Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-09 / 28. szám
"Evangélikus ÉletS MOZAIK 2006. július 9. 11 Kéretlen postánk kezelése ► Mi is az a spam? Itt most a szó mindennapos számítástechnikai értelmezésére gondolunk: a kéretlen reklámlevélre. A spamek hasonlóak a hagyományos postaládákat elborító reklámkiadványokhoz, csak éppen ezek a küldemények a drótpostafiókunkba érkeznek. Ráadásul nagy mennyiségük miatt jelentős részt tesznek ki az internetes adatforgalomból, melyet ezáltal le is terhelnek. EGYHÁZ ES VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Erdélyi Károly És mit tehetünk a spamek ellen? Először is: mit ne tegyünk? Ne válaszoljunk rájuk. Egyrészt azért, mert a feladó rendszerint hamis e-mail címet jelenít meg, hogy nehezebb legyen őt utolérni, mivel a spam terjesztése több országban - hazánkban is - bűncselekménynek számít. Másrészt azért, mert akkor látni fogják, hogy levelük célba ért, így érdemes még több reklámot küldeniük 'az adott címre. Ugyanezért nem célravezető a levelek alján található leiratkozás lehetőségét választani, hiszen ezáltal ugyan lekerülünk az adott reklámcsatornáról, de helyette felkerülhet a címünk tíz másikra... Akkor mégis mit tehetünk? Első lehetőségként lehet, hogy a levelezőszerverünk támogat valamiféle spamszűrést. (A mail.lutheran.hu szerveren is fut egy nyílt forráskódú spamszűrőprogram, amely a reklámok jó részét képes felisüzeneteket, mert a szűrő is tévedhet. Inkább tetessük külön mappába a gyanús küldeményeket, időről időre ellenőrizzük, hogy tényleg szemetek-e, és csak ezután töröljük őket. Egy másik lehetőség, hogy olyan e- mail-klienst használunk, amelyik tartalmaz valamilyen beépített spamszűrőt. Ilyen például a letoltes.lutheran.hu weboldal- ról is letölthető, nyílt forráskódú Mozilla Thunderbird levelezőprogram. A Mozilla Thunderbird úgynevezett tanítható spam- szűrővel rendelkezik, amely kellő begya- koroltatás után akár 99,5%-os pontossággal képes kiszűrni beérkező üzeneteink közül a haszontalan reklámleveleket. Tekintsük át röviden a használatát! Először is ellenőriznünk kell a levélszemét kezelésének a beállításait; ezt az Eszközök menü Levélszemét kezelése pontjában lehet megtenni. Itt arra kell figyelni, hogy be legyen jelölve A levélszemétként A Thunderbird többféleképpen is képes azonosítani a levélszemetet, A beérkező leveleket különféle módszerekkel elemzi, és azonosítja azokat, amelyek nagy valószínűséggel a levélszemét kategóriájába tartoznak. Levélszemét-beállítások: Helyi mappák ▼ \ íBeaílítaToí<; Adaptív szűrő’l Y; H© jelölje meg levélszemétként az üzenetet, ha a feladója benne van: Személyes címjegyzék $ í y Szolgáltató levél sz emétszörőjén e k elfogadása: Spam Assassin $■ j Kezelés : y A levélszemétként azonosított bejövő üzenetek áthelyezése: • "Szemét" mappa: ; Helyi mappák t Másik: v A leyélszemétként megjelölt üzenetek törlése 14 nap elteltével ebből a mappából ; :"y,: A levélszemét kézi megjelölésekor: • Áthelyezés a "Szemét“ mappába Törlés V A szemétként jelölt HTML-üzenetek HTML-kódjának megtisztítása A levélszemét naplózásának megtekintése és beállítása. j Levélszemétnapló j merni és megjelölni.) Ilyenkor általában a letöltött levelek címsorában találunk jelzést (például **SPAM**) arra, hogy a rendszer szerint az adott levél kéretlen reklámot tartalmaz. Ekkor nincs más dolgunk, mint levelezőprogramunkban egy szűrőt készíteni, amely megérkezésükkor rögtön egy külön mappába teszi az ilyen tárgyú leveleket. Fontos, hogy ne töröltessük automatikusan ezeket az azonosított bejövő üzenetek áthelyezése, és hogy célmappaként a Helyi mappák alatt található Szemét elnevezésű mappa legyen megjelölve. Érdemes kiválasztani, hogy a kézzel megjelölt levélszemetek is ide legyenek áthelyezve. Továbbá pipáljuk ki a Szolgáltató levélszemétszűrőjének elfogadásához tartozó négyzetet. Ezután elkezdhetjük a program tanítását. Ez abból áll, hogy leveleink letöltése után először átnézzük a Beérkezett üzenetek mappát, és ha spamet találunk köztük, akkor a levél kijelölése után az eszköztár Szemét ikonjára kattintva megmondjuk a programnak, hogy ez a levél spam. A Szemét gombra kattintás után a levél eltűnik a beérkezett üzenetek mappából, és átkerül a Törölt elemek közé. Miután átnéztük a bejövő leveleinket, érdemes ellenőrizni a Szemét mappánkat is. Ide automatikusan bekerülnek a program által szemétnek vélt üzenetek. Eleinte sok levél kerül hibásan ide (például a legtöbb hírlevél), ezért az első pár hétben nagyon fontos ennek a mappának a rendszeres átnézése. Ha olyan levelet találunk benne, amely nem szemét, akkor jelöljük ki, majd kattintsunk az eszköztár Nem szemét gombjára. Ekkor a program megjegyzi, hogy az adott levél nem reklámlevél. Ugyanakkor a levél még a spames mappában marad, ezért érdemes a bal egérgomb lenyomva tartása mellett áthúzni a Beérkezett üzenetek közé. Ha már valamennyi levelünket ellenőriztük, akkor érdemes a Szemét mappát kiüríteni, hogy legközelebb már ne kelljen átnéznünk a korábbi leveleket is. Ezt legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha a mappában egy tetszőleges levélre állunk, és az összes levelet kijelöljük a Ctrl és az A gomb lenyomásával (vagy a Szerkesztés menü Kijelölés pontjából a Mind lehetőséget választjuk). Ezután a Shift és a Delete gomb egyidejű lenyomásával véglegesen törölhetjük a leveleket. Ha a fenti átnézést két-három hétig minden levélletöltés után elvégezzük, hamarosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a Thunderbird valóban felismeri, mely levelek fontosak, és melyek azok, amelyek csak kéretlen reklámot tartalmaznak, így nagyban meg tudja könnyíteni mindennapos levelezésünket. És mit tegyünk, ha nem Mozilla Thunderbirdöt használunk? Ez esetben érdemes valamilyen külső spamszűrőt alkalmazni, mint amilyen a letoltes.luthe- ran.hu oldalon is megtalálható, nyílt forráskódú POPFile nevű program (részletes ismertetése sajnos a jelen cikkbe már nem fér bele). ■ Mesterházy Attila A show és a valóság Kérészéletű siker és csillogás, hirtelen jött jó barátok, gyorsan fogyó pénz. Rövid summázása a valóságshow-k világának. A szereplők, ha mindezt tudják is, többet, mást remélnek, sztárok akarnak lenni. De vajon mit is jelent ma ismert embernek lenni? Ennek a pozitív oldala az egyszerű, földi halandó számára egyenlő azzal, hogy valaki egy-egy róla - nyíltan vagy akár titokban - készített fotót színes magazinok címoldalán lát viszont, és néha elhívják egy partira, esetleg valamely kereskedelmi televízió beszélgetős műsorába. Az érem másik, kevésbé fényes oldala az, amikor a bulvárlapokban közölt interjúkon keresztül az olvasó a Való Világ-villa vagy a Big Brother-ház valamely lakójának magánéleti titkaiba nyerhet bepillantást. Méghozzá úgy, hogy annak a stílusa, aki mindezt papírra veti, olykor szánakozó, néha egyenesen kíméletlen. Őszintén sajnálom például Párkányi Évát - ismertebb nevén „BB Évit” akinek a szenvedése és kálváriája az uborkaszezon idejére remek témát szolgáltatott mind az írnivalót kereső toliforgatóknak, mind pedig a szenzációra éhes olvasóközönségnek. Mint ismeretes, az említett hölgy 2002-ben nyerte meg az első Big Bro- thert, ami azután nyúlfarknyi ideig tartó ismertséget hozott a számára. Ahogy fogyott a pénze, úgy maradtak el mellőle „jó barátai” is. Azután csend lett. Évi - egy apró, a nézettségi index miatt fontos fogaskerék a hatalmas médiagépezetben - eltűnt a süllyesztőben. Már csak néha- néha lehetett hallani róla, zavaros magánéletéről, depressziójáról... Később egy vizsgálatról adtak hírt, amelyet annak érdekében végeztetett el, hogy bebizonyíthassa, ki is gyermekének, János Noelnek a vér szerinti apja. A legújabb hírek arról szólnak, hogy a lelkileg labilis lány fiát rokonok nevelik, mivel Évi jelen állapotában nem alkalmas