Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-02 / 27. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. július 2. 9 Bárki lehet...- Hogy bárki lehet?! Na ne őrjíts meg. Ezt kár volt mondanod, hiszen magad se gondolhatod komolyan, Péter! - méltatlankodott Tamás. Péter csak a vállát vonogatta titokzatosan mosolyogva.- Mindig ez a messzelátó tekintet... Tamás minduntalan reménykedik, hogy kihúzhatja belőle, ami a fejében járkál, de ez a fiú alig szólal meg, akkor is csupa furcsát mond.- Pedig így igaz. A maguk módján mind szépek. Legfeljebb nem lehet azonnal felfedezni, de aki figyel, az megtalálhatja a titkukat. Igen, azt gondolom, tényleg bárki lehet szép - igazgatta a kertésznadrágja csatját nyugodt-ráérő- sen Péter. Tamás fészkelődve figyelte az ismerős mozdulatokat. Micsoda marhaság! A meggyőző szavakat azonban nem találta. Tehetetlenül, némán hadonászva járkált fel-alá az árnyékot adó tető oltalmában is fülledt levegőjű benzinkút előtt.- Fogadjunk! - tört ki végül. - Újszerű, csodás tételedet megvédheted előttem, ha bemutatod, ahogy itt a szemem előtt megszépül valamelyik bányaszökevény csaj. Mert szerintem ilyen nincs. Egyszerűen nincs. A szépség is valami, meg a rondaság is, és kész. De látod, szeretnék hinni neked, tessék, itt a lehetőség, hogy tényekkel meggyőzz. Egy sör a tét, a jobbik fajtából. Na, állód? Péter szégyenlősen mosolygott maga elé.-Ugyan... Aztán kis szünet után lemondóan hozzátette:- Ezt a munkaruhát viszont utálom. Sose fogom megszokni. Kényelmesnek ugyan kényelmes, de rém ronda, meg hát piszok meleg ilyenkor nyáron. Tamás gyanakodva nézett rá.- De hamar témát váltottál, kis pajtás! Az előbb még olyan magabiztosan véd- ted a csúnya nőket, most meg, úgy látom, megfutamodtál a bizonyítás előtt. Ha így áll a dolog, az előbbi szövegedet olybá tekintem, mint a szél zúgását. Péter riadtan kapta fel a fejét. A hangsúly maró gúnyja bántó volt. Homloka ráncba rándult, már szóra nyitotta a száját, aztán mégiscsak elhallgatott.- Na, mi van? Hőzöngtél, mi? Úgy beszéltél, mint valami hódító, nők kedvence, pedig te is éppolyan béna vagy velük, mint az átlag - heccelte tovább Tamás. Péternek a keze indult meg előbb magyarázatra (mindig elengedhetetlenül ezekkel a hatalmas lapáttenyereivel kíséri a szavait), csak utána buggyant ki belőle halkan:- Nehéz ezt bizonyítani, de attól még így van. Tudom, hogy így van. Bárki lehet szép. A kis bevezető útra ezüstszürke autó kanyarodott. Poros, ápolatlan jármű. Olyasfajta, amelynek a tulajdonosa aligha ad borravalót. Tamás fitymálva legyintett.- Ah, tied! Megyek, megnézem, mennyi az idő. Már indult volna, de hirtelen meggondolta magát. Az autó lassított, és megállt az egyik kút mellett. Nő vezette. Nehézkes, gondterhelt, lassú mozdulatokkal kapcsolta ki a világítást, állította le az autót. Nem szállt ki azonnal, a résnyire nyitott ablak mögött fáradt hangon csi- títgatta a hátsó ülésre bezsúfolt három nyafogó gyereket. Tamás oldalba lökte Pétert. Csak a fejével intett a vásárló felé. Itt a lehetőség, ennél gyűröttebb, elnyűttebb teremtés aligha érkezik ma. A fiú azonban mintha észre sem vette volna a kihívást, úgy indult, ahogy szokott. Ruganyos, köny- nyű léptekkel ment a nő felé, köszönt, elkérte a kulcsot, megkérdezte, mit adhat és mennyit. Tamás mesterkélt, árulkodó mozdulatokat keresett. Péternek értenie kellett a jelzését, nem lehet ennyire mulya, csak szorult bele valami büszkeség, hogy igyekezzen bizonyítani az igazát. Vagy ez a nő már tényleg nem az esete. Mondjuk nem is csoda: átlagos forma, a szemei karikásak, a haja fakó és kócos, mosoly- talan szürke arca van, agyonhordott ber- mudanadrágot visel, hátul kilóg belőle az akasztója. Szóval nem egy bomba csaj. Lapos is; ahogy nyúl az ablakmosó szivacsért, látszik, hogy nem valami könnyen hajol már; úgy középkorú lehet. Csak úgy süt belőle a megfáradtság. Péter mond neki valamit, ránéz, és most... Mi történt? A szeméből napsütés ragyog fel. Szelíd, hálás mosolya formássá teszi a nyúzott arcot. Milyen szépek a fogai is! A kassza felé indul, kihúzza magát, alakja megnyúlik, lányosán karcsú, a nyaka íve nőiesen finom vonalú. Formásak a lábai, ritmusosan ringatja a csípőjét, ahogy lépeget, talán nem is akarattal, csak egész lágyan, alig észrevehetően. A haját önkéntelen mozdulattal tűzi hátra, egész csinos így a frizurája, szinte divatos melírozásnak hatnak az itt-ott felsejlő ősz szálak. Míg Tamás zavartan, bambán beüti a gépbe az összeget, a nadrág kicsúszott akasztója is a helyére kerül. A nő talpraesetten, gyorsan fizet, majd mosolyogva elbúcsúzik. Valószínűleg fiatalabb, mint először gondolták. Megköszöni Péter segítségét, és fürgén siklik vissza az autóba, barátságosan int a zavartan bámuló Tamásnak, és eltűnik a kanyarban. Péter arcán ott a mosoly párja. Mindketten sokáig némán néznek a távolba vesző ezüstszürke négykerekű után, amely úgy röppen könnyedén és fiatalosan tova, mintha nemcsak benzint, hanem - valami titokzatos módon - lendületet, életerőt is tankolt volna az előbb. Tamás szólal meg először:- Hát... Meggyőztél, cimbora. Mégiscsak lehet valami ebben a te... elméletedben. Ez itt, mondhatni, csodás változáson ment keresztül a szemünk előtt. De áruld el, mit mondtál neki, mielőtt így kivirágzott? Péter vállat von.- Semmit. Csak felajánlottam, hogy majd én lemosom a szélvédőjét meg a lámpáit - motyogja. Mindjárt visszasüpped titokzatos, alig-alig megszólaló lénye rejtelmes gondolatati közé.- Semmi mást nem? - faggatja Tamás, hogy késleltesse a csendet. De Péter már csak a fejét rázza hangtalanul.- Akkor te egy varázsló vagy. Őrület, tényleg, hogy felragyogott az a nő. Istenemre, vénasszonyból hölggyé változott. Komolyan mondom, komám, varázsló vagy. Péterre néz, felragyog-e az arcán a büszkeség. De a fiú csak elgondolkodva bámul maga elé, aztán hirtelen felé fordul, és talányosán azt motyogja:- Bárki lehet. Igen, azt hiszem, bárki lehet varázsló... Bárki lehet? ■ Füller Tímea ■mmmnmmmmhnhpmnmmnmmmnhhmmhmmbmní Kedves Gyerekek! ► Mostani sorozatunkban József történetével ismerkedhettek meg. Minden rész után egy-egy rejtvényt oldhattok meg. Küldjétek be a helyes megfejtéseket (akár utólag is), és jutalmul összegyűjthetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Postacímünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 5Miután József megfejtette a börtönben a felügyeletére bízott főpohárnok álmát, a sütőmesterén volt a sor. Ő pedig örült, hogy társának ilyen jó megfejtést adott József.- Az én álmomban - kezdte felidézni - három kosámyi kalács volt a fejemen. A felsőben mindenféle sütemény volt, amely a fáraónak készült, és a madarak ettek belőle. József azonnal mondta is a megfejtést.- A három kosár három nap. Három nap múlva kikerülsz ugyan a börtönből, de a fáraó fára akasztat, és madarak eszik majd le a húsodat. Harmadnap születésnapja volt a fáraónak, aki ennek örömére lakomát rendezett minden szolgájának. Előhívatta a főpohárnokot és a fősütőmestert is a börtönből. Úgy rendelkezett, ahogyan azt néhány nappal korábban József megmondta: a főpohárnokot visszahelyezte tisztséGYERMEKVÁR gébé, ismét ő adhatta a poharat a fáraó kezébe. De a fősütőmestert felakasztatta. Ám a börtönben hiába ígérte meg a főpohárnok Józsefnek, hogy közbenjár az érdekében, amikor szabad lett, elfeledkezett róla. József így továbbra is a börtönben maradt. Melyik úton vezették ki a két rabot a börtönből? A B c Reményik Sándor Ne ítélj! Istenem, add, hogy ne ítéljek - Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriási összhangba lássak - A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűen ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy minél halkabb legyek - Versben s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül. (1939) HETI ÚTRAVALÓ Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10) Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten bűnösöket hívó, kegyelmes szeretetét hirdetik. Fiának küldetése is azonos ezzel a Zákeusnak mondott szavai szerint. Kérjük mi is személyes imádságunkban: „Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam: bocsásd meg minden vétkemet!" (Zsolt 25.16a.18b; LK) A két elveszett fiú példázata arra is figyelmeztet, hogy ne zárjuk ki önmagunkat az örök élet ünnepi lakomájából. Mindkét fiú Isten gyermeke, s mindkettőnek megtérésre van szüksége. Visszatérni az atyai házhoz - néha a disznók vályújától könnyebbnek tűnik, mint otthon maradva bevallani szeretetlenségemet és irigységemet. „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” (Lk 15,21) Ő ma még hívja és kérleli minden gyermekét, hogy menjen be az ünnepi vacsorára. Ne tékozoljuk el üdvösségünket! Pál nem utasította vissza Isten kegyelmét, hanem az Úrba vetett élő hittel ragadta meg: Isten „azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak" (iTim 1,16). „Krisztus tiszte: megtartani az elveszettet.” (Luther) Jézus - „Kövess engem!" szavával - tanítványul hívta el a vámszedő Lévit, akiből Máté evangélista lett; mert „nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Lk 5,27.32). Mózes abban is előképe a mi közbenjáró Jézusunknak, ahogy népéért könyörög az aranyborjú bálványisten imádásának bűne miatt: „.. .fölmegyek az Úrhoz, talán engesztelési tudok szerezni vétketekért." (2MÓZ 32,30) Jézus gyógyvíz nélkül (!) gyógyítja meg a harmincnyolc éve béna embert szombaton a Betesda tavánál, amelynek öt oszlopcsarnoka Mózes öt könyvére emlékeztet: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!" „íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz...” (Jn 5,8.14) De mit tegyünk, ha szándékosan vétkezik egy testvérünk a gyülekezetben ellenünk? Intsük meg négyszemközt, majd „nyolcszemközt”, végül „sokszemközt”, mert „amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is" (Mt 18,18)! „Mert arról van itt szó, hogy ha a keresztyén egyház helyesen él a kulcsok hatalmával, akkor Isten tartja magát az egyház ítéletéhez. Ez az igazság.” (Luther) - De mi a mai gyakorlat? Júdás nem találta a megbánás helyét. Ha Jézusnak mondta volna el: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el”, akkor nem ezt a választ kapta volna: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.” (Mt 27,4) Mi lesz az örök sorsa azoknak a bűnösöknek, akik hallgattak az Atya és a Fiú hívó szavára? Pál szerint: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak", mivel „a Lélek törekvése... élet és békesség" (Róm 8,1.6). Volt tékozló gyermekként megvall(hat)juk: „Átölelt Isten nagy kegyelme / Méltatlanul, érdemtelen.” (EÉ 327,1) B Garai András
