Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-22 / 4. szám
‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. január 22. 5 Ikladi párhuzamok Kisfilm készült egy evangélikus faluról Országos kitüntetés egy soproni diákunknak ► Csinos, szőke hölgy; alkotásával részt vett a közelmúltban rendezett IV. magyarországi nemzetiségi filmszemlén, a budapesti Művész moziban, ahová az ország összes etnikai kisebbsége meghívást kapott. Ambach Mónika, a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója német nemzetiségi műsorának egyik szerkesztő-riportere a fesztiválra 2005. évi kedvenc filmjét hozta, melyet Ikladon, egy Pest megyei evangélikus kisközségben forgatott. A filmmel kapcsolatban kérdeztem a szerkesztőnőt, illetve a település evangélikus lelkészét. A falu a Galga mentén, Aszódtól néhány kilométerre található. Ráday Gedeon gróf 1752-ben német és osztrák evangélikusokkal telepítette be. A kétezer lelket számláló evangélikus gyülekezet nagy Ambach Mónika a filmszemlén része ma is őrzi az ősök történeteit és hagyományait. Mónika a Tolna megyei Babarcról származik, katolikus környezetből. így nemcsak a nemzetiségi tudat ikladi sajátosságai jelentettek kihívást számára, hanem az evangélikus vallás is.- Hogyan jutott el Ikladra? - kérdeztem tőle elsőként.- Egy koreográfus ismerősöm hívta fel a figyelmemet a falura. Idetelefonáltam, és hamarosan megtaláltam a megfelelő embereket. Mindannyian nagyon készségesek voltak, a polgármester, a kórusvezető és a többi művészeti csoport tagjai egyaránt. Mindenki fellelkesült a gondolattól, hogy film készül Ik- ladról. Három napig forgattunk.- Mennyiben voltak mások a tapasztalatai itt, mint odahaza, a Dél-Dunántúlon? :n- Ha,Tolnában vagy Baranyában bemegyek egy sváb hátterű faluba, és az utcán szembejön velem valaki népviseletben vagy akár fekete nagykendőben, csaknem bizonyos lehetek benne, hogy beszéli és használja a régi nyelvjárást. Ikladon is nagy örömmel láttam már a kocsiból, hogy több asszony még a hagyományos öltözéket viseli. „Lesz itt nyelvjárás, sváb beszéd!” - gondoltam magamban. De tévedtem: nem így volt! Mint kiderült, a II. világháború ezen a helyen mélyebb nyomokat hagyott az emberekben, és a legtöbben elhagyták a nyelvet.- De a filmet megnézve úgy tűnik, hogy azért találtak néhány különleges dolgot...- Igen. Ritkán fordul elő például, hogy a forgatócsoportot meghívják egy lakodalomba. Ahogy kézről kézre adtak minket, egyszerre csak ott találtuk magunkat a forgatagban. A köszöntésnél a német tánccsoport is „szót kapott", lévén, hogy a menyasszony a tagjuk volt. Csak a szülők és a nagyszülők tudtak róla előre, a fiatalok nem. így teljes volt a meglepetés - és igazak voltak a könnyek.1 v- Néhány kép készült az evangélikus templomban is, majd pedig az istentiszteletről kijövő néniket is megszólaltatta. Nem adódtak problémák abból, hogy itt evangélikus mentalitással találkozott?- Valamennyire tisztában voltam ennek a felekezetnek a tanításával, mert forgatásaim során találkoztam már evangélikus svábokkal. De az átállás nem volt mindig gördülékeny, meg kellett tanulnom evangélikus szemmel látni a dolgokat és így feltenni a kérdéseket. Problémák viszont már csak azért sem adódtak, mert mindenki nagyon kedves volt. A gyülekezet lelkésze, Babka László 1998 óta szolgál a faluban. Ősagárdról idekerülve egy másfajta, szlovák nemzetiségi kultúrát és lelkiséget hozott magával. Azonban a német nyelv sem idegen tőle, hiszen a teológián ezt tanulta. Tőle elsőként azt kérdeztem, hogy vajon mennyire táplálta a filmforgatás a helyiek nemzetiségi és felekezeti öntudatát.