Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-07-16 / 29. szám

‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2006. július 16. 5 T estvérgyülekezetek Németországban ► Nyár közeledtével sokan felteszik maguknak - és családjuknak - a kérdést: hol töltsük a szabadságot? Hála Istennek, sok evan­gélikus családban ez nem okoz nagy fejtörést, hiszen a testvér­gyülekezeti kapcsolatoknak köszönhetően szinte adódik a cél­állomás. Szerkesztőségünk megkért néhány magyarországi gyülekezetei - a teljesség igénye nélkül -, hogy röviden mutas­sa be a német- vagy finnországi testvérgyülekezetéhez fűződő kapcsolatát. Mivel sok helyen akár több évtizedes múltra is visszatekintenek ezek a barátságok, a felkérő levélben - hogy megkönnyítsük a dolgot - három támpontot is megadtunk: mi­kor, illetve hogyan jött létre, miként vált szorosabbá az isme­retség; illetőleg: a kapcsolatok ápolása során szerzett sok él­mény közül van-e olyan, amely kiemelkedik a többi közül. A beérkezett anyagokat rövidített formában közöljük - teljes ter­jedelmükben ugyanis nem négy, hanem akár nyolc újságoldalt is megtöltöttek volna -, ám reményeink szerint az alább olvas­ható összeállítás is jól mutatja: a nyelvi akadályok és a távolság nem gátolják a Jézus Krisztusba vetett hit közös megélését és a sokszor életre szóló barátságok kialakulását. Dunaújváros- Aschau-Bernau n Testvér-gyülekezeti kapcsolatunk 1993 óta létezik, és igen sajátosan kezdődött. Egyházközségünkben a konfirmációs fölkészítéshez tar­tozott a csoport külföldi utazása is, abban az évben az egyik cso­port Münchenbe indult. Bajor föl­dön, első pihenőhelyükön az au­rektől - a helyi lutheránus gyüle­kezet után érdeklődve - megkap­ták a lelkész nevét és telefonszá­mát. Rövid idő múlva Sinn lelkész „mentőangyalként” érkezett, és elszállította a konfirmandusokat Münchenbe, a két felnőttnek pe­dig éjszakai szállást nyújtott. tóvezetők épp megállapították, hogy az egyik autó hűtője erősen ereszti a vizet, amikor egy rendőr­autó fékezett mellettük. A rend őrei közölték, hogy a másik kocsi­nak röviddel azelőtt lejárt a mű­szaki vizsgája, ezért nem mehet tovább, hanem bekísérik a legkö­zelebbi település (Bernau) első benzinkútjáig, ahol leveszik a rendszámát. Itt segítőkész embe­Aschau-Bernau és Dunaújvá- ros-Kisapostag lutheránusai kö­zött tehát nem hivatalos egyházi irányítás és szervezés, hanem az élet adta helyzet által születhe­tett meg egy nem is remélt és a mai napig tartó testvérkapcso­lat; és a többszörös, kölcsönös látogatás révén azóta is erősít­hetjük egymást. ■ Reisch György Budahegyvidék- Schrobenhausen a Budapest-Fasor- Trostberg 1 1989-ben az Aktion Silbermöwe (Ezüstsirály Akció - Kereszté­nyek Európáért) mozgalom kere­tében háromezer magyarországi keresztényt - köztük mintegy háromszáz evangélikust - láttak vendégül bajorországi gyüleke­zetek. A budavári, budahegyvidé- ki és szentendrei híveket a schro- benhauseni gyülekezet fogadta. Ekkor kezdődtek meg a kapcso­latok a három magyar gyülekezet­tel, amelyből végül is a két, közel azonos nagyságú schrobenhau- seni és budahegyvidéki gyüleke­zet kapcsolata maradt meg. Az első évek egymás megis­merésével és a magyar félnek jut­tatott támogatással teltek, azóta gyülekezeteink kapcsolata foly­tonosan fejlődik és mélyül. Új templomunk alapkőletételénél nemcsak velünk reménykedtek és bizakodtak bajor testvéreink, de lehetőségükhöz mérten tá­mogatták is a templom mielőbbi megépülését. Természetesen gyü­lekezetünk új otthonának kul­csait is a külföldi testvérek jelen­létében vehettük át, s orgonánk felszentelésénél is jelen voltak a testvér-gyülekezetek képviselői, akik közül néhányan tiszteletbeli presbitereink közé tartoznak. Ma már a kapcsolatok nem merülnek ki a szerencsésebb sor­sú testvérek nyújtotta támoga­tásban, hanem kapcsolatunk minden tekintetben egyenrangú: ők is szívesen veszik tanácsain­kat, érdeklődnek gyülekezetépí­tési, valamint a gyülekezeti köz­pontunk működtetése során szer­zett tapasztalataink iránt, ezen­kívül mi is nyújthattunk anyagi segítséget a testvérgyülekezet­ben zajló építkezéshez. Énekkarunk számos alkalom­mal szerepelt Bajorországban. Bajor testvéreinkkel közösen kétszer is részt vehettünk a né­metországi Kirchentag (egyházi napok) rendezvényein. Konfir­mandusaink évente felváltva ta­lálkoznak Schrobenhausenben, illetve Budapesten. Az elmúlt években kétszer rendeztünk kö­zös presbiteri konferenciát teo­lógiai és gyakorlati gyülekezet­építési kérdésekről Budapesten, illetve Schrobenhausenben. ■ Mihályi Zoltán Tatabánya-Aalen a Tatabánya és a Baden-Württem- bergben lévő Aalen 1990-ben lé­tesített partnervárosi kapcsola­tot egymással. Először a sport te­rületén, aztán egyházi vonalon közeledtek egymáshoz. Egy evan­gélikus-református csapat 1991- ben tett látogatást Aalenben az­zal a szándékkal, hogy a gyüleke­zetek között is megvalósuljon a testvéri kapcsolat. Mivel az aale- ni gyülekezet - elsősorban Hel­mut Stroh lelkész - támogatta a kezdeményezést, gyorsan követ­ték egymást az események. Aale- ni egyházi küldöttség látogatott Tatabányára, majd tatabányaiak utaztak Aalenbe. Ha az évek során csökkent is a kezdeti lelkesedés, és ritkábbá váltak a kölcsönös gyülekezeti kirándulások, a kapcsolat a mai napig megmaradt. Hol az aaleni énekkar jött Tatabányára, hol Stroh, illetve Lábossá Lajos lelkész tett látogatást a partnergyüleke­zetben. Minden évben lehetősé­günk van arra is, hogy részt ve­gyünk Aalenben a novemberen­ként megrendezett Gustav Adolf segélyszolgálati rendezvényen. ■ Ifj. Bánszky Pál A kapcsolat egy kettős kereszte­léssel kezdődött tizenöt évvel ez­előtt. A keresztszülők Trostberg- Pallingból jöttek, a keresztelendő tizenéves magyar testvérpár szü­leinek régi barátaiként. Az alka­lom utáni baráti beszélgetés so­rán vetődött fel a testvérkapcso­lat létesítésének gondolata. Két évvel később - miután mindkét presbitérium igent mondott - megvalósult az első látogatás: a trostbergi Christus- Kirche énekkara adott templomi hangversenyt a fasori templom­ban, és lelkészük prédikált vasár­napi istentiszteletünkön. Legkö­zelebb már mi látogattunk tízfős csoporttal hozzájuk, és szeretet­teljes fogadtatásban részesültünk mind a gyülekezetben, a város polgármesterénél, mind a szállást adó családoknál. Azóta évenként felváltva látogatjuk egymást, egy- egy hosszú hétvégén gyülekezeti alkalmak, kirándulások színesítik kapcsolatunkat. A sok emlékezetes élmény közül kiemelhetjük a tízéves év­fordulón rendezett fénykép- és plakátkiállítást. Felejthetetlenek a közös kirándulások is hazánk­ban, illetve Németországban. Reméljük, hogy ez a kedves, ba­rátságos és tapasztalatcserén alapuló kapcsolat a jövőben is folytatódik. ■ Szirmai Zoltán Bonyhád-Erding □ A bonyhádi evangélikus gyüle­kezet 1996 óta áll partnerkapcso­latban a bajorországi Erding evangélikus közösségével. Az erdingiek voltak a kezdeménye­zők. Eredetileg nem volt határo­zott elképzelésük a kiválasztan­dó magyarországi gyülekezetét illetőleg, mivel azonban az er- dingi gyülekezeti tagok között vannak Magyarországról, illetve éppen Bonyhádról kitelepítettek A barátsági szerződés aláírására Erdingbe utazott bonyhádiak kö­zött számos fiatal is volt, akiknek a jelenléte döntő lökést adott az ak­kor éppen „halódó” erdingi ifjúsá­gi munka újraindításához, a meg­újuló ifjúsági élet pedig terméke­nyen visszahatott a frissen szerve­ződő bonyhádi ifjúsági körre is. A szenior testvérek csereláto­gatásai mellett a két ifjúság tartja igazán szorosan a kapcsolatot. is, végül Bonyhádot kérték part­nerül. Az akkori erdingi presbi­térium úgy látta jónak, ha a part­nerkapcsolat a magyar és a bajor egyház között köttetett együtt­működés keretein belül, annak részeként működik. Az első években Bonyhád a templomtatarozás terheivel küsz­ködött; hogy könnyebben bir­kózzunk meg velük, ahhoz lénye­ges segítséget kaptunk a testvér­gyülekezettől és akkori lelkészé­től, az ókéri (Vajdaság) születésű Friedrich Falkensteintől. Ennek keretében a bonyhádiak általában húsvét körül utaznak Németországba, az erdingiek pe­dig a nyári szünidőben jönnek Magyarországra. Idén azonban változtattunk az eddigi „menet­renden": húsvétkor látogattak hozzánk a német fiatalok, így próbára tehették ügyességüket a tojásfestésben, és a locsolkodás hangulatába is „belekóstolhat­tak”. A két ifjúság 2005 húsvét- ján saját, úgynevezett barátsági szerződést is kötött egymással. ■ Kráhling Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents