Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-09 / 28. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ Ml 2006. július 9. 9 Szerelem (első) hallásra ► Hogy tombol a nyár, azt az is jelzi, hogy valós és elektronikus postaládámban egyre szaporodnak a barátok, jó ismerősök esküvőjére szóló meghívók. De a televízió jóvoltából a közelmúltban részese lehettem egy számomra teljesen ismeretlen pár egymásra találásának is... A minap - hála az egyik kereskedelmi televízió riportmagazinjának - tanúja lehettem annak, miként esküszik egymásnak örök hűséget az a hölgy és az az úr, aki addig személyesen egyáltalán nem ismerte egymást. „Hogyan dönthettek akkor mégis egymás mellett?” - tettem fel magamnak a kérdést, melyre azon nyomban meg is kaptam a választ. Kettejük „nagy találkozása" az éter hullámain zajlott. Az egyik kereskedelmi rádióadó munkatársainak az az ötletük támadt, hogy a társkeresés új formáját próbálják ki, és a maguk eszközeivel boronálják ösz- sze az egymás számára idegen delikvenseket: a betelefonáló férfiak és nők beszélgetés, illetve az illető hangja alapján dönthették el, kivel kötnék össze az életüket. így született meg a 2 idegen 1 esküvő című műsor, ahol szakértői csapat (értsd: pszichológus, pszichiáter, grafológus, asztrológus) választott ki öt lányt és öt fiút a menyasszony- és vőlegényjelöltek közül. Ezután a hallgatók döntötÁsó, kapa, nagy kaland ték el, melyik hölgy legyen a menyasszony, majd a jövőbeli ara választott magának vőlegényt. A pár - Ritti és Jamie álnéven - személyesen június 16-án, a kézfogón találkozott egymással; a leendő férj álarcban, a leendő feleség lefátyolozva érkezett a budai Várba. Csak az anyakönyvvezető előtt állva láthatták meg egymás arcát, majd ezután mondták ki a boldogító igent. Zárójeles megjegyzés: a tündérmeséhez nem mellesleg az is hozzátartozik, hogy a fiatalok nászajándékba egy lakást, egy autót és egy törökországi nászutat kaptak... Ám az érintettek állítása szerint nem a nyeremény motiválta őket, hanem a remény, hogy most valódi társra találhatnak. Régi igazság, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Könyvek, filmek, tudományos tanulmányok garmadája szól arról, hogy napjainkban egyre több a magányos, a „kényszerszingli”. Az előbb említett, szállóigévé vált mondás egy igevers része, amely a maga teljességében így hangzik: „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." (iMóz 2,18) Személyesen nem lehettem jelen a 2 idegen 1 esküvő című műsor ifjú párjának kézfogóján, így csak sejthetem, hogy az őket összeadó anyakönyvvezető feltehetőleg a szerelem szépségéről és nagyszerűségéről beszélt a fiatal párnak és a megjelent vendégeknek, de Isten szeretetéről és a házasság bibliai alapjairól nem. Erről egy templomi szertartás során mindenképp szó esett volna, de úgy tudom, hogy Rittinek és Jamie-nek csupán polgári esküvőjük volt, Isten színe előtt nem kötötték össze életüket. Nem mintha a templomi esküvő és a menyegző egyházi megáldása jelentené a garanciát a problémamentes házaséletre és a maradéktalan boldogságra. De egy templomban, az oltár előtt állva ki-ki újra szembesülhet azzal, hogy a házasság elsősorban nem a magány elleni véd- és dacszövetség kell, hogy legyen - bár nem jó az embernek egyedül lenni -, hanem egy Isten által erősebbé váló kötelék, hármas fonál, amely nem szakad el egyhamar (Préd 4,12b). Ebben a földi világban az Úr boldog, kiteljesedett (házas)életet szán gyermekeinek. Azt szeretné, ha társakként, a „másik