Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-25 / 26. szám
6 -4< 2006. június 25. MELLEKLET ‘Evangélikus ÉletS Baranyai Béla Orosházán született 1911-ben. Evangélikus vallású szülei tíz gyermeket neveltek fel. Öt fiútestvére az édesapa példáját követve vasutas lett; ő - szemgyengesége miatt - a polgári iskolát befejezve kereskedő szakmát tanult. 1940-ben önállósította magát, Sín és Baranyai néven fővárosi színvonalú fú'szer- és csemegekereskedés társtulajdonosa lett Orosháza főutcáján. A háborús évek után a boltot államosították. Előbb segédmunkásként dolgozott, később szakértelmére a földművesszövetkezet tartott igényt. Egyházához egész életében hű maradt. 1929-ben lépett be az orosházi Keresztyén Ifjak Egyesületébe. A képviselő-testület, majd a presbitérium tagja volt. 1974-től 1984-ig az Orosházi Evangélikus Egyházközség jegyzője, 1993-tól tiszteletbeli presbiter. Hódmezővásárhelyen él. Kilencvenöt esztendősen az idei tisztújításkor már nem vállalta a presbiterséget, a gyülekezeti alkalmakat azonban - ha ereje engedi - még most is hűségesen látogatja. És hogy mit jelent számára evangélikusnak lenni? „Az életemet - feleli. - Evangélikusnak születtem, evangélikusként is szeretnék meghalni.” Dr. Eördögh Endre Kántortanító édesapja mellett gyermekkorában, az evangélikus egyházi szolgálaton keresztül találkozott a gyakorlati kereszténységgel Tolnanéme- diben. A gyülekezet lelkipásztora - Sass Endre - lelkészt szeretett volna nevelni kántora fiából. Az ötvenes évek azonban nem bátorították a családot arra, hogy tehetséges fiuk ezt a pályát válassza. A gimnáziumi érettségi után magyar szakon szerzett diplomát; a Bajai Tanítóképző Főiskolán tanszékvezetőként vonult nyugdíjba. A Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye egyik kis gyülekezetében, Baján gyülekezeti felügyelő lett; hat évvel ezelőtt pedig egyházmegyei felügyelővé választották. Örömmel vett részt kilenc éven át az egyetemes zsinat munkájában. Evangélikus légkörben nevelkedtem. A hit nemzedékről nemzedékre öröklődött Partiumból származó családunkban. Édesapám kántortanító volt. Édesanyám - bár csak a házasságkötésekor került kapcsolatba az evangélikus egyházzal - evangélikusként élt élete végéig. Nyelvtörténészként a tudományos munkásságom is szorosan kötődik a hithez; disszertációmat a protestáns erdélyi szótárírókról írtam. A déli kerület Gryllus Vilmos Miskolcon született 1922. augusztus 20-án, államalapító Szent István király ünnepén. Az ősi családi hagyományokhoz hűen ő is a mérnöki hivatást választotta: Budapesten az építészmérnöki karon szerzett diplomát. Feleségével, Éva nénivel ötvenhét esztendeje hű társai egymásnak. A 127. zsoltár képével élve Vilmos bácsi „tegezében” két mérnök diplomás, Kossuth-díjas művész fiúval és hat unokával büszkélkedhet, ha netán „szóváltásba keveredne a kapuban". A Pesti Evangélikus Egyházzal való kapcsolata 1947-ben kezdődött, amikor az egyetemi énekkar feloszlatását követően új kórust keresett. így lett a Lutheránia tagja. Tíz év elteltével, 1957-ben a gyülekezet presbiterévé választották. Egyházi szolgálatában meghatározó útravalóként tartja számon a testület beiktatásakor Ordass Lajos püspök Mt 5,13-16 alapján mondott igehirdetését: ti vagytQk a föld sója..., a világ világossága..., a hegyen épült város... Két presbiteri cikluson keresztül volt az egyházközség jegyzője, két és fél cikluson