- Ahogy én láttam, nem volt egyszerű dolga a stábnak - válaszolja. - Nekem az itteni idősek úgy mesélték, hogy a községben 1945-ben mintha „elvágták volna” a németséget. A lakosság kitelepítését az utolsó pillanatban állították le - ezért aztán gyorsan „el is felejtett” mindenki svábul. Már csak néhányan vannak, akik jól beszélik a régi nyelvjárást. Az emberek elég nehezen álltak kötélnek egy-egy interjúra, akkor is leginkább csak magyarul.- Nem zavarta, hogy az evangélikusságot nemigen mutatják be a filmben? Elvégre ez a helyi nemzetiség vallása.- Lehetett volna éppen, de az alkotók másképpen gondolták. Végül is ez nem egyházi műsor, hanem nemzetiségi. Ambach Mónika is ezt erősítette meg:- Mivel az Unser Bildschirm műsorideje és lehetőségei korlátozottak, a mi a célunk a dokumentálás és a jó példa megmutatása, legyen ez a nyelv megőrzése vagy a régi táncok és dalok újratanulása. Az egyházi vonatkozásokat akkor vesszük fel, ha kötődnek a németséghez - fejti ki. Ha pedig a régi istentiszteleti nyelv kísérleti (újra)bevezetéséről van szó, az külön örömmel tölt el.- Valóban megindult valami ebben az ügyben?- fordultam ismét a lelkészhez.- Igen, és érdekes egybeesés - valójában nem játszott közre a forgatás -, hogy 2005 ősze óta minden hónap második vasárnapján német nyelvű énekekkel és liturgiával tartjuk az istentiszteletet a templomban. Maga a prédikáció magyarul zajlik, így jobban értik. Húsz-harminc fős gyülekezet látogatja ezeket az alkalmakat.- Ön mit szól a gyülekezeti „újításhoz"? - kérdeztem újra Ambach Mónikát.- Érkeztek már visszajelzések, hogy miután megjelentünk itt vagy ott, és leforgattuk a kisfilmet a helyi német hagyományokról, illetve az ápolásukról, újabb lendületet kapott a helyi sváb öntudat. Tény, hogy az adott közösségnek és vezetőinek megerősítést jelent egy ilyen képernyős megjelenés. Örülök, ha segíthettünk az öntudat, a hagyományok és a nyelv ápolásában. ■ Ifj. Káposzta Lajos Ikiad - egy kis Pest megyei falu. Szerkesztő-riporter: Ambach Mónika, operatőr: Végh Zsolt, vágó: Zakariás László. Videofilm, 26 perc Változtassunk a hagyományokon! Változtassunk a h Ehhez kell az erő: nem elfelejteni, hanem megváltoztatni a hagyományt! Év elején, tél közepén sok családban lesz beszédtéma a lakodalom. Vagy azért, mert rendeznek, vagy pedig azért, mert „menni kell"... És igen sokan vannak, akik egyiket sem kívánják még a hátuk közepére sem. Miért ez a félelem, amikor már régen nem szükséges az egyhetes előkészület, a ház körüli állatvágás, hiszen minden településen van olyan vendéglős, aki vállalja a munka nagy részét? Sőt: a násznép csak bevonul a dekoratőr cég által feldíszített terembe, leül a pincérek által megterített asztalhoz, és elfogyasztja a szakács által elkészített ünnepi lakomát, miközben a profi zenekar már játssza is a talpalávalót. )ó, mindez pénz kérdése, de - ahogy én látom - nem az a fő gond! Hát akkor mi? A legtöbb embernek a lakodalmaktól való félelme az alábbiakból táplálkozik: „Össze leszek zárva egy csomó emberrel, akiket nem is ismerek, mivel más faluból jönnek Valójában én csak a menyasszony/vőlegény barátja/rokona vagyok, és szívem szerint el se mennék...” „Vajon mit vigyek ajándékba, mikor adjam át, ezeknél ott hogy szokás?" „Egész este kötött műsorrend szerint kellene viselkednem, amit a legtöbben már unnak” „Sokan lesznek, ricsaj, por, fejetlenség. .." „En már nem eszem olyan ételeket, amilyeneket ott feltálalnak Zsíros, nehéz, sok, egészségtelen...” „Mit fognak mondani a hajamra (alakomra/ruhámra/társamra/foglalko- zásómra)?" És így tovább. A dolgok orvoslásának sikere attól is függ, hogy mennyire merünk változtatni azokon a kereteken, melyek akkor alakultak ki, amikor a lakodalom szerepe még jócskán