felüket” őszintén szeretve és tisztelve egy életen át kitartanának egymás mellett. És ehhez „kemény” feltételeket szab, komoly engedelmességet kíván. Igényei nem a világhoz igazodnak. Isten például azt mondja: „Legyen megbecsült a házasság mindenki ejőtt, és a házasélet legyen tisztái" (Zsid 13,4) Vagy épp arra buzdít: „De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Fétfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte...” (Ef 5,24-25) Ha ez mégsem sikerülne, a megoldás nem a válás, hanem az őszinte bűnbánat, amelyet azután a bűnbocsánat követhet. Magunk és a másik jobb megismerése, az összecsi- szolódás egy életen át tartó folyamat. Férfi és nő így válhat egymás hűséges társává - egy egész életre. ■ GaZsu Sok vallás: egy Isten? ► „A vallás tagadhatatlan erénye, hogy belekapaszkodhatunk, mint a fuldokló a mentőövbe. Nekünk, akik Európában születtünk, ilyen vallási mentőöv a kereszténység. De valójában minden vallás ugyanazt az Urat imádja a különféle kultúrákban. Néhány évvel ezelőtt egy Krisna-tudatú hívő tanított meg imádkozni, amikor Istent kerestem. Azt mondta, hívjam a világ korlátlan Urát, azt, akinél nincs hatalmasabb, hogy vezessen rá a helyes útra. Mivel evangélikusnak kereszteltek, úgy éreztem, itt a helyem. De jó volna többet tudni a többi vallásról is, hogy jobban megértsük Istent.” Kedves Alfréd! Bevallom, hogy ugyan az elmúlt évek során számtalan súlyos élethelyzetben élő testvérem levelét tartottam már a kezemben, és sok mélységes elveszettség története nyílt meg előttem a Lelki segély rovatban, de még soha egyetlen levél sem döbbentett meg úgy, mint az Öné. Nyilvánvaló, hogy relativista korunkban egyre jobban virágzik a vallási szinkretizmus, amelynek felfogása szerint a sok vallás lényegében ugyanazt az Istent imádja. De még sohasem hallottam vagy olvastam evangélikus templompadban ülőtől olyan színtiszta szinkretista hitvallást, mint amilyet Alfréd fogalmazott meg. Pedig egyszerűen lehetetlen kimutatni, hogy minden vallás ugyanabban az Istenben hisz, mert a vallások istenképe gyakorlatilag kizárja egymást! Egy indiai tanmese szerint egy királynak az udvarában élt néhány, születése óta vak ember. A király egy napon odavezette őket egy elefánthoz, és arra kérte őket, hogy mondják el, milyen az elefánt. Természetesen mindenki az alapján írta le az elefántot, hogy melyik testrészét tudta elsőre kitapogatni. (Például aki a lábát érintette meg, úgy írta le az elefántot, mintha egy nagy érdes oszlop volna.) A történet eredeti tanulsága az, EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix hogy minden ismeret töredékes, relatív. Senki sincs a teljes igazság birtokában, ezért az emberek istenképe is tökéletlen. A mesének mindenesetre van egy keresztény folytatása is: az elefánt megnyitotta a vakok szemét, és mind ugyanazt látták, vagyis az egész elefántot. A Szentírás ugyanis felfedi, hogy az élő Isten nem passzív, hanem aktív Isten. Nem nekünk kell olyan tudatállapotba jutnunk, hogy megismerhessük, hanem ő jön utánunk Jézus Krisztusban, szent Fiában, ő keres meg bennünket, és ő nyilatkoztatja ki magát igéjében nekünk! Ő az, aki valóban megnyitja szellemileg vak szemünket, és Szentlelke által hitet teremt bennünk. Ez egyedülálló. A „sok vallás - egy Isten” elvének képviselői megkérdőjelezik a vallások, köztük a kereszténység térítő szolgálatát. Feleslegesnek tartják a missziót, hiszen hitvallásuk szerint egyik út sem jobb, csak más. De miféle igazság a maszek igazság, amely csupán egy olyan