az anyai teendők ellátására. Az édesanyát egy ideig egyáltalán nem érdekelte a csemete sorsa, a közelmúltban azonban erőszakkal próbálta meg visszaszerezni a kicsit. Mivel nem áll módomban belelátni sem egy-egy „blikkzsurnaliszta”, sem pedig a bulvársajtót vásárló honfitársaim leikébe, csak találgathatok, hogyan érezheti magát az, akinek egy ilyen lelki és érzelmi állapotban lévő fiatal nővel kell interjút készítenie. És arra is csak tippelhetek, hogy miért akadnak szép számmal olyanok, akik kíváncsiak egy ilyen beszélgetésre. Az egyik magyarázat - saját magammal kíméletlenül és őszintén konfrontálódva - így hangzik: jobb a mások ballépéseiről hírt adni, illetve ilyenekről olvasni, mint szembenézni a saját bűneinkkel. De mivel átéltem, elmondhatom: ideig-óráig mindent el lehet ugyan hallgatni, de nem érdemes. Hiszen „nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna" (Lk 8,17). Magam is tapasztaltam, hogy egyáltalán nem kellemes megélni azt, amikor az Atya szembesít bennünket a másoknak okozott régi sérelmekkel, az önelégültséggel, az egoizmussal. Lehet, hogy ez nem történt meg Évivel, ő nem nézett szembe a hibáival, az elszalasztott lehetőségeivel, a rossz döntéseivel, és csak sodródik. De persze az is éppúgy lehetséges, hogy nem mulasztotta el az önvizsgálatot. De mikor magába, saját titkos mélységeibe tekintett, megrémült, és nem tudott továbblépni, hiszen neki nem volt valódi, erős, „isteni” támasza. Mindezek azonban csupán feltételezések, ezért inkább arról szólnék, amiben biztos vagyok, mert a saját bőrömön tapasztaltam. Én ma már minden ilyen „égi szembesítésért” hálát adok, mert tudom, hogy amikor Isten így cselekszik, akkor az a javamat szolgálja. Hiszen az Úr „megsebez, de be is kötöz" (Jób 5,18) - ezzel is sze- retetét és gondviselését bizonyítja. Ahogy a zsoltáros írja: „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállók, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.” (Zsolt 139,1-3) ■ Gazdag Zsuzsanna EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL Ahol elfogynak a hívek... Az Evangélikus Elet június 18-i számában Egy lépés a népegyháztól a hitvalló egyház felé címmel írtam a konfirmációról. Senki sem tiltakozott javaslatom ellen, hogy a templomi szertartást - amelyet a gyakorlatban a legtöbb fiatal befejezésnek tekint - el kellene törölni. Ezen felbátorodva lépek még egyet. Mindenki hallott a vidéki kis gyülekezetek problémáiról. Elköltözés és öregedés miatt a lélekszám egyre fogy, nem tudnak összehozni lelkészi fizetést, így fokozódik az elhagyottság és a sorvadás érzése... Általában van egy templom, amelyet nehéz vagy egyenest lehetetlen rendben tartani. A hittanórákra két-három gyerek jár, az istentiszteleten - talán csak kétszer havonta - alig vannak. Sok vidéki gyülekezetben ez a helyzet. Nehéz evvel szembenézni, nemigen beszélünk róla. A kivételekről beszélünk, a sikerekről, a növekvő gyülekezetekről, működő egyházi szervezetekről - mert természetesen ilyenek is vannak. Erről ír a sajtó, de mi legyen ott, ahol elfogynak a hívek? A hit nem hiányzik. Mindenütt van néhány, az egyházért felelősséget érző ember, de ez önmagában nem elég a folyamat megfordításához, a jövőre néző remény felélesztéséhez. A hívogatás, látogatás, úgy látszik, nem segít, hiszen ezt csináltuk éveken át, kevés eredménnyel. A kis gyülekezetek nyomasztó helyzetének megváltoztatásához radikális, merész lépésekre lenne szükség. Először is el kell fogadnunk a tényt, hogy fogyunk, mert egyre többen vannak, akiknek nemcsak a hétköznapjaihoz, hanem az ünnepnapjaihoz sem tartozik hozzá az egyház. Ez a fogyás azonban nem szabad, hogy elkeserítsen bennünket. A kérdés az, hogy mihez viszonyítva fogyunk, azaz valóban fogyunk-e. A baj akkor kezdődik, amikor magunkat még mindig (nagy) történelmi egyháznak tartjuk, és ragaszkodunk ahhoz a helyhez, amely nekünk ezáltal „jár”. Gyakorlatilag még