéseit, amelyek között évi legalább két alkalommal történő összejövetel - lehetőleg mindig más gyü­lekezet területén munkatársak képzé­se, a törvények jobb megismerése, sze­mélyes kapcsolatok kiépítése, jogaink és kötelezettségeink gyakorlása, kölcsönös tájékoztatás, segítségnyújtás, az egyházi HIRDETÉS NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10 szerveknek történő javaslattételek meg­fogalmazása szerepel. A közösség elnököt is választott Hon- ti István balassagyarmati, valamint alel- nököt Pálich Pál sámsonházi felügyelő személyében. A továbbiakban a gyüle­kezeti felügyelőkön kívül várják minden tisztségviselő és munkatárs részvételét. Az egyházmegye lelki közösséggé for­málódásáért végzett szolgálat fontossá­gának hangsúlyozása mellett azt is elha­tározták, hogy elkészítik a Nógrád me­gyei evangélikus vállalkozók címjegyzé­két, valamint a „segítő kéz” címjegyzé­ket, amely azt tartalmazza, hogy kihez fordulhatunk ügyes-bajos dolgainkban. ■ B. I. Vannak a történelemnek olyan - rend­szerint sorsfordító - eseményei, amelye­ket álmunkból felébresztve is könnyen felidézünk, és olyan alakjai, akiknek ér­demeit és képességeit habozás nélkül el­ismerjük. A magyaroknak a törökök felett ara­tott T456. július 22-ei nándorfehérvári di­adala minden bizonnyal ezek közé az események közé tartozik, mint ahogy a győztes hadsereg élén álló Hunyadi Jánost és a kereszteseket toborzó ferences szer­zetest, a tábori lelkészek védőszentjét, Kapisztrán Szent Jánost is a legnagyobbak között tartjuk számon. Ennek a nem mindennapi győzelem­nek az 550. évfordulójáról, illetve erről a két rendkívüli emberről emlékezik meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Fe­rences Rendtartomány és a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati Ág által közösen megrendezett Európa védelmében - Kapisztrán János és a nándorfe­hérvári diadal című kiállítás. Az első terem tablóin keresztül meg­ismerkedhetünk az Oszmán Birodalom hódításával, a kor hadviselési szokásai­val, azzal, miként fonódott össze Hu­nyadi és Kapisztrán földi élete; továbbá a nándorfehérvári ostrom részleteivel, a győzelem utáni pestisjárvány következ­ményeivel, valamint a déli harangszó történetével. A második terem Belgrád 1456 és 1918 közötti történelmének né­hány fontosabb momentumát, illetve Kapisztrán szentté avatását eleveníti fel. A korabeli dokumentumokon és tér­képmetszeteken kívül fegyverek, páncé­lok, zászlók, ereklyetartók, illetve ásatá­sok során előkerült különféle tárgyak - pénzérmék, lándzsahegyek, kőbe vésett malomjáték - hozzák közel a látogató­hoz a kort. ■ V.J. A Hadtörténeti Múzeum (1014 Budapest, Tóth Árpád sétány 40.) kiállítása decemberei­ig tekinthető meg. A kiállításhoz kapcsolódóan július 20-án a Magyar Nemzeti Bank hivata­losan is kibocsátja A nándorfehérvári diadal 550. évfordulója elnevezésű, 5000 Ft névértékű ezüst emlékérmét. A budai Várban július 22- e'n, szombaton n órakor Hunyadi János, 12 órakor Kapisztrán Szent János szobránál tar­tanak koszorúzási ünnepséget; a Hadtörténeti Múzeum Harangszó délben - 1456-hoz kapcsolódó emlékek és emlékhelyek cí­mű kiállításának megnyitó ünnepsége 12.45- kor kezdődik .; Siófok (kápolna) de. fél 10. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Pályázati felhívás protestáns témájú írásművekre A Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) pályázatot hirdet fiatalok számára. Műfaji és terjedelmi megkötöttség nélkül olyan, még nem publikált írásműveket vá­runk, amelyek például bemutatják a magyar protestantizmus elmúlt évszázadainak valamely történelmi eseményét, nevezetes alakjának munkásságát; protestáns té­májú prózai irodalmi alkotások; protestáns vonatkozású helytörténeti írások. Pályázhatnak: 30 év alatti magyarországi és határon túli protestáns fiatalok. A pályázás módja: egy pályázó csak egy művel pályázhat; csak számítógépes szövegszerkesztővel készült pályamunkákkal lehet jelentkezni; a pályázat jeligés, a győztes munka szerzőjét a bírálóbizottság csak a döntés után ismeri meg, ezért a beküldendő pályamunkán a szerző neve helyett jeligét kell feltüntetni; a pálya­munkát postai úton, három példányban, nagyalakú borítékban kell elküldeni a PRÚSZ címére (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3. - a Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Tanácsának