ember vagy csoport számára igaz és fontos, aki vagy amely hisz benne, de másokat nem érint? A mi Urunk világosan tanítja:,Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,19-20) Lehetséges volna-e ennek alapján kételkednünk abban, hogy hitünk továbbadása minden ember számára létfontosságú? Szabad-e elbizonytalanodnunk afelől, hogy egyedül Jézus Krisztusra és művére van szüksége minden embernek ahhoz, hogy örök életet nyerjen? Alfréd, hányszor hallotta már az igazságot a szószékről! És még mindig úgy hiszi, hogy a „hegycsúcsra” többféle út vezet? Vagyis hogy a vallások ugyanarra a problémára ugyanazt a megoldást fogják megtalálni, csak különböző módon? Ne hagyja magát megtéveszteni a hitető szellemektől! A vallások az ember örök létkérdéseire különböző feleleteket adnak, merőben másban látják az emberiség problémáinak gyökerét, és más az emberi lét céljáról alkotott képük is. Ezért nincs egy hegycsúcs, hanem inkább sok hegy van, és sok út. És ezek az utak soha sem találkoznak. Adjon hálát az Úrnak, hogy Krisna- tudatú ismerősének (a hinduizmus egyik irányzatának, a vaisnavizmusnak a hagyományait követő hívő; szent irataik a Védák) a javaslatára elmondott imájára az a drága Megváltó felelt, aki keresi az elveszetteket, aki utánamegy az eltévedt báránykáknak! „Halld meg, Izrael: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!" (5MÓZ 6,4) - olvassuk a Tóra leghangsúlyosabb kijelentését. És fülünkben van Jézus Urunk szava: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.” (Jn 10,9) Mindezek alapján fel kell vállalnunk, meg kell élnünk és tanúsítanunk is kell Krisztus-hitünk kizárólagos igazságát. Egészen egyszerűen kárhozatunk vagy üdvösségünk múlik rajta. És azokéi is, akiket tanítunk. Ha Alfréd meg kívánja ismerni a vallások történetét és tanítását, akkor könnyedén megtalálhatja az alapismereteket az ismeretterjesztő kiadványokban. Világlátása ugyan tágul, de az élő Istent nem fogja jobban „megérteni”! Kérem, olvassa a Szentírást, és kérje most már az élet Urát: nyissa meg Önnek Lelke által az ige értelmét, hogy szilárd hitvallóvá lehessen! Bátorító szeretettel: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gál 6,2) Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Jézus Krisztus Urunk új parancsolatának ....szere ssétek egymást...” (Jn 13,34) - a gyakorlati alkalmazására szólítanak fel. „Legyetek irgalmasok..(Lk 6,36) Lehetünk, mert „nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod szilárd" (Zsolt Ii9,i56a.i5ib; LK)! Irgalmasnak lenni ezt is jelenti: „Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.” (Lk 6,37) Luther szerint „a keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyitott szemmel járva, egyformán néz mindenkire, barátra, ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszik”. Jézus mezei beszédében - a vak vezet világtalant, valamint a szálka és a gerenda példázatában - a képmutató ítélkezéstől óvja követőit. Pál apostol is ezen a véleményen van: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást." (Róm 14,13) Jézus: Isten, ezért van hatalma megbocsátani a bűnöket - ma is! „O pedig látva hitüket, így szólt: »Ember, megbocsáttattak a te bűneid.«’’...kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Lk 5,20.24) A fogságból hazatért nép bú'nvallást tett vétkeiről és ősei bűneiről is, akik „nem teljesítették törvényedet, és nem figyeltek parancsolataidra (...), és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből" (Neh 9,34-35). Jézus Urunk a kételkedés nélkül, hittel elmondott imádság meghallgatását ígéri. Reformátorunk szerint „aki tehát imádkozni akar, vizsgálja meg magát, hogy csakugyan hiszi-e, vagy pedig kétli a meghallgatást”. Urunk szavaiból a Miatyánk ötödik kérése (lásd Mt 6,12) visszhangzik:....bocsássátok meg, ha valaki ellen vala mi panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,25) Miként töltse be Ura szeretettörvényét Krisztus teste, a gyülekezet?....kölcsönösen gondo skodjanak egymásról a tagok. Es így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi." (iKor i2,25b-2ó) Különös te- herhordozásról tudósít nagypéntek két eseménye: a bűntelen Jézus hordozza el a gyilkos Barabbás bűnének méltó büntetését is. S az idegen cirénei Simonra „rátették a keresztel, hogy vigye Jézus után" (Lk 23,26). Hol voltak ekkor a tanítványai? Pál azt ígéri olvasóinak: a szeretet és a békesség Istene jelen lesz életükben, ha úgy hordozzák egymás terhét, hogy örömben, jó rendben, egyetértésben, békességben élnek, elfogadva az intést is. Az apostoli áldás - amely magában foglalja a Szentháromság mindhárom személyének az ajándékát - része volt már az őskeresztény istentiszteletnek is! „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!" (2Kor 13,13) Ezt az áldást én is kérhetem az Úr Istentől a saját életemre: „Ó, te dicső Szentháromság, / Egy megfoghatatlan jóság, / Atya, Fiú és Szentlélek, / Légy velem ma és míg élek!” (EÉ 249,1) ■ Garai András Ismerem Nagyszüleim kiskutyájával való első találkozásom kudarccal végződött, ugyanis miközben megszeppenve ismerkedett új környezetével, a sokadik ismeretlennel már nem volt hajlandó szóba állni. Néhány nap elteltével viszont már barátságosan fogadott, és gyorsan rájött arra, hogy mennyire szeretem a kis állatokat, s miután jól eljátszottunk, folyamatosan loholt utánam. Nyoma sem volt már az egykori félénkségnek. Ez az élmény az Istennel való kapcsolatunkat juttatta eszembe. Hiszen az Úr közeledését is könnyen elutasítjuk, amíg idegennek érezzük őt. S ilyenkor nem is tudjuk, mit veszítünk! Vannak azonban olyan ismerőseim, akik felnőttként hallottak először Istenről, és ezután jutottak hitre. Ők gyakran elmondják, mennyire sajnálják, hogy nem ismerték az Urat már korábban, hiszen akkor egészen máshogy alakult volna az életük. Más lett volna Istennel együtt végigküzdeni a kamaszkor kríziseit, a diákéveket és megfontolni a pályaválasztás nagy kérdéseit. Egy stabil, élhető értékrenddel könnyebben nemet lehetett volna mondani sok fölösleges lehetőségre a „mindent ki kell próbálni” szemlélet helyett. S a baráti, szerelmi kapcsolataik is bizonyára másként alaSZÓSZÓRÓ Ijjúságirovat-gazda: Győré Balázs kultak volna akkor, ha az Úr Jézus már gyerekkorukban ismerősként lett volna jelen az életükben - mondják. Lehet, hogy te is még idegenként gondolsz az Úrra. Ez az idegenség azonban egyoldalú, hiszen ő téged is ismer, és hozzád is közelebb akar kerülni! Vedd észre, és ne utasítsd el, hiszen olyan csodálatos többlettel akar megajándékozni! Vagy ha számodra már nem idegen az Úr Jézus, hanem tudod azt, hogy ő ismeri az övéit, és az övéi is ismerik őt, akkor törekedj ennek az ismeretségnek az elmélyítésére! Hiszen olyan fantasztikus a közelében lenni, hallani tanácsát egy igén keresztül, vagy akár átélni különleges érintését a templom csendjében... Egy-egy futó találkozás csak felszínes ismeretséget jelent. A gyakori élmények, tartalmas beszélgetések vezetnek el oda, hogy minél jobban megismerjük az Urat. ■ Hulej Enikő