mindig. Négyszázötvenezer lélekkel számolva folyik az egyházi élet. Visszate- kintgetünk a „negyven év” előtti időkre; ma már ismét három püspökünk van. De a múltat nem lehet visszahozni. Hibás a kiindulópont, így a végeredmény is csak hibás lehet. A helyzet ugyanis az, hogy az a „sok”, ami állandóan fogy, nem is létezik. Ha valós számokból indulnánk ki, és azokhoz igazodva építenénk az egyházat, akkor lenne remény, akkor a növekedést várhatnánk. Mik a valós számok? Nem lenne szabad például önálló egyházközségről beszélni ott, ahol tíz-tizenöt olyan személy van, aki törődik az egyházzal, akinek fontos az istentisztelet, miközben körülbelül száz „evangélikus” csak karácsonyi látogató. A gyülekezetekből sok helyen szórvány lett, ám ezt nem akarjuk tudomásul venni. Minden folyik tovább, mint eddig. Még ott van a múlt minden terhe, egy nagy templom és a népegyházi adminisztráció. Tehát sok helyen egyházközségből szórvánnyá kellene válni. A hajdani száz lélek helyett avval a tíz-tizenöttel számolni, aki ott van. így meglenne a remény arra, hogy növekedni fogunk. És a templom. Egy templom nemcsak anyagi, hanem lélektani probléma is. Nyomasztó érzés ugyanis egy olyan helyen istentiszteletet tartani, ahol tíz-tizenkét padsorban hat-nyolc ember ül szétszórtan. Sokkal célszerűbb lenne összegyűlni egy kis teremben, ahol télen nem didereg az ember, jó székeken ülhet, és ahol megvan a közösség érzése, a lelkész pedig az emberekhez beszél, nem pedig az üres térhez... Persze, minden egyházközség ragaszkodik a templomához. „Őseink nagy áldozatok árán építették” - mondják, és ez igaz. Azért építették, hogy ott zengjen az Istent dicsérő ének. Ma azonban sok helyütt még kántor sincs, nemhogy éneklő gyülekezet. Szerencsére van hely, ahol új templomot kell építeni, de egy templom lehet a gyülekezeti élet akadálya is. Néhány helyen meg kellene szabadulni a templomtól. Ahogy épülhetnek új templomok, úgy el kellene fogadnunk, hogy van olyan hely, ahol viszont egy templomépület csak akadály. Na de senki se aggódjon, ilyen elképzelésekből semmi sem lesz. Az egyházban nem a ráció, hanem a tradíció fontos, a megújulás nem reformokból lesz, így minden megy tovább, mint eddig. Mi pedig nem tehetünk egyebet, minthogy a Szentlélek erejében bízunk. Szilas Attila (Győr) SZERETET VENDÉGSÉG RE... Mazsolás-kókuszos karikák Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 késhegynyi sütő-' por, 2 csomag vaníliás cukor, 4 tojás, 30 dkg Rama margarin, 10 dkg kókuszreszelék, 10 dkg mazsola, a díszítéshez porcukor. Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk, majd a tésztát fél órán át letakarva pihentetjük. A tésztakarikákat nyújtódeszkán körülbelül két centiméter vastagságúra kinyújtjuk, tésztaszaggatóval kiszaggatjuk, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Előmelegített sütőben körülbelül tíz perc alatt készre sütjük, majd porcukorba hengergetve tálaljuk. Egyedülállók találkozója „Páratlan klub” elnevezéssel új alkalmat hirdetünk meg 25-40 év közötti egyedülálló felnőttek számára. Az első találkozóra július 17-én, hétfőn 18 órai kezdettel kerül sor a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodájának földszinti termében (Budapest VIII., Üllői út 24.). A kötetlen beszélgetésen, ismerkedésen kívül előadást is meghallgathatnak a jelenlévők Szingli lét Isten igéjének tükrében címmel. Minden egyedülállót sok szeretettel várunk. A „Páratlan klub" ötletgazdái és a Női Missziói Szolgálat Megh ivó Szeretettel várjuk valamennyi hazai keresztény egyház képviselőit, ifjúsági csoportok vezetőit augusztus 3. és 6. között Nádasdladányba Egyház és ökológia - környezeti nevelési továbbképzés egyházi ifjúsági vezetők részére című ökumenikus programunkra. jelentkezés és további információ: Védegylet - 1/269-4251; iroda@vedegy- let.hu; www.vedegylet.hu. Nádasdy Alapítvány -1/319-7463; nadasdy@nadasdy.org; www.nadasdy.org.