székháza). A nagyalakú borítékban egy kisebb alakú, lezárt borítékot kell elhelyezni, amely a pályázó személyes adatait tartal­mazza: nevét, életkorát, felekezeti hovatartozását, pontos lakcímét, telefonszá­mát. A kisebb borítékon semmilyen személyes adatot nem lehet feltüntetni, kizá­rólag a pályázat jeligéjét. Pályadíj: a PRÚSZ elnökségéből álló bírálóbizottság egy pályamunkát díjaz 150 000 forinttal. A pályázatok postai feladásának határideje: 2006. szeptember 30. Ünnepélyes díjátadás: 2006. október 31-én, a reformáció napján. A bírálóbizottság október 20-ig értesíti a nyertest a döntésről, és ezzel egy idő­ben honlapján közzéteszi a győztes pályázat címét és alkotóját. Nem vállalja ugyanakkor a többi pályázati anyag visszaküldését. További információk: prusz@prusz.hu. Honlap: www.prusz.hu. A PRÚSZ elnöksége nevében: Novotny Zoltán, a PRÚSZ elnöke ISTENTISZTELETI REND / 2006. július 23. - Budapest Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 5,20-26; Ezs 43,1-7. Alapige: Róm 6,3-n. Énekek: 295., 359. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) D. Takácsné Kovácsházi Zelma; du. 6. Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VTII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. II. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Novotny Dániel; de. 11. (úrv.) Novotny Dániel; du. 6. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Szeverényi János; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél ii. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. if). Zászkaliczky Pál; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út m. de. fé! 11. ifj. Zászkaliczky Pál; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. ISTENTISZTELETI REND / 2006. július 23. - Balaton Alsódörgicse de. n.; Balatonakali du. 2.; Balatonaliga (Club Aliga területén levő ref. templom) du. 6.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfiired de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) du. 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 10.; Balatonszemes du. 2.; Balatonszepezd de. 9.; Fonyód du. 4.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. A NÁNDORFEHÉRVÁRI GYŐZELEM EMLEKERE Nekünk már harangoztak! II. Mohamed - 1451 és 1481 között a Török Birodalom szultánja - igazi világbirodalmat örökölt apjától. A török hadsereg eb­ben az időszakban modernizálódott igazán, így számbeli túl­súlya mellett minőségi fölénybe is került az európai haderők­kel összehasonlítva. II. Mohamed 1453-ban bevette Konstanti­nápolyi - pontot téve ezzel egy több mint kétezer éves kultú­rával rendelkező birodalom történetére. Európa uralkodói tét­lenül nézték e fiatal, erős hatalom terjeszkedését. Nálunk a zilált belpolitikai viszonyok mellett a törökökkel folytatott addigi, vegyes kimenetelű összecsapások is nehezí­tették a támadók elleni folyamatos és eredményes szervezke­r r Az 1400-as évekből származó harang a Hadtörténeti Múzeum kiállításán (írásunk e cikk alatt) dést. Hunyadi Jánost, a korszak kiemelkedő katonáját és politi­kusát Albert király még 1439-ben a törökök elleni védekezés­ben fontos szerepet kapott Szörényi bánság élére állította, 1. Ulászló pedig Belgrád (magyar nevén Nándorfehérvár) kapitá­nyává, majd erdélyi vajdává és - ebben a minőségében - a tö­rökök elleni küzdelem fővezérévé nevezte ki. 1446-ban a rá- kosi országgyűlésen Magyarország kormányzójává választot­ták; így - csekély megszorítással - királyi hatalmat gyakorolt 1446-1452 között. Kapisztrán János ferences szerzetest - az egyház ismert sze­mélyiségét - 1456. január végén a pápai követ, Carjaval bíboros Budára hívta, február 15-én átadta neki a pápa által küldött ke­resztet és a megbízást a törökök elleni keresztes hadjárat szer­vezésére. Még ez év tavaszán az országgyűlés telkenként egy aranyforintnyi adót vetett ki a törökök elleni hadjárat céljára. 