különbözött a maitól. Ma már sokkal gyakoribb, hogy vallásuk, szokásaik, lakóhelyük tekintetében különböző családok kerülnek össze egy-egy ilyen eseményen. Az 195o-es, ’60-as években ez még ritkább volt. Ezenkívül ntegvoltak a szokásos lakodalmi játékok, beszédtémák, és az emberek nem voltak annyira „felpörögve”, mint ma. „Nem tudnak a mai fiatalok viselkedni ilyen helyen"-hangozhat a szemrehányás. Igen ám, de a ténymegállapítással nem megyünk sokra. Inkább a probléma kezelése lenne a megoldás. Vegyük sorra tehát a megoldási lehetőségeket! Az idegenek vidékről jött emberek bevonása köszöntéssel, bemutatással történhet meg, ha a létszám megengedi. Amúgy pedig ne feledjük: a közösségteremtés egyik eszköze a jó hangulat! Itt jön be a vőfély sokat csépelt és sofe helyen megunt alakja. A regi poénok manapság már valóban nehezen ülnek. Azonban a „teremfőnök” vagy ceremóniamester szerepe talán fontosabb, mint valaha. Mivel az ifjú pár és a szülők szeretnék a maguk ízlése szerint levezényel- tetni a lakodalmat, ehhez nem árt egy szakértő személy segítségét kérni. Hogy ő inkább konferanszié és háttérmunkás-e, mint a „hagyományos vőfély", azt a helyzet határozza meg. Viszont ha általa mindenki megkönnyebbül, és jobban gördül a rendezvény, akkor „volt értelme a vőfélynek”. A kötött műsorrenden leginkább annak kell változtatnia, aki a vendégek kedvében akar járni. Tehát: nem biztos, hogy a fogások között „nem szabad" táncolni, és az sem biztos, hogy hajnalig kell tartania a mulatságnak Ha az egész délben kezdődik, akkor pedig biztos nem. Erre is volt már példa... A lakodalmi ételsor bizony minden fogyókúrás magazin réme! És valljuk be: mi sem eszünk meg mindennap hat fogást. Ha mégis, akkor másnap nem igazán jó a kedvünk. Mi van akkor, ha gondolunk azokra is, akik valami könnyedebbre vágynak? Egy svédasztalos megoldás?... Bizony-bizony, a lakodalom „pofavizit" is egyben. Végigmustrálják az embert, ha teszik ha nem. Ha azonban jó a hangulat, és gördülékenyen folynak az események, akkor hamar eltelik az idő, és mindenki jó emlékkel tcvozik a lagziról. Ehhez kíván jó hangulatot: ■ - káposzta ► Magyarországon 1995 januárjában alakultak meg a német kisebbségi önkormányzatok. Ennek emlékére a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata január második szombatját a magyarországi német önkormányzatok napjává nyilvánította. A napot 1997-ben tartották meg először, az idei volt tehát a tizedik. Ez alkalommal január 14-én gálaműsort is rendeztek a Budapest Kongresszusi Központban. A „központi gálán” vette át kitüntetését Wild Mária Judit, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium végzős tanulója. A Koch Valéria-díjat minden évben olyan diákok nyerhetik el, akik a hazai német hetilapban, a Neue Zeitungban közzétett felhívás alapján beküldik fogalmazásukat. Ennek témája kötött: a német identitás megőrzéséről és a magyarországi német öntudat fejlesztéséről kell szólnia. Judit édesapja révén poncichter német. Fertőrákoson élnek, és a nyelvet a családban is használják. A kitüntetett az evangélikus gimnázium német nemzetiségi tagozatán a tantárgyak felét „apanyelvén" tanulhatja, gyerekként német színjátszó csoportban is szerepelt. Mint dolgozatában leírta, a német öntudat a nyelvvel együtt a családban alakítható ki, illetve őrizhető meg. Érettségi után az ELTE germanisztika alapszakán szeretne tovább tanulni. A magas kitüntetés újabb biztatást adott neki a magyarországi német kultúra fejlesztéséhez. Neki és tanárainak is szívből gratulálunk! ■ K.L. Betonba mintázva ► Mindig nagy öröm egy-egy szép művészeti könyvet kézbe venni, de ezt a kötetet fellapozva megsokszorozódik e sorok írójának öröme. E művészeti album ugyanis a Deák téri evangélikus gimnázium egykori hűséges diákjának munkáit tartalmazza: az evangélikus Gádor Magda szobrászét. A budapesti Körmendi Galéria kiadásában megjelent könyv a művésznő önéletírásával kezdődik. Gádor István keramikus leányaként beleszületett a művészetek légkörébe. A kor legjelesebb képzőművészei fordultak meg a lakásukon, Aba Novák Vilmostól, Barcsay Jenőn és Egry Józsefen át Medgyessy Ferencig. Édesapja őt is keramikusnak szánta, de „Manyika” szobrokat szeretett volna készíteni. Apjával abban egyezett meg, hogy délelőttönként kerámiát készít, de délután azt csinál, amit akar. Ekkor kezdett el szobrokat mintázni. A Képzőművészeti Főiskolán Mifeus Sándor, Kisfaludy Stróbl Zsigmond és Pátzay Pál lett a tanára. 1952-ben, harmadévesen ment feleségül évfolyamtársához, az erdélyi származású Nagy Sándorhoz. Együtt vettek részt kiállításokon, és egyre több megbízást kaptak. Utazásaik során eljutottak a világ számos pontjára. Művésztelepek munkájában vettek részt Magyar- országon, Szlovákiában és Németországban. Sok alkotásukat hagyták ott maguk után, ezek közül nem egy ma már köztéren látható. Jártak Berlinben, Drezdában, Moszkvában, Leningrádban, Zürichben, Londonban, több olasz városban; Spanyolországban, Bulgáriában, Törökországban, Görögországban, Romániában, Lengyelországban, Egyiptomban. A sokféle művészet jellegzetességei közül Gádor Magdára legjobban az őskoréi hatottak. Különböző anyagokat használt fel a szobraihoz: ólmot, bronzot, követ. Terrakottákat is készített. Legújabb alkotásai egyedülálló módon 1 betonból készülnek. Ezt a durva anyagot I eddig más művészek nemigen használ- 1 ták műalkotások létrehozásához. Kiállításain rajzok és szobrok kerülnek a látogatók elé. A békásmegyeri evangélikus templomban nemrégen megnyílt - április 30-ig látogatható - kiállításán is jellegzetes rajzaiban és főként betonból készült szobraiban gyönyörködhetnek az érdeklődők. Ezen a templomi kiállításon - mint általában - láthatók férjének egyéni jellegű faszobrai is. Egy jeles művészettörténész példaként állította a házaspárt a fiatalság elé. Ötvenhárom éve tartó házasságuk az emberi megértés szép bizonyságát adja. Egymás alkotásait művészi megbecsüléssel fogadják, és sohasem szorította háttérbe egyikük sem a másikat, inkább őszintén örültek egymás sikereinek. A könyvben olvasható kritikák szerzői kiemelik, hogy Gádor Magda alkotásainak darabosságából szuggesztív erő árad. Nem követi egyik művészi áramlatot sem, hanem önállóan teremti meg saját kifejezési formáját. Alkotásai egyre inkább az elvontság felé haladnak, művei egyre összefogottabbak, tömörebbek. Nagy biztonsággal általánosít. A figurák egymáshoz fűződő kapcsolatait Gádor Magda ábrázolja mesterien. Kisplasztikái a végletekig leegyszerűsített formanyelvet használnak. Egyénisége rányomja bélyegét a műveire. Nem sorolható be egyetlen alkotói irányzat követői közé sem. Állatfigurái emberi érzelmeket fejeznek ki. Egyes esetekben a szobrok felszínét festi meg élénk színekkel, máskor pedig az anyagba keveri a festéket. A kötet elején több nyelven olvashatók a művésznő önmagáról írt sorai, a végén az életrajzi adatok találhatók. A kettő között pedig a Gádor Magda alkotásairól készült válogatott fényképek, köztük a címlapon látható, Kiáltás című háromalakos szoborcsoporttal. Gádor Magda napjai ma is állandó, folyamatos munkával telnek. Műveit világszerte ismerik és becsülik. A csendes, szerény művésznőnek további sok sikert kívánunk. ■ Berényi Zsuzsanna Ágnes Gádor Magda. Irta Szabó Júlia, szerkesztette Csák Ferenc. Körmendi Galéria, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül. t