át pedig - 1991-től a mai napig - a felügyelője. Építészmérnöki szakértelmét örömmel és fáradhatatlan szolgálatkészséggel kamatoztatta a gyülekezet otthonául szolgáló, Krausz János, Pollack Mihály és Hild József építészek munkáját őrző műemlék épületegyüttes gondozásában. A gyülekezet elnökségében nyitott szívű, a régi értékeket hűen őrző, ám az újra fiatalosan fogékony társa lelkészeinek. Személyében egyesül a próbákban érlelt bölcsesség és az életvidám derű. Az ember ritkán választhatja meg szabadon a vallását. Szüleim, nagy- szüleim evangélikusok voltak; egyértelmű volt, hogy engem is evangélikusnak kereszteltek, illetve hogy ebben a szellemben neveltek De én is ezt a vallást választanám, mert megadja mindazt, amire egy embernek szüksége van - még ha a saját harcát mindenkinek magának is kell megvívnia. A Gondviselő jól „osztotta be” az elfoglaltságaimat; pontosan kiszámolta, hogy mikor kell felügyelőnek lennem, hogy az egyháznak mikor van szüksége a szolgálatomra, és hogy építészmérnökként mikor tudok az egyház segítségére lenni. Dr. Kéry Lajos 1937. december 27-én született Budapesten. Lelki otthonát a fasori gyülekezetben találta meg. Ebben a templomban konfirmált 1951-ben Kemény Lajos szolgálatával. Később a zuglói gyülekezet tagja lett, ahol nagy hatással voltak rá Scholz László igehirdetései. Orvosegyetemi tanulmányokat folytatott, majd 1962-ben a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájára került, ahol harmincöt évig megszakítás nélkül dolgozott. Innen osztályvezető főorvosként ment nyugdíjba. Jelenleg - nyugdíjasként - a Szent Rókus Kórház ortopédiáján és a BM Központi Kórház és Intézményei Városligeti fasori épületében lévő ortopédián rendel. 1971-től a fasori gyülekezet presbitere, majd másodfelügyelője. 2000-től a Pesti Egyházmegye felügyelőjeként fejtett ki áldásos tevékenységet. Szeretett fasori temploma megszé- püléséért komoly anyagi áldozatot hozott: jelentős összeggel támogatta a legnagyobb harang elkészíttetését, valamint adakozott az oltártér új, márványlapos padlózatának elkészültéért is. Az evangélikus hithez fűződő viszonyom összefügg a családommal és a neveltetésemmel. Hitem alapja az, amit otthonról kaptam és hoztam. A fasori gimnáziumba jártam, a Kéry família több tagja is gyülekezeti tisztséget töltött be a Budapest- Fasori Evangélikus Egyházközségben. Édesapám temetésén is azt írattam a koszorúra: „A te erősséged az én erősségem is.” A hit számomra az élet minden területén fontos szerepet tölt be. Minden jelentős döntés előtt megkérdezem magamtól: „Mit tenne most Jézus?” A hűségérmesek többsége a május 28-29-én Bortyhádon megrendezett egyházkerületi konferencián vehette át kitüntetését a kerület elnökségétől, Gáncs Péter püspöktől és Szemerei Zoltán kerületi felügyelőtől. ► „A szeretet és hűség ne hagyjon el téged...” A Példabeszédek könyvén mondata öleli körbe a Déli Evangélikus Egyházkerület hűségérmén ható bibliai szimbólumot. Az alfa és az ómega, a görög ábécé elsl utolsó betűje Jézus Krisztusra, az ő hűségére utal. Ez kíséri végig 4 életünket, sőt a síron túl is számíthatunk rá. Ez a hűség a gyüleke: inkben évtizedek óta szolgáló, nem lelkészi munkatársakon kérészi eljut hozzánk, gazdagítja mindennapjainkat. Az egyházkerület köz lése által alapított hűségérem - Várhelyi György szobrászművész all sa - ezt az isteni forrásból fakadó, emberi életekben testet öltő ajá kot „igazolja vissza”. Az ezért mondott köszönetét fejezi ki szerén kézzel fogható, maradandó, bronzba öntött formában. Összeállítás Lőrinczi András Bajai lakos, családos, nyugdíjas. A Bajai Evangélikus Egyház- község egyik legidősebb, példás életű és meghatározó tagja. Ötven éven át szolgálta a megye legkisebb gyülekezetét, annak presbitériumát és mindenkori lelkészeit. Kezdetben a presbitérium tagjaként, majd gondnokként és pénztárosként működött. Hosszú szolgálati ideje alatt három lelkész laikus segítője volt. Gyülekezetében kitartó szorgalommal intézte az egyházfenntartási és pénzügyeket, mellette pedig aktívan részt vett a hitéletben. Közreműködött a templom és parókia három nagyobb renoválásában, tevőlegesen a kisebb tennivalók elvégzésében is. Mindkét feladatát lelkesen és hittel látta el. Rendszeres résztvevője volt a megyei és kerületi szinten szervezett missziói rendezvényeknek és konferenciáknak. A 2006. évi tisztújításkor gyülekezete ismét gondnoknak szavazta meg. Gyermek- és középiskolás korom is elválaszthatatlanul összefonódott az evangélikus egyházzal. Jártam vasárnapi iskolába, és ifjúkoromban is mindig ott voltam az istentiszteleteken. Kilencéves voltam, amikor evangélikus édesapám elhunyt, de a katolikus fele- kezethez tartozó édesanyám ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is vegyek részt az egyházközség mindennapi életében. Ez így is történt: miután visszatértem a katonaságból, presbiter lettem, majd gondnok. Az utóbbi tisztséget 1967 óta töltöm be. Szeretem a gyülekezetemet, ezt a kicsi, családias hangulatú, összetartó közösséget. Dr. Németh Pál 1923-ban született Szekszár- don, Németh Gyula gyülekezetszervező és templomépítő evangélikus lelkész fiaként. A Garay János Gimnáziumban érettségizett, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán szerzett diplomát 1947-ben. 1939-ben, tizenhat évesen állt be a szekszárdi evangélikus gyülekezet orgonista-kántori szolgálatába. Később szerepet vállalt a háborút követő időszakban a helyi hangversenyélet megindításában. Egyházzenei áhítatokat, a város közönségét is vonzó énekkari, kamara-zenekari, szólóhangszeres hangversenyeket szervezett, amelyeken orgonajátékkal működött közre, és vezényelt is. A zenebarátok számon tartották és kedvelték nevezetes orgonafélóráit. 1976-tól a Liszt Ferenc Társaság tagja. Az eltelt hatvanhét egyházi esztendőben a liturgikus rendhez illő zenedarabok előadásával kísérte Isten igéjének szolgálatát, gazdagította és gazdagítja a gyülekezet ünnepeit. Temetéseken énekkel, esküvőkön orgonakísérettel szolgál. Korábban rendszeresen tartott gyer- mek-bibliaórákat, segítője volt a felnőtt-bibliaköri és a kórházi istentiszteleti szolgálatoknak. Dr. Németh Pál - korát cáfoló frissességgel - ma is gyülekezetének hűséges, igényes zenei tudású orgonista-kántora. Papi családban nőttem fel, édesapám Szekszárd templomépítő lelki- pásztora volt. Természetes volt számomra, hogy belenőjek az evangélikus közösségbe. Öten voltunk fiútestvérek, édesapám igyekezett bevonni minket - és általában a fiatalokat - a munkába. Sokat hallottunk Lutherről, egyre sűrűbben forgattuk a Bibliát. Az ébredés idején jutottam hitre; ez meghatározó élmény maradt a számomra. Szolgálatnak tekintettem a munkámat - jogtanácsosként mentem nyugdíjba -, és a gyülekezetben is örömmel láttam el évtizedeken keresztül a kántori teendőket.