1456. június 29-én III. Callixtus pápa elrendelte a déli harang­szót, hogy a híveket figyelmeztesse; imádkozzanak a törökök feletti győzelemért. Ekkor már hetek óta fénylett az égen a kö­zépkor egyik leghatalmasabb üstököse (ma Halley-üstökös né­ven ismerjük), amely általános vélekedés szerint a háború és a pusztulás jele volt; de az még bizonytalan volt, hogy kinek a pusztulását jelzi... A sorsdöntő, nándorfehérvári összecsapás július 4-én kez­dődött. A szultán százötvenezer - egyesek szerint kétszázezer - emberrel vette ostrom alá a várat. Az ország urai közül egye­dül Hunyadi János fogott fegyvert, de hadereje nem volt arány­ban a törökök túlsúlyával. A veszély pillanatában az ország né­pe állt készen: „földművesek, szántóvetők, kapások”, hogy megvédjék hazájukat, mert a vár Magyarország „kulcsa” volt; ha elesik, akkor megnyílik az út a törökök előtt „felfelé”! A bá­rók, a feudális urak legerősebb váraikba húzódtak, az udvartar­tás Bécsbe menekült, a nyugati országok uralkodói nem adtak segítséget, a pápa pedig megelégedett a bizonytalan kimenete­lű keresztes hadjárat meghirdetésével. A Duna és a Száva szegletében épült várat Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védte, és csak néhány ezer embere volt akkor, amikor a hatalmas török túlerő elvágta a külvilágtól. Hunyadi azonban nem hagyta magára: fogadott zsoldosaival, familiári­saival és a kortársak által negyvenezres létszámúra becsült ke­resztes sereggel a vár felmentésére sietett. Az utolsó pillanat­ban érkezett, mert a török ágyúk tüze hatalmas falrészeket rombolt le, elestek a külső őrtornyok, és a kimerült védők a ha­lálra készültek. Hunyadi először áttörte az ostromzárat: a válogatott keresz­tesekkel és lőfegyverekkel megrakott dereglyék bátran felvet­ték a harcot a török gályákkal. Ötórás, nehéz küzdelem után megnyílt az út a vár felé. Maga Hunyadi is a várba ment, és át­vette a védelem irányítását, Kapisztrán pedig buzdította, báto­rította, lelkesítette a katonákat. Mivel a külső várfalakat a törö­kök szinte teljesen lerombolták, az ellenség rohamai egyre ve­szélyesebbé váltak. A döntő rohamnál már a belső vár kapujá­ig jutott el az ellenség. Az egyik török fel is tűzte a győzelmet jelentő lófarkas zászlót a bástyafokra, Dugovics Titusz azonban a zászlótartót lobogójával együtt önfeláldozóan magával rán­totta a mélybe. Ötszázötven éve, 1456. július 22-én a keresztesek ellentáma­dása eldöntötte az ostrom sorsát, bár az ellenség még mindig kétszeres túlerőben volt. Amikor a szultán el akarta vágni visszavonulásuk útját, Hunyadi is beavatkozott a harcba, és si­került elfoglalnia a török ágyúkat. A pánik mindenkit magával ragadott. Az utolsó roham kudarca után, amikor a szultánt is sebesülten hozták vissza, a szétesést már nem lehetett megaka­dályozni. A két tűz közé került ellenség ezután már csak a me­nekülést választhatta. Giovanni Tagliacozzo, Kapisztrán életrajz­írója - aki szemtanú volt - így értékelte a győzelmet: „...ezen az éjjelen, ez után az óriási és szörnyű öldöklés után, eltemet­vén azokat, akiket még tudtak, és elhagyva minden jószágukat, amit a keresztények romlására magukkal hoztak, megrettenve és félve, futva menekültek...” A világhódítót „paraszti kéz ver­te le, járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásában" - írta Thu- róczy János, a kor történetírója. A magyar haditechnika fejlődését segítették a huszita hábo­rúk tapasztalatai. Hunyadi sok huszitát fogadott zsoldjába, velük létrehozta a magyar hadsereg „szekeres alakulatait”, sze­kerekre, ágyútalpakra erősített könnyű lövegeket, tarackokat alkalmazott. Megszilárdult a nehézlovasság taktikai fegyelme, a könnyú'lovasok pedig lendületes portyáikkal nyugtalanítot­ták az ellenséget. Vigyáztak arra, hogy ne lehessen bekeríteni a támadó egységeket, és a menekülő törököket ugyancsak ők vették üldözőbe. Ez a sorsdöntő győzelem kihasználatlanul maradt ugyan, de hazánk fél évszázadot nyert a török hódítók elleni küzdelem­ben. Sajnos azonban az örömbe üröm is vegyült: a győzelem után pestisben meghalt Hunyadi János (augusztus 11-én) és Ka­pisztrán János (október 23-án; őt 1690-ben szentté avatták). Amikor 111. Callixtus pápa megkapta Hunyadi törökök felet­ti győzelmének hírét, ismét elrendelte, hogy ezentúl déli tizen­két órakor - a győzelem órájában - a világ minden katolikus templomában meg kell szólaltatni a harangokat hálaadásra. Sok protestáns templomban - hagyomány és helyi szokás alapján - szintén elhangzik a déli harangszó, és a magyar rá­dióból is hallgathatjuk. A nándorfehérvári győzelem évszázadok elmúltával is érez­teti hatását! ■ Barcza Béla Tisztelgés egy nagyszerű